Tolnavármegye, 1896 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1896-01-12 / 2. szám

VÁRMEGYE.- Tolnavármegye közigazgatási bizottságának január havi ülése folyó hó 14. délelőtt 10 órakor fog megtartatni a köz- igazgatási bizottság üléstermében.

Körrendelet valamennyi törvényhatóságnak. Azon célból, hogy az ének- és zeneelöadá- sok, valamint mutatványok rendezhetésére kiadandó belügyminiszteri engedélyekkel esetleg visszaélések ne követtethessenek el, s felmerülő kétség esetén megállapítható legyen, hogy az engedély csakugyan az illető jogosított egyen által használtatik-e ? szükségesnek mutatkozik, hogy az engedély az illető egyén nevén kívül a személyazonosságra vonatkozó egyéb adatokat is tartalmazza.

Felhívom ennélfogva a törvényhatóságot, miszerint intézkedjék, hogy ezentúl a fent megjelölt engedélyek kiállítása iránt teendő felterjesztéseikhez az engedélyt kérő egyén születési és illetőségi helyét, valamint az életkorát feltüntető hatósági bizonyítvány is mellókeltessék.

Budapest, 1895. december 14-én.

PERCZEL, s. k.

1896. január 12.

Felvilágosítások

a selyemtenyésztés pénzügyi viszonyainak állásáról, különös tekintettel az állami számvevőszék 1894. évi jelentésére.

Annak előrebocsájtásával, hogy az állami számvevőszók által közölt számadatokat távolról sem áll szándékomban megtámadni, sőt azok helyességét úgy üzleti veszteség, mint az állami tartozás tekintetében elismerem, a selyemtenyésztés érdekében kötelességemnek tartom ezen számadatokat közelebbről megvilágítani; nehogy az intézet pénzügyi helyzetének félremagyarázása folytán, a se- lyemtenyósztés ügyének oly nagy küzdelmek árán megnyert érdeklődők attól elforduljanak és a termelők attól elriasztassanak.

Tény az, hogy a selyemtenyésztés 1894-ben 238,485 frt 14 7a hr. üzleti veszteséget szenvedett; de ez üzleti veszteség illetőleg kezelési hiány 15 óv óta először érte az intézetet akkor, a midőn a selyemárak 44%-al csökkentek, sőt a midőn e században a legalacsonyabbak voltak és a külföldi pénznemek, különösen a lira az olasz pénzügyi válság folytán 3—4 krral hanyatlott; a mi — tekintettel az 1894. évi mintegy 3 millió lírára, a melyet olaszországi vevőink az intézetnek fizettek, — egymagában 90—120 ezer frt veszteséget idézett elő.

Érte ez a veszteség az intézel et, a mely rendeltetésénél fogva nem szabad, hogy nyerészkedésre és tartalék-tőkék gyűjtésére legyen alapítva, közel 4 millió forint évi forgalom mellett és 15 évi fen- állása óta először oly időpontban, a midőn a világpiac selyeraárának eddig ismeretlen depressiója folytán, a lyoni piac egymaga 100 millió frankot veszített.

De az intézet fenti vesztesége 36,298 frt 14 kr. erejéig az előző évek feleslegével fedezve van, s igy a tulajdonkópeni veszteség 1894. óv végén csak 202,187 frt 00 7s krajcár lenne, a mely 58,000 frttal már mostanig is apadt, a mennyiben az intézet 1894. évi leltárába felvett s a zárszámadás készítésekor még el nem adott selyemanyagokat a folyó évben 58,000 frttal nagyobb árban sikerült értékesíteni. Ezt is számba véve, az 1894. évi Campagne végén 144,187 frt OtD/í kr. a valódi veszteség.

Felosztva ezen veszteséget az intézet 15 évi fennállásának tartamára, egy évre mintegy 9600 frt esik s hozzászámítva ezen összeghez a törvényhozás által segély címén megszavazott évenként átlag 12 000 frtot, — miután ezen felül a kincstártól nyert minden javadalmazást a selyemtenyésztés visszatéríteni tartozik —: etry évben a selyem- tenyésztés együttvéve 21,600 frt össz-^egélyt nyert volna az államkincstártól; de c<ak abban az esetben, ha — feltéve, de meg nem engedve, — ezt a 144,000 frtot a selyemtenyésztés visszatéríteni képes nem volna. Ily csekély összeggel honosította meg újból az országban a selyemtenyésztést, emelte a productiót 2057 kilóról másfél millió kilóra, ad ma közel százezer — a legszegényebb néposztályhoz tartozó — családnak oly időpontban keresetet, a midőn egyéb mezőgazdasági terményeit még nem értékesítheti s igy már az adófizetés szempontjából is e keresetre leginkább szorul. Végre kifizetett fennállása óta az említett nóposztályhoz tartozóknak összesen 12.868,191 forintot és behozott az országba külföldön eladott selyemanyagért 22 és fél millió frankot és lírát aranyban.

Hogy e néposztály adókópességónek szempontjából a selyemtenyésztés mily fontossággal bir,

bizonyítják kezeim közt levő hivatalos adatok. 1883- bau 2719 család foglalkozott az országban selyem- tenyesztéssei; ezeknek minden néven nevezendő összes évi adója 37,857 frtot tett ki, mig keresetük, melyhez ugyanezen évben a selyemtenyésztés révéu jutottak, 70,278 frt volt; továbbá: 1887-ben 21,608 család foglalkozott az országban selyemte- nyésztéssel, kiknek minden nevezendő összes évi adójuk 207,691 frt volt, keresetük pedig a selyem- tenyésztés után ugyanezen évben 355,412 írtra rúgott.

Bármily érdekes lenne ezen adatokat a mai két millió forint keresettel összehasonlítani, ezen adatok további beszerzésétől azért állottam el, mivel hasonló összeírások népünkben bizalmatlanságot keltenek.

Azt hiszem, hogy a száraz számadatoknak helyes megvilágításba helyezése, azok az elfogulatlan olvasóban csak azt a benyomást kelthetik, hogy ily csekély anyagi áldozatok árán uj termelést és iparágot meghonosítani és ily mérvben fejleszteni, kielégítő eredmény.

Egyébiránt megjegyezhetem, hogy a selyem- tenyésztés 1894 ik évi kezelését — a legszigorúbb kereskedelmi mérlegelés szerint is — activ alakban lehetett volna kimutatnom, ha az intézet tulajdonában volt 1041 klg. magyar selymérpetót — a kereskedemi szokásoknak megfelelően — azon árban vettem volna fel, a melyet azok tényleg megérnek. Azok kilogramonkónt 100 frt egységárban vannak felvéve, a mi az előállítási költségnek felel meg, holott külföldi elsőrangú szakértők kezeim közt levő írásos véleménye szerint, azok klg.-onkónt 240 frtot érnek meg s ez árbau értékesíthetők lettek volna. Ezt azért nem tettem, mert az intézet összes mérlegeiben nem az értékekre helyeztem a súlyt, hanem arra, hogy az intézet a kincstárnak készpénzben mit térített meg.

Felemlítem még, hogy az intézet fennállása óta az ügy körébe szorosan nem tartozó eperfate- nyésztésre 91,025 frtot költött és mig minden más állami intézmény kiállítási költségeit nem rendes költségvetéséből fedezi, addig a selyemtenyésztés úgy az 1885-iki budapesti mint a bécsi, trieszti, lyoni és az 1896-iki ezredéves kiállítások összesen 150 ezer forintot megközelítő költségeit, a visszatérítés kötelezettsége mellett nyert előlegeiből fedezte és fedezi.

így tehát a visszatérítés kötelezettsége mellett adott pénzből 1 milliónál több eperfával szaporította az ország faállományát, és — amire fősulyt fektetek — ezeknek további ápolásáról és fenntartásáról gondoskodik, valamint tulajdonkópeni feladatán kívül álló oly kiállítási költségeket viselt, a melyek pénzügyi kezelését érzékenyen érintették, de a melyekkel általánosan elismertette a magyar selyem versenyképességét az által, hogy Lyonban az első nagy dijat, melyben az egész világon csak tiz vállalat részesült, elnyerte.

Helyesnek ismerem el a kimutatott 1,393.457 frt 98 kr állami követelést; de ezzel szemben állanak a következő vagyonrészek, a melyek azt majd egész összegében fedezik és pedig: a folyó évben értékesített 1894. évi selyemanyagért tényleg befolyt 542.794 forint 72 kr; továbbá a visszatérítés kötelezettsége mellett adott állami előlegből beszerzett es az államkincstár tulajdonát képező ingatlan leltár értéke 706,476 frt 257a kr. Igya fedezetlen tartozás a fent kimutatott üzleti veszteséggel megegyezően 144.187 frt 7a krajcár.

A ki tehát a selyemtenyésztés ügyét csak azon szempontból bírálja el, hogy az 1894. óv végével az államnak 1,393.457 frt 98 krral illetőleg a folyó évben már törlesztett 542.794 frt 72 kr levonásával 850.663 frt. 26 krral adósa: az azt kívánja az intézettől, hogy nemcsak az összes állami előlegeket törlessze, hanem 15 éven át nyújtott évi 11.666 forint segélyből ezenfelül 706-476 frt 257a kr. értéket képviselő leltárt, amelyre az államnak, ha a selyemtenyósztést folytatni akarja, elkerülhetetlenül szüksége van, minden ellenszolgáltatás nélkül díjtalanul bocsássa rendelkezésére és igy egy és ugyanazon összeget két ízben egyszer készpénzben, egyszer pedig ellenértékben térítse vissza.

Hogy ez mily viszonyt teremt, ha a megtérítés két irányba és azonnal követeltetik, ennek elbírálását nyugodtan bocsájtom a legszigorúbb kritika alá s csak azt kérdem, hogy e számadatok szul- gáltatnak-e kellő alapot arra, hogy a selyemtenyésztés ügye iránt a bizalom csak a legkisebb mérvben is megingattatnók ?

A selyemtenyésztés által elvállalt összes kötelezettségeket jövőre is fentartorn és azok beváltását legjobb meggyőződésem szerint lehetőnek és bekövetkezőnek tartom s csak azt kérem hogy az állami előleg visszatérítésére a selyem tenyésztésnek a kellő idő nynjtassók.

Véleményem szerint az előadottakból kétségtelenül kiderül, hogy a selyemtenyésztés a földmi- velésügyi minisztérium vezetése és ellenőrzése alatt álló állami intézmény, a mit leginkább igazol az hogy az általa beszerzett összes ingó és ingatlan vagyon állami tulajdont képez s hogy én kezdettől fogva az intézet ügyeit a földmivelósügyi miniszter nevében, mint annak meghatalmazottja viszem és vihetera csak.

TOLNA VÁRMEGYE.

3.

Ez irányban kétséget csak az kelthetett, hogy mig minden állami üzem és vállal tt csak a költségvetéssel szemben esetleg előállott tulkiadásokat és kevesebb bevételeket igazolja s az egyik-másik óv kedvezőtlenebb eredményét a következő számadási évre, mint tartozást nem vezeti át, — addig a selyemtenyésztés — kizárólag azon szempontból kiindulva, hogy csak bizonyos néposztályok érdekében létesített termelési ág állain-gazdaságilag csak úgy kezelhető, ha annak terheit az adózók összesége nem érzi, — arra váll ilkozott, hogy az állam által nyújtott összes dotátiót készpénzben és ellenértékben megtéríti.

Meg vagyok győződve arrról, hogy a selyem- tenyésztés által elvállalt eme kivételes kötelezettségek folytán, ha nem is kivételes, de igazságos bírálatra joggal tarthatok igényt és az összes érdeklődőket csak arra kell kérnem, hogy végleges bírálatuk előtt jelen felvilágosító soraimat kellő figyelemre méltassák.

Nem fejezhetem be jelen közleményemet a nélkül, hogy meg ne jelöljem azon feltételeket, amelyeknek teljesítése esetén a selyemteuyósztósnek további fejlesztése és oly megszilárdítása lehetővé válik, hogy az nemcsak az állam iránt elvállalt fent kifejtett összes kötelezettségeinek eleget fog tenni, hanem egyszersmind annyira meg fog szilárdulni, hogy az a magánvállalkozásoknak nyugodtan átadható lesz a nélkül, hogy —- miként az már egyszer az 50-es években megtörtént — a selyemtenyésztés a magánvállalataik idő előtt történt átadása folytán tönkre menjen.

E feltételek a következők :

1. Hogy a szederfatenyésztést az állam vegye kezébe, miután a törvényhatóságoktól a szeder fatenyésztés kellő előbbre vitele más irányú elfoglaltságuk és anyagi eszközeik elégtelensége folytán nem várható annál inkább, mert a szederfa hiánya már az egész i?itézmény alapját fenyegeti, a mennyiben a szederfa hiánya miatt a hernyók kellő táplálása hiányában gubáink és selymünk minősége határozottan évről-évre hanyatlik.

2. Selyemtenyésztésünk rohamos fejlődésével szemben véleményem szerint a legkomolyabb veszélyt képezi az, hogy egyáltalán kérdéses, hajlandó lesz-e a törvényhozás a szükséges kamatmentes előlegeket, a melyek segélyével a selyemtenyésztést létesítettük, továbbra is a kellő mértékben rendelkezésíinkre bo- csájtani.

E veszélyt megelőzendő már most kérném megállapítani, hogy a selyemtenyésztés minden körülmények között a jolonlogi kamatmentes- állami előlegre óvenkint számíthasson s e mellett a törvényhozás által az is engedélyeztessék, hogy az ez előlegen felül netán még szükséges forgótőke pénzintézetektől kamatfizetés mellett legyen beszerezhető.

Ez feltételek engedélyezése két irányban tisztázná a selyemtenyésztés jövőjét — és pedig egyrészről a kamatmentes állami előleg összege meg- állapittatván, a kincstár maximalis hozzájárulása ismeretes lenne és igy annak az államháztartásra való kihatása előre megállapítható lesz; másrészt pedig a selyemtenyésztés részére a szükséges forgó tőke, ha terhesebb feltételek mellett, de mégis biztosíttatván, az jelenlegi szervezetében mindaddig fentanható lesz, ainig az ügynek arra fedetlenül szüksége van.

Az ország selyemtenyésztése egy Ízben már tönkre ment, mert idő előtt adatott át a magán- vállalkozásnak.

Ha ez általam jelzett feltételek nem teljesit- tetnónek, előreláthatólag ismét meg fog semmisülni a mely esetben azonban már jogos lesz az a vád, hogy az oly szép virágzásnak indult s biztos jövővel bíró selyemtenyészlést és selyemipart ugyanazon hiba által semmisítettük meg, amelyet már egyszer elkövettünk, és hogy a múltnak komoly tanulságait az ügy érdekében nem értékesítettük.

Hídja, 1895. december havában.

Bezerédj Pál.

Hirek.

— Személyi hir. Széchenyi Sándor gróf főispán, mint őszinte sajnálattal értesülünk, még mindig gyengélkedik és kénytelen a szobát őrzeoi.

— A kaszinói közgyűlés. A ina délelőtt végbemenő kaszinói közgyűlés iránt már napok óta rendkivül élénk érdeklődés mutatkozik a kaszinói tagok sorában. Sőt a kaszinói tagok 20—25 tagú csoportja a „Szegzárd szálló“ kis termében több rendbeli ülést is tartott, a melyen különféle, a kaszinó ügyeire és a mai közgyűlésre vonatkozó kérdéseket tárgyaltak meg. Ezen értekezletnek határozataképen 26 kaszinói tag egy terjedelmes, bő indokolással ellátott beadványt intézett a kaszinói választmányhoz, a melyben részben kifogások foglal; tatnak a jelenlegi állapotok ellen, részben