Tolnavármegye, 1896 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1896-05-10 / 19. szám

1896. május 10.

tolnavarmegye.

5.

— Tüzek. Márton Mihály cservölgyi molnár istállója kigyult és leégett. A kár 500 frt. Biztosítva volt. — Felden János, bonyhádi lakos kertjében összerakott kazal szalmája ismeretlen módon meggyűlt és elégett. — Zatrok János őcsényi lakos présháza kigyult. Ettől lángot fogtak 7abi Gábor és Tavi János szomszédok présházai is, és szintén leégtek. A tűz keletkezési oka ismeretlen.

— Pályázat. A szegzárdi kir. törvényszékhez újonnan rendszeresített III-ad osztályú hivatalszolgai állásra négy heti határidő lejárattal pályázat nyittatott.

— A tudós doktor vidéken. Jászai Mari, a nagy tragika, Szegzárdon léte alkalmával mondta el ezt a jóízű doktorviccet. A főváros egyik hírneves operateurjét nem régen sürgönyileg hívták vidékre egy beteghez, kinek belső baján az ottani orvos nem tudott segíteni. Az Operateur vissza sürgönyzött, hogy az ő lemenetele fölösleges, mert ő csak műtétekkel foglalkozik, s igy a betegen nem segíthet. Másnap azonban beállított hozzá a beteg egyik rokona és nagyon kérte az operateurt, hogy menjen le a beteghez, mert csak benne van bizalma. A hírneves professzor megint szabadkozott, hogy ő ilyen belső bajokhoz nem ért, céltalan volna a lemenetele, s hiába való lesz az 500 frt is, amit egy vifléki kirándulásért föl szokott számítani. A kétségbeesett rokon kérelmére azonban mégis csak elindult. Midőn ahhoz a vidéki városhoz közeledett a gyorsan robogó vonat, megszólalt a professzor urban a kisbiró és felsóhajtott: „Jónás, Jónás, te eddig mindig becsületes ember Voltál s most egyszerre belgyógyász akarsz lenni!“ De végtére is legyőzte a lelkiismeretfurdalást és elszántan közeledett a házhoz, hol az ő betegje már kétségbeesetten várta az ő élete megmentójét. A beteg szobájában találta már a kezelőorvost, aki megmutatta neki a beteget; a professzor tétovázva reá tekintett a szenvedőre s aztán behívta a másik szobába a kezelő orvost, aki egész megilletődve leste a tudós doktor szavait. „Kollega ur!“ szólal meg végre a professzor, „micsoda látni való van itt a városban? hol lehet jól étkezni, van-e jó boruk?“ Az udvarias doktor lelkiismeretesen megfelelt a professzor ur kérdéseire s nyugodtan távoztak, megszemlélni a város nevezetességeit. Este aztán, midőn a kisváros vendéglőjének konyhájáról és borairól is alapos meggyőződést szerzett magának a tudós professzor ur, az 500 írttal zsebében visszautazott Budapestre. A kisvárosi doktor másnap egyik kollegájával találkozva, emigyen morfondérozott : Különösek ezek a professzorok; a múltkor egy másik betegemhez X professzort hittuk le sürgönyileg, az éppen igy tett, mint tegnap ez a híres Operateur; megnézte a betegemet, szó nélkül behívott a másik szobába s azt kérdezte tőlem, hogy miféle megnézni való nevezetessége van ennek a városnak ? Megnéztünk mindent, jól megozsonál- tunk s a professzor itt hagyott bennünket, mint szent Pál az oláhokat 1“

— Póruljárt orvvadász. Orbán József, tengődi orvvadász nagyan boldognak érezte magát, midőn a múlt hét egyik hajnalán egy gyönyörű szarvasbikát lőtt. Nehéz volt a nagy állatot hazateremteni, hogy észre ne vegyék. De mégis sikerült. Orbán legalább úgy hitte, hogy sikerült. Otthon a pincében rögtön hozzá is fogott, hogy a bőréből kivetkőztesse s húsát, szótdarabolja. De mily nagy lön ijedelme, midőn legjobb muukaközben egyszer csak rányitották a csendőrök a pinceajtót. A corpus delicti szem előtt lóvén, tagadni nem lehetett. A húst tehát elkobozták s a tengődi szegények közt leendő kiosztás végett átadták az elöljáróságnak. Az orvvadásztól a vadászfegyvert elkobozták, őt magát pedig orvvadászatért és jövedéki kihágásért feljelentették.

— Vigyázz, agyonlőlek \ Henning Henrik, ka- laznói lakos a napokban a feleségével kiment a mezőre. Útközben mindenféléről előhozakodtak, hogy ha Isten az idén egy kis jó termést ad, mit mindent szereznek őszre, meg télre, szóval a legszebb terveket kovácsoltak a jövőre, midőn szemközt jő velük az erdész, szép Lankaster dupla puskával a vállán. Henningék szóba bocsátkoztak a jó ismerős erdészszel. Egyszer Henning megjegyzi, hogy milyen gyönyörű egy fegyver ez az erdész

vállán s kézbe fogta, felhúzta, aztán tréfásan rászól a feleségére: „Vigyázz asszony, agyonlőlek!“ „No, ne bolondozzon azzal a puskával, mert még elsülhet!“ ábban a percben durr\ s az asszony vérében fetrengett a földön. Henning s az erdész majd sóbálványnyá váltak a látványra. Mert az erdész azt hitte, hogy Henning tréfál, az meg azt gondolta, hogy a puska nincs megtöltve. Szerencsére az ijedség nagyobb volt az okozott bajnál, mert a lövedék nem sértett meg nemesebb testrészt, s az asszony néhány hét múlva fel fog épülni. A férj ellen azonban hivatalból megindították a vizsgálatot „gondatlanságból okozott súlyos testi sértés“ eimén.

— Állatkínzás. Gréling Konrád, mekényesi lakost a csendőrök rajtaértók, midőn a döbröközi vasúti állomáson 6 drb borjut lábaiknál összekötve a kocsiban egymásra hányva tovább szállította. Feljelentették az illetékes hatóságnak.

— Nyomdaátvétel. Fleischmann Lipót dombóvári nyomdáját Bruck Sándor dombóvári lakos átvette.

— Elveszett gyémántgyűrű, Freund Ilona Tolnán a múlt hónapban egy értékes gyémántgyűrűt vesztett el, s hirdette, hogy a becsületes megtalálónak illő jutalmat ad. Csakhogy a megtaláló Kolompár Józsefné, nem volt becsületes, és nem vitte vissza tulájdonosáuak, hanem eladta 8 írtért. De a dolog kitudódott, a gyűrűt elkobozták, Kolompár Józsefnét pedig feljelentették.

— Betörő kanászbojtár. Prandt István, kisszékely! illetőségű, rovott életű csavargó kanászbojtár csak nemrég került ki a fogságból, a hol betörésért ülnökösködött. De hogy a fogság nem ingatta őt meg abban az elhatározásában, hogy ő továbbra is csak követni fogja az eddigi utat, mutatja az, hogy alighogy kikerült a börtönből, máris betört Kövecses József ottani lakos utcai szobájába, ott tetőtől talpig felöltözött Kövecses ünneplő ruháiba, saját rongyait pedig ott hagyya, szerencsésen megugrott. Most elrendelték a köröztetését.

— Gyújtogató gyermekek. Riba József és Dohos Péter regölyi lakosok 3 és 4 éves ílacskái a napokban gyufához jutva, a széna közé bújtak és ott a gyufákat gyújtogatták. Természetes, hogy széna csakhamar tüzet fogott és a két kis fiú jajgatva, lármázva bujt elő az égő széna közül. A szénától meggyűlt az istálló és attól két lakóház. Az istállóban több borjú és sertés benn égett. A kár meghaladja a kétezer forintot.

— A boszu Pap József, Pap János, B o- g y a í József és Kovács Mihály mázai legények kösös ellenségei voltak D e i s z 1 e r Ádám császtai legénynek, a miért az üzente egyszer nekik, hogy ilyen négy legényt, mint ők, még a zsebjében is elvisz. De oda Császtára mégsem akaródzott nekik átmenni, hogy meggyőződjenek a legény bátorságáról, hanem megvárták, mig azt a napokban valami dolga Mázára hozta. Akkor a korcsmába csalták, ott bor mellett belvesztek és úgy megverték, hogy az orvos állítása, szerint bele ugyan nem fog halni, de a nyár jó részét ágyban fogja tölteni. — Feljelentették őket a bonyhádi kir. járásbíróságnak.

— Cifra szűröm a tanúja...................Szép

nóta! Sokan éneklik; de annyiszor alig énekelte még valaki, mint 7hier Antal Bátaszékről, kinek ez volt kedvenc dala. Hogy is ne? mikor az volt egyetlen vágya, hogy ő ezt valaha igazán elmondhassa magáról, hogy: cifra szűröm. Mert ő a cifra szűrt csak dalban mondhatta magáénak, tényleg pedig az ő cifra szűre csak kedvenc dalában volt meg. Hanem hát addig énekelte, addig rakott krajcárt krajcárra, mig végre együtt volt egy szűr ára. Fel is használta az első vásárt, hogy régi vágyát teljesítse és meglepje magát egy cifra, gyönyörű szép, cifra szűrrel. De milyen szép is volt az! Piros volt a cifrája, zöld a zsinórzata és fehér a posztója, valóságos nemzeti szinti. Hej de büszkén is lépdelt benne a vásárról hazafelé. Útközben még be is tért egy csárdába, hogy a megmaradt pár hatosból egy fél liter bort űzessen magának. Egyszer pár percre eltávozott a korcsma szobából, szüret meg a pádon hagyta. De mekkora volt rémülete, midőn visszatérve, a cifra szűrnek csak hűlt helyét találta. Hiába kereste, hiába tudakolta mindenkitől, senki sem tudta, hová lett. Nagy búsan bandukolt tehát Bátaszékre a cifra szűr nélkül és

jelentést tett a rémesetről a csendőröknek. De azok sem vették tréfára a dolgot és utána vetették magukat, még pedig oly szerencsével! hogy már másnap elcsípték a tolvajt Radivojevic Sámuel szálkai ember személyében, kitől a szűrt elkobozták és visszaszolgáltatták túlboldog tulajdonosának, ki azóta még nagyobb hévvel énekli s most már igazán dalolhatja kedves nótáját: „Cifra szűröm a tanúja.“

— Újítás csendőrségnél. Egy rég érzett hiányon fognak most segíteni a csendőrsógnél. Eddig ugyanis a csendőröknek tólen-nyáron egyforma volt a ruhája. És ez a ruha, elég furcsa, télen nem volt elég meleg, mig nyáron majdnem megfullasz- iotta viselőjét. Legtöbb bajt azonban nyáron a téli köpeny hordozása, télen pedig a felhajtott peremű kalap okozott. így történt, hogy nyáron az összehajtva hordott köpenytől majd elájult a csendőr, télen pedig a karimás kalap alatt legtöbbnyire a fülei fagytak el. Ezentúl nyárra nyári köpenyt kapnak, télre pedig a téli köpenyre fekete báránybőr gallért s ha szolgálatba mennek, kalap helyett jel- vénnyekkel ellátott báránybőr sapkákat fognak viselni.

— Névmagyarosítás. Kiskorú Schvarcz József, dunaföldvári illetőségű, budapesti lakos, ve- téknevét belügyminiszteri engedély lyel „Erdósi“-re változtatta. Klézl István szegzárdi illetőségű Pécsett állomásozó m. kir. honvéd huszár ezredbeli őrmester vezetéknevét belügyminiszteri engedélylyel Szigetvári-n változtatta.

— Mégis bunda a bunda. „Ha én nekem száz forintom volna . . .“ „No mi lenne, ha száz forintja volna?“ „Mi lenne? Hát bizony először is még jobb kedvvel énekelgetnék, mint most, azután pedig összevásárolnék rajta száz mindenfélét, de különösen s legeselőször is vennék rajta egy szép bundát. Mert hiába a tél bunda nélkül csak olyan, mint a . . . .“ „Na nem kell ahhoz száz forint, mégis bunda a bunda. Tudnék én olcsóbban is szerezni egyet.“ „Hogy hogy ?“ „Hát majd néhány nap múlva megmondom. Most el kell utaznom.“ Történt pedig ez a párbeszéd Nagy Péter bölcskei lakos és Pepe Tóth János ugyanottani ismert közártalrau egyén között múlt évi nov. 4-ón. Tóth János pedig a párbeszéd után csakugyan elutazott, és pár nap múlva tényleg egy szép uj bundával tért vissza s Nagy Pálnak eladta 8 írtért. „Ugy-e mondtam, hogy nem kell ide 100 frt, mégis bunda a bunda!“ Nagy Pál megörült a bundának, Tóth János a pénznek. Most uemrégben azonban valaki ráismert a Nagy Pál uram vállán levő bundájára, mire azt tőle hivatalosan elkobozták, Tóth Jánost pedig feljelentették.

— Felsült gyújtogatok. M. Varga Ferenc, bölcskei lakos tűz ellen biztosította rozoga házát, aztán felgyújtotta. De hogy bútorában kár ne essék, előbb mindent gondosan kirakott az éj sötétjében a szomszédos ház udvarára. De rajta vesztett. Gyújtogatás, közben csípték el a szomszédok és nyomban átadták a dunaföldvári csendőröknek, kik vizsgálati fogságba helyezték a jómadarat. — Éppen igy járt Tóth János nagyszokolyi lakos is, ki mindenét jól bebiztosította és a múlt hét egyik szeles éjszakáján a pajtában összerakott takarmányt moggyujtotta, úgy hogy mindene porrá égett. De rájöttek a turpisságra, s nemcsak a biztosított ösz- szegtöl fog elesni, hanem még azonfelül meg is büntetik.

— Elesipett tolvajok. Földes-pusztán egy idő óta különféle gazdasági eszközök kezdtek eltünedezni. Sokáig nem lehetett a tolvajok nyomára jönni, mígnem végre kiderült, hogy a tolvajláso- kat Pajor Ferenc és Sárközi Ferenc ottani béresek követték el és a lopott dolgokat Pakson adogatták el potom pénzen. Feljelentették őket a paksi kir. járásbíróságnak.

— Körözések. A szegzárdi kir. törvényszék vizsgálóbirája sikkasztással terhelt és szökésben levő AA«/Jánqsnó szül. Oberritter Éva, szaka,dáthi illetőségű és születésű nap^záinosasszonyt körözteti.

Legiijal»!».

A „Tolnavármegye“ eredeti táviratai.

Képviseloház és főrendiház ülése.

Budapest. (Felad, szombat d. u. 1 ó., érk. 4 ó. Saját tudósítónktól.) A képviselöház, majd később a főrendiház ma rövid ülést tartott. Felolvasták a királyi kéziratot, melylyel a negyedik ülésszak bezáratott és egyúttal az ötödik ülésszak megnyittatott. Más tárgya a mai ülésnek nem volt.