Tolnavármegye, 1896 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1896-07-05 / 27. szám
6. TOLNA VÁRMEGYE. 1896. julius 5. Levél a kiállításból. Budapest, junius 30. A nagy ünnepek után alig változott valamit az ünneplő Budapest és a kiállítás képe. Mintha még mindig a hódoló diszmenet világraszóló pompáját nézhetnék az emberek, olyan telve van az egész főváros az ide özönlő vidékiekkel és külföldiekkel. A kiállítás látogatása óriásit szökött a magasba, mindennap átlag húszezer napijegyes látogató nézi a kiállítást, a bérlőkkel együtt átlag negyvenezer, vasárnap és ünnepnapokon hatvan- nyolevanezer. Az utcák népesek, a közlekedő eszközök mindig és minden irányban tömöttek, kávé- házakban, vendéglőkben eleven, mozgalmas az élet, szóval a főváros igazi főváros lett, valósággal az ország szive. Mi okozta ezt a kedvező, örvendetes javulást ? Mondjuk ki egyszóval: a vidékiek. Azok a lelkes emberek, akik az ország minden részéből idesereglettek a nemzet ünnepére, lankadatlan buz- gósággal nézték és tanulmányozták a látnivalókat, s hazatérve mindmegannyi egy-egy buzgó apostola lett az ezredéves kiállításnak. Való és igazság, hogy az Írott szónak is megvan a nagy hatása; a reklám, hirdetés, plakát, leírás ezer ember érdeklődését kelti föl. De a leglelkesebb vezércikknél, millió aranyos hirdetésnél nagyobb hatást tesz az élő szó, az eleven elmondása a látottaknak. Az a közel kétszázezer ember, aki junius «lején Budapesten volt, s látta az ezredéves kiállítás mesébe való szépségét, tapasztalta a rágalmak igaztalan voltát, több hasznára, van a kiállítás népes voltának mindennél a világon. Köszönet és elismerés illeti meg őket, akik hírül vitték az egész országnak, hogy itt a fővárosban, ezen a szép kiállításon ott kell lenni minden igaz hazafinak, hogy önmaga ellen vétkezik, aki legalább egyszer nem jön fel. Olcsó lakások. S hírül vitték vidéki vendégeink bizonyára mindenfelé, hogy rosszakaratú rágalom beszólt csak mesés drágaságról a kiállításon. Nem igaz egy szó sem a vádakból. Csak a la- káskérdésre akarunk itt figyelmeztetni. A hódoló diszmenet banderistái, az ország minden tájáról idesereglett tornászok, tanulók, tanítók beszélhetik el legjobban, milyen jól, kényelmesen s hallatlanul olcsón laktak a fővárosban. A községi és állami iskolákbau laktak, a melyekből a kiállításra olcsó és jó szállodákat csináltak. Átlag 32—50,-70 krórt kaphatók ott szobák, kényelmesek, tiszták és jók. A ki csak lakott bennük, — pedig a mozgalmas napokban sok ezer vidéki használta, — telve van dicsérettel és elismeréssel. A kiállítás egész ideje alatt megmaradnak ezek a szállók, s bővebb felvilágosításokat szívesen ad a székes-főváros központi lakásközvetitő irodája, a kiállítás igazgatósága, vagy maga a vállalkozó Hegedűs A., József-tér 14. szám. Mlleimiuini emlékkoronák. A legkedvesebb emlékei a millennium szép évének bizonyára a pompás verósü, díszes millenniumi emlékkoronák maradnak. Magyarországon még aligha vertek ilyen nagy számban ennyire szép és nemes Ízlésű érmeket, mint ezek. Korona nagysága van az éremnek, s tiszta ezüstből való. Az egyik oldalou a legszeretettebb király legújabb és legjobb mellkópe látható, fején Szent István koronájával. A másik oldalon honalapító Árpád fejedelem lovát vezeti kantáron a magyar Géniusz, megmutatva neki az utat az uj hazába. A vezérek követik az első fejedelmet hazakereső utján. Az érmek különös szépségét a verési mód adja meg. Körmöcbányán, az állami pénzverőből kerülnek ki ezek a pénzek, s csodálatos lágy, mesterséges patina van rajtok. Ezek az érmek — örökre való emlékei a millennium nagy évének — csinos tokokban mindenfelé kaphatók a kiállításon és az ország minden más pontján levő elárusító helyeken. Tömeges felrándulások. Az ezredéves kiállításon épített tömeglakások, ahol ezer ember fér el egyszerre, napról-napra folyton tele vannak. A földmivelők, kiknek a múlt hetekben rövid pihenőjük volt a nagy mezei munka közben, ezrével használták föl az alkalmat a kiállítás megtekintésére. Fényes ellátásban volt valamennyinek része, olyan olcsó árakon, hogy szinte hihetetlen. Tiz krajcár a napi szállásuk, tiz krajcár az ebédjük, mely levesből, húsból, főzelékből vagy tésztából áll. S ezt a tizkrajcáros ebédet móltóságos és kegyelmes asszonyok főzik és kínálják a föld népének, s olyan tiszta, rendes a konyha, olyan kitünően ízletes az etel, hogy főúri asztalra is lehetne tálalni. A kisiparosok tömeges felrándulása csak ezután indulhat meg teljes erővel, m'ert most már az iskolák bezárása után az igazgatóságnak rendelkezésre állanak a tömeglakások oly nagy számban, hogy nagyobb csoportokat is kényelmesen elszállásolhat. De figyelembe vette az igazgatóság a kereskedelmi és iparkamarák felirataiban előadott azt a kívánságot is, hogy a kisiparosok nem tudják a kiállítást két napon át kellő alapossággal tanulmányozni, s arra legalább is négy nap szükséges ; ezért elhatározta, hogy ezentúl a kisiparosoknak nyújtott kedvezményeket 7iégy napra terjeszti ki, főként tekintetbe véve azt a buzgóságot, melylyel a kisiparosok a kiállítást tanulmányozzák s abból tanulságot meríteni igyekeznek. Tanitók a kiállításon. Most, hogy a tanításban beállt a. szünet, az ország csaknem valamennyi részében mozgalom indult meg a tanitók közt, hogy csoportosan rándul- janak föl a kiállítás tanulmányozására. A tanítóknak ezt a törekvését nagyban elősegítik az egyes tanfelügyelők is. így Eötvös Károly Lajos, Hajdú- megye tanfelügyelője, legközelebb 150 hajdumegyei tanítót vezet a fővárosba s hogy azok itt a kiállítást lehető alapossággal tanulmányozhassák, tizenkét napig itt fognak időzni, — Árvamegyéből is szintén tekintélyes számban készülnek meglátogatni a kiállítást. Az árvamegyei tanítókat ugyancsak tanfelügyelőjük, Kubinyi Mihály vezeti. Ezenkívül főkép Szepesraegyében mutatkozik nagy mozgalom a tömeges felrándulás ügyében. Hogy mily erős ez a mozgalom, mutatja az a körülmény, hogy a megyéből csaknem az egész tantestület beadta már folyamodványát a kiállítás igazgatóságához, hogy részére a szokásos kedvezményeket eszközölje ki. TÖRVÉNYKEZÉS. 4 szegzárdi kir. törvényszéknél véglárgyalásra kitűzött bűnügyek: 1896. évi julius hó 7-én. Máté János, Tar Mihály, Máté Jáuosné, Horváth Fereucuó, Horváth Ferenc és Máté Mihály ellen súlyos testi sértés miatt. Brányi István és Brányi Mihály elleu súlyos testi sértés miatt. Scheffer Ferenc ellen lopás miatt. Prager Teréz ellen lopás miatt. 1896. évi julius hó 9-én. Lévai György, Csehi László, Kovács Dezső és Hegedűs Lajos elleu lopás miatt. Ifj. Tresz István, Vukobratovics Vázó, id. Tresz István és Schuszter József ellen lopás miatt. Winkler Henrik és Köhler Pál elleu vallás elleni vétség miatt. Kremmer János ellen vallás elieni vétség miatt. I8S6. évi julius ho II-én. Bitter György és Toka Horváth György ellen lopás miatt. Sáfrán István, Osepregi András, Csepregi Fe- rencnó és Szakályos János ellen lopás miatt. Strényi Mihály ellen csalás miatt. — Az idyll vége. Wlassics .János vadházasságban ólt Kerzsák Júliával. De az idyilnek hamar vége szakadt, midőn a nő látta, hogy a férfi nem tud annyi pénzt keresni, a mennyi neki a háztartáshoz kell. Az első komoly összetűzés al- alkalmával Kerzsák Juli kidobta Wlassicsot annak a saját házából. No ez boszut kívánt. Hanem mert Wlassics éhes is volt, tehát előbb ezt akarta lecsillapítani és csak azután a bosszú után látni. Bement tehát Orbán Mártonhoz s egy kis vacsorát kért; de azoknak maguknak sem volt mit enni, elmentek tehát Kerzsák István házába, felmásztak a padlására s az ott volt húst, sonkát, lisztet stb. mind ellopták. Egy részét megették, a többit Orbánná elásta a tárgyában. Hanem annyi idejök már nem volt, hogy most jóllakott gyomorral a bosszú tervét is megszőjjék Kerzsák Juli ellen, mert ez megleste s feljelentette őket. A lopásért már kétszer büntetve volt Wlassicsot a szegzárdi kir. törvényszék a btk' 333. és 336. §-a szerint minősülő lopás vétségében a 92. §. alkalmazásával 8 havi börtönre, Orbánt és feleségét pedig a btk. 66., 72., 340., 341. §§. alapján 2—2 havi fogházra itelte. Az Ítélet jogerős. — Javíthattam Id. és ifjabb Dani János, apa és fiú, decsi lakosok, 1892. szeptember 5-ón az ottani korcsma előtt elmenvén, a kapuban találták Őri Andrást, kivel valami elintézetlen ügyük volt. Rögtön rá is támadtak a legényre, ki futásban keresett menedéket. De üldözőbe vették s az apa biztatására fia a nála veit baltával neki sújtott Őrinek, hogy levágja, de csak annak felemelt karját találta az ütés s mire uj csapást mórt rá, már többen a helyszínére siettek, kik Őrit kivették kezeikből, mert különben bizton ott lelte volna halálát. Őrit a kórházba szállították, ahol hónapokig ápolták s midőn kigyógyult is, a bal keze hüvelyk ujja az ütés következtében örökre megmerevedett. Erre a szegzárdi kir. törvényszők Őri András sérelmére elkövetett, a btk. 301. §-ába ütköző súlyos testi sértés büntette helyett a btk. 92. §-ának alkalmazása mellett annak vétségében ifj. Dani Jánost a btk. 70. §-a alapján mint tettest, ör. Dani Jánost a btk. 69. §. 1. pontja alapján, mint felbujtót vétkesnek találta s ezért 4—4 havi fogházra, 10—10 frt pénzbüntetés s 70 frt költség megtérítésére Ítélte. Ezt az ítéletet a pécsi királyi tábla s a m. kir. kúria helybenhagyták. De még mielőtt ezt a büntetést megkezdték volna, ifj. Dani János az utcán találkozott Bóna Jánossal, ki a végtárgyalás alkalmával terhelőleg vallott rá s egy tógladarabbal úgy vágta fejbe, hogy az elszédült, mire melléje ugrott s kését markolatig döfte ellenfele mellébe. Szerencsére nemesebb testrészt nem sértett meg, igy Bóna hosszas betegeskedés után végre felgyógyult. A szegzárdi király* törvényszék pedig ifj. Dani Jánost a fenti büntetéssel együtt összbünte- tésképen másfél évi börtönre s 80 frt kártérítésre ítélte. Ez Ítélet ellen úgy az ügyész, mint a vádlott felebbezést jelentettek be. — Megfésülte. Simon Márton s Vörös István múl évi junius hónapban a harci mezőn összevesztek s a porból csakhamar verekedés lett. Vörös István kezében vasgereben volt s ezzel az őt megtámadó Simon fejét úgy megfósülte, hogy a fogak helyén több centiméter mély nyomok maradtak, úgy hogy Simon három hónapig volt kénytelen az ágyat nyomni. A tárgyalás során vádlott azzal védekezett, hogy ő Si?nont csak megfósülte. A szeg- zárdi kir. törvényszék ezért a fésülésért Vörös Istvánt a btk. 301. §-ába ütköző, a 302. §. szerint büntetendő súlyos testi sértés büntette helyett a 92. §. alkalmazása mellett anua: vétségében vétkesnek találván, két havi fogházra, 10 frt pénzbüntetésre és Simon Mártonnak fizetendő 51 frt kártérítésre ítélte. Úgy a kir. ügyész, mint a vádlott felebbezést jelentettek be. IRODALOM. — Budapesti napilap most annyi van, hogy a vidéki ember szinte zavarba jön, melyiket járassa tulajdonképpen. A legtöbb azonban párt- politikát üz és a választás a lapok között éppen nem nehéz, ha egy független s minden izében demokrata napilapot akarunk járatni. A „Magyar Hírlap“ ama kevés lap közül való, mely semmiféle pártérdeknek nem áll szolgálatában. A kor- máuynyal szemben ép oly független, mint az ellenzéki pártokkal szemben és nincs más meggyőződése, mint a saját meggyőződése, nincs más érdeke, mint az ország érdeke. Főszerkesztője Horváth Gyula párton kívüli orsz gy. képviselő Hunyó Sándor felelős szerkesztővel egyetemben nem tartoznak semmiféle politikai vagy társadalmi klikkhez és ez a „Magyar Hirlap“-nak könnyűvé teszi a bátor szókimondást és nyílt állásfoglalást szemben mindazzal, a mi Magyarország magyarságának, függetlenségének és liberálizmusának kárára válik. A „Magyar Hírlap“ ennek is köszönheti politikai súlyát és nagy népszerűségét, olvasottságát. Zsurnalisziikailag a „Magyar Hírlap“ magasan fe- lette áll a legtöbb napilapnak. Tárcái szellemesek és szórakoztatók, „Társaság“ rovata a humornak van szentelve, „Kiállítási mesék“ czimen naponkint közöl érdekes és mulattató dolgukat. Újdonságai bővek és frissek, hírszolgálata egyáltalán a legtökéletesebb. Nagy súlyt fektet a közgazdaságra és különösen a vidék érdekeire. E mellett számos értékes kedvezményben részesíti előfizető közönségét. Regényeit könyvalakban adja közre, a „Kis Világ“ c. képes gyermeklapot ingyen küldi, csak szállítási költség fejében számit negyedóvenkint 50
