Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1895-12-08 / 50. szám
2. TOLNAVARMEGYE. 1895. december 8. tendenciái tetszetősek és létjogosultsággal is birnak; ámde a fővárosi hírlapírók érdekképviseletének másnemüsége és túlsúlya nagyon sok tekintetben jóakaratu gyámságképen hatna azok működésére, akik évek óta önállónak tervezik a vidéki hírlapírók f szövetkezését. Ep ezért jobb ezt külön megalapítani s önállóságot adni neki, mintsem kitenni a később elmaradhatlan elválás esélyeinek. A fővárosi és vidéki hírlapírók egyesülete egymás mellett, egymást támogatva s egymás tanulságára szépen prosperálhat; holott egyesített állapotában, szertelen kiterjedtségével érdekellentéteivel csak a közös erők elzsibbasztását idézheti elő. Reméljük, hogy a kongresszus a vidéki hírlapirodalom megerősödésére és szinvonalápak emelésére üdvös kihatással fog bírni, s igy létrohozása a nagy közönség érdekeit is elő fogja mozdítani. — Kämmerer Ernő országgyűlési képviselő, aki az egyházpolitikai harcok idején kilépett a szabadelvű pártból és a párton kívüliek klubjának volt a tagja, de már a múlt évben, úgy az idén is megszavazta a költségvetést, már legközelebb visszatér a szabadelvű pártba. Érdekes miniszteri határozat. Ismeretes, hogy a szegzárdi róm. kath. hitközségi pénztárnál előfordult sikkasztás alkalmából a pécsi püspük fegyelmi vizsgálatot tartott és Hanny Gábor volt iskolaszéki elnököt a 2916 frt 12 kr elsikkasztott összeg megtérítésére kötelezte. — Ezen marasztaló határozat ellen Hanny fellebbe- j /ktatásögyi miniszterhez, Nyelőhöz az alábbi igen lévra*:t intézte ez ügyben, adja, hogy a fegyelmi vizs- yv».*.. ___ _ vagyis a büntetendő csele kmény megtorlására föfelügyeleti jogánál fogva az állam van hivatva és utasítja a tanfelügyelőt, hogy az esetet a fegyelmi eljárás foganatosítása végett a vármegye köz- igazgatási bizottságának jelentse be. A miniszteri rendelet a következő: 49.881. szám. A pécsi püspök úrtól vett értesülés szerint a szegzárdi r. kath. hitközségi tanács s iskolaszék kebelében az 1891-ben öngyilkossá lett Rill János, volt hitk. pénztáros által a hitk. pénztár kárára hallgatást Slovenics Mihály főszolgabíró és Czompó István esködt végezték. A következő kérdéseket adták föl a tanuknak. 1. Tudja-, látta-, hallotta-e a tanú, hogy 1717. március 6-án Duna-Földvárott lakozó Péntek Istvánné, szül. Kis Jutka, száritó kötelérül, valamely ingeinek elveszéséért fenyegetőzött, hogy aki ellopta volna, csak tejet és farkasinat kaphatna, megtanítaná, 2. Vallja meg a tanú, hogy a quar- télyos németen, frajteren, Albert nevűn, micsoda veszedelem esett, amint hogy ő vette el az inget? 3. Látta, hallotta-e, hogy megnevezett németet megkente-e Péntekné, mely kenés után jobban volt-e? 4. Tudgya-e, hallolta-e, hogy Péntekné másokat is fenyegetett volna-e meg és fenyegetése után esett-e valakinek valami nyavalája? 5. Más gonosz életét, feslett erkölcseit, tudja-e Pénteknének ? Az első tanú, Varjas Judit férj. Juhász Ivánné a következőképpen vallott: „a megnevezett napon, ezen Fatens (tanú) házához, mint quarté- lyába men vén a titulált német, a vendégfogadóbul, még akkor ezen fatens nem tudta, hogy a német, útjában a kötélrül trófábul levett egy inget, s elvétele után Péntekné mint szomszédjához menvén, tudakozódott a Fatenstül, nem látta volna-e, ki vette él az ingét a kötélrül; felelvén a Fatens: egy Istene, egy lelke, nem látta, akkor mingyárt fenyegetőzni kezdett Péntekné, csak jönne el az a hétfő és tejet kaphatna, annyira megrontaná, hogy 2916 frt 12 kr. sikkasztás állapíttatott meg az egyházi hatóságok által. Miután a róm. s gör. kath. iskolaszékek számára a püspöki kar által 1876-ban kibocsátott „Rendszabályok“ s a szegzárdi rórn. kath. hitközségi tanács s iskolaszék önkormányzati szabályai értelmében az említett iskola vagyonának s jövedelmének kezelése s az azzal járó felelősség a mondott hitk. tanácsot s iskolaszéket illeti s mivel az 1868. évi XXXVIII. t. c. 14. §-on alapuló főfelügyeleti jogból kifolyólag az állam van hivatva a büntetendő cselekmény megtorlása iránt való rendelkezésre, utasítom tanfelügyelő urat, hogy a jelzett sikkasztást a megyei közig, bizottságnak az 1886. évi XXII. t. c. Vili. fejezete szerint folyamatba leendő fegyelmi eljárás megintitása végett haladéktalanul jelentse be. Budapest, 1895. november 16. WLASSITS. VÁRMEGYE. Rendkívüli közgyűlés. Múlt kedden tartatott meg a rendkívüli megyei közgyűlés, melyen komoly természetű betegség miatt a megjelenésben akadályozva levő gróf Széchenyi Sándor főispán helyett, törvényes helyettese, D'óry Pál alispán elnökölt. Döry Pál alispán 10 óra után megnyitván az ülést, üdvözölte a bizottság tagjait s utalt arra, hogy ezen rendkívüli közgyűlést kiválóan azért volt szükséges egybehívni, mivel a legközelebb lefolyt törvényhatósági bizottsági tagválasztások várnak igazolásra. A tárgysorozat első pontját a belügyminiszternek három rendbeli pótadó kivetése és megállapítására vonatkozó rendelete képezte, melyet tudomásul vettek azon megjegyzéssel, hogy a miniszteri rendeletben foglalt kívánalmak a megye által eddigeló mindenkor betartottak. Nyilvános ünnepélyek alkalmával a középületek- és közintézetekre, kitűzött nemzeti lobogóknak az ország címerével leendő ellátására vonatkozó belügyminiszteri rendeletet tudomásul vették s megfelelő intézkedés végett legszélesebb körben közzé tétetni határozták azzal, hogy a járási székhelyek is a rendeletben foglalt követelményeknek megfelelőleg egy egy lobogóval láttassanak el. A kaposvári magán jellegű siketnóma intézet segélyezését a törvényhatósági bizottsági tagok figyelmébe ajánlták. A „Budapesti Látogatók Lapjá“ -nak anyagi támogatását megfelelő alap hiányában mellőzték. soha sem lehetne ember belőle, farkasinat vonna reá, aki ellopta; bizonyosan nem tudhatja, ha az előtt-e, vagy mikor az istfázsárul hazajött nyolcad- napig járt oda, esett a nyavalya rajta, de látta az ágyában a németnek nagy kínját, ugyan ordított, pökdösött, hogy az ágya körül volnának, akik őtet halászni hinák, el akart szaladni ; ezen Fatens elijedt rajta, hogy mi találta volna; hivott embereket, asszonyokat: ne hagyják (t. i. elszaladni). Azoknak is mutogatott a német, hogy az ágya körül volnának, mondották a németnek: szúrná, ha látná, amint hogy szúrt is az ágy lábához, de senkit sem láttak ott, aztán Pálinkás Katának, a kis- bírónak és Révész Marinak a hajába kapott, kiszaggatta nagy darabját; föl is akarta magát a német akasztani, de a szíjjá rövid leven: nem lehetett; ezen Fatens elment plóbánus uramhoz, hitta, hogy menne házához, talán a német meggubajo- dott de ő kegyelme nem ment; hitta ismét a barát Pátert, ő kegyelme megtekintette a németet, s klastromba menvén, ismét eljött a némethez — szentséget vevón magához, a szája a németnek be volt kucolva, valamivel felnyitotta, mellére és torkára tevén a szentséget, megszólalt a német. A harmadik kérdésre ez a tanú akként vallott: „Jelen nem lévén, nem látta, hogy Péntekné megkente volna a németet, hanem a német beszéltette, hogy amely testén Péntekné elhúzta volna a kezét, nem fájna, de utóbbi fáj. Gróf Festetics Andor, volt föld mivelésügyi miniszternek bucsuleiratát tudomásul vették; az uj földraivelésflgyi miniszterhez Darányi lgnáchoz pedig, kineveztetését tudató leirata kapcsán, üdvözlő felirat küldését határozták. A Vágó Pál festőművész által tervezett történelmi diszmenet megvalóshásának előmozdítása végett pártoló feliratot intéznek a kormányhoz. A II. országos egyetemi tanügyi kongresszus rendező-bizottsága részére a kulturális célokra megszavazott alapnak a magyarnyelv terjesztésére előirányzott összegéből 100 frt segélyt megszavaztak. A torontálmegyei jegyzői szaktanfolyam segélyezését alap hiányában mellőzték. A gyór-veszprém-dombóvári h. érdekű vasút részvénytársaság jelentését, mely szerint a vármegye képviselője Jeszenszky Andor igazgatósági taggá választatott, örvendetes tudomásul vették. A törvényhatósági igazoló és bíráló választmányoknak a törvényhatósági bizottsági tagválasztások eredményéről szóló jeleutését tudomásul vették, s ennek megfelelőleg Gyula-Jováncán, az uj választás december 19-óre tűzetett ki; Cikón pedig Döry Pál alispán és Nagy László főszolgabíró helyett, mivel az előbbi teveli, utóbbi pedig bonyhádi mandátumát tarja, szintén december 19-én uj választás fog tartatni. Köhler Eerenc, Németh Péter és Strasser Henrik virilista-tagok, mint választottak óhajtanak a bizottsági tagok közt helyet foglalni; ennélfogva nevezettek helyeire megfelelő póttagok fognak behívatni. A tótkeszii kerületben Vörös Kristóf, megválasztott bizottsági tag a megejtett hivatalos vizsgálatnak megfelelőleg, felebbe- zés be nem érkezése esetén, szintén igazoltnak fog kijelentetni. A vármegyei mezőgazdasági bizottság szervezéséről Simonisits Elemér főjegyző által kidolgozott szabályrendeletet elfogadták azzal, hogy kihirdetésével és életbeléptetésével az alispán bizatik meg. Szegzárdon egy j dik gyógyszertár fölállítására irányult kérelmet elutasították; hasonló sorsban részesült a Tevelen gyógyszertár felállítása iránt beadott folyamodás. A vármegyei tisztújító közgyűlés határnapja az alispán előterjesztésének megfelelőleg december i6-ra tűzetett ki. Bogyiszló községnek Tolnavármegyóhez leendő átkeblezése tárgyában kiküldött bizottságnak megbízatása meghosszabbittatott, szomszédos Fájsz és Dusnok község érdekeltsége és Bogyiszló község területére vonatkozó kérdések ezúttal még sem voltak megoldhatók. Roth Alajosnak járási faiskola-felügyelővé történt kinevezését tudomásul vették. Fadd községnek temetővételre vonatkozó határozatát jóváhagyták. Horváth András, földvári lakos azt mondja : „azt bizonyosan tudja, hogy azon kínja, midőn az is'trázsárul megjött a német, azután esett, pálinkás részeg volt, garázda volt, gyakorta meg is verték a németek. Tót Kata, férj. Horvát Andrásné, Murai András, Györky Mihály, Paksi Erzsébet, férj. Vass Ferencnó, Varga Kata, férj. Bujdosó Ivánná, Kelemen Sára, férj. Latos Mihálynó mind azt vallják, hogy Péntekné fenyegetését nem hallották, de a németnek kínját, káromkodását, orditozását látták és hallották. Az egész rejtélyes dolog tehát, mi miatt Pón- tekné asszonyt boszorkánysággal vádolták, s amiért, ha bebizonyodott volna rá, máglyán kellett volna kimúlnia : ezekből a tanúvallomásokból kitetszőleg az volt, hogy az Albert nevű, német frajter, borzasztóan berúgott pálinkától s bizonnyára meggyulladt benne a pálinka, s attól ordítozott annyira, viziói voltak s nagy kínokat szenvedett. A többi tanuk közül Gober Mihály ekként vallott: „Ezen Frajter Német és Péntekné cásusa felől semmit sem tud, mindazonáltal az elmúlt 1716. esztendőben, Kisasszony napján, amidőn misére ment volna,,Csősz Jankó és Sebők háza között való keresztuton, holt szenes öntésen ment által, amidőn észre vette volna: vissza akart térni, de hasztalan lett volna, az napon a sz. testén esett valamely
