Tolnavármegye, 1896 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1896-05-10 / 19. szám

TOLNA VÁBMEOTE. 2.__________________________________________ jón. Az elődök nnilasztásának kirívó szé­gyenköveként fog ez ott disztelenkedni to­vábbra is! A nagy szabadsághős, béri Balogh, Ádám emlékének megörökítése szintén szép és kívánatos volna; de hát a mostani szűk anyagi viszonyok mellett be kell érnünk azzal a szerény emlékkel, melyet a termé­szet és a kegyeletes hagyomány emelt a lánglelkü hazafinak, a csonkán, de azért még mindig élve álló Balogh-fával. Bezerédj István emlékének és érde­meinek megörökítése azonban az adott vi­szonyok között kivihetőnek látszik. S Bodnár István, a kaszinó jegyzője, ennek létesítése érdekében adott be Pápé Dénes indítványából kifolyólag egy hatá­rozati javaslatot, mely ekként szól : A szegzárdi kaszinó választmánya a benyúj­tott indítványt örömmel teszi magáévá s addig is, a mig a megindítandó országos mozgalom a szo­bor-bizottságnak szélesebb arányú kiegészítését tenné szükségessé: már most ideiglenes szoborbi­zottsággá alakul s a gyűjtést megkezdi. De, mert Bezerédj István nemes alakja sok­kalta nagyobb, mintsem, hogy egy vármegye szűk határából ki ne látszanék s egész országon átia- gyogni ne bírna, és mert kivált a mai haladásnak nincs számot tevő intézménye, maradandóbb alko­tása, mely léteiét, virágzását fokozatos fejlődését ne az ő általa vallott közteherviselési eszme diadalra jutásának köszönhetné, a szegzárdi kaszinó választ­mányának az a véleménye, hogy Tolnamegyének, sőt a mai Magyarországnak, mely éppen a közte­herviselés elvén nőtt és nőhetett csak nagyra, ez a jelenlegi lélekemelő nemzeti ünnepe nem teljes, mert egy név, egy alak, egy örökre élő eszme: Bezerédj István kimaradt belőle ; felkérni határozza tehát Tolnavármegye törvényhatósági bizottságát, a hivatalos vármegyét, mint a mely közvetlen közel­ről nem egyszer látta és érezte ama lelkes kor hazafias láugolásu szereplői közül is kinőtt ideális léleknek magas szárnyalását, hogy a megindítandó országos mozgalom sikerre vezetéséhez a maga hathatós anyagi támogatása mellett erkölcsi tá­mogatásával is járuljon s tegye lehetővé, hogy a megpendített eszme a vármegye határán túl is got, mint mink. — Gondolá és okos fejecskéjében ravasz tervet forralt. — Nos, uraim és hölgyeim, — kiáltá a tár­saság közé lépve, — mit gondolnak egy parthie lawn-tennishez. A tervet nagy ujjongással fogadták el. — A park mögött pompás lawn-tennis-groun- dom van — folytatta Ilonka, — ha az erdei utat választjuk, egy negyed óra múlva érünk oda, de a hogy én szoktam menni, öt percig sem tart. A kert alatt egy tó van, a ladikok a parthoz vannak kötve, átevezünk és huss — öt perc múlva vígan üthetjük a labdát. — De csak nem fogsz egyedül átevezni, — kérdé egyik barátnője, a ki nem hódolt úgy a sportnak, mint Ilonka. — Világért sem, minden leány választ egy gavallért — én már választottam is . . . Marosi doktor ur, szabad kérnem. Marosi reszketett a dühtől. Még ezt is I De aztán eszébe jutottak Seneca, Marc Aurél és több jeles antik alakok, a kik mind közömbösen vették a sors mindenféle csapásait, és szótlanul meghajolva Ilonka kisasszony előtt, engedelmesen foglalt helyet a ladikban. Ingott-ringott a csolnak, siklott vígan tova, midőn egyszerre Ilonka örömteljesen felkiáltott és ragyogó szemekkel mutatott egy a viz közepén úszó nagy, fehér virágra. — Ah, egy vizi rózsa, milyen nagy ritkaság. Ujjongott a leányka örömteljesen. — Nos igen, egy vizi rózsa, hogy lehet már ennek ilyen gyermekesen örülni. Dörmögött visz- sza Marosi doktor ur. — Nem érti? Oh! egy vizirózsa maga a boldogság, suttogá a furfangos leányka ravasz kellő terjesztésben és pártfogásban részesüljön, igy körlevél utján adakozásra s mi főáltalános gyűjtésre hívja fel Magyarország valamennyi vár­megyei és városi törvényhatóságát és a szabad polgárok ezreit, akiket egy alkotásra szerencsésebb pillanat csak hosszú évek után juttatott ama jogok­hoz, melyet történetünk e nagy alakja nekik évek­kel azelőtt már önként megadott; s még ebben az évben sürgős indítványt nyújtson be a jelenleg is fennálló és működő millenniumi országos bizott­sághoz, kifejtvén benne azt,, hogy ha történelmi­leg nevezetes helyeink, férfiúink országos alap­ból emléket és szobrot nyerhettek, egy szerény morzsát Bezerédj nemes alakja is megérdemel, mert ha a honszerzésbeu nem, a haza megtartá­sában — a mai szilárd alap lerakásában — tevé­keny része volt. Az ő neve a hazai történetben fényesség, szereplése nyomot hagyó, örökké em­lékezetes, az ezredóvi ünnepséget rendező orszá­gos bizottság tehát a közköltségen létesítendő em­lékművek közé az ő szobrát is bátran felveheti s a megindult mozgalmat legalább némi anyagi, de annál nagyobb erkölcsi támogatásban részeltetheti, mert a nemzet nagyságának, dicsőségének hirde­tésére egy-egy alkalmasabb, nemesebb, igazabb tárgyalak, eszme nem igen kínálkozik, mint Be- zeródj István, az első jobbágyszabaditó, az első nemes közteherviselő örökéletü, fenséges alakja 1 A javaslatot a választmány is tetszés­sel fogadta; Simontsits Elemér, vármegyénk főjegyzője, lelkes szavakkal pártolta az esz­mét, s azt indítványozta, hogy az országos gyűjtés sikere érdekében a kaszinók, tár­saskörök és egyletek is felszólittassanak adományok gyűjtésére, hogy a szobor föl­állításának eszméje rövidebb idő alatt meg­valósítható legyen. Totth Ödön, Biróy Béla s több választmányi tag szintén támogatták Bodnár javaslatát, s igy a választmányi ülés el is határozta, hogy a május 31-éré összehívandó rendkívüli ülésen a szobor lé­tesítését Bodnár indítványa értelmében ja­vaslatba fogja hozni s a gyűjtést a kaszinó 500 frtos adományával fogja megkezdeni. A kaszinó választmányának ezt a ha­zafias elhatározását a legőszintébb öröm­mel kell üdvözölnünk, mert ezzel ismét ta­mosolylyal, szakítsa le doktor ur nekem, csak re­ményiem, teljesíteni fogja kérésemet. Nemet mondani lehetetlen volt. István urnák ismét Harc Aurél jutott eszébe és kihajolva a csó­nakból, halálmegvetéssel nyúlt a kelyhót kívánato­sán kitáró rózsa után. Ebben a pillanatban a ladik nagyot billent és a doktor ur egész hosszába vágódott belé a hű­vös átlátszó hullámokba. Ilonka kisasszony ugyanis, midőn a doktor a rózsa után uyult, az evezőt a csolnak alá dugta, úgy hogy a katasztrófának okvetlenül be kellett következni. Marod, aki úszni nem tudott, kétségbeeset­ten küzdött és ha Ilonka meg nem ragadja és a partra nem úszik vele, okvetlenül a halál fia. A társaság nagy éljenzéssel fogadta a bátor életmentőt, Marosi pedig dideregve, szégyenkezve állott előtte. — Lonka kisasszony 1 — Szólt végre kö- nyörgo\ hangon — ön megmentette az életemet, akarja e, hogy egészen és örökre önnek áldoz­zam azt ? — De uram — kacagott fel győzedelmesen Ilonka — mit gondol, egy nő, aki úszik, toruászik és lovagol . . . mit fog mondani a tanári testület? Marosi pirulva ismert saját szavaira és hal­kan súgta Ilonkának : — Egy egész hosszú élet, azt hiszem ele­gendő lesz arra, hogy bebizonyítsam, mennyire megváltozott véleményem a sport hölgyek iránt; akarja ? Ilonka szótlanul hajtotta meg fejét, szemei­ben ott volt az üdvösséget Ígérő igen. nujelét adta annak, hogy Szegzárd intelli­gens társadalmában a neki juttatott vezér­szerepet méltóan tudja betölteni, s az ő körükben minden hazafias mozgalom lel­kes támogatásra talál 1 Hisszük és remél­jük, hogy Bezerédj Isván emléke a szeg­zárdi kaszinó aegise alatt nemsokára Ga­ray János szobra mellett Szegzárd egyik díszét fogja képezni. ^ __ VÁRMEGYE. — A közigazgatási bizottság május havi ülése holnap, május 11-én, fog meg­tartatni. — Tiszteletbeli orvosok. Gróf Széchenyi Sándor a tavaszi rendes közgyűlésen nevezte ki a tiszteletbeli fő- és járásorvosokat, mert a rendes tisztujitáskor még nem volt kellőkép tisztába hozva az a kérdés, vájjon a tiszti orvosoktól mely idő­ponttól követelendő a kinevezés alapfeltétele gyanánt előirt szakvizsga. Tiszteletbeli főorvosokká kinevez­tettek-. dr. C-yörky Lajos, Dr. Hevesi Gyula, dr. Láng Frigyes, dr. Pinnger József, dr. Kohn Gá­bor, dr. Korbuly Sándor és dr. Drágíts Imre. — Tiszteletbeli járás orvosokká -, dr. Lévay Ignác, dr. Kiss Miksa, dr. Spiegl Armin és dr. Kiss István. — A megyei tisztviselők és a millenium. Maros Tordavárraegye folyó hó 8-án tartó"t rend­kívüli közgyűlésén elhatározta, hogy a millennáris közgyűlésen Fülöp Albert kir. tanácsos javaslatot tesz az iránt, hogy a millennáris óv a tisztviselők­nek nyugdíj szempontjából öt évnek számíttassák be, mint azt már a legtöbb törvényhatóság hatá­rozattá emelte. — Körmöcbánya város képviselő testülete folyó hó 4-én tartott közgyűlésén meglepő nagy­lelkűséggel járt el tisztviselőivel szemben, a köz­gyűlés ugyanis egy havi fizetést szavazott meg minden alkalmazottjánál de még a nyugalmazot­taknak is milleniumi ajándékképen és azonkívül kimondotta, hogy ez az év kétszeresen számit a nyugdíjba. — Közigazgatási elvi jelentőségű határoza­tok. Fóldmivelésügyi miniszter: 20268/96. Mezei- ut megszükilése, rongálása vagy irányának meg­változtatása által elkövetett mezőrendőri kihágás esetén a marasztalt a büntetésen felül az ut hely­reállítására is kötelezendő. — Belügyminister: 377/96. Yörhenyben megbetegedett gyermekeknek engedély nélkül más házba átszálittatása kihágást nem képez. Az 1894. évi 91955. sz. belügyminisz­teri rendelet a di ftéri a és torokgyík kórban szen­vedőkre Írja elő a hatósági engedélyt. — Vallás- miniszter: 4511/96. Felső népiskola elvégzése a köztisztviselői minősítés szempontjából egyenlő ér­tékű a polgári iskola IV. osztályának elvégzésével. Fóldmivelésügyi miniszter: 100459/95. A törvény­hatósági állatorvosokat azon hivatalos teendők el­látása után, melyeket a törvények kizárólag műkö­dési körükbe utalnak, külön díjazás, utiátalány él­vezete esetén pedig fuvar nem illeti meg ; mig a hasznos házi állatok tavaszi megvizsgálásakor fel­merülő kiadásaik fedezésére külön díjazhatok, a mely díiazások legmegfelelőbben szabályrendeleti utón íendezhetők. — Kereskedelemügyi miniszter: 25410/96. Saját használatra szolgáló komp ható­sági engedély nélkül való felállítása, ha az által a hajózás, tutajozás és fausztatás gátolva nincsen, ut- rendőri kihágást (1890. évi I t. c. 138. §.) nem képez. Tolnavármegye törvény hatósága területén f. évben működő adól'elszólamlási bizottságok: I. Az adófelszúlamlási bizottságba A) Rendes tagokul : a föld- és házbirtokusok, illetve kereset- és tőke-kamatadó kötelesek sorából Török Béla és Leopold Sándor; — a bánya szakértők sorából Riegel Antal és Ziernfeld Annin. B) Póttagokul : ■ T,a házbirtokosok stb. sotából dr. Mül­ler Janos es Goldberger J. Mór; — a bánya szak­értők sorából : Perczel József és Rück Alajos. II. A bonyhádi adókivet'ó bizottságba pedig '■ A) Rendes tagokul: Kühnel Ferenc és Theuerle Jakab. B) Póttagokul : Leopold Károly és Thury Pál bányatulajdo- nosok illetve szakképzett bányászok egyhangúlag I megválás/tattak. J 1896. május 10.

Next

/
Oldalképek
Tartalom