Tolnavármegye, 1896 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1896-11-01 / 44. szám
VI. évfolyam. 44. szám. Szegzárd, 1896. november 1. TOLNAVÁRMEGYE Előfizetési ár: I Egész évre . . 6 írt — kr. Fél évre . . . 3 » — » Negyed évre . . I » 50 » Egy szám .....................12 » El őfizetéseket ós hirdetéseket a kiadó- | hivatalon kívül elfogad Kramner Yil- I mos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ES VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Meg-jelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Budai-utca 1066. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Segédszerkesztő: SZÉKELV FERENC. Kéziratok vissza nem adatnak. _ A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfize-( tések és a hirdetések is a szer-j kesztőséghez intézendők. ^ Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Diadal után. Győzelem és diadal kisérte a szabad- elvüpártot az imént lefolyt képviselőválasztások alkalmával! Magyarország választópolgárai érthetően nyilatkoztak! A szabadelvű eszmékért küzdő pártok zászlói alá sorakoztak országszerte nagy többségben, s azt az akaratukat nyilvánították, hogy Magyarország alkotmányos parlamentjében csak liberális gondolkozása képviselőket óhajtanak látni, mert hazánk szabadságának, a haladásnak és fejlődésnek biztosítékait csak bennük találják fel. A szdbadelvüpárt maga oly számban és erőben jött ki a választási küzdelemből, aminővel még egy választás után sem rendelkezett. A 48-as és függetlenségi párt liberális része is növekedett s az Ugron-párt kerületeinek java részét meghódította. A nemzetipárt jelentéktelen kisebbséggé törpült, az Ugron-frakcio pedig majdnem teljesen megsemmisült, sőt ezentúl számba sem jöhet s bizonnyára megszégyenülve i bebocsátást kunyerál a valódi és liberális szellemű 48-as pártba. Az újdonsült néppárt mutatónak néhány semmit ígérő tagját beerőltette a parlamentbe ; ők azonban nem fognak sok vizet zavarni, mert nincs köztük egy sem, a ki a törvényhozás termében komoly szerepet vinni képes volna, s törvényhozói tiszTÁRCA. —-vmt*— “ST e-y °— A „TOLNAVÁRMEGYE“ eredeti tárcája. — Irta: Klári. — Iszik maga curasseauxt is ? — Csókolom kézit, mindegy nekem, akármit ád; hanem legszívesebben venném, ha egy pohár vizet hozatna a komornával. — Szívesen hozatok vizet is ; de csak nem vízzel fogom traktálni ezt a várva-várt vendéget! ? Hanem tudja mit, ha nem fogja kifecsegni, megiszunk kettecskén egy üveg Madairát. Jó lesz ? — Jó lesz ! Vass Imre tengerész tiszt mondta, hogy „jó lesz.“ Most a napokban került haza ; egy egész évet kért és kapott is szabadságot. — „Egészségének teljes helyreállítása céljából.“ Kormosra égette az ábrázatát az afrikai nap, de a mit az a déli nap sugaraival elpocsékolt, — talán mind az Imre szemei szívták fel, — mesés szép fekete szemei voltak. A növése, alkata? Adonis; — példátlan szép férfiú ez a Vass, — mahomed termete dacára, apró fehér kacsokkal, — pici, piskóta lábakkal áldotta meg Zeus. Az ezüst tallért, vagy a fogaival harapta ketté, vagy az ujjaival szorította szivarka formára, ha a cigányt hallgatta és restellt duhajkodni. tének méltó betöltésére elég tehetséggel és tanulmánynyal bírna. A Lepsényi páterekből csak közbeszólásokbau utazó komikus alakok kerülhetnek ki, kik legföllebb néhány kenetteljes, falusi frázisig viszik honatyai szereplésüket. A választások eredménye tanulságos ; okulhatnak belőle az Apponyisták és Ugro- nisták, kik fölött a szavazók kemény, de igazságos ítéletet mondtak. Ugrón Gábornak és híveinek kétszínű magaviseletét elitélte az ország szavazata; lesújtó, megsemmisítő volt rájuk nézve a nemzet közvéleménye, mely mindenütt szakított velük, s a liberális gondolkozásu 48-asok álláspontjához csatlakozatt, azok eljárását helyesnek, hazafiasnak s a nemzet közérzületével megegyezőnek nyilvánította. A Nemezis szigorúan megbüntette a féktelen ambíciójú és romboló ősztönü Ugrón Gábort, ki megtagadta a liberális eszméket, az uhramontán és reactionarius elemekkel barátságot kötött csak azért, hogy kormányt buktathasson és a zavarosban halászhasson. Az egyházpolitikai törvények főrendiházi tárgyalása alkalmával a klerikalizmus és a bécsi reactió legszomorubb alakjainak felháborodást keltő magaviseletét s Magyar- ország be!ügyeibe való beavatkozását helyeselte s azoknak pártját fogni sietett ; a szomorú emlékű Agliárdi sötét terveit és magyarországi kortesutját, politikai agitál ását Nem nézett a leányvilág felé — — sem a menyecske asszonyokat nem bántotta a szemepár- jával; |— különös atyafi ez az Imre ! Már vagy ötödik éve, hogy árva fiú lett belőle, — senkije már a nagyvilágon, csak ez az asz- szony — az unokanővére ! Özvegy Szolga Zoltánná, a tábornokné — vérbeli rokona, — ezt van látogatni. — A sorhajó-hadnagy ur szőke, — ez az asz- szony pedig bünsötét hajú, halvány arcú asszony. Sem nein sováuy, sem nem telt — amolyan asz- szony, akiért nem igen szoktak megkergülni a teremtés urai. Az a lralovány arca, a vérpiros ajkával, meg azokkal a nefelejtsszinü szemekkel — olyan furcsa formát adott ennek az asszonynak, hogy futólagosán szemlélőt teljesen hidegen hagyhatott. De szép" is tudott lenni, még pedig igéző szép ! Ha fecsegni kezdett, ha érdekkel-beszólt, ha mosolyra fakadtak imádságos ajkai és arcában egy kis gödröcske tűnt föl — akkor bájos volt — Gyuri ca. Imre még most is igy hívta Gabriellát; az özvegy nem bánta. Gabriella ült a kereveten, Imre meg előtte egy taburetton. Előttük egy kis chinai bambusz asztalon a nyitott Madaira üveg, — apró lipuer- poharakkal; — egy tálcán meg apró szivarok és szivarkák. A sárga selyem tapétás szobának a menye- zetéről halványkék lámpaharang irigykedte a vilámegengedhetónek tartotta ; a néppárt álarca alá bujt fanatizmust dédelgette, s utóbb már a socialistákkal is kacérkodott s azok táborában kereste népszerűségét. Ennyi politikai bűn és meg nem bocsátható vétek után elérte a nemezis büntető keze í Azok karjai fojtották meg pártját na- gyobbára, akikkel összeölelkezett! A Ugron- párt mandátumainak nagy részét elvitte a néppárt! Ez a sors játéka, s a fékevesztett politikai szenvedély tragikuma. Bünhödés követi a politikai életben is az immorális lépést, melyre a kielégithetlen becsvágy vagy féktelen szenvedély ragadta a túl sok ambíciójú pártvezért. A revízióban tetszelgő Ugronpárt ilyen alakjában már csak a megboldogultak közé tartozik, mert néhány tagból álló pártjuknak vagy uj alapokon és uj programmal kell kezdeni a politikai küzdelmet vagy pedig vissza kell kéretőzniök az igazi, liberális érzelmű 48-as és függetlenségiekhez. Talán okultak a kétszínű játékon és nem lesz többé kedvük kacérkodni a szabadelvű eszmék ellenségeivel. A nemzeti pártnak megmaradt a feje a választási küzdelemben, inig egyéb tagjai nagyon megfogyatkozának ; az Ugron-párt- nak pedig sem feje, sem lába, alig maradt belőle mutatónak. Apponyi megfogyatkozott híveivel, semmiféle komolyabb politikai akcióra nem kégosságot reájuk. — A kandallóban ösztövér faha- ■ sábok parázskodtak — a kandalló márvány polcán meg annak a vén alabastrom órának a ketyegése kevólykedett. — Harapja le ennek a havannának a végit — nincs késem. — Van ónnékem, mondta az ügyetlen tengerész, és az óralácán hi in bálódzó szivarollóval levágta a Gyurica szivarja végét. — Köszönöm Imre. És az egyik lábát majdnem észrevétlen a divánra vonva — úgy ült ott, mint valami vásott iskolás fiú. — Hát bizony már egyszer elbeszélhetne a paaga utazásaiból egyet-mást. Isten eogem, —. azt hiszem maga pályatévesztett férfiú — magának is jobban állna a trappista habitus, mint a tengerész egyenruha. — Vagy tán azt hiszi, hogy ez előkelő, ha úgy ül itt mellettem, mint egy megfagyott cápa ? — Bocsásson meg szép asszony; de hát . . . — De hát, igen, tudjuk, hogy valahol az »arabok, vagy négerek, vagy buhsmannok között — '^visszamaradt mátkája forog drága elméjében és- aztán persze .... —■ Gyurica! ugyan ilyet még tréfából se mondjon, ha Istent ismer. — Ne-e? hát bűn volna ez? Hisz maga szabad ura tetteinek is, szivének is ! Ugyan, ugyan, hát mi van ebben sértő ? ! — Sértő nincsen ebben semmi, édes Gab- i riellám, — monda egy kis szünet után Imre, —
