Tolnavármegye, 1896 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1896-04-26 / 17. szám

2.

TOLNAVÁRMEP-YE.

— A vármegyék millenniumi mozgalma. Ungvárrnegye legutóbb tartott közgyűlésén elhatározta, hogy a millenniumi évet tisztviselőinek szolgálati idejébe nyugdíjazások alkalmával háromszorosan fogja számítani.

— Szabadka város törvényhatósága legutóbb tartott közgyűlésén szintén elhatározta hogy a millennium alkalmából a város összes tisztviselőinek és egyéb alkalmazottainak folyó szolgálati évét kétszeresen számítja. Zombor város törvény hatósága és Somogy vármegye törvényhatóságának állandó választmánya egyhangú határozattal elhatározta, hogy a tisztviselők májusi fizetését megduplázza.

Hírek.

— Vidéki levelezőinket és a községi jegyző urakat tisztelettel kérjük, hogy a millenniumi ünnepségekre vonatkozó előkészületekről és az ünnepségek lefolyásáról bennünket lehe őleg gyorsan értesíteni szíveskedjenek.

— Kinevezés. A tamísiikir. járásbírósághoz dr. Misley Sándor, győri Ítélőtáblái tanácsjegyző albiró, járásbiróvá neveztetett ki.

— Áthelyezés. Havas Jenő, tamásii kir. já- rásbiró, törvényszéki bírói minőségben a kaposvári kir. törvényszékhez helyeztetett át.

— Kiküldetés. Széllé Zsigmond, dunaföld' ári kir. járásbiró betegeskedése miatt hivatalát nem vezetheti, miért is a járásbíróság vezetésére Abay Leo, királyi törvényszéki biró küldetett ki Duna- Földvárra.

— Az egyházmegyéből. Segódlelkószi minőségben áthelyeztettek: Francsics Pál Mohácsról Regöiybe, Pelc Árpád Eegölyből Tótkeszire, Vörös Kristóf Tótkesziről Szakosra, Mozolányi István Szakosról Tamásiba, Csizmadia Alajos Tárnádból Kővágó-Szöllősre. — Mohácson egyelőre, mig a paphiány tart, csak egy segédlelkész lesz.

— Millenniumi istentisztelet. A szegzárdi izr. hitközség képviselő-testülete elhatározta, hogy május hó 10-ón az ezredéves ünnepély alkalmával, mint azt a vallás- és közoktatásügyi miniszter az összes felekezetekuek rendeletileg meghagyta, ünnepélyes isteni tiszteletet tart. Az isteni tisztelet valószínűleg délután lesz, mert délelőtt a rom. kath. és református templomban tartják meg a millenáris isteni tiszteletet.

— A millennáris ünnepélyt rendező bizottság csütörtökön délután D'óry Pál, alispán elnöklete alatt ülést tartott, melyen elhatározták, hogy a hálaadó isteni tisztelet és a megyei díszközgyűlés után a vásártéren felállítandó sátorban fél 1 órakor lakomát tartanak 500 terítékre; a lakomán minden községből 2 elöljáró ingyen vesz részt. Délután 3 órakor a városházától zászlók és zeneszó mellett és mozsarazás közben a vásártérre vonulnak és ott megkezdődik a népünnep, melyen 10 hektó bort és 100 hordó sört ingyen fognak kiosztani, esetleg ünnepi szónoklatot is tartanak. Ezenkívül népies lófuttatást rendeznek 40, 20 és 10 koronás dijakkal; ha többen jelentkeznek versenyzők, akkor még egy második futtatást is rendeznek hasonló dijakkal. 5 órakor megkezdődik a tánc, és a két legjobb táncospárt jutalomban részesítik. A menet és a népünnep rendezésével a kaszinó és olvasókör fiatalságát kérik föl. Este 8 órakor a vásártéren tűzijátékot rendeznek, s a főbb tereket és utcákat kivilágítják. A városházától levonuló diszraenet rendezésével Boda Vilmos orsz. képviselő, a sátrak és diszités előállításával Markó Gusztáv főmérnök, a lakoma rendezésével dr. Szigetk Gábor, a sör beszerzésével Módly László föpénztárnok, a tűzijáték rendezésével Rácz József, megyei könyvelő bízatott meg.

— Adomány. Br. Jeszenszky József, hídvégi birtokos a szegzárdi főgimnázium részére tett 100 frtnyi adományát Módly László, gimnáziumi bizottsági pónztárnoknál lefizette.

— Négy és fél óra alatt Budapesten.

Nagy örömet okoz városunkban a kereskedelemügyi miniszternek a képviselőházban tett ama kijelentése és Ígérete, hogy május 1-től kezdve a budapesti gyorsvonatokhoz naponkint személyvonatok indulnak majd a szegzárd-sárbogárdi vonalon. így a reggel 9 órakor Szegzár cl r ól elinduló vonattal délután 1 óra 45 perckor, inig a Budapestről délután 2 óra 45 perckor induló vonattal esti 7 órakor érünk majd Szegzárdra. így tehát már legközelébb életbe fog lépni az a várva-várt örömmel üdvözölt újítás, hogy a Szegzárdról Budapestre és viszont terjedő utat négy és fél óra alatt megtehetjük.

— A nagymányoki rom. kath. olvasó egylet alapszabályait a belügyminiszter jóváhagyta.

— Katonai sorozás A központi sorozó járásban felhívott hadkötelesek száma 10á6. Ezek közül besoroztatott a hadsereghez, mint újonc 1, a honvédséghez egy se. Ajánlás és beosztás fen- tartásával besoroztatott 21c. Pottartalókba Boroztatott, mint öröklött mezőgazd. tulajdonos 2, mint családfentartó 20, mint kevésbbé alkalmas 9. Honvédség póttartalékába besoroztatott 3. Visszahelyeztetett 481. Fegyverképtelen lett 187. Töröltetett, mint minden szolgálatra alknlmatlau 11. Elhalt a felhívott hadkötelesek közül 11. Felülvizsgálatra küldetett 4. Katonai kórházba küldetett 5. Igazolt távol levő hadköteles volt 38, igazolatlan 36, börtönben voll 1. Teljesen ismeretlen hadköteles volt 38.

— Béla napja. Szegzárdon a Lajos napja után Béla napja következik vigasság dolgában. A gratulálok egész serege jelent meg Tórák Béla népszerű kaszinói igazgató vendégszerető házánál, nem különben igen sokan keresték fel dr. Haidek- ker Béla és Biróy Béla urakat, hogy őket meleg érzéssel üdvözöljék.

— Millennáris bál. A millennáris ünnepély napján, május 18-án a rom. kath. ovoda és gyer- mekmenhely egylet, valamint az alapnevelési egylet javára a „Szegzárd szálló“ nagy termében tánc- vigalmat rendeznek. A rendező-bizottság összeállításával Abay Leó, törvényszéki biró és Forster Zoltán, megyei első aljegyző bízattak meg, kik 30 tagú rendező-bizottságot fognak alakítani. A táncestély nemzeti jellegű lesz, s a hölgyeket és férfiakat is fölkérik, hogy az estélyen a ruházatokon a nemzeti jelleget „lehetőleg“ föltüntessék, s esetleg egy körmagyar tánc rendezése is tervbe van véve.

— A Tolnavármegye törvényhatóságánál

ötöd aljegyzői állásra hirdetett pályázat május 15-ón, a szegzárdi anyakönyvvezető helyettesi állásra pedig május hó 5-ón jár le a kiirt pályázat.

— Miniszteri rendelet. A hólyagos himlő az utóbbi időben az ország több vidékén, több törvényhatóság területén fellépett s még most is terjed, a halálozások száma pedig a betegségben sokkal, nagyobb, mint egyéb országokban. A beliigymi- ;niszter tehát szigorú rendeletét adott ki a törvény- hatóságoknak, hogy a himlőoltás iránti rendelkezéseket a legnagyobb szigorral és lelkiismeretességgel hajtsák végre, mert a külföld eshetőleg az személy és áru forgalom korlátozása által nagy ^anyagi kárt okozhat közgazdasági tekintetben.

— A szegzárdi kórházban a napi ápolási dij

a belügyminiszter rendeletével 60 krban állapíttatott meg.

1896. április 26.

Nem tudott lemondani Gerőről. Nem, még akkor sem, amidőn a jól sejtő szülői érzelem koporsóba vitte a szerető anyát is. Hm. Ha a szerelem tudna azzal is törődni, hogy útjában emberi élet is áll! Hisz akkor nem lenne vak, akkor látna, akkor látná, hogy jobb lenne sokszor eltemetni a szívnek azt a csapongó, kitörő szerelmes életét és az önfeláldozó szeretőkét.

Szebeni Mariska odaborult az anyja koporsójára, kisírta szép fekete szemeit, imádkozott sokáig. Aztán felkelt a koporsó mellől, kiszáradt szivéből a gyermeki szeretet és rohant neki, a vak örvénynek, fel oda Tordafalvy Gerőhöz. Ott le esett a lábairól a szerelmese mellé. Nem tudott többet szólni, az erő nem a gyermeteg leányé volt. a vak szerelmesé és csak annyit mondott: „Gerő, végy el engem, imádlak, szeretlek, vógy el!“

Tordafalvy elvette Szebeni Mariskát. És már a harmadik héten odahagyta szépséges feleségét és visszament a tivornyázó cimborái közé. S/.e- beni Mariska nem bánta. Hiszen kárpótolva volt azzal, hogy néha mégis láthatja azt, akiért feláldozta vagyonát, életét, szerelmét. De amikor Szebeni Marisnak megszületett a kicsi csemetéje, úgy érezte szegény asszony, hogy kellene valaki, aki vigasztalja, segitse és szavaival csendesítse fájdalmait. Tordafalvy Gerő ekkor sem könyörült rajta. Akinek lelkében örökkön ismeretlen volt ez a fogalom : szeretet a hitveshez, most már kialudt belőle az erkölcsi érzés legparányibb szikrája is.

Pedig mily nagyon vágyódott utána Szebeni Maris! Hogy szerette volna, ha együtt becézgetik ezt az icinyke jószágot, szerelmének szerencsétlen áldozatát.

Tordafalvy lezuhant az erkölcsi érzés talajáról. Folytatta iszákos életmódját, hiszen még csak a felesége íöldje került a dob alá. És ahogy elárverezték azt a sárgára meszelt düledező kastélyt is, akkor beállított az ügyvédjéhez és azt mondotta, hogy engesztelhetetlen gyűlölettel van a felesége iránt, el akar válni.

Szebeni Mariskát a hir megtörte. Nem tudta leikébe venni, hogy akit oly forrón szeretett és feláldozta neki jövője boldogságát, most ily könyörtelenül szakadjon el tőle és oda lökje a tönk árjába. Nem hitte el, hogy férje, gyermekének apja képes legyen odahagyni, amikor elpazarolta vagyonát.

És azóta nincs nyugalma, nincs egyetlen álmos éjszakája. Lelkében a szerelem harcolt a gyűlölettel, ez a két hatalmas indulat, amely feldúlta keble világát. És melyiknek harca lehet a győző ? A szerelemó-e, amely odatapadt a lelke fenekére, amely megtanította a szenvedésre ? A szerelemó-e, amely nem ismert útjában átgázolhatatlan avart, amely temetőbe vitte az édes anyját is? Vagy a gyűlöleté, amely szerelemből támadt? A féltékenységből, hogy most egy másik asszony nézze Tordafalvy halavány arcát és hallgassa részeg hangú röhögését?

Ott dőlt el a csata, a komor bírák színe előtt.

A gyászos asszony roskatagul állott ott sors a itélői előtt. Megmondta remegő hangján, hogy a szerelem vitte férje karjaiba, szerette mindig, akkor is, amikor a pap kiejtette kezeiből a jegygyűrűt, akkor is, amikor éjfólenkiut ittas állapotában borult a vállai közé, szerette akkor is, amikor megszülte neki ezt a kicsi kis babát, szereti most is, meg örökké, mert csak ő az istene, bálványa.

A szerelem adott erőt az asszonynak, a szerelem tette o'y fenségessé szép halavány arcát, ez tette oly túl világi v á a bánatos lélek szenvedő panaszát.

Tordafalvy Gerő pedig megmondta, hogy nem szerette Szebeni Mariskát sohasem. Nem is akarta elvenni, a leány ragaszkodott hozzá és most gyűlöli szivéből, leikéből. Gyűlöli, mert elmullott a szépsége, mert tudja, hogy Szebeni Maris mást is szeretett, megszeg'e a hűségét.

Azt hitte szegény asszony, hogy összeroskad a férje vádja alatt. Ő, akit szerelme nein tudott visszarántani az előtte tátongó örvénytől, aki szerette féktelen szerelmével, aki szerette akkor is, amikor már elpródálta mindenét, szerette egyedül őt, mint az Istent és most odadobja szemeibe undok hazugságába világ előtt, kifizeti a hűségéért, hogy mást is szeretett.

lámolyogva kelt lel helyéről; idegzetének fájdalma összeszoritotta torkát és alig jött ajkaira e néhány szó :

„Igen, most már válók ón is 1 Aki összeforrt velem, eldobom magamtól! Akit mindenemnek mondtam, ne legyen 6enkim, semmim! . . . Hagyjanak élni, hagyjanak futni, hogy lesüssem arcomat a világ előtt, ne lássák, hogy ón vagyok a hüségtörő asszony.“

— A bírák kimondták az ítéletet.

Szebeni Mariska többé nein hitvese Tordafalvy Gerőnek, gyermekét pedig adja át az apjának.

Akivel annyit szenvedett azon az irgalmatlan éjszakán, hogy megszülte, most adja ki kegyetlen apjának 1 Akit ő dédelgetett, az ölbeli kicsi kisfiút,