Tolnavármegye, 1896 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1896-04-05 / 14. szám
VI. évfolyam. Szegzárd, 1896. április 5. TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utca 1085. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Segédszerkesztő: r Dr. LEOPOLD KORNÉL. SZÉKELY FERENC. 14. szám. Előfizetési ár : Egész évre . . 6 frt — kr. Fél évre . . . 3 » — » Negyed évre . . I » 50 » Egy szám ......................12» El őfizetéseket ős hirdetéseket a kiadó* hivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét Illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapitot árszabály szerint számíttatnak. Tolnavármegye története. A millennium alkalmából megyénk közönségének áldozatkészsége folytán megjelenő nagybecsű történelmi munka „Előszavát“ és „Bevezetésiét közöljük alább Wo- sinszky Mór, esperes ur szívességéből. Ünnepi ajándék ez mindnyájunkra nézve, mert ezzel az érdekes művel a tudós szerző az ország régészeti és történeti tudományát olyan alkotással gazdagította, a minő eddig Magyarországban nem jelent meg a könyvpiacon. A Wosinsky Mór által irt történelem előtti kort magában foglaló két kötet a legközelebb elhagyja a sajtót; az első kötet előszava ekként szól: Előszó. Tolnavármegye törvényhatósági bizottságának Szegzárdon 18b5. évi január hó 20-án tartott rendkívüli közgyűlésén azon indítvány tétetett, hogy a honfoglalás ezredéves ünnepélye fényének emelésére és ezen ünnep örök emlékének ajánlva írassák meg a in egye története és hivassanak fel a többi törvényhatóságok is hasonló intézkedések megtételére. A vármegye magáévá tévén az eszmét, gróf Széchenyi Sándor, főispán védnöksége és a megye alispánjának elnöklete alatt gróf Apponyi Sándor, Döry Dénes, Hőké Lajos, Jeszenszky Andor, dr. Kämmerer Ernő, Miké György, Nagy László, id. dr. Novak Sándor, Péc/iy József, dr. Sass István, Vizsolyi Ákos és Wosinsky Mór tagokból álló bizottságot küldte ki az indítvány értelmében a szükséges intézkedések megtételére. E bizottság dr. Kämmerer Ernő barátomat bízta meg e munka megírásával, ki velem osztotta azt meg akként, hogy Ő a történelmi részt, én pedig a történelmi idő előtti korszak megírását vegyem át. Szívesen vállalkoztam e munkára azon reményben, hogy az akkor már formailag megalakult s fényes jövőt Ígérő megyei régészeti egylet számos lelkes tagja nagy segítségemre lesz e vállalatomnál. E segítségre nagy szükségem volt, mert csak most kellett az ásatásokat mindenfelé megkezdeni, az ősi múltnak maradványait a föld gyomrából feltárni, összegyűjteni és feldolgozni. Addig, a római korszakot kivéve, megyénk múltjával még senki sem foglalkozott, megyei muzeuin alapítására még nem is gondoltak, szakszerű ásatások soha nem tétettek, szóval, eltekintve a római leletektől, őskor szempontjából megyénk egy praehistorikus tabula rasa volt. A történetírás Írott kiforrásokkal rendelkezik, az őstörténetnél a leletek szolgáltatják a betűket a megírandó chronicák lapjaihoz. A leletek, e betűk teljes hiányában, ki merne vállalkozni e megye őskorának megírására ? Az egész megye területét felölelő helyi kutatatás és ásatások sok anyagi áldozatot s nagy munkaerőt igényelnek; egy ember ezt sem phisicailag, sem szellemileg, de az anyagiak hiányában is kifogástalanul elvégezni nem képes. Sajnos, hogy magamra maradtam azon munkánál, melyre nagy támogatás kilátásával vállalkoztam. A régészeti egyletnek kedvező auspiciumok között megindult mozgalma szalma tűz volt. Az alakuló gyűlés megtartatott ugyan, de az egylet tényleg nem alakult meg. Nem maradt tehát egyéb hátra, mint hogy községről községre, dűlőről dűlőre barangolva, egymagám kutassam át az egész megyét, hogy anyagot gyüjIllessek a megye őskorának megírásához. Ezt tudva, senki sem fogja elvárni, hogy kifogástalan legyen munkám, de még kevósbbó gondolhat arra, hogy kimerítettem volna az őskori adatok tárát. Sőt ellenkezőleg, e dolgozat csak kezdete azon nagy munkának, mely a megyére s az utódokra vár. Saját fáradozásaim eredménye mindenkit meggyőzhet arról, hogy megyénk a múltak emlékeinek mily gazdag tárháza, s hogy a jövő nemzedék elég munkát talál e téren kutatásra, a megye pedig gyűjtésre. Ha csak most kezdi is meg helyre hozni azt, mit már régen elmulasztott, gazdag megyei múzeumra fog szert tehetni. Nincs talán megye, a mely oly gazdag volna leletekben, mint éppen Tolnavármegye. Feltaláljuk itt mindazon leleteket, melyek egész Európában az emberiség fokonként fejlődött s terjedt culturájának mórtföldjelzői gyanánt tekinthetők. A legelső település óta nincs egyetlen korszak, melyből már eddig is európai hírnevű leleteket nem tudnánk felmutatni. E munkában leirt leletekben s azok nagyon csekély részének ábráiban kész múzeumot bir a megye, múzeumot papiroson. Hiszem azonban, hogy e papirrauzeum (melynek haszna ópoly nagy, . vagy nagyobb, mint a tényleges múzeumé), hiszem — mondom — hogy e papirmuzeum fogja majd alapját vetni Tolna- virmegye tényleges múzeumának. Hiszem vagy legalább remélem azt is, hogy e munka lelkes régészeket is fog nevelni s a jövendőbeli megyei muzeum nemcsak a vármegye házában, hanem az irodalomban is (jelen munkámnak folytatólagos köteteiben) helyet fog találni. Szabadjon még néhány szót e munka körvonalairól szólanom. Feladatom a történelmi idők előtti korszak, tehát Tolnavármegye praehistorieu- mának, gyermekkorának megírása. Ennek határait kell tehát kiszabnom. A nemzet époly kevéssé emlékezhetik kezdetére, mint az egyes ember kora gyermekségére. Születése után csak jóval később ébred a gyermek öntudatra. Az öntudatra ébredés pillanata előtt történtek nem hagytak nyomot az emlékezetben. Egyes nemzetek életében azon időre tehetjük az öntudatos létnek kezdetét, midőn Írott feljegyzések emlékeznek meg arról, mert csak Írott feljegyzésekben maradnak a lót emlékei biztosan a jövendő nemzedékre. De mint a gyermek, úgy az egyes népek is nagyon különböző korban jutnak létük öntudatára, az egyiknél előbb, a másiknál később jelentkezik ez, a harmadik talán sohasem jutott öntudatra. Mindaz, arai ezen idő előtt történt, homályba burkoltan marad, mint az egyén kora gyermekségének napjai, melyekről mitsem tudna, ha szülei vagy környezői később felvilágosítást nem adnának. Ugyanezt teszik a történelmi feljegyzések. A történelmi feljegyzések előtti kor képezi tehát egyes népek, országok vagy szükebb területek praehistoricumát. De népeknél ép ugv, mint területeknél, váltakozva találunk néha historikus és praehistorikus korszakokat. így megyénk területére is a rómaiak uralmával historikus korszak nyílott, de a római birodalom feloszlásával, a népvándorlások alatt, ismét századokon át prae- historicus korszakba hanyatlott vissza, melynek sötét homályát csak a magyar nemzet honfoglalásának dicső ténye oszlatta el végképpen. Tolnavármegye praehistoricumának határait e szerint a születésre és a consolidált nemzeti létnek kezdetére, vagyis a legelső településre és a honfoglalásra kell helyeznem. Elég hosszúra, körülbelül két évezredre nyulott megyénk e két határidő közé eső gyermekkora. E hosszú gyermekségében elég sok keresztelóst ért e terület. Születése, vagyis a legelső béké3 település alkalmával, névtelen vándor keresztelte azt először, de keresztnevét senki sem mondhatja meg. Olyan volt, mint az árva, ki nem ismeri nevét, kinek fogadott szülei adnak mindig uj nevet. Sok neve közül csak egyet ismerünk biztosan sen, Valeria“ név, melyet a rómaiak adtak neki. „Tolna11 nevét tehát nem a születés alkalmával a keresztségnél, hanem a honfoglalás hírneves hőseinek kardcsapásai között, a confirmátiónál nyerte. „Tolna“ nem kereszt neve, hanem bórma neve e gyermeknek. Az első település és a magyar honfoglalás képezi tehát határvonalát munkámnak, melyben Tolnavármegye gyermekkorát ecsetelve, praehistoricumát adom s ezzel csak előszót Írok a megyei magyar nemzeti élet ezredéves fórfikorának történetéhez. A vármegye e gyermekkorának ecsetelésónól nem dajkameséket regélek, hanem leletekben megörökített tényeket sorolok elő. Könnyű volna egyszerűen a régészeti tudománynak azon különféle hypothósiseit ecsetelni, melyeket az emberiség művelődésének fejlődésére időnként felállított. Könnyű volna igy, minden mélyre ható alapos kutatás nélkül, a nagyközönség számára áthidalni azt az óriási térséget, mely az őskor és történelmi kor között terül el. Az eddig megjelent megyei történetek megírásánál csakugyan beérték ezzel a szerzők. Ez eljárás hasonlít azon vakmerő vonatvezető eljárásához, ki látván a süppedékes talajt s az azon átvezető rozoga hidat, vakmerő elhatározásában teljes gő/.erővel, néhány pillanat alatt robogtatja keresztül vonatját, hogy a féktelen gyorsasággal akadályozza meg a vonat óriási súlyának hatását. De én nem igy akarok eljárni, hanem leszállítom a gőzerővel haladó kiváncsi utast s hosszadalmas gya- loguton kalauzolom őt át az őskor ez ingoványos talaján s lépésről-lópésre megmutatom neki azon pilótákat, melyeket őseink vertek s melyeken át haladtak. Hátralékos előfizetőinket egész tisztelettel kérjük, hogy a hátralékos összegeket a kiadóhivatalhoz mielőbb beküldeni szíveskedjenek. I_ia.p-u.nlc mai száma IS oldalra terjed.
