Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1895-11-17 / 47. szám

4. TOLNAVARMEGYE. — Fényes táncestély. A D'óry Pálné elnöklete alatt álló szegzárdi rom. kath. ovodát és gyermekmenhelyet fentartó egye­sület december 10—20-dika között, a me­gyei általános tisztujitás alkalmával a Szeg­zárd szálló dísztermében az egyesület ja­vára fényes táncestélyre az előkészületeket már megkezdte a rendezőség s minden jel oda mutat, hogy ez a táncestély minden te­kintetben fényes sikerre számithat. — Kinevezés. A földmivelési magyar kir. mi­niszter Abaffy József szegzárdi elemi iskolai nép­tanítót, kinevezte végleges minőségbep, a II. kerü­let móhószvándorlanitójává. Abaffy József eszerónt lemondott tanítói állásáról, melyet a r. k. hitköz­ségi tanács legközelebb fog előléptetés folytán be­tölteni. Abaffy József méhészeti vándortanitó to­vábbra is Szegzárdon fog lakni. Lakása és irodája Mérey-utca 1288. szám alatt van. — Utvizsgálat. Fehér János miniszteri műszaki tanácsos, múlt csütörtökön Dunaföldvárról Szegzárdra érkezett az állami utak megvizsgálása végett. — A belügyminiszter anyakönyv­vezetői díszöve. Perczel Dezső belügymi­niszter tudvalevőleg az állami anyakönyv­vezetők feje, a köztudatba átment kifejezés szerint a polgári anyakönyvvezetők pápája. De azért mindez ideig nem adhatott volna ösz- sze egy pártsem, mertnem volt a törvény által előirt anyakónyvvezetői díszöve. Most már e bajon segítve van. Az az egyenruha ké­szítő, aki az összes állami anyakönyvveze­tők díszövét szállította, a belügyminiszter számára is csináltatott egy díszövet. A nem­zeti selyem szalagból készült övön művé­szileg van kihimezve az ország címere. A rojtok igazi aranyból valók. A díszöv mint­egy 600 forintba került. Az övét sárga bársonytokban a napokban adták át a bel­ügyminiszternek, aki azt becsesebb ritka­ságai közé sorozta, mert egyelőre nincs szándékába gyakorlati hasznát venni. — A szegzárdi kaszinó múlt csütörtökön választmányi ülést tartott, melyen uj tagokul föl­vétettek : E e i c h Oszkár megyei aljegyző, M o r a- v e k Gábor, kir. ügyészségi Írnok, Treihauser Jáaos gyógyszerész és S o 1 c z Lajos tanító. — Eskütétel. Dr. Kővágó Sándor gyönki kir. aljárásbiró hivatali esküjét a kir. törvényszék teljes tanács ülésében folyó hó 9-én tette le, és uj állá­sát e hó 10-én elfoglalta. — Hivatal vizsgálat. Selcz József kir. tör­vényszéki elnök a gyönki járásbíróságot november hó 12-től 14-éig megvizsgálta. vidékről valók s aszerint rubázkodnak és viselked­nek, ahogyan odahaza. A magyar utcából nyílik majd egy tisztán német utca, azután a nemzetisé­giek utcája, ebben a csodálatos faluban napokat eltölthet a tanulmányozással, aki az etnográfia iránt érdeklődik. A kit pedig a sok látni való végre kifárasz­tott, annak ott lesznek üdülésére a mindenféle vendéglők, cukrászdák, sörházak, specialis magyar csárdák és kávóházak — lesz egy nagy francia­vendéglő azok számára, akik a nemzetközi francia konyhához szokvák s a gyomrukat féltik a meg nem szokott idegen ételek rontó hatásától. — És min­denféle zene, kitűnő cigánybandák, az ország leg­híresebb cigányzenészei, akiket a külföld tárt karok­kal szokott fogadni, ha egy-egy impreszszárió ki­viszi innen őket. Drágaság pedig sehol! Minden jutányosán és nem lulcsigázott áron. Az idegenek elszállásolásáról lelkiismeretes gondos­kodás. A kiállítás területén állandó erős rendőr­ségi készenlét. A közlekedés a kiálliás területére Budapest minden pontjáról társulatok által kitünően bizto­sítva úgy, hogy mig az 1885-iki kiállításba csak egy irányú ló vasúton és néhány omnibusz vonalon lehetett kijutni, most két irányú lóvasut és három irányú villamos közlekedés (egy föld alatti) áll rendelkezésre, nem is számítva a temérdek omni­buszt s a megszaporitott bérkocsikat. Magyarország tudja, mivel tartozik millenáris — Kinevezések. Nagy István, völgysógi járási főszolgabíró P i r k n e r Jánosnak járási Ír­nokká történt kineveztetése folytán megüresedett dijnoki állásra Stolczenbach Jakab ny. tanítót nevezte ki. —Az igazságügyminiszter Kopácsek Aurél, szegzárdi kir. törvényszéki telekkönyvvi át­alakító dijnokot a hajdúböszörményi kir. járásbíró­sághoz végrehajtóvá nevezte ki. — Kaszinoestely. A múlt szombaton meg­tartott kaszinóestély igen jól sikerült, sokan voltak és jól mulattak. — A győr-veszprém-dombovári vasút. A győr-veszprém-doinbovári vasút a befe­jezéshez közeledik. Legutóbb tíeduly Gyula miniszteri tanácsos, ki az egész építés fel­ügyeletével van megbízva, beutazta az egész vonalat, hogy a hajmáskér-dombovári vonal­rész megnyitására vonatkozólag a minisz­ternek részletesen referálhasson és a meg­nyitást előkészíthesse. E vonalrészen már a táviróvezetékeket állítják fel. A 16 mé­teres Séd-hid Berhidánál be van állítva s már a terhelési próbája is megvolt. A 20 méteres Sió-hid alapja kész s a vasszerke­zetnek a szerelése is nemsokára kezdődik. Támásitól-Dombóvárig a vonal majdnem ké­szen van s csak az utómunkálatokon, meg a síneknek pályaszinre való emelésén dol­goznak. — E vonalrész megnyitása novem­ber 25-ikén lesz. — Előléptetés, Ernst Ödön, pécsi ítélőtáblái tanácsjegyző albiró, az újvidéki kir. törvényszékhez bíróvá neveztetett ki. — Eljegyzések. Forster Benő, a dunaföldvári függetlenségi és 48-ás párt elnöke jegyet váltott özv. Péter Gusztávné szül. tótváradjai Komiss Va­leria úrnővel. — Bárdossy Oszkár, dunapenteli föld- birtokos jegyet váltott Muriny Melanie kisasszony­nyal, Muriny István, dunaföldvári gyógyszerész leányával. — Ováció. Perczel Tivadarnak, a szegzárdi posta- és távirdahivatal főnökének névünnepe alkal­mából, a hivatal tisztjei és altisztjei kedves ovációt rendeztek múlt szombaton este. A tisztek nevében Márk Géza helyettes-főnök üdvözölte a szeretett főnököt szívélyes szavakkal, — az altisztek nevében pedig Schai'vaic Ferenc. Az egész tisztikart azután meghívta a fŐDök vendégszerető asztalához est­ebédre, hol számos felköszöntő mondatott. Az al­tiszteket is külön megvendégelte az ünnepelt. — A „Tolnavármegye története“ cimü mü­vet újabban megrendelték : gr. Apfonyi Sándor 5 példányt, Holndonner Ferenc, bátaszéki plébános és Steinfeld Béla árvaszóki ülnök. kiállítást látogató közönsóguek, meg annak a tizen- hétezer magyar honpolgárnak, aki mint kiállító fog itt szerepelni. De tudja ezenkívül azt is, hogy mivel tarto­zik önmagának. Mert mindaz, amit a kiállításról eddig el­mondtunk, időhöz kötött s tán csak erkölcsi hatá­sában maradandó ; de azok a nagy nemzeti alkotá­sok. amelyek á millenáris kiállítással kapcsolatban fejeztetnek be vagy kezdik meg lételöket, hirdetni hivatvák ezeréves haladásunkat és fejlődésünket, ameddig magyar lesz ez a föld. Hadd soroljuk fel befejezésül még ezeket is. A jövő évben nyitjuk meg az uj magyar or­szágházat, amely tizenhat millió forintba kerül a nemzetnek; a jövő évben fejezzük be a Vaskapu szabályozását, a jövő évben állitnak magyar mille­náris emlékeket a honfoglalás örök időkre szóló hirdetése végett az ország több nevezetes történelmi pontján; a jövő évben kezdik kiépíteni apantheon- szerü nagy diadalkaput a kiállításba vezető And- rássy-ut végén; s a jövő évben mindezek megko­ronázásául négyszáz uj népiskolát állít a magyar nemzet az ország egyes vidékein, ahol még nincs a művelődésnek ily kezdetleges, egyszerű temploma. Ha mindez meglesz, nyugodtan nézünk visz- sza az elmúlt ezer évbe, mert ami sötétség aggasz­tana bennünket onnan: eloszlik lassankint attól a fénytől, amely a jövő ezer óv hajnalát deríti Ma­gyarországra. — A láthatatlan kéz. A „Pécsi Napló“-ban olvassuk a következőket: Nem csalódtunk föltevé­sünkben; a pécsi egyházmegyei papság politikai összejövetelt tartott városunkban. Az összejövetel legfőbb célja valósággal a néppárt szervezésének | akciójának megbeszélése, megállapítása volt. Molnár János az egy évre szabadságolt komáromi apát- plébános, az országos néppárti iroda főtitkára meg­érkezett s mondott is hatalmas dikciót, melyben az egyházmegyei papságot szoros összetartásra buzdí­totta, lankadatlan tevékenységre és szívós kitartásra lelkesítette. Hogy ki ez a Molnár János komáromi apát-plébános? Ezt talán fölösleges bővebben kom­mentálni; a hirlapolvasó közönség eléggé ismer­heti. O a hires elkeresztelő, a komáromi affaire ke­resztes vitéze s jelenleg országos politikában, nép- párt alakításában utazó „comrais voyageur.“ Sorra járja az egyházmegyéket s a papságot politikai harcra tüzeli. E mellett gyűjt az ország központ­jában lótesitendö nagyszabású — uj klerikális na­pilapra alaptőkét. Eddig összesen 10Ó ezer (mások szerint csak 80 ezer) frt jött össze nagy Magyar- országon a klérus kegyes adományaiból. Ez összeg kamata nem elegendő egy nagyobb szabású napi­lap meginditásakor az első szám, a mutatványpél- dány kibocsátására. Már a múlt hetekben vissza­adták az adományokat azzal, hogy az áldozat nem felel meg a magasztos célnak. Ezt csak úgy köz- bevetőleg mondtuk el; hogy hitessék a láthatatlan kéz működése, mely igen alkalmas az aknamunka végzésére, pÓDZt azonban csak bevenni szeret- a szent célra; — kiadni minden fillért sajnál. A nagy titokban megtartott politikai összeesküvésről csak annyit tudunk, hogy zárt ajtók mögött folyt le a szeminárium dísztermében, Molnár János a nép­párti vezérszónok fényes üunepeltetóse mellett __ tis ztán papi körben. Az ünnepi fény emelésére a szeminárium kertjét lampionokkal diszitettók föl és világították ki. Tudvalevőleg Bartalics apostolai, melyek a székesegyház restaurálásakor kerültek' nyugalomba, leszállitatván a magasból s helyet en­gedve Kis György uj apostolainak: a szeminárium kertjében nyertek helyet. Minden apostol elé ma­gas póznát állítottak s lampiont alkalmaztak rá. Állítólag Péter-apostol — elfordította a fejét. Á csoda eset nagy feltűnést keltett;'a szemináriumi rektor azonban úgy magyarázta a dolgot, hogy nem az ünnepség fölötti megbotránkozását akarta ezzel Péter-apostol kifejezni: hanem az építőmester hibázta el a dolgot s Póter-apostolt ferdén állította a számára kijelölt helyre. Ennyi az egész. A kő­apostolok mozdulatlanul és passive viselik magu­kat; csak a néppárt apostolai fészkelődnek. Csak rajta! Baranyában aligha lesz valami különös fo­ganatja az apostoloskodásnak. ^ — Római sírok. Mozolán István fog­házőrmester Bartina-utcai házi szőllejében a napokban rigolirozás közben két római sírra akadtak, melyeket Wosinsky Mór, es- peres-plebános, azonnal megvizsgált és con- statálta, hogy a sírok már egy Ízben föl. voltak bontva és ismét behányták azokat. Ilyen római sír a Korbonics-szólótól kezdve a Bödöig több is van, mert az a terület a rómaiak idején temetkező helyül szolgált. A Kálvária hegy tetején, ahol most a ke­resztek állnak, a rómaiak idejében castel­lum (vár) volt, s ennek környékén, a hegy­oldalában volt a temetkező helyük a római­aknak. A Kálvária hegyen levő castellum alapjaiból Wosinsky Mór talált a helyszínén téglákat is, de egy múlt századbeli olasz iró, Marsigli is említi munkájában, hogy a Kálvária hegy tetején romok láthatók ; ak­kor tehát a castellum omladékai még mesz- sziről is kivehetők voltak. — A pécsi ügyvédi kamara közhírré teszi, hogy Bolgár Kálmán, pécsi ügyvédet állami hiva­talba lépése folytán saját kérelmére, és dr. Czégka Zdenkó volt pécsi ügyvédet a kamara területéről való távozása folytán, az ügyvédek lajstromából törölte. — Vaggon kisiklás. Múlt hétfőn, hibás váltó­igazítás folytán, a postakocsi Sárbogárdon kisiklott. Prutscher József szegzárdi posta- és táviró altiszt még idejekorán kiugrott a kocsiból, úgy, hogy semmi baja sem lett neki, — a vaggon azonban nagyon megsérült. ~£) — Katonai temetés Misor István, a Tolnán állomásozó 121 számú dzsidás ezred közlegénye, ki kétszer szökött meg századától, ehó li-én a szeg­zárdi kórházban, hágj mázban, meghalt. Temetésére egy diszszakasz vonult ki, egy főhadnagy vezetése alatt. Az 5. század, melyben szolgált, szép koszo­rút tett sirhal mára. — Tanítói választások jóváhagyása. A vall. és közoktatási miniszter Csajka Lukács és Soriba Gyula uzdborjádi, valamint Sághi Gyula hencse- pusztai községi iskolai tanítók megválasztását jóvá­hagyta. 1895. november 17.

Next

/
Oldalképek
Tartalom