Tolnavármegye, 1896 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1896-11-01 / 44. szám
4. TOLNAVÁRMEGYE. 1896. november 1. mely szerint Perczel Dezső kapott 1557 szavazatot, I dr. Preyer Hugó függetlenségi párti 315, Balogh Lajos néppárti pedig 352 szavazatot s igy Perczel a népszerű belügyminiszter, megyénk büszkesége 890 abszolút szótöbbséggel győzött két ellenfele fölött. A szavazás eredményének kihirde- ' tese óriási lelkesedést és örömet keltett Bonykádon s az egész megyében, hogy ily impozáns többséggel mutatta meg a választókerület Perczel Dezső iránti változhatlan ragaszkodását. Megható példáját adta az igazi szabadelvű I gondolkodásnak és elvhűségnek gróf Apponyi Sándor, a nagy műveltségű és ideális lelkű magyar főur, ki Lengyel község választóival együtt ment a választásra A város végén leszállt kocsijáról és a lengyeliek élén gyalog vonult a szavazás színhelyére, hol a lengyeliek részére kijelölt helyen velők együtt várta be az időt, raig a szavazás rájuk került. A nemes érzésű puritán gondolkozásu főur eme magatartása fölemelőleg és lelkesitőleg hatott a szabadelvüpárt választóira, kik szívből jövő éljenekkel üdvözölték az igazi szabadelvű főurat, ki mint egyszerű szavazó polgár a többivel együtt és egyformán gyakorolta szavazati jogát. A bonyhádi választás ügyében dr. Schweiz Antal ur felkért bennünket a következő nyilatkozat közzétételére: Nyilatkozat. Tekintetes szerkesztő ur ! A „Toluavármegye“ folyó hó 25-én megjelent számában, téves informátiókon alapuló tudósításokat közöl a függetlenségi és 48-as“ párt értekezletéről. Én voltam az igaz, ki azt indítványoztam, hogy a „függetlenségi és 48-as párt,“ Perczel Azső belügyminiszter ellen jelöltet ne állítson, — mert harcba menni csak úgy szeretek, ha győzelemre is van kilátásom, de a hiábavaló küzdelemnek ellensége voltam és vagyok, — Petrich felszólalására azonban, indítványom elmellőzték, kimondták, hogy mindenütt szervezzük a pártot, népgyülést hívunk össze és jelöltet állítunk. Ha az értekezlet határozatitag kimondta volna e járásra nézve passivitását — kétszeresen kötelezve lettem volna respectálni a párthatározatot, — először: mert az én indítványom volt, — másodszor: ón ismertem legjobban az itteni viszonyokat és tudtam, hogy ez alkalommal a legcsekélyebb kilátásunk sem lehet a győzelemre ; ez a tiszta valóság. Dr. Preier Hugó lejött, kijelentette, hogy a Kossuth fractió hive, nem revizionista, sőt elítéli a néppártot — beszédeit mindenütt ez értelemben tartotta; gyanúsították lapokban, privát levelekben, de positiv bizonyítéka ellene nem volt senkinek, — mit vártak, mit várhattak tőlem, mint e járás függetlenségi pártja elnökétől egyebet, minthogy ae- tióba léptem mellette? Ez erkölcsi kötelesség volt részemről, megkívánta a párt érdeke és saját becsületem. Elkísértem Preyert a községekbe, beszéltem a népnek — mert minden alkalommal meg kellett értetni a választókkal — kik előtt a függetlenségi párt vagy néppárt, már kezdett egy közös fogalommá lenni — csak ellenzék legyen, hogy mi a Kossuth fractió hívei vagyunk és semmi közünk a néppárthoz nincsen. Tudtuk, hogy győzni nem fogunk, de azért minden erkölcsi befolyásom oda irányult, hogy pártunkat összetartva a néppárttól különválaszszuk, s a jövőt tartva szem előtt, pártunk esetleges felbomlását megakadályozzuk — s ezt az eredményt hiszem, hogy elértük. Én becsülöm minden ember politikai meggyőződését, — de mégis követelem azt, a magam részére is — És mikor kijelentem nem lelkesedésből — mert a mai politikai viszonyok között, lelkesedni nem tudok, — hanem a körülmények összejátszása folytán — hogy politikai hitvallásomhoz híven támogassam pártom énekeit, — elvártam volna minden önérzetes embertől, hogy abban csak kötelesség teljesítést lásson és gáncsolni valót ne találjon. Könnyű a biztos, védett helyről, mérgezett nyilakat röpíteni, a fegyvertelen ellenségre, -- könnyű pálcát törni az emberek felett — birálgatni a tÓDyek pozitív ismerete nélkül. Tessék kiáltani egyedül a saját erejére támaszkodva, ismerőstől, jó baráttól elhagyva — tudva, hogy olyan ellenség vert körül, ki lesi a szavakat is, hogy elferdítve adhassa tovább, — a legloyálisvbb eljárás mellett sem számíthatva a legcsekélyebb méltánylásra sem — és megtenni mindazt, mit a párt érdeke megkíván — tessék csak egyszer megpróbálni, majd másként fognak akkor ítélni is. Mi nem személy ellen vezettünk politikai küzdelmet, hanem a „függetlenségi és 48-as párt“ érdek mellett — mert én Perczel Dezső belügy- minister személyét, ép úgy becsülöm, mint saját párthívei, — de ha a pártom érdekében a nyilvánosság terére lépek ki, — nem befolyásol egyéni érzés — csak az elvemet ismerem — és az tettem most is — s a jövőben is azt is úgy fogok teuni — amint pártom érdekében kötelessógórzetem előírja és becsületórzetém parancsolja. Dr. Schvetz Antal, „a völgység! járás függetlenségi és 48-as párt“ elnöke. Az egész Preyer ügy a függetlenségi pártnak olyan belügye, amely — mint múlt számunkban kiíejettük — bennünket alig érdekel. A választás eredménye igazolta, amit előre megmondottunk, hogy hiábavaló, törpe erőlködés minden ellenzéki machináció Perczel Dezsővel szemben. Schwetz urnák ama szándéka, hogy a függetlenségi pártot összetartsa a néppárt ellen — minden esetre tiszteletre méltó. Azonban a néppárttal szemben éppen Preyer tanúsított igen gyanús magatartást, Preyer csak egy nappal a választás előtt, mikor meggyőződött róla, hogy a nép- párt. ellene, is fentartja jelöltjét, jelentette ki a Kossuth-párthoz való csatlakozását (legalább nyilvánosan erről sehol nem nyilatkozott) és Preyert mindenki néppárti vedeitásokkal szaturált Ugronis- tának ismerte, a „Magyarország“ szintén az Ug- ronpárthoz tartozónak mondotta. Lett légyen Preyer bármilyen párti, az a 315 szavazat, melyet ezúttal kapott, bizonyára alaposan elveszik majd a a kedvét attól, hogy még egyszer Bonyhídra jöjjön mandátumért. A mi a függethu és 48-as párt értekezletéről lapunkban megjelent Schwetz ur szerint téves információt illeti — annak tisztázása nem tartozik miránk, hanem intézze el azt Schwetz ur saját elvtársaival és tagtársaival, kik őt dezavuálták és kiktől mi információnkat nyertük. A szakcsi kerületben Dr Kämmerer Ernő eddigi szabadelvüpárti képviselő a választásnál állandóan többségben volt, és győzött 418 szótöbbséggel a Miller József nevű néppárti fölött, kinek érdekében a papság fanatikus izgatást követett el, de eredmény nélkül, mert a kerület hű maradt Kammererhez. A pinczehelyl kerületben Rátkay László győzelmesen jött ki a küzdelemből. Itt vívták a legelkeseredettebb harcot. — Ebben a kerületben irtózatos lélekvásár és fanati- zálás folyt. Tamásiban múlt vasárnapon lerészegi- tett iskolás gyerekek a plébános által bujtogatva akadályozták meg Rátkayt beszédének megtartásában, délután a plébános izgató beszédet tartott a plébánia udvarán Rátkay és pártja ellen, este pedig annyira emelkedett az izgatottság hogy egy tekintélyes Rátkay választót: Jakab István képviselőtestületi tagot életveszélyesen megszurtak. Hasonló izgatások folytak Tót-Kesziben, Regölyben, Szakályban stb. A gróf tisztjei állandóan minden képzelhető Ígérettel és presszióval igyekeztek hatni a népre. Gróf Apponyi Géza pártja óriási erőfeszítéseket tett; a megvesztegetést és lélekvásárlást hallatlan mérvben űzték a választás alkalmával is. Több embert, köztük az ireghi káplánt, tetten érték a vesztegetés alkalmával. A szavazatvásárlók a gróf gazdatisztjei, a papok és 5—6 polgárember volt, kik szép eredményt is értekei csúnya mesterségükben, mert a választás megkezdésekor a bevonult választók között Rátkaynak 500 többsége volt. A nagy többség láttára megindult a vesztegetés a legnagyobb erővel; a szavazók eltérítését nem igen lehetett megakadályozni, mert a katonaság nagyon csekélynek bizonyult; kordont nem lehetett vonni, az Apponyi kortesek ellenőrizhetlenül jártak-kelteb a másik táborba és tántorították el a szavazókat. Szévald Mór főszolgabíró a legnagyobb erőfeszítéssel iparkodott a rendet föntartani s a vesztegetéseket megakadályozni, de a csekély katonai erő miatt a legjobb akarattal sem volt képes megakadályozni a visszaéléseket. Mielőtt Felsó-Iregh és Tamási községek szavaztak — Rátkay többsége 150 volt. Félkilenckor tűzték ki a zárórát. Ekkor Ráikaynak 1454, Apponyinak 1315 szavazata volt. Este felé Rátkay többségének láttára ismét óriási megfeszítést követett el az A p p 0 n y i-párt ; magasra szökött egy voks ára, kétségbeesetten íogdosták az embereket, de hiába ! Rátkay eredeti nagy többségét sikerült ugyan leapasztani roppant összegű pénzzel, de azért mégis maradt ipó többsége, melyet már nem bírtak többé legyűrni a kimerült Apponyisták. A 3164 szavazó közül leszavazott 2794, s ezek közül Rátkayra szavazott 1470, gróf Apponyira pedig 1324. s igy Rátkay László 146 szótöbbséggel képviselővé választatott. A választást Perczel József választási elnök vezette, kinek tapintatos és pártatlan eljárásáért az összes bizalmi férfiak köszönetét mondtak. A kölesdi kerületben Busbach Péter, eddigi szabadelvüpárti képviselő nem tudott győzelemre jutni. Pichler Győző, Kossuth-párti, oly ígéretekkel tévesztette meg a választókat, aminőket komolyan és igaz lélekkel tenni lehetetlen. A- csábitó szavaknak felült a választó közönség s a „Kossuth apánk küldötte“ és „iródeák“-ja hangzatos címekkel földiszitett Pichler elhódította ezt a kerületet a szabadelvüpárttól, — Pichler Győző kapott 968, Busbach Péter 707, és Varga János 169 szavazatot kapott s igy Pichler Győző 92 általános többséggel képviselővé választatott. A paksi kerületben Szluha István Ugron-pkxü eddigi képviselőt egyhangúlag választották meg, mivel ellenjelöltje nem akadt; pedig, ha idejében szervezkedik a szn- badelvüpárt, akkor nagy reménye lehelett volna a győzelemre. Kovács S. Endre, választási elnök már délelőtt behozta a választási jegyzőkönyvet. Szluha István volt tehát megyénkben az első megválasztott képviselő. Baranya megyében. Baranya megyében a választások a következő a szabadelvű pártra nézve nagyon fényes eredmónynyel mentek végbe: Pécsett győzött Ai- dinger János szabadelvüpárti; Szalántán Vajay Istvánt megbuktatta Brázay Kálmán Kossuth-párti függetlenségi ; Pécsváradon Kardoss Kálmán főispán két jelölttel szemben 714 szótöbbséggel győzött. Siklóson Perczel Béni eddigi szabadelvű képviselő helyett Antal Pál Kossuth-párti függetlenségit választották meg Sásdon Szily Pongrác szabadelvű győzött: Dárdán Hentaller Lajos Kossuth- párti függetlenségi győzte le a volt képviselőt, An- tal Gyulát. Mohácson és Szent Lörincen pótválasztás lesz. VÁRMEGYE. — A közigazgatási bizottság november havi ülését folyó hó 7-én fogja megtartani. — A központi választmány múlt pénteken ülést tartott, melyen a képviselőválasztásokról beérkezett jegyzőkönyvek és szavazási jegyzékek egy;egy példányát a belügyminiszterhez fölterjesztették, a másik példányt pedig a levéltárba helyeztették. — Közigazgatási elvi jelentőségű határozatok. (M. kir. ministertanács 1896. évi július 13-án.) Partszakadás betömése, mir.t idegen területen foganatosított vizimunkálat kérdésében eljárás a közigazgatási hatóságok hatáskörébe tartozik. — (M. kir. ministertanács 1896. évi szeptember 10 én hozott határozata) Erdei lopás kihágása miatt tett pauasz érdemleges elbírálása az esetben is a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik, ha a cselekmény elkövetése idején fennállott birtoklási állapot és használati jogosultság a felek között vitás. — M. kir. belügyminiszternek 69986/96. sz. a. Nem kialkudott, vagy nem a cselédtörvénye szerint megállapítható bérért, hanem előre meg nem határozott időn át teendő szolgálatok fejében Ígért jutalomért teljesített szolgálat jogcímén emelt követelés érvényesítése rendes bírói útra tartozik. — M. kir. belügyminister 84237/96. sz. a. Az özvegy anya, kiskorú gyermekeinek t. és t. gyámja által, a gyermekek gyámpénztárilag kezelt vagyonából kérelmezett, pénzösszeg-kiutalás esetén ügygondnok kirendelésnek vau helye.
