Tolnavármegye, 1896 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1896-08-23 / 34. szám
T OLTJA VÁRMEGYE. 2. vannak utalva mellékkeresetre. Azok közt a megyék közt, a melyekben — szederfa hiánya miatt, — az orsz. felügyelőség még nem kezdhette meg működését, Zala, Vas, Pozsony, Bihar, Borsod, Komárom, Hunyad vármegyékben kezd lendület mutatkozni. Felvilágosítást nyújt a füzet arról is, hogy a selyemtenyésztés eddigi fejlesztése az országnak mekkora anyagi áldozatába került. A tulajdonképi állami segély az utóbbi tizenhat évben átlag évi 12,886 frt volt s ezt teljesen fölemésztik a szederfa-tenyésztés előmozdítására, ellenőrzésére szükséges kiadások. A szükséges beruházások ingó részének beszerzésére a kincstár nem ád segélyt, hanem csak visszatérítendő előleget; hasoiilókép az üzlet folytatására az állam ad kamat nélküli előleget, de ez előlegek az év végéig mindig megtérülnek. Az orsz. selyemtenyésztési felügyelőség 1880-tól 1895 végéig 13.048,110 frt 10 kr előleget kapott; ebből 11.07,961 frt 7472 krt készpénzben visszatérített; az ingatlan és ingó leltár, mely az állam korlátlan tulajdona, 1.557,659 frt 8 krt képvisel és igy 409,489 frt 27 kr a fedezetlen tartozás, melyet a selyemtenyész- tósi felügyelőség az államnak még visszafizetni tartozik; ám addig is, mig ez összeg visszatérül, meg van ennek az ellenértéke: a selyemtenyésztés meghonosulása hazánkban. Amennyire eddig meg volt állapítható, a folyó évben 1 millió hatszázezer kiló gu- bót váltottak be; a selyemtenyésztéssel és selyemiparral foglalkozók keresete pedig 21/l miliő forintra rúgott. Ezen számok és adatok lef igazolják selyerntenyésztésünk iparunknak úgy óriási fejlődé 15 évben, mint pedig a tenyésztés és ezen iparág eléggé nem becsülhető nagy közgazdasági hasznát és jelentőségét. És ha örömmel konstatáljuk ezen eredményeket, lehetetlen hallgatással mellőzni annak a férfiúnak nevét, kinek önfeláldozó tevékenysége és rajongással határos ügyszeretete igen jelentékeny tényező volt ezen nagyszerű eredmények kivívásában, arról, kinek nevét óvatosan elhallgatja a mi kis füzetünk és a ki nem más, mint — Bezerédj Pál. VÁRMEGYE. — A közigazgatási bizottság augusztus havi ülését múlt hétfőn tartotta meg Döry Pál alispán elnöklete alatt. A bizottság tagjai közül az ülésen részt vettek: Simontsits Elemér főjegyző, Kurcz Vilmos árvaszéki elnök, Fördős Vilmos tiszti ügyész, Tihanyi Domokos tanfelügyelő, Fink Kálmán pénzügyigazgató, Krcsmarik Pál kir. ügyész, Döry Dénes, Jeszenszky Andor, Totth Ödön, Örffy Lajos és Mayer A. Ferenc. Távolmaradásukat igazolták : dr. Kramolin Emil, Markó Gusztáv kir. ló- mérnök, dr. Szigetk Gábor. Perczel Lajos és Kovács S. Endre. Az alispáni jelentés szerint julius hóban az előző hónap 598 hátrálókával együtt elintézendő volt 3237 ügydarab, ebből közgyűlési hatáskörre utaltatott 152, alispáni hatáskörben elintóztetett 2617. hátrálékban maradt 468. A múlt évi hason időszak tevékenységéről szóló kimutatást a jelen- leulegivel egybevetvén, az elintézetlen ügydarabok száma a múlt évhez képest 369-el csökkent. Az alispáni jelentés szerint dr. Szentkirályi Mihály V. aljegyző a neki julius hó folyamán feldolgozás végett kiosztott 434 ügydarabot mind feldolgozta, egyetlen hátraléka sem maradt, mely körülményt az újonnan kinevezett tisztviselő ismertetéseképpen találta indokoltnak az alispán kiemelni. A közbiztonsági állapot julius hó egész folyamán megnyugtató volt. Fegyelmi eljárásnak megindítása három esetben találtatott szükségesnek, két Ízben községi, egy ízben törvényhatósági közeg ellen, rendbírság tiz esetben alkalmaztatott. A tanfelügyelő jelentéséből megemlítjük, hogy a gazdasági ismétlő iskolai négyheti tanfolyamra pályázók közül Kindl Vilmos tamásii tanító vétetett, fel Pápára. Az országos kiállítást megyénkből 100 tanító nézte meg eddigelé. Rotterné sz. Weisz Katalin és Spitzer Gizella ódombovári lakosoknak magán menedékhá- '' •'"'»aHólvt. adott. Az árvaszéki jelen- 840 beadvány érke- 593 hátralékot hozzá- elintózósre, meiyből den maradt 1330, tehát a hátralék 263-mal kevesbbedett. A pénzügyigazgató jelentéséből megemlítjük, hogy julius hó- • ban adókban és illetékekben befolyt 139474 frt 78 kr, ami a múlt évben elért befizetési eredményhez képest 11931 frt 45 krral kedvezőtlenebb eredmény. A kir. ügyész jelentése szerint a szegzárdi törvényszéki fogházban a múlt hó folyamán 125 egyén volt letartóztatva, kik közül 16 volt fegy- házra ítélve; vizsgálati fogoly volt 11. A közgazdasági előadó jelentése szerint az idei eredmény normális közóptermosnek mondható. Átlag termett kát. holdanként búza 7-5—8 5 hecliter, rozs 8—9, árpa és zab 9—10. A minőség a búzánál kielégítő, rozs, árpa és zabnál jó közép. A múlt évinél jelentékenyen jobb. A sertésvész a törvényhatóság területén még mindig terjedőben van, — eddig 49 községben van megállapítva. Az ülés tárgyai közül felemlítjük, hogy Hauk Antal szegzárdi iskolai föld bérlő óvadékának telekkönyvi biztosítása iránti kérvényére, valamint a bérlet egy részén sző- lőtelep létesítése iránti kérvényére vonatkozó képviselőtestületi határozatokat jóváhagyták. A tolnamegyei tüzoltószövet- ség közgyűlése Bonyhádon. A tolnavármegyei iüzoltászóvetség folyó hó 20-án Bonyhádon tartotta évi közgyűlését, 14 megyei egylet 220 taggal jelent meg ez alkalommal Bonyhádon, a hol az ottani tűzoltóság igaz magyar vendégszeretettel fogadta baj társait. Baranva-Má- gocsról gróf Festetich főparancsnoksága alatt 26-an jöttek vendégekül. A gyűlésnek különös fényt köl- l csönzött, hogy megjelent azon a magyar tüzoltó- ügyuek legfőbb őre, Perczel Dezső belügyminiszter is, kiről csak nemrég, az országos kongresszus alkalmával konstatálták, hogy Magyarországnak még nem volt oly belügyminisztere, ki oly lelkesedéssel pártolta volna a tűzoltóság nemes intézményét, mint ahogyan azt Perczel Dezső teszi. Boda Vilmos elnök köszönetét mondván a belügyminiszter ő nagyméltóságának kegyes megjelenéséért, megteszi a szokásos jelentést, melyből kitűnik, hogy a szövetség erkölcsileg ugyan gyarapodik, de anyagi eszközök hiányában nem boldogulhat, mert a községek a csekély hozzájárulást sem fizetik az egyleti pénztárba. Az egységes ruházat kérdésében előterjeszti a bizottság határozatát. Az elnöki jelentés kapcsán különösen az egységes ruházat kérdésében élénk vita fejlődött ki. Az országos szövetség ugyanis éppen a múlt héten már megállapította azon szempontokat, melyek szerint az egységes ruha kérdése megoldandó. Es ha a megyei szövetségek magukat az országos szövetség határozatának teljesen alá nem vetik — az egységes ruházatról és rangjelzésről szó sem-lehet. Leopold Samu ózsáki főparancsnok reárnutatva a külön határozat visszásságára, a bizottsági jelentést a napirendről levédetni óhajtotta, dr. Moldoványi István bonyhádi főparancsnok ellenben!, mint a kiküldött bizottság tagja, a külön munkálatot elfogadásra ajánlotta. Parragh Béla, tamásii főparancsnok a napirendről való levétel mellett szól, mert a megyei szövetség alapszabályainál fogva az országos szövetséggel ellenkező határozatot nem hozhat. Többek hozzászólása után 7 egylet a szavazásnál a levétel, 7 a bizottsági munkálat mellett nyilatkozott, az elnöki döntés az utóbbi javára szólt. 1896. augusztus 23. lemon sajnálkozó hangon, aztán az újság fölé hor- gasztva ősz fejét, halkan suttogja : — Kérem, hagyjon olvasni! — Kegyed könnyen beszól, de ha igy folytatjuk, mi lesz a vége ? A kis Csicsóné már három nap óta nem kapott meleget, Dundus beteg. Palmira is gyöngélkedik, mert a kicsinyek minden erejét kiszívják. A férj úgy tesz, mintha méltatlankodnék. — Tudja, mit mondok én kegyednek, Jan- csikné asszony? Azt, hogy vigye el az ördög valamennyi négylábúját! ügy! Baucis sírva fakad és hódol szenvedélyének, mohón ölébe szorítván egy istentelen nagy szürke macskát, melynek olykor-olykor fülébe súgja: — Oh, Palmira ! . . . Mert tudni kell, hogy mig Jancsik ur az újságolvasás rabja, — Jancsiknó asszony lelkes macskabarát. A „sárga ház“ huszonegy macskája mind az ő gondos ápolásának köszöni létezését s törvényes otthonául tekinti a pincegádorban fölállított mángorlóalját. Igen; 21 macska! . . . Nem számítva ide a szomszédságból elcsábított köny- nyelmü macs-fiakat és ledér macs-kisasszonyokat, melyek éjjelente, különösen telente, szivrepesztő hangokon hirdetik a világnak, hogy a szerelem még nem halt ki a földi lények kebléből. Ilyen gazdálkodás mellett aztán hogy ne fenyegetné romlás a Jancsik-ház vagyoni állapotát? Mit használ, hogy a gondos házi nő varrással és ruha kiszabással szaporítja azon filléreket, melyek a fekete retek és rántott leves beszerzéséhez okvetlen megkívántainak? . . . Sőt még többet tesz a fáradhatatlan hitves. Hajnalban, ha előttevaló nap eső esett, — kilopódzik a ligetbe, s tapasztalaton alapuló ügyességgel ássa föl ama finom gombanemeket, melyeket a „sárga ház“ úri lakosai, ízletes csemegéül vásárolnak meg tőle. De hát hiába! Macska és újság oly kettős szenvedély, mely okvetlen tragikai összeütközést idéz elő s azt eredményezi, hogy mikor a bádogos ipar pang s az eső nem áztatja meg a föld kemény göröngyeit, — gyakran megtörténik, hogy Jancsik ur ebédjén nemcsak a retek hiányzik, de a leves maga is ott van, a hol a retek, s csak egy darab rozskenyér és só jut ama friss kutviz- hez, melyet — hogy legalább a formája meg legyen, — Baucis sörös pohárban állít Philemon elé, az újságpapirossal terített asztalra. Csak a múltkor történt, még pedig vasárnap. Jancsik ur egész héten nem keresett semmit, Jancsiknó asszony pedig egész héten keresett gombát, de nem talált egy szemet sem. Az öreg pár ebédnél ült. Philemon ráhajolt az újságra, s e közben mohón fogyasztá a rozscipót, melynek darabkáit egymásután dugdosta előbb a sótartóba, aztán a szájába. Egyszerre csak kikapja kezéből Baucis az elemózsiát ; — Hagyjon valamit vacsorára is Jancsik ur, s gondolja meg, hogy ón is itt vagyok. Philemon szótlanul és ótlenül beadja derekát; ráhajol az újságra, orra mindig közelebb és közelebb érintkezésbe jut a nyomdafestékkel és végre abba az állapotba esik, melyet jóllakott emberek „délutáni álom“-nak neveznek. Baucis ezalatt fölbiggyeszti nagy karikaszem - üvegét s tűvel és ollóval átalakítja a házmesternó ünnepi ruháját mosogató pongyolává, Palmira, Csicsóné és Dundus köróje csoportosulnak, mindeuik behúzza lábacskáit, kétszer-háromszor megcsóválja farkat, aztán álla alá csúsztatva — rágömbölyödik, mély dorombolással hangoztatva, hogy bizony „bölcsnek nehéz az élet!“ Egyszerre felriad álmából Jancsik ur. — Adja ide a retket! — Miféle retket? bámul reá a hivostárs. — No hamar! Ide azzal a retekkel! — De Jancsik ur, az Istenért! Hát megvan kegyed zavarodva, vagy berúgott a víztől ? Ekkorra már Jancsik ur, kinek arca kissé gyűrött, többszöri körültekintés után teljesen fői' eszmél. Megtapogatja fejét, kezeit és térdkalácsát s szégyenkező inosolylya! szól: Ni! Biz’ Isten, azt álmodtam, hogy retket eszünk!
