Tolnavármegye, 1896 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1896-10-04 / 40. szám
TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Budai-utca 1066. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Segédszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL. SZÉKELY FERENC. VI. évfolyam. ________ 40. szám.________Szegzárd, 1896. október 4. Ké ziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Előfizetési ár: I Egész évre . . 6 frt — kr. Fél évre . . . 3 » — » I Negyed évre . . I > 50 » Egy szám ......................12 > I E lőfizetéseket ős hirdetéseket a kiadó- ] hivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. A küzdelem előtt. Aki szélt vet, az vihart arat! Ez a régi közmondás nyert igazolást a képviselőház föloszlatásával. Az őszi ülésszak megnyílta után a nemzeti pártnak és az Ugron-frakciónak klerikális barátság bűne miatt szégyenkező része telhetetlen dühében majd az obstruk- ció indokolatlan fegyverével fenyegetődzött, majd pedig, a politikai viszonyok jobbra- fordultát kívánó hazafiak nagy bámulatára, a várvavárt fúziót tönkre silányitották a boldogtalan néppárttal való kacérkodással. A szabad el vüpárt a legőszintébb jóakarattal kezdte meg az őszi campagnet, s normális viszonyok között akarta befejezni a parlamenti ülésszak hátralevő részét, hogy a bűnvádi eljárásra, a kúriai bíráskodásra s a jövő évi költségvetésre vonatkozó törvényjavaslatokat az uj parlament összeillése előtt annak rendje módja szerint befejezze. De a jobb sorsra érdemes komoly parlamenti munkát az önmagukkal tehetetlen és bűnös voltukat érző elégedetlen elemek lehetetlenné tették. A kétes és bizonytalan jövő sivár kilátásait meg kellett semmisíteni az ország érdekében, nehogy az őszi és téli képviselőházi viták ismét haszontalan szófecsérlések között teljenek el és a néppárt or- j szágháboritó izgatásai mindjobban földul- ják a félrevezetett nép nyugalmát. Apponyi, Ugrón, Zichy Nándor vessenek magukra keresztet, ha áskálódásaik eredményét meg kell siratniok! A szabadelvű párt és vele a kormány az ország békéje és nyugalma érdekében nem felelhetett mással az ellenzék féktelen fenyegetéseire, mint a képviselőház feloszlatásával. Legyen meg nekik az ő akaratok szerint! Most azonban érezve a választási vihar előszelét, megrémülve saját művöktől, a föloszlatás miatt panaszkodnak és a kormány erőszakosságán siránkoznak. A farizeusok felsülése! A politikai viszonyokat mind jobban kuszálttá tették, a népet néppárti modorban és eszközökkel izgatták, a zavarosban akartak halászni: s most midőn az uj választások alkalmával módjukban fog állani a népre appellálni, vészhangokat kiabálnak s ezért az idő előtti föloszlatásért is a kormányt okolják. A katasztrófa előérzete teszi ilyen idegesen rémültté a tüzesvérü Ugront, és a mélabus Apponyit, kik közül az előbbi múlt csütörtökön a képviselőházban anatémát mondott a néppártra, mert Zichy Nándor meg a függetlenségi pártot óhajtotta kizárni a választásokból a curiai bíráskodás tárgyalása alkalmával; Apponyi pedig nem tudott egyéb sérelemmel búcsúzni kapuzárás előtt, mint, hogy nem látott elég nemzeti zászlót a Vaskapu megnyitásánál 1 Silány finálé; a kiváncsi publikum különbet várt volna a nagy elvihósök lovagjaitól, kik úgy látszik, hogy egészen kifogytak a tetszetős és hangulatos argumentumokból. Az uj választások meg fogják mutatni azt, hogy a három békebontó vezér reményei vérmesek voltak kezdettől fogva. A szabadelvű párt megujhodva és megerősödve fog visszatérni a választások színteréről, mert a józan és elfogulatlan magyar közvélemény mellette van, s elveinek diadalra jutását teljes erejével segiteni fogja. Csak a mi vármegyénkben nem valami fényesek a kilátások! Nagyon nyomasztó szélcsend nehezül már jó ideje rajtunk; az ellenzék működik s ügyesen készíti elő a talajt, melyen küzdeni fog: a szabadelvű párt azonban eddig még nem adott életjelt magáról. Felette kívánatos és szükséges, hogy megyénk szabadelvű pártja is azonnal erélyesen hozzá fogjon a szervezkedéshez és politikai agitációhoz, nehogy helyre nem hozható mulasztást kövessen el a késedelemmel, mely a szabadelvű eszmék vereségét idézheti elő. TÁRCA. ZE^-üst és gőz. — A „TOLNAVÍRMEGYE“ eredeti tárcája. — Irta: Kari. Annyiféle sanatóriuraot alkottak már, és bizony különféle betegségek ellen, hogy az ember önkéntelen, kutató elméjével azon javítani akarva, UJ *ly gyógyhelyeket, gyógymódokat akaródzik feltalálni, létesíteni, és lia nem önzésből is, hál akkor igaz emberbaráti szeretetből. Tapasztaltam már, hogy azok, kiknek formás lábuk, és megtermett csinos lábikrájuk van, azok a Kneipp kúrától el nem terelhetők. Most már azon kell lennie annak, ki egy uj fajta sanatoriuinot, vagy gyógyhelyet gyógymóddal — a szenvedő emberiségnek rátukmálni akar, hogy olyan kúrát varrjon a nyakukba, amely kúra mellett nem kell a tyukszemes lábukat és cinege lábikrájukat mutogatni. Hát ón suba alatt megsúgom, hogy nekem sikerült az idegesség és a búskomorság ellen egy uj gyógymódot feltalálni. És hogy lássa a túltürelmes olvasó, hogy uem schmutzig a magyar, elmondom ezen fejtegetéseimet egészen díjtalanul. Felteszem azonban, hogy a nyájas olvasó tudja, — hogy én egy Ízben három évig nem voltam a continensen, hanem Afrikát voltam körülhajózui. Ez a passzióm három évig tartott távol a magyar glóbusztól. Sokat szenvedtem, sokat láttam és sok olyat tapasztaltam, a mire absolute semmi szükségem nincs, — sőt mi több, aminek telje-seggel semmi hasznát nem vehetem. Azonban — valamit a tapasztalatokból — tán értékesíthetne egy stréber doktor. Minálunk idehaza, az édes honhazában — az orvosok azonnal eltiltják a betegtől a kávét és a dohány élvezetét. Arábiában épp megfordítva áll; és hogy az arabs doktornak van igaza és nem az európainak, azt ott, a helyszínén tapasztaltam. De hogy mennyi baj ellen jó az erős mocca és a jó cigaretta vagy nargileh azt nem hittem volna, pedig ámulva tapasztaltam önmagámon is. Mikor egy Ízben Adenből kiindulva tevéken mentünk a 72 kilométernyi Sudan-Kalehbe, én, ki ilyen utazásban még nem vettem részt, oly beteg lettem, hogy úgy éreztem magamat, mintha a következő pillanatban meg kellene halnom. Pedig sem a Samum nem fújt sem a „homoknadrág“ nem kellemetlenkedett; de a tevének imbolygó — ingó járása, majd, hogy a tengeri betegséget elevenítették fel bennem. Az emberséges Sudallah ki az expedíciót vezette (elkorcsosodott arabs) — azt mondta, hogy délig elérünk a Kaleehi oázhoz, ott meggyógyít. Megnéztem a chronométeremet — hej! bizony soká lesz még dél. De végre is, miután minden jónak és minden rossznak is vége szakad — úgy itt is — végre elértünk a Kalehi ciszternához. Hah! milyen csalódás éri az európai embert, ki az oáz szó alatt egy kis berket képzel magának, hűsítő pálmákkal — árnyas helyen levő forrással. Bizony összesen 7 darab törpe borostyán bokrot, piszkos, undok tábori helylyel — és egy forrást, melyben kevés vizet, és az is majdnem meleg volt — találtam. Leemeltek a tevéről, és a forrástól távolabb leültettek egy piszkos, vén szőnyegre. A vén arabs, midőn embert és állatot megitatott, de csak akkor jött hozzám és mondá: Na, Effendim! most meggyógyitlak; de a próféta növessze meg ékes bajuszodat — ugye lesz egy kis baksis ? (borravaló.) Megnyugtattam, hogy lesz, csak — gyógyítson meg. Vigyorogva bólintott és aztán egész nyugodtan mellém ült és az ón dohányhólyagomból készített jó vastag szivarkát — és miután fia (lehetett 10 éves) mezítelen tenyerén egy darab parazsat hozott — azon rágyújtott — és a legnagyobb flegmával nézett engem. — Hallod-e emberséges Sudallah! ha rögtön nem gyógyitsz meg, úgy elmegyek innen, hogy . . . Hátralékos előfizetőinket egész tisztelettel kérjük, hogy a hátralékos Összegeket a .kiadóhivatalhoz mielőbb beküldeni szíveskedjenek.
