Tolnavármegye, 1896 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1896-02-16 / 7. szám
TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utca 1085. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Segédszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL. SZÉKELY FERENC. VI. évfolyam. 7. szám. Szegzárd, 1896. február 16. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetésok mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Előfizetési ár : Egész évre . . 6 frt — kr. Fél évre . . . 3 » — » Negyed évre . . 1 » 50 » Egy szám. . . . . 12 » E15íiető»eket <i hirdetőieket a kladó- hiratalon kirül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. Bűn és erkölcs. Pulszky Károly erkölcsi tragédiája még mindig lázas izgatottságban tartja az országot. Nem lehet s nem szabad ezen csodálkoznunk, mert eltekintve egyéni, családi és társadalmi vonatkozásaitól, ez a szenzációs eset szomorúan élénk világot vet egész tudományos, művészeti és politikai életünkre. Sőt pillanatnyi felvételben megörökiti az egész kort, laza erkölcsű nemzedékével. Mert Pulszky Károly, Miklós Gyula, Békéssy Gyula, Löry és Takács Zoltán és társaik tipikus alakjai a századvégi modern társadalomnak. Távol tőlünk azonban a gondolat, hogy az akadémiai képtár igazgatóját, a volt borsodi főispánt, az öngyilkossá lett tankerületi főigazgatót, a sikkasztó bankárt s a sikkasztásra ösztökélő demagóg ügyvédet bűnösség dolgában és erkölcsi fogyatkozás tekintetében egy kategóriába sorozzuk. Méltányosság és igazság megköveteli tőlünk ez előzetes kijelentést, nehogy túlzást vagy rágalmat lássanak sorainkban azok, a kiknek amúgy is elég keserűséget okoz magának a puszta igazságnak a kon- statálása is. Valamennyinek tragikus végét csak az okozta, hogy „tovább akartak nyújtózkodni, mint a meddig ért a takarójuk.“ Más szóval : többet költöttek, mint amennyit vagyoni állapotuk s jövedelmeik után költeniök szabad lett volna. S összes társadalmi bajainknak, politikai s közviszonyaink dekadenciájának ez a féktelen költekezési mánia képezi a rákfenéjét. Szerényen élni többé már nem is tisztes dolog. A csavargó gyerkőcöt, a fiatal tolvajt, a munkakerülő gonosztevőt, a vén bűnöst legtöbb esetben a szükség, éhínség, vagy a társadalommal való megha- sonlása vezeti a büntetótörvényszék sorompói elé, de végzetes útjukon ki vezérli hát azokat, akiket részben a születés, részben pedig egyéni képesség juttat társadalmi álláshoz, tekintélyes anyagi függetlenséghez, s akik e javaik révén rendszerint kedvencei, sót bukásukig valósággal dédelgetett tagjai a szegényeket s a bűnösöket egyaránt kérlelhetetlenül megvető társadalomnak? Bizonyos, bogy a lipótmezei tébolyda volt müértö vendégjének erkölcsi bukásáért nem lehet felelőssé tenni sem a kormányt sem a szabadelvű pártot. A Miklós Gyula esetében bizonyos fokig tényleg megvolt állapítható e fentebb említett tényezők feielósségbeli szolidaritása, mert a főispáni tisztség eminenter politikai állás, melynek miként való funkcionálásáért a miniszter ugyancsak felelős. De abban a pillanatban, amidőn Perczel Dezső és Dániel Ernő a parlament nyílt ülésén a legkategorikusabb modorban elitélték a volt főispán működését — a szolidaritás köteléke - teljesen széjjelbomlott, mert, amit Miklós Gyula, mint magánember vétett, azért a kormány nem tartozik semmiféle felelősséggel. Pulszky Károly sikkasztása miatt pedig még kevésbbé lehet felelőssé tenni a kormányt, mint a Miklós Gyula ravaszkodásáért. Bizonyos ugyan, hogy ez az ügy is, mint annyi sok egyéb ügy, széles e hazában, világosság dolgában, sok kívánni valót hagy fenn. Homályos és kétes nem is egy, hanem a legtöbb pontja. De hát úgy van ez már nálunk régi idők óta s úgy is fog maradni még sokáig. Előbb talán egész generációknak kell kipusztulni, mielőtt gyökeres változás beállhat. Mindenek előtt azonban meg kellene változtatni egész nevelési rendszerünket. Gyámoltalan piperkócök helyett munkaked- velő férfiakat; s egyrészt a zsarnoki, másrészt meg a szolgai hajlamaink elnyomásával parancsolni és engedelmeskedni tudó önérzetes polgárokat kell nevelnünk. Sokat beszélnek és Írnak nálunk rossz tantervröl, tanhiányról, iskolák túlzsúfoltságáról s még sok egyébről, de vajmi keveset gondolunk az ifjúság lelki és erkölcsi erejének fejlesztéséről. Hogy egész oktatásügyünk hiányos, hogy** Sf’liéptanodák épp úgy, mint a középiskolák és azv ia^ifás reform»-?, szorulnak, az bizonyos, do barn..ez^8^ben \ legyenek is a hiányok s a hózagOK^eválasz- merem állítani, hogy tudás dolgában, legalább kvantitás tekintetében nem állunk oly rosszul, mint hinni szeretjük. Tudnak bizony fiaink és leányaink legalább is any- nyit, mint a francia és angol hasonkoru gyerekek. Sőt a magyar tanuló-ifjuság sokkal többet tanul és tud, mint, a német kivételével, bármely nyugati nemzet fiatalsága. A nagyobb gazdagság s a keleti természetünknek annyira megfelelő nyugati kényelem azonban ijesztő mértékben felkorbácsolta népünk előkelőbb, vagyonosabb őszei. TÁRCZA. —KfaeEW— Az uj s a régi . . . „A rózsaszínű kis levélke Kezemben van már édesem, ElolvasAm már tízszer, százszor S az üdvök-üdvót órezem! Elmondhatom hát, hogy szeretlek, Hogy szivem érted ver csupán, S boldog vagyok, hogy hű szerelmem Meg nem veted, óh szép leány . . .!“ — A szép leány pedig lakában Boszusan lépdel fel s alá, S örömtől mig repes lovagja, Körülbelöl ezt gondolá: „Ah én bolond, megint mit tettem, Az uj-nak írtam levelem — — — S hogy elmerengve megcímeztem ; A régit írtam hirtelen ! . . . VERMES ERNŐ. Papucs. — A „TOLNAVÁRMEGYE“ eredeti tárcája. — Irta s a gyönki keresztyén nőegylet dalestélyén felolvasta: Kálmán Dezső. Be volt fejezve a nagy tragödia! Ős szülőink elvesztették a paradicsomot. A két cherub még mindig ott állt a kert ajtajában, bogy a vétkes emberpár be ne mehessen. A paradicsomkert állatai pedig látva, hogy nincsen gazda a háznál és nincsen gazdaasszony, a ki csipőre tett kézzel még az oroszlánnak is imponáljon : elkezdtek a saját kezükre dolgozni. Az oroszlán kikiáltatta magát királynak. A macska urarnbátyámnak szólította a tigrist, kijelentvén, hogy köztük rokonság van mert a tigris nem egyéb, mint nagy macska, a macska pedig nem egyéb, mint kis tigris. Ebből lovagias ügy keletkezett ; de szerencsére nem voltak kéznél Komjáthy- féle pisztolyok s igy az ügy jegyzőkönyvileg intéz- tetett el. A ló nagyzási hóbortba esett; a szamár tudós társaság alakításáról gondolkodott; a majom pedig egy kihullott angyalszárny toliból pennát rágcsálván, geneológia Írásba fogott s karcolgatva saját eszméit egy papirus levélre, azt igyekezvén bepróbálni, hogy voltaképpen a majom volna az ember, s az ember a majom. 'A tyúkok pártot ütöttek a kakas ellen s törvénybe akarták iktatni az egynejüsóget, minek következtében lón nagy háború és több kakas olyan megtépett tarajjal ment haza, mintha egész éjjel a nánai kerbájton mulatott volna._l A medve filozófiát akart Írni : a kakukk a törvényes örökösödésről perorá't; az ökör pedig a közös teherviselés mellett nyilatkozott. A fülemile rendes évi dijat követelt magának ; a vándor madarak pedig megpendítették az utazási-átalány eszméjét. A gólya is beleszólott a dologba, kérvén a beszállásolási díjak eltörlését. A papagály nyelvmester akart lenni; a mur- mutér penziót emlegetett és a szorgalmatos hangyák ötödéves korpótlékról álmadoztak. A fiahordó arról gondolkodott, hogy váljon nem lehetne-e egy állandó állat-gyerek-menházat létesíteni ? A hódok a bánatpénz eltörléséről beszéltek ; mig a kígyó a diplomáciai dolgokat akarta magánál összpontosítani. A szarka napilapot gründolt; a farkas a kecske- píszforságra pályázott; de ennek a kecskék ellene
