Tolnavármegye, 1896 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1896-01-26 / 4. szám
Szegzárd, 1896. január 26. VI. évfolyam. 4. szám. TOLNAVARMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utca 1085. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Segédszerkesztő: . Dr. LEOPOLD KORNÉL. SZÉKELY FERENC. Előfizetési ár: Egész évre . . 6 frt — kr. Fél évre . . . 3 » — » Negyed évre . . 1 > 50 > Egy szám . . . . 12 » Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kívül elfogad Krammer Yilmos könyvkereskedése Szegzárdon. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét Illeti közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséihez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Dulánszky Níndor dr. i A pécsi rom. kath. egyházmegyének mély gyásza van. Dr. Dulánszky Nándor, pécsi püspök, az egyházmegye nagyérdemű és köztiszteletben álló feje, pénteken este 9 órakor, hosszú szenvedés után örökre lehunyta szemeit. A boldogult püspököt 67 éves korában váltotta meg kínos szenvedéseitől a halál, meiy egy munkás, érdemekben gazdag életnek vetett véget. Dulánszky hosszú életpályáján érdemeinek megfelelóleg több magas kitüntetésben részesült, melyek a közpályán szerzett hasznos szolgálatainak elismerése fejében érték őt, ki nagy tudománya, fáradhatatlan munkássága és humánus gondolkodása által valóban rászolgált arra a tiszteletre és közbeesülésre, melylyel úgy hívei, mint az ország közvéleménye hosszú életpályáján át kisérte. A pécsi püspöki szék elfoglalása után első gondja volt az ottani székesegyházat újjáalakítani, s nagy műveltségének megfelelő finom műizléssel restauráltatta a történelmi nevezetességű székesegyházat, mely jelenleg az ország egyik legkimagaslóbb műalkotásai közé tartozik. Elévülhetetlen érdemei közé méltán sorolhatni ennek a nagy műnek szerencsés befejezését, melynek fölavatását Ő Felsége is megtisztelte legmagasabb látogatásával. A boldogult egyházfő életéből közöljük a következő adatokat: 1829. október 19-én született Esztergomban. Atyja gazdatiszt lévén gróf Sándor uradalmaiban, kora ifjúságát Pest, Esztergom és Fejér megyékben töltó. Gimnáziumi tanulmányait a budai főgimnáziumban végezte s onnan az esztergomi érseki megye papnövendókei közé lépett. A bölcsészeti tanfolyamot Pozsonyban és Nagy-Szombatban hallgatta; majd a theologiai tanfolyamra érseke által a bécsi Pazmaneumba küldetett. 1855. évben pappá szenteltetvén, rövid ideig Ü-Budáu volt se- gédlelkósz, onnét csakkamar a Szent-Ágostonról nevezett bécsi papnöveldébe hivatott meg, hol 1855- ben a bécsi egyetemen a hitiudori koszorút nyerte el. Felavattatása után rövid ideig az esztergomi papnöveldében, mint tanulmányi felügyelő volt alkalmazva, és azutáu három evet Pesten töltött, mint belvárosi káplán. 1860-ban a budapesti kir. központi papnöveldéhez neveztetett ki tanulmányi felügyelővé és helyettes hittanárrá. De már 1862-ben a pécsi egyetem hittani karába rendes tanárrá léptették elő. E minőségben 10 évig működött. Ez idő alatt háromszor viselte a hittani kar dékánsá- gát. 1872-ben Rónay Jácint néh. Rudolf trónörökös mellé nevelőül hivatván meg, helyét a vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztériumban, mint osztálytanácsos és kath. ügyek előadója, Dulánszky Nándor foglalta el. 1873-ban esztergomi kanonokká s egyszersmind sümegszentegyedi apáttá, 1874-ben bácsi választott püspökké neveztetett ki, mely utóbbi minőségben egyszersmind a főrendiháznak is tagja lón. 1875. junius 11-én kelt királyi kézirattal székesfehérvári megyés püspökké neveztetett ki. Ezen püspöki megyét azonban csak két évig kormányozta. 1877. junius 1-én kineveztetett pécsi püspökké és ugyanez óv november 8-án foglalta el a pécsi püspöki széket. A pécsi székesegyház restaurálásának nagy műve az ő érdeme. Bírja az I. oszt. vaskorona rendet, a Ferenc József rend nagy keresztjét, azonfelül valóságos belső titkos tanácsos. A temetési szertartás egy hét múlva fog végbemenni; a boldogult püspök holttestét bebalzsamozzák és a pécsi székesegyházi templomban fogják örök nyugalomra elhelyezni — az egész egyházmegye őszinte, mély részvétével. Kall), olvasókör Szefárdon. Mióta csak Götz Sándor újvárosi plébános városunkban letelepedett, újabb meg újabb izgága törekvésekkel találkozunk, a melyeket a nagy buzgalmu plébános ur — teljes ellentétben néhai elődjével, a bóke- szeretetéröl és emberbaráti működéséről általánosan ismert és tisztelt, boldogult Mikó Gryörgygyel — úgy társadalmi, mint hitfelekezeti téren kifogyhatatlanul inscenál. A múlt vasárnapon mély csöndben és titokban megalakították Szegzárdon Götz plébáiröV,2^0' ^tése és szervezése alatt a katholikus olvasókört. Az alapszabályokat már elkészítették, az egyletnek van már helyisége is valamelyik Bezerédj-utcai házban. I Nagyon természetes, hogy semmi ki- ; fogásunk nem lehet az ellen, ha városunkban újabb egyletek vagy társulatok alakulnak. Mindenkinek elvitázhatatlan joga, hogy elveinek, társulási hajlamainak, egyéni Ízlésének megfelelő egyletek létesítésére törekedjék. Epen azért elvi szempontból semmi kifogás alá nem eshetik az, ha Szegzárdon kath. olvasókört alapítanak. Más kérdés az, váljon szükség van-e városunkban egyáltalán egy újabb olvasó egyletre ? Erre a kérdésre már határozottan nemmel kell felelnünk. Itt van első sorban a szegzárdi kaszinó, a mely félszázad óta híven ápolja a társulás eszméjét és a szegzárdi intelligens társadalomnak tagiait egyesíti körében és kie.légiti egyúttal ama igényeket is, a melyeket egy olvasó-körrel szemben támasztani lehet. Tagj únak száma közel 300. Itt van a tisztviselői kör, a melyet a szerényebb javadalmazásu tisztviselők csak a minap alapítottak és a melynek 70—80 tagja van eddigelé. Az iparos és földmivelési osztály a már húsz óv óta fennálló polgári olvasókört látogatja, a melynek körülbelül 500 tagja van. Ez a három meglevő egyesület tehát elegengö teret és alkalmat nyújt mindazoknak, a kik Szegzárdon művelődni és társas érintkezésben állani óhajtanak. Ezeken kívül humanitárius célok szolgálatában álló egyesületeink is vannak bőven, igy a nöegylet, a róm. kath. belvárosi ovoda, a népkonyha, a vöröskereszt egylet fiókja, a rabsegélyző egylet stb. — egyéb társas egyleteink pedig : a dalárda, a korcsolyázó egyesület, a vadásztársaság, a szin- pártoló egylet stb. Ennyi létező kör és egyesület mellett tehát olyan kis városban, minő Szegzárd, újabb egyesületre szükség éppenséggel nincs. Az említett összes egyesületeknek meg van az a közös jelleqe. hogy annak állás és felekezeti különbség nélkül bárki is tagja lehet és hogy eme egyesületek működése állás és felekezeti különbség nélkül kiterjed társadalmunk többféle rétegeire. Ámde a most szervezett kath. olvasóegyesület eme közös vonását, mondhatni alapjellegét az eddigi egyleteknek föltétlenül nélkülözni fogja és tagjai sorába kizárólag a kath. hitfelekezethez tartozókat fogja fölvenni. Ez még magában véve semmiképen sem elítélendő, jóllehet merőben fölöslegesnek tartunk minden szeparasztikus társadalmi törekvést, nyugodjék az bár hitfelekezeti alapon. Olyan kis városban, minő Szegzárd, az erők egy'tsióér^re és csoportositására, nem pedig széttagolté^ és elkülönítésére vun szükség. Minden a társadalmi életben felmerülő olyan kísérlet és törekvés, a meiy egyoldalú felekezeli alapon nyugszik, veszélyezteti társadalmunk egységét, harmonikus fejlődését és az egészséges közszellem megmételyezésének csiráját rejti magában. Erre a veszélyre őszinte jóakarattal figyelmeztetjük a tervező és szervező urakat. Mi itt Szegzárdon társadalmi téren ed- digeló meg voltunk mindnyájan békében és jó egyetértésben egymással. Vétkes hibába esik és vallásának törvényeivel jut első sorban ellentétbe Götz ur és hű társa Anderle ki őt Kokasdról szuggerálja, ha eme szent hagyományt avatatlan kezekkel feldúlni megkísérelné. A kath. olvasókör megalapítása ellen magában véve nem emelünk szót — habár azt minden körülmények között fölöslegesnek tartjuk — azoaban aggodalmainkat, melyeket ezen uj egylet létesítése a közérdek szempontjából bennünk előidéz, el nem hallgathatjuk. TJgy halljuk, hogy Wosinsky Mór belvárosi plébánost akarják elnökül választani. A nagy tudományu belvárosi plébános eddigi itteni szereplésével méltán közbecsü- lést vívott ki magának és épen azért, mert európai műveltségű és fölvilágosult szellemű férfiút tisztelünk benne, ki egyforma lelkesedéssel szolgálja hazáját és egyházát, az ö megválasztatásában biztositékát látnok annak, hogy az uj egylet egy „olvasó köru sorompóit túllépni semmiben sem fogja. Nem szeretnénk eme jogosult föltevésünkben csalódni.
