Tolnavármegye, 1896 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1896-09-13 / 37. szám

és legközelebb azon helyzetben leszünk, hogy a néppárt jelöltjeit megnevezhetjük. Tolnáról lévén szó, ha a néppárt alkalmas jelöltet kap — ismé­telten a fent jelzett két esetet: Boda Vilmos meg­kapja az ő 80—-100 szavazatját, kiket a 48-as párt­tól eltéríteni nem lehet, de mi lesz a többi 500 vagy 550 szavazóból? Alig hiszem, hogy ők is a 48-as zászló alá sorakoznának, mert már több éve távol tartották magukat. A tolnai néppárt, ha jól sejtjük, szervezve van. A jelöltek kombinatiójába : Rosmayer Ferencet is felvették, ki, ha esetleg bele megy Tolna majdnem összes szavazóit viszi maga mellett a harcba. Tény, hogy Rosmayer a temp­lom melletti házában már évtizedek óta lakó özv. Schwartznénak felmondott és a bolt helyiségét ke­resztény kereskedőnek óhajtja kiadni, esetleg iro­dáját helyezi oda. De a néppárt nemcsak Tolnán, de tudtunkkal Bátaszéken is szervezkedik és min­denesetre gondolkozóba fogja ejteni az illetékes faktorokat. A helyzet még nem egészen tiszta, de a választás felhői már tornyosulnak és ha az or­szággyűlés még az ősszel feloszlatnék, nemsokára ki fog törni a vihar s oly választás elé nézünk — milyen még nem volt. Lord Cynlé. TÖRVÉNYKEZÉS. A szegzárdi kir. törvényszéknél végtárgyalásra ki­tűzött bűnügyek: 1896. évi szeptember hó 15-én. Kis István ellen gyilkosság miatt. Bocsor Jánosné ellen orgazdaság miatt. — Iluza-vona a templomban. Weiss Mayer dombóvári rabbi-helyettes egy szék miatt összeveszett a 84 éves, sánta és szól ütött Weisz Lipóttal a templomban. Dulakodás fejlődött ki kö­zöttük, a minek a következménye az lett, hogy az ifjabb Weisz az öreg Weiszot fellökte, ki az esés következtében hosszabb időn át tartó fejszédülése­ket kapott. — A rabbi-helyettest a törvényszék ip napi fogházra Ítélte. —- Éhség miatt. Gintner József 12 éves fiú iránt öreganyja nem nagy jószívűséggel visel­kedett, mikor a különben nem rossz lelkű, inkább csintalan fiút napokig tartó óheztetóssel büntette. Ilyen büntetésében a kiéhezett fiú Somogyi Antal dunaföldvári gazda udvarába került, hol egy künn heverő baltával a ház ajtaját befeszitette s a szobában a szekrényből 4 forintot kilopott. Alig, hogy megehette a fiú a 8 krajcár ára kenyeret, mit a lopott pénzből vett, már is tetten csípték. A ke­nyér ára híjával a pénzt nála meg is találták. A törvényszék a fiút 1 havi fogházbüntetésre Ítélte. — A tanítók és szülök figyelmébe. A „Büntető jog tára“ legutóbbi számában a követ­kező közleményt olvashatjuk; A tanítót az iskolás gyermekkel szemben a házi fegyelmi jog [megilleti. Felmentés. (B T. K. 313. §) A. B. T. K. 313. §-a szerint a házi fegyelemre jogosított személy által, annak gyakorlatában elkövetett könnyű testi sértés miatt büntetésnek nincs helye. A judicatura ezt a tanítóra is alkalmazza és a Büntetőjog Tára VI. k. 94. 1. (kir. Curia) XV. k. 157 1. (Budapesti kir. ítélőtábla) közölt esetekben az utolsó forum a vádlott tanítókat felmentette. Az alább közölt ese­tekben a felsőbíróságok ugyanazt állapították meg, hogy a vádlott tanitó tanítványának arcul ütése ál­tal nem okozott testi sértést és igy a B. T. K. 313. §-a a jelen esetben nem alkalmazható. Mind­amellett a kir. Curia vádlottat felmentette, mert a tanítónak az a cselekménye, hogy a rendetlenkedő tanítványát arcul üti, nem esik a B. T. K. súlya alá. Helyes a kir. Curia Ítélete, mert ha a tanítót a B. T. K. 313. §-a értelmében nem lehet büntetni akkor, ha a megütés testi sértést okozott, fel kell menteni a tanítót akkor is, ha a megütés testi sér­tést nem okozott, feltéve természetesen hogy a tanítónak ezen fenyítés alkalmazására elégséges oka volt. ________________________________ IR ODALOM. — Magyarország ezredéve. Két szegedi hirlapiró: Szmollény Nándor és Liptai Károly a „Szegedi Híradó belmunkatársai nagy irodalmi és történeti munka elkészítésére vállalkoztak. Átérezve 6. ______________ ________ az ezredéves ünnep fenséges voltát, eltökélték, hogy „Magyaroi'czág Ezredéve“ címmel megírják az ez­redéves ünnep egész történetét. Képet adnak az utókornak a magyar király és királyi család, a ma­gyar nemzet, a törvényhatóságok, iskolák, egyházak testületek, ipar, mezőgazdaság, kereskedelem, tu­domány, irodalom, művészet, zene stb. ezredéves ünnepléséről. Ez eszme hazafias és kiválóan hasznos, az alkotandó munka pedig maradandó becsű lesz. Az idők óramutatója csak századokat jelez a világtörténelem lapjain, Századokról regélnek a le­gendák, tizennyolc százados maga a szeretet val­lása is, csak a magyar történelem foglal el egy ezredet az idők folyásából. Hogyne volnánk büsz­kék, féltékenyek erre a tizszázados múltra, amely­ben a sok banat mellett annyi fényes diadal, hadi dicsőség van letéve örökül, hogy erre a fényes ezerévre csodálattal néz a világ. Rátettük most a koronát a tizszázados történelemre az ezredéves ünnepségekkel. Ennek a koronának nincs más drága köve, mint a magyar hazaszeretet, nines más éke, mint a koronás király iránt való hűséges ragasz­kodás: ám ezeket a drágaköveket jön hozzánk bá­mulni az egész világ és a föld minden nemzetének gyermeke elviszi magával otthonába a magyarok iránt érzett szeretetét és bámulatát. Ez a ragyogás, amelyet a magyar hazaszere­tet, ezeréves szent történelem magából kisugároz- tat, belemerül abba a fényes múltba, amelyből ün­nepünkhöz néhány röpke pillanatra a történelemből kölcsönvettünk. A földmives, iparos, kereskedő, hi­vatalnok, szóval minden magyar ember, visszatér ünnep után munkájához és ez a fényes ünnep csak emlékezetben, mesében, halvány képzeletben fog élni az utókor előtt. Ha az ezeréves ünnep ragyo­gását nem is tudjuk YTesta-tüzként ébren tartani, munkálkodjunk azon, hogy egy pillanata, egy mor­zsája se maradjon följegyezetlenül ennek a világ­történelmi nemzet ünnepnek, legalább olvassák azok, akik nem láthatták, milyen ünnep volt az, amely most bennünket mámorossá tesz dicsőségével. A megjelenendő munka hazafias és eszményi célját bizonyítja az. hogy Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter elfogadta a könyv aján­lását, amely mint forrásmunka is határozott értéket igér. Óhajtandó, hogy ahová a szerzők adatokért fordulnak, azt mielőbb a. legnagyobb készséggel juttassuk el kezeikhez. Ez hazafias kötelességünk. A nagy munka első kötete ez év október ha­vában. fog megjelenni. — Egy aranyat egy magyar szóért. A Palágyi Menyhért szerkesztésében megjelenő Jelenkor, heti szemle, legújabb száma már a har­madik szópályázatról szóló jelentést tartalmazza. E pályázatban több mint négyszáz dolgozat vesz részt, jeléül annak, hogy a hazafias magyar értelmiség mily mély érdeklődéssel viseltetik a „Jelenkor“ ál­tal megindított nyelvtisztitó mozgalom iránt. A je­lentés minden beküldött pályamunkával külön-küiön beható figyelemmel foglalkozik, úgy, hogy a be­számolás a lapnak több számán keresztül húzódik terjedelmes folytatásokban. Rengeteg szókincs gyű­lik igy össze, mely fényes tanúságot tesz a magyar nyelv rendkívüli árnyaló .erejéről, nem ismert gaz­dagságáról és csodálatos fejleszthetőségéről. A je­lentéssel kapcsolatban a „Jelenkor“ újabb harminc idegen szó magyarosítására hirdet pályázatot. A „Jelenkor“ egyébként nem csak nyelvtisztitó törek­vése, hanem a nemzeti művelődés tiszta magyar jellege és önállóságáért folytatott elvhű harca által teljes mértékben megnyerte a magyar közönség rokonszenvót és bizalmát. Társadalmi, irodalmi, színházi cikkei bátor szókimondás által tűnnek ki; tanulmányai pedig magas színvonalat biztosítanak a maga nemében egyedül álló heti szemlének. A „Jelenkor" közöl költeményeket, elbeszéléseket, és „Változatok“ rovatában a hét mozzanatait tárgyalja eleven humorral. A lap kiadóhivatala: József-utca 81., évi előfizetési ára 8 frt. — Egy uj díszmű »Magyarország a mil­lennium idejében«. címmel jelent meg, mintegy II. kötetét képezve az oly nagy kedvetlenségnek ör­vendő s a már teljes egészet képező „Az ezeréves Magyarország és a millenniumi kiállítás“ czimü diszműnek. E műből, mely Laurencic Gyula igaz­gató kiadásában jelenik meg, most kaptunk egy kettős (I—II.) füzetet, a mely remek kivitelű 32 képben mutatja be a hódoló diszmenetben részt- vett megyéknek banderistáit. Bizonyára nem fogja senki elmulasztani e hazafias diszmű megszerzését, amelynek rendkívüli olcsó ára (teljes 6 füzetben á 40 kr.) diszkötésben 4 frt, azt eléggé ajánlhatóvá teszi. A junius 8-iki hódoló diszmenet igazán gyö­nyörű módon lett megörökítve. Éppen most jelent TOLNAVÁRMEGYE. ___________ # me g az „Ezeréves Magyarország és a millenniumi kiállítás“ cimü diszműnek egy külön kiadású dí­szes albuma, mely a hódoló diszmenetben rósztvett megyéknek banderistáit 50 remek kivitelű képben mutatja be. E díszes kiállítású album ára 1 frt. Ez az egyetlen, mű, a melyben a hodoló diszme­net meg van örökítve. Kapható minden vidéki és budapesti könyvkereskedésben; megrendelhető a kiadóhivatalban Budapest, Teréz-körut 38. féleme­let (Kunosy Vilmos és fia műiutézetében.) KÖZÖNSÉG KÖRÉBŐL. * A bátaszéki káplán. Mottó: Nem parancsol nékem senki „Tanfelügyelő?" — az sem.’ Kopáry Gyula a nevem A néppártot képviselem Éljen a papzsák ! „Te, némely embernél sok mindent eltakaró talár, mentői hamarább jöjjön el élők és holtak felett uralkodandó hatalmad ideje.“ így gondolkozhatott Kopáry Gyula ur, Báta- szóken működő káplán, aki egyszersmint a községi iskolaszéknek tagja és jegyzője, helyesebben pedig vezetője. Hát ennek a jó urnák útjában van a bá- taszéki községi tanítók önérzetes működése. A ki­gondolható legnagyobb furfanggal azon működik, mentői élesebbé és kellemetlenebbé tegye a vi­szonyt a tanitó-testület és iskolaszék között csak azért, mert a tanítók többsége nem hajlandó tór- det-fejet hajtani azoknak a „rettenetesen boldogító“ — néppárti elveknek. De már áldozatot is szemelt ki egy veterán kartársunk elejtésében klerikális elvei nagyobb di­csőségére. — Ugyan — ugyan ? — Hát a néppárti elvek csak embertársaink szenvedéseiből emelt Gol- gothán virulhatnak fel. — íme az ok, a miért ezen párt elvei a vajúdás korában múlnak ki kellő számú követők hiányában. És mert veterán kartársunk elejtése nem si­kerül még egy királyi vad módjára sem ő káplán- ságának, mert nem tisztes eszközei vísszaszálIittat- tak magasan hordott fejéhez, felsülése feletti dü­hében neki ront Tolnavármegye derék, hazafias kir. taufelügyelőjének is s a legimpertinensebb módon, hogy a tanfelügyelő ur neki, mint iskolaszéki tag és jegyzőnek, — amiért az iskolaszéki jegyzőkönyvet kommentárral nem kisórhető drasztikusan goromba modorban szerkesztette s ezért rendre uíasittatott — nem parancsol; . neki a tanfelügyelői intézmény Hecuba, mert hát neki senki sem parancsol. A miért pedig Bátaszék nagyközség tanító­testülete, csak a népnevelós ügy nagy fontosságát tartva szem előtt, 2 tanterein felállítását s 2 tan­erő alkalmazását a törvényellenes tultömöttség el­hárítása — és erkölcsi szempontból is a felsőbb osztályokra vonatkozólag javasolta, s ezt az igaz­gató, mint a tantestület elnöke és képviselője az iskolaszékkel tudatott, ő tisztelendősége, (bár ezek után többé nem tisztelhető) oly durva módon tá­madta meg veterán kartársunkat, Dörnyei Ferenc igazgazgatót, mely csodálkozással tölt el minden jobb lelket, valljon ezen ur tudatában van-e annak, hogy ő Krisztus tanainak, a szeretet vallásának hir­detéséért és követéséért jogosult csak a talár, mint ezen vallás papi jelvényének viselésére ? — Alig hihető. Kövesd, 1896. évi szeptember 7-ón. Zeleziny K. Aladár, tanitó. Ézen rovatban közérdekű felszólalásokat díjmente­sen közlünk, a felcltfsség azonban a beküldit terheli. A szerk. KÖZGAZDASÁG. — A jelenlegi sanyarú gazdasági vi­szonyok mellett, a magyar gazdaközönsóg birtokát a viszonyoknak megfelelő értékűvé és jövedelmező­ségűvé csak egy> magas összegű, de előnyös felté­telű törlesztóses kölcsönnel teheti, s ugyancsak egy ily törlesztóses kölcsönnel érheti el, hogy szemben a már-már elviselhetetlen közterhekkel, gond nél­küli életet biztosítson magának. Azok igénybe vé­telénél azonban nagy gond fordítandó arra, hogy az ügy elintézése kire bizatik. Gombamódra sza­porodnak hazunkban az ágensek, a kik legkedves- sebb kötelességüknek azt tarják, hogy önmaguk _____1896. szeptember 13.

Next

/
Oldalképek
Tartalom