Tolnavármegye, 1896 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1896-06-21 / 25. szám
2. TOLNA VÁRMEGYE. 1896. junius 21. lünk jelzett mozgalom tehát bizonyára az ő intenciójával is találkozni fog, s igy a terv kivitele nem ütközik nehézségbe, megyénk iparos és kereskedő osztályának jogos és méltányos igényei pedig kielégítést fognak nyerni. = Perczel Dezső belügyminiszterről a kurtái bíráskodásról szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmából a következőket Írja az egyik fővárosi lap: „Igaz, hogy egy jo törvény csak akkor válik áldássá, ha teljesítve is le és engedelmeskednek neki. Hogy pedig ama szabályoknak engedelmeskedjenek, melyeket Erdély paragrafusokba szedett, arról Perczel Dezső belügyminiszternek fog kelleni gondoskodni. És Perczel Dezső az az ember, a ki biztosítani tudja e törvénynek az azt megillető tiszteletet. A megyei közigazgatás szolgálatában a legelső fokon kezdte pályáját és jobban ismeri a vármegyei életet, mint bárki más az országban. Nagyon jól ismeri a veszedelmet, melyekkel a nemzetiségi és vallási fanatizmus az általános választások alkalmával ezt az országot elárasztaná; de meg van az akarata, hatalma és erólye is, a magyar nemzetet e veszedelmek ellen megvédeni, megoltalmazni. Az uj alkotmányos korszak alatt Magyar- országon még nfcm volt választás, mely mozgalmasabb lett volna, mint a jövő választás s mely elé nagyobb aggodalommal tekintettek volna. A képviselőházi ellenzék körében is naponta mindinkább terjed ez a meggyőződés és általánosan érzik a legteljesebb megelégedést a felett, hogy az ország nyugalma és biztonsága a választások alatt Perczel Dezső erős őrizetére van bízva. Példáink vannak rá, hogy Perczel Dezső belügyminiszter az ellenzék képviselőit a fanatizmus támadásai ellen ép így meg tudja védeni, mint a szabadelvű párt híreit, mert a belügyminiszter szemében és gondos- odásában a lgkimagaslóbb és legfontosabb mozzanatot nem a választópolgárok politikai hitvallása pezi, hanem azok személyes biztousága és pofiéi meggyőződésük szabad njilvánitásának biztosba. — E tényeket elismeri még az ellenzék is, h'Sább ezt látszik bi&onyitani ama körülmény, , boa még a legélesebb ellenzék is megnyugtatott : ős Vlmat tanúsító hallgatást parancsol magának, i anieWjaiigatás azonban ezer nyelvvel hirdeti a bi- I zalm\ amelylyel a nemzet belügyminisztere iránt 1 el van telve s a melyet Perczel mindennap újból kiérdemel annyira, hogy a nemzetben e bizalom már oly mély gyökereket vert, hogy azt sem zivatar, sem ádáz kezek egykönnyen ki nem téphetik.“ VÁRMEGYE. — A központi választmány junius hó 27-én délelőtt 10 órakor ülést tart, melynek tárgya az 1897. évben szavazattal biró képviselő választók ideiglenes névjegyzékének összeállitása és közszemlére való kitétele leend. — A közigazgatási bizottság junius havi ülését múlt hétfőn tartotta meg Döry Pál, alispán elnöklete alatt. A bizottság tagjai közül jelen voltak: Simontsiis Elemér főjegyző, Kurz Vilmos árvaszéki elnök, Fink Kálmán pénzügyigazgató, Tihanyi Domokos tanfelügyelő, Török Béla tb. tisz- tiügyész, Markó Gusztáv kir. főmérnök, dr. Hangéi Ignác tiszti főorvos, Krcsmarik Pál kir. ügyész, Mayer F. Andor közgazdásági előadó, Jeszenszky Andor, Boda Vilmos, Orjfy Lajos, Perczel Lajos, lotth Ödön és dr. Szigeth Gábor. Távolmaradásukat igazolták : Bernrider József, Dory Dénes, Kovács Sebestyén Endre és dr. Kramolin Emil. Az alispáni jelentésből örvendetesen constatálható, hogy a közigazgatás menete a múlt hónapban eltekintve azon tevókeuykedéstől, mely a millenáris országos és vármegyei ünnepségek körül örvendetes eredménynyel fejtetett ki, általában a rendes mederben mozgott. A múlt hóban beérkezett 2394 ügydarab s elintéztetett 2279, 43 pedig törvény- hatósági közgyűlési intézkedést igényel. A közbiztonsági állapotok múlt havi képét nem annyira a bűncselekmények száma, mint inkább azoknak súlyossága szállítja a rendes, színvonal alá, ameny- nyiben egy gyilkosság és egy legelvetemedettebb minőségű vórfertőzósi eset fordult elő. Feljelentetett q9 egyén és letartóztattatott 20. Fegyelmi eljárás a múlt hó folyamán nem rendeltetett el. .Rendbírság azonban 9 esetben alkalmaztatott. Á tiszti főorvos jelentése szerint a közegészségügyi állapot az elmúlt május hóban kedvezőtlenebb volt az előző ápril havinál és pedig a hevenyfertőző betegségek nagyobb 9zámu, néhol járványszerü föllépése által. A kir. ügyész jelentése szerint a talról leesett manchettába mentek, mintha a manehetta belsejében védve lettek volna minden eshetőség ellen. — Nézd fiam, hogy felénk néz fekete szívó szemeivel a gaz gyilkos, nézd csak, orrán száján jön a füst, — hát igaz ember lehet-e ez, — nem látni, hogy pokolfajzat ? — Édes anyám 1 hát igazán odaveszett népünk, — minden rokonunk ? — Bizony igaz, teljességgel igaz. Közeli rokonaink közül egyik nagybátyád, ki oly sok nyalánkságot hozott számodra, nem a méreg által veszett el, hanem, kissé elővigyázatlan volt és éjjeli harácsolása alkalmával belepottyant e gyilkos tejfelébe. S most kórdlek fiam! — nem elég szégyen az, ha a mi népünkből valaki fehér ruhával jön valamely veszedelemből, — de azt ennek a gyilkosnak a szolgája nemcsak, hogy nem érti, a neveletlen persona (ne neked Kergulicsné) — hanem belenyúlt szentségtelen kezeivel a tejfelbe, és szegény nagybátyádat úgy a földhöz vágta, hogy a nyakát szegte — és meghalt. Szegény unokatestvéred pedig jegyesével együtt, hisz ismerted, egy kirándulásuk alkalmával beleestek egy nagy ecetes üvegbe hol a mézes hetek helyett — halálukat lelték. Oh ez iszonyú édes anyám 1 — Szegény gyermekem! boldog vagy, hogy nem láttad ama borzalmas reggeleket, — melyeknek mindegyike egy-egy vérmező volt! — Népünk ezreit gyilkolta le ama nagyfejü fekete bajszu hóhér 1 Nézd az ocsmányt, hogy mosolyog, — weg sem rendült a hekatomb halottak nézésében 1 Örült, — tapsolt, tombolt örömében, mintha kedves zene hízelegne fülének — és nem hallotta a legyilkoltak özvegyei és árvái kétségbeesett jajveszékelését. Azt hisszük, hogy nagyon helyén való és megyénk iparos és kereskedő osztályának jogos igényeit istápoló mozgalom volna az, mely a polgári iskola ily értelemben leendő átalakítása érdekében megindittatnék. Nemcsak Szegzárd, hanem az egész megye jól felfogott érdeke követeli azt, hogy ipari vagy kereskedelmi szakiskolával is elláttassék Tolnavármegye, mert különben a gyermekek egyoldalú képzése a szellemi proletariátus növelését fogja előidézni a mi megyénkben is, s a gimnáziumok ai félemberek gárdáját fogják szaporítani. A szegzárdi polgári iskola pedig, mely Krammer János buzgó és szakavatott, mondhatni lelkes ambícióval és kiváló tapnitat- tal párosult vezetése mellett igen szén virágzásnak örvendett, s az elfogulatlan (közönség teljes elismerését vívta ki, méltán megérdemelné azt, hogy sikerrel megfutott, eredményekben dús pályáját szakisko- lával kibővítve a gimnázium mellett *is hasznosan folytassa tovább a megfelelő igények kielégítésére. A megye nagy közönségének ér eke követeli azt, hogy illetékes helyen a .^eg- zárdi polgári iskola ily irányú átalakítsa iránt megtegyék a kezdeményező lépéseit, melyeknek eredményében alig lehet kétkedni, mivel az állami budget minden ujah megterhelése nélkül keresztül vihető a óhajtott átalakítás, s igy sem a város, senil a megye közönségére ezzel semmiféle újabb' teher nem fog nehezülni. A mozgalom , megindítására itt az idő és alkalom, mert a gimnázium falai már néhány hónap múlva tető alá kerülnek, a polgári iskola sorsáról pedig a közoktatásügyi miniszter eddigelé nem intézkedett. Mostani tevékeny kultuszminiszterünk több Ízben kifejezést adott annak a meggyőződésének, hogy a polgári iskolákat szakiskolákká óhajtja átalakítani; az áltaYége volt! — Nem! ezeknek nem fogsz megkegyelmezni — hanem -irtóháborut indítok ellenük, még pedig holnap elkezdem! — Vettem a szomszéd boltosnál 4 üveg Zacher- lint és lakásom minden sarkát, — minden zugát behintettem a családirtó méreggel. Másnap reggel aztán a két szobám meg a konyha egy irtózatos csatatér alakját vette fel. Ezer és ezer csótány mindkét nemből, — köztük aggok ifjak és csecsemők 1 — Mind, mind ott feküdtek némán, mind a 8 lábukat égnek meresztve, — melylyel mintegy átkot látszottak könyörögni, — e vórlázitó gyáva gyilkolásért. De engem ez nem volt képes megindítani, — éreztem, miként szivem körül jégpáncél nő, — kihalt belőlem minden könyörület, —• kivetkőztem minden emberi érzésből — én tovább, — tovább gyilkolni, — pusztítani akartam. Az egész padlót behintettem Zacherün porral, — minden kis repedést, lyukat meghintettem a gyilokkal, — no maradjon csak hírmondója is. Másnap ugyanazon temető vigyorgott reám, ismét ezrei a gyászszinü állatoknak fedő a szinteret; és igy tovább vagy egy hétig gyakoroltam az irtás e gyalázatos munkáját, — végre kiirtottam mind ! Képzelhető nyugodtsággal és örömtelten dőltem aztán egy szép éjjelen ágyamba, — amidőn hirtelen, halk zokogás üti meg füleimet. — Hallga ! mi ez ? — Ne sírj édes anyám! hisz itt vagyok még én a te hű fiad ! gondodat viselem majd, hisz az szent kötelességem. Ezt egy kicsi vékony dongáju csótány ifjú mondta egy kövér anyához, — kik ágyam lábánál 8Írdogáltak. Í i meg édes fiam vigasztaló apádból, a szegény nyomoanyám, hogy kérdezheti n e ő róla is gondoskodni, 1 halljam, hogy is történt zasztó szerencsétlenség ? iám nemes elhatározásodat, nagarn is tudok valamit dol- ihogy csak eltartjuk édes fi lelkem fiam, hogy mily apád a lábát? hát figyelj: ybau, — az a fekete bajszu dennek ; ugyanis, midőn e des atyád mit sem sejtve, — amikor 2 óriás nagy s nagy almáriomot hoztak ynyadó nemződ combjára így szegény apád combja — és nagy lelkierőről ta- jy egy jajszó nélkül ván- )1, mint tudod, már rég teí, mi, kik — semmit sem :, mi, kik csak a szeretet nekünk meg kell halnunk, ^ilál vigyorog felénk. Érzed azt az l mámoritó szagot ? ez a méreg 1 — Érzem és ^sejtelmek gerjednek szivemben, hali! ar^ jia mj js ra.'ir áthatva volnánk a méregtől, i£ny £,jes ap£m támasz , nélkül maradna, nyom^ veszne eL Mindkét csótány <Esen Z0k0g0tt; — az^n j a varró asztalka felé ^utjokat> _ ós az agz_ t
