Tolnavármegye, 1896 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1896-09-27 / 39. szám
2. TOLNAVARMEGYE. 1896. szeptember 27. pártvezér: Apponyi azt hirdeti, hogy ő a nemzeti párt keretében szívesen látja azokat is, kik a revízió hívei. És ennek betetőzéséül a harmadik héten a párt egyik régi, tekintélyes tagja : Ábrányi kijelenti, hogy nem helyes és nincs értelme, ha a nemzeti párt úgynevezett nemzeti követeléseit továbbra is, mint önálló párt hirdeti, ennek jogosultságát megszűntnek mondja és nyíltan bevallja, hogy csak azért, nem tér át a szabadelvű párthoz, mert személyes vonzalomból megmarad Apponyi mellett. Az úgynevezett pártonkivüliek pártja, mióta a választási szellő fujdogál, hullatja tagjait, miként az akácfa leveleit, ha utoléri az őszi szél. És jó Szapáry Gyula maholnap egymaga fogja képviselni a pártonkivüliek pártját. Az ellenzéki pártok legfiatalabbja: a néppárt a legsötétebb reákció szolgálatában álló egyoldalú felekezeti programmjával és a nemzetiségekkel paktáló káros politikájával, úgyszintén vezéreinek féktelen túlzásaival soha sem lesz képes hazánkban tért foglalni. Ilyen auspiciumok között nem lesz nehéz a szabadelvű pártnak választási küzdelme és annál bizonyosabb megerősbödése és fényes győzelme. VÁRMEGYE. — A monograpliia bizottság október hó 7-én délután 3 órakor ülést tart. — Az őszi rendes közgyűlés megtartása tárgyában, megyénk főispánja a következő meghívót bocsátotta ki a törvényhatósági bizottság tagjaihoz : „190/f. i. 1896. Van Szerencsém a törvény- hatósági bizottság t. c. tagjait, a vármegyei székház gyűlésiemében folyó évi október 8-án délelőtt 10 orakor megnyitandó őszi rendes közgyűlésre azon figyelmeztetés mellett meghívni, hogy miután a jelzett közgyűlésen a millennium emlékére kitűzött kulturális célok érdekében az 1894. évi 422/rkgy. számú határozattal megszavazott kölcsön törlesztésére, a jövő 1897. évre vonatkozólag 1 °J0 pótadó kivetése fog javaslatba hozatni: a közgyűlésnek első tárgya az 1893. évi XV. t. ez. 10. §-a illetőleg az 1887. évi 3/rkgy. számú szabály- rendelet j. §a értelmében, a pótadó kivetése iránti javaslat lesz. — Egyszerűméit az állandó választmány t. c. tagjait is értesítem, hogy az állandó választmány ülése folyó évi október hó 7-én délelőtt 9 órakor veszi kezdetét. — Kelt Nagy-Doroghon, 1896. évi szeptember hó 24-én. — Gróf Széchenyi Sándor Tolnavármegye főispánja,, úgyis mint az állandó választmány elnöke. — A törvényhatósági bizottság legtöbb adót fizető tagjainak 1897. évre megállapított névjegyzéke közszemlére van kitéve a megyei levéltárban. A 220 virilis közt az első gróf Apponyi Géza, ki 20288 frt 16 kr adót fizet, az utolsó Ireer Ferenc apari földmives pedig 228 frt 69 krt tízet. A 20 póttag között az első Flórián János paksi magánzó 227 frt 60 kr adóval, az utolsó Kohn Gábor zombai földmives 205 frt 27 kr adóval. Szegzárdon az első virilista Rosenfeld Mór regálebórlő, ki 2492 frt 24 kr adót fizet; a második Orffy Lajos kétszeresen számított 1665 frt 36 kr adóval. Utánnuk a következő sorrendben következnek a szegzárdi virilisták: dr. Szigeth Gábor, dr. Haidekker Béla, dr. Drágíts Imre, Tóth Károly, Leopold Sándor, Abaffy Gyula, Mayer János, Goldberger J. Mór, Nagy N. János, Pirnitzer Antal, dr. Kramolin Emil, Keleesenyi Ambró, ifj. Závody Albin, dr. Hangéi Ignác, Fördős Vilmos, Fahrner János, Boda Vilmos, dr. Hilbert István, Schneiderbauer József. Wolf Henrik, Szegby Sándor, László Lajos, Leicht Lajos, Stann Istváu, Ludvig József, Geiger Gyula, Ujfalusy Imre, Tóth Gyula, Mehr- verth Ferenc, Szondy István, Haydt Gábor, Totth Ödön, Fischof Károly, Leopold Károly, Póttagok : dr. Pirnitzer Béla, Pirnitzer Manó, Gottlieb Jakab. A virilisták között a négy első gróf, és pedig ekként következnek: gróf Apponyi Géza, gróf Széchenyi Skn dór, gróf Apponyi Sándor, gróf Benyovszky Kezső ; ezen kívül .négy báró van a virilisták közt, u. m. báró Jeszenszky József, br. Jeszenszky Béla, br. Jeszenszky Kálmán és br. Jeszenszky László. Perczel Dezső belügyminiszter a 17-dik a virilisták között. Mádi Kovács György táborszernagy pedig a 60-dik. A virilisták közt van 67 földbirtokos, bérlő 81, lelkész 18, ügyvéd 16, orvos 7, mérnök 5. — Közigazgatási elvi jelentőségű határozatok. Belügyminiszter 1896. évi 2301 : Sérült lóval fuvaroztatás által elkövetett állatkínzás miatt a tulajdonos és az üzletvezető is egyúttal nem büntethető. Büntetőjogi felelősség ily esetben egyedül a tulajdonost terheli, aki üzletét a fennálló szabályok betartása mellett vezetni, illetve ily vezetésről gondoskodni köteles. — Kereskedelemügyi miniszter 1896. évi 46.787: A valóságnak meg nem felelő üzleti jelzőket, címet és adatokat magá- j ban foglaló hirdetménynek oly külföldi lapokban való közzététele, melyek a belföldön is közkézen forognak, az 18ö4. évi XVII. t. 157. §-ának d) pontjába ütköző kihágást képez. — Földmivelés- ügyi miniszter 1895. évi 24878 : A vízhasználatra jogosítottat a vizi műveinek hatása alatt álló patak- rész gondozásának kötelezettsége is terheli. — Belügyminiszter 1896. évi 65381: Községi jegyző lemondásának elfogadása kérdésében első fokban nem a járási főszolgabíró, hanem a községi képviselő-testület illetékes határozni. — Belügyminiszter 1896. évi 11.241: Jegyzői nyugdijintézeti követelések a tisztviselői kötelékből kilépett tagokkal szemben közigazgatási utón nem érvényesiihetők. — Belügyminiszter 1896. évi 62 573: A rendszeresített segédjegyzők akkor is kiuevezhetők anyakönyvvezetőkké és anyakönyvvezető helyettesekké, ha még nincsenek 24 évesek.—Belügyminister 1896. évi 75,286. A magyar szent korona képének üz- lati nyomtatványokon használata az 1883. XVIII. t. c. határozmányai alá nem esik. — Belügyminiszter 1896. évi 78.801. Külföldre, szülei nélkül kivándorolni szándékozó kiskorú hadköteles részére elbocsátási okirat rendszerint nem adatik. — Belügyminister 1896. évi 73.527. Települési engedélyért a község semminemű dijat vagy illetéket nem szedhet. — Belügyminiszter 1896. évi 65.184. A községi képviselő-testületbe törvényszerüleg behi- vatt póttag, mint rendes tag, mindaddig birtokában marad megbízatásának, mint a meddig az a képviselő megbízatása tartott volna, a kinek helyébe behivatott. — Földmivelésügyi miniszter 1895. évi 42.011. A vízjogi törvény 38. §-a csakis a víznek használat céljából való kivételére vonatkozik s igy annak hatálya a víznek partátvágás által mások érdekeit károsan érintő elvezetésére ki nem terjed.— Belügyminister 1896. évi 77,122. A gyermekek utónevet pólbejegyzésnek csak akkor van helye, ha az utónév a születés bejelentése idejében még megállapítva nem volt. Kiigazítás' utján egy második utónév bejegyeztetésének csak akkor van helye, ha ezen utónév tévedésből maradt ki az anyakönyvből. Adatok a tolnamegyei reformátusok történetéhez.* Közli: SZÉKELY FERENC. II. ti Ocsény. Az őcsényi református egyház keletkezésére vonatkozólag érdekes adatot szolgáltat egy 1751. aug. 18-án tölvett tanúkihallgatási jegyzőkönyv; mely szerint 15 szegzárdi, őcsényi és decsi lakost hallgattak ki, s ezek 60—90 életkornak voltak. Mind egybehangzóan- azt vallotta, hogy Megjelent a „Protestáns egyházi ós iskolai lap“ 33. számában is. A cigány pedig csak folyton a more nótát húzta, szinte fájtak bele a füleink. Valaki proponálta — nem tudom már ki — mindenki énekelje a legkedvesebb nótáját. O volt az első, kinek énekelni kellett, — hát 5 mosolygó szájjal, szép bariton hangjával csak azt a megunt more nótát csinálta. Az utolsó énekes meg azt énekelte : »Lehullott a rezgő nyárfa aranyszínű levele.« Hej! mekkorát ütött az asztalra izmos, fehér kezével — csak úgy sírtak a szerte dűlő poharak, ahogy egymásra borultak. Nem mondta senki, de rögtön tudtuk, hogy ez a felesége nótája volt. Nem volt arcában harag egy szemernyi sem. —• De kérlek benneteket — ebből a frissen hütöttből! Tessék ! Hallottam aztán, hogy minden évben, ilyen forma cócót csapott-------esküvője napjának emlé kére. De az naptól, a melyen a bánya telepen együtt valánk — ki nem józanodott soha------eg ész hossza hét évig. Midőn a városba érve együtt ballagtunk az egy ós ugyanazon utcában lévő lakásúok felé, ő még egy kis slaftrunkra hivott meg. Őszintén megvallva örültem, hogy behívott a lakásába. A kíváncsiság, részvét, vagy mi, de türelmetlenül vágytam megnézni az elhagyott fészket, mely még meleg, melyben még a nő illatának foszlányai — fájón emlékeztetnek az elvesztett paradicsomra. Lakásán semmi különös, — úgy volt, ahogy akárhányszor láttam az előtt. A salonban — a zongora nyitva, ós a hangjegyfüzet felütve — — »Lehullott a rezgő nyárfa . . .« ott volt felütve Gyökeret vert a lábam. Elgondolkoztam ; nem tudtam már kit sajnáljak; —ezt a nagy szerelmü embert, vagy a megtévedt, elbukott asszonyt ? ! Körültekintettem ; ott ült Laci a Wihst asztalnál, melynél oly sokszor ült kis feleségével. Előtte Gold-craem liquer ós két kehely. Elnevette magát, hogy ón mit csodálom azt a két nagy poharat tele pálinkával ? — Nézz ide! ós e szavakkal felhörpintő a serleg tartalmát. A szivem mintha fázott volna. / Elkezdett beszélni, — én cigarettáztam. — Te kehely ! az előbb még oly tele voltál élettel, színnel; és most csak a hideg üveg maradt meg belőled. Hej! pohár te! te ledér leány! akárkinek az ajkához simulsz, — hagyod magadból a mézet szívni: ma nékem, holnap másnak. — Bor ! nem iszlak többé ! te orgazdája a bűnös szerelemnek. Utállak! Pálinkát! — kiáltá. — Ide vele ! tőled nem pezsdül fel a vér —* nem kelt az agyban merész gondolatokat — de elbutit. És dúdolta: »Csak lassan, lassan, lassan, lassan, lassan Altasd el a szivemet.« Elhagytam, hazamentem; de ezt a napot nem voltam képes kitörülni emlékezetemből. A hét év elmullott, és mindnyájunk meglepetésére, Laci válópere végeztével újra megnősült. Ott voltam a lakodalmán ón is. Fényes mulatság volt; hanem mikor búcsúztunk a feleségének is meg mindnyájunknak, még egy pohár pezsgőt adott, és megköszönve megjelenésünket, azt a poharat, amelyből ivott — kiejtette a kezéből. Sohasem iszom többé szeszes italt; — a feleségem kedvéért! Megtartotta az Ígéretét. Találkoztam vele számtalanszor — ő egyebet forrásvíznél nem ivott. A napokban azonban a keSzüi búcsún, találkoztam vele; vagy egy éve nem láttam — ott a búcsún ismét láttam, sőt egymás mellé kerültünk vacsorakor. Bort ivott. Néztem sötét szemeibe és ugyanazon vósztjósló, cikkázó sugarak löveltek szemeiből, mint akkor a bányatelepen. Zajos vacsora, kedélyes tréfákkal, énekkel — ahogy búcsúkor szokott lenni. A cigány is bekerült az ambitusról Márton Péter házigazdánk pa- íádes szobájába ; derék fia nógatta a cigányt, az fáradtan húzta. Egyszerre megvillant a prímás szeme — és Laci felé fordulva (úgy hasonlított az a cigány a bűvös tekintii kígyóhoz) — húzta »Hej more, more, more . , .
