Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1895-08-25 / 35. szám

1895. augusztus 25.

TOLNAVÁRMEGYE.

5.

— Gyermekgyilkosság. Magyar Erzsi volt Janya pusztán a legszebb leány, pedig még csak alig haladta meg a 14 évet, de legalább is 17 évesnek látszott Hogy minden legény szeme megakadt a szép leányon, az csak természetes; ép oly természetes,‘hogy a lány is csakhamar rajta feledte szemét az egyik dalián. S hogy a legény kezdett visszaélni a szép leány tapasztalatlanságával, az még természetesebb. Hogy pedig ennek mik lehettek a legtermészetesebb következményei, azt meg már mondanom sem kell. Szóval, a kis lányon csakhamar mutatkoztak a benső szerelem külső jelei. A fiatal anya e hó 11-én egy csodálatosan erős fiúnak adott életet. De, hogy gyalázatának ez élő tanújától megszabaduljon, a gyermek köldökzsinórját elszakította, úgy, hogy a kis újszülött elvérzett. Aztán mindenféle ruhákba csavarta s a sertósólba rejtette. Heggel pedig kiment a többi munkásokkal a mezőre, a hol vígan dolgozott egész nap. Azok meg nem győzték csodálni, hová tette Erzsi — a hasát. Otödnapra apja segítségével a kis hullát elásták a szőlőben, de nem elég mélyen, úgy, hogy a kutyák ismét kiásták és 2 kezecskéjét s jobb lábát összerágták, ügy találta meg egy harci ember a darabokat, azokat ismét elásta, de rögtön elbeszélte többeknek, kik jelentést tettek a dologról, mire a kivonult csendőrök az egész rejtélyes históriáról lerántották a lepelt. De a bűnös fiatal anya azonközben annyira megbetegedett, hogy csak tiz nap múlva lesz letartóztatható.

— Sötétben. Nagy-Szokolyban özvegy Pap Sándorné lakásába, midőn éjjel javában aludt, betörtek és a nagy sötétségben az asszonyt úgy megverték, hogy több napon át nem,tudott az ágyból felkelni. A vizsgálat kiderítette, hogy a verés bo- szú műve, melyet Ocsag Tóth János és felesége vittek rajta véghez. A verekedő házaspárt a tamásii kir. járásbíróságnál feljelentették.

— Tüzek. Csak nemrég közöltük a tolnamegyei tüzek egész lajstromát, s máris megint számos helyről jelenteuek uj tüzeket. így Ochs Jakab te- veli lakos háza nemrég kigyult s gabona és élelmi szerekkel együtt 400 frt értékben leégett. Biztosítva csak 150 frtig volt. A vizsgálat kiderítette, hogy a tűznél először megjelentek láttak egy 8—10 évesnek látszó leányt onnan sírva elfutni, de mert miuden figyelmüket a tűzre fordították, nem vehették ki, hogy ki volt, és mire eszükbe jutott, hogy utána nézzenek, eltűnt. — Nagy tűz pusztított a napokban gróf B e n y o v s z k y Bezső alsó-tenge- lici pusztáján, a hol egy 80 öl hosszú istálló egeit le. Az istállóban egy bivaly is bennégett. A tűz keletkezési oka ismeretlen. Felső-Belecskán Mi s kei Lajos háza fedele kigyult és a tűz 1000 írtnál többet érő gabonáját is elhamvasztotta. Kecsege pusztán Eszterházy Miklós Móric herceg gulyaistállója leégett. A kár 600 frt. A tettes ismeretlen. Tengődön S e p s e i József háza gyűlt ki és égett le. Az elégett takarmány maga a 800 frtot meghaladja. A tűz keletkezési oka ismeretlen. Müller Gáspár bonyhádi lakos istálló padlása belülről kigyult és leégett. Éttől meggyűlt Till János és Hofmann János szomszédok háza is és szintén leégett. A tűz keletkezési oka ismeretlen. Koch György györkönyi lakos háza kigyult és megyuj- totta a ház végében volt nagy buzaasztagot. Az elégett búza, takarmány, háztatő, különféle ruhanemű és gazdasági eszközök értéke meghaladja a 2000 frtot.

—' Veszett kutya garázdálkodása. Németkeér községben a kutyák közt veszettség ütött ki s ezért agyonlövöldöztek őket. De egy gazda, ki valahonnan messze vidékről egy szép kutyát hozott volt magának, kutyáját nem lövette agyon, hanem otthon megkötözve tartotta. De egy napon a kutya valahogy elszabadult s az utcán három gyermeket megmart. Az egyik megmart fiú atyja az ablakon át látta a dolgot, kirohant s a kutyát lelőtte. Az állatorvos rögtön megvizsgálta és konstatálta, hogy a kutya veszett volt. A három gyermeket (kettőt közköltségen) felküldték Budapestre a Högyes-fóle Pasteur-intézetbe.

— Betörő cigányok. Üvegbányán özv. Wild Jakabné szobájába kóbor cigányok hatoltak be s a szekrények tartalmát kiszedve, odább álltak. Sokan látták a jól megrakodott cigányokat, de nem tudták, hogy honnan hozzák a holmikat. Hanem mire nyomozásukra indultak, úgy eltűntek, mintha a föld nyelte volna el őket.

— Ifj. Kovács Györgynek pénz kellett, de, a hogy az gyakran megesik az emberen, nem volt neki. Tehát úgy akart magán segíteni, hogy apja búzájából elemeit egy pár zsákkal. De ezt meglátta Perei Gáborné, a ki visszavitette vele a lopott gabonát. Ezért ifj. Kovács György úgy bőszülta meg magát, hogy Peremét felkereste lakásában, mikor tudta, hogy csak egyedül van, s előbb jól elverte, aztán kését szúrta bele. Az asszony nem fog bele halni. A merénylőt feljelentették.

— Óvónő választás. Kólesden az ottani állandó gyermekmenedékház vezetőjévé Imre Zsuzsanna választatott meg.

— A milliók forrása. A szomorú véget ért Deutsch Lajos atyja, Deutsch József is már milliomos volt élete alkonyán s ő bérelte a többi között a Szegzárd melletti janyai alapítványi birtokot is. Itt többször megfordultak nála a vidék urai s poharazás közben el szokta mesélni, hogy mi módon kezdte fiatal korában pályáját és miként haladt tovább a meggazdagodás utján. Fiatal gyerkőc korában, mint jól eső visszaemlékezésként mondta, kis ládikával az oldalán faluról-falura járt és fűzőt, pántlikát, gombot s több efféle apróságot árulgatott a falu fehérnópének. Egyszer ilyen sanyarú barangolásai közben a falu poros utcájában egy nagy ezüst pénzt talált s nagy örömmel szorongatta markában a neki nagy kincsnek látszó pénzdarabot. — Tanakodott magában, mit csináljon vele. Végre is abban állapodott meg, bogy zsidónak nem adja el, mert ez megcsalja, hanem beviszi a falu plébánosához, az talán megadja a pénz valódi értékét. — Elhatározását tett követte. Nagy alázatossággal bevitte a plébánoshoz és elmondta neki az ezüst pénz történetét és kérte, hogy vegye meg tőle. A plébános alaposan megvizsgálta a talált kincset és 5 forintot adott érte a fiatal Deutscbnak, ki nagy hálálkodások közt megköszönte a plébánosnak az öt forintot és vígan fütyörészve folytatta tovább útját a falu poros országutján. Ezzel az öt forinttal aztán a legközelebbi nagy városban alapos bevásárlásokat tett. Most már nagyobb ládában több mindenféle holmit árulgatott a falvakban s mind nagyobb haszonnal értékesítette az igénytelen kis árucikkeket. Ez az öt forint alapította meg szerencséjét, mint mondani szokta s ettől kezdve haladt lassan, de kitartóan a meggazdagodás utján, mig öregségére a milliomosok sorába emelkedett. Ilyen tehát a sors szeszélye; a Deutschok millióinak alapját és szerencséjüket egy kath plébános öt forintja vetette meg, kiről az öreg Deutsch kedélyes társaságban mindig hálával szokott megemlékezni.

— Lopott lovak. Schindler Lajos és 0 r i István kőkutpusztai lakosoknak a puszta melletti legelőről 2 szép lovát ellopták. A csendőrök másnap a lovadat a gyulajováneai erdőben, a hol szabadon legelésztek, megtalálták, de a tolvajoknak semmi nyoma. A lovakat visszaadták tulajdonosaiknak, a tetteseket pedig nyomozzák. — Szabó Ferenc, igali lakosnak még májusban elloptál' két szép lovát. Azóta a lovakat mindenütt keresték, csak ott nem, a hol voltak. A lovakat u. i. egy cigány lopta el, és az egyiket Döbröközön, a másikat meg Csibrákon adta el. Most végre ráakadtak a lovakra és az illetőktől elkobozták; hanem a tolvajt nem kellett sem keresni, sem letartóztatni, mert az néhány más lopás büntetéseképpen már hónapok óta be van csukva.

— Praktikus esőcsináló. Sz^gzárd város ismert esőcsinálója, Miskolczy a múlt napokban várva- várt és szerencsésen bekövetkezett eső után aláírási ívvel kezében jelent meg egyes házakban, anyagi támogatást kérve azért, hogy a kívánt esőt oly sikeresen megcsinálta. Azzal indokolta ezt a kérelmét, hogy anyagi támogatással ezentúl még jobban módjában lesz megvizsgálni az ég és felhők alakulását és igy könnyebben is sikerül majd neki esőt csinálni akkor, amikor a t. c. publikum megrendeli.

— Szalay-Baróti „A magyar nemzet története“ cimü munka 19-ik füzete a szokott díszes kiállításban jelent meg. Ezen füzettel a derék munka II. kötete veszi kezdetét az Anjouk korával. Az an- jouk korát dr. Baróti Lajos Írja s a most megjelent füzet Bobért Károly uralkodását tárgyalja. A füzethez két melléklet van csatolva, az egyik Nagy Lajos király udvarát mutatja be, a mely hű másolata a „Képes Krónika“ címlapjának, a másik a magyarok vándorlásának térképe, tervezte dr. Baróti Lajos, rajzolta Hátsek Ignác. A szöveg közé nyomott képek a következők. Kunigunda királyné. II. Vencel király. VIII. Bonifác pápa szobra. Oríó király ezüst pénze. Budolf osztrák herceg. Ottó király. Vencel király pénze. A szepesváraljai templom falfestménye. Gentilió bíboros. Gentilió bíboros pecsétje. Károly Bobért a csákók címere. A rozgo- nyi csatatér, a rozgonyi csata, János cseh király pecsétje. Frigyes osztrák herceg és román király pecsétje. A munka általában megérdemli azt az őszinte rokonszenvet, melylyel a közönség fogadta és folyton kíséri. Előfizetéseket Lampel B. (Wo- diáner F. és Fiai) könyvkiadó cég még folyton elfogad füzetenkint 30 krjával. A most megjelent kötetet pedig 1 frtos részletre is kapni.

OsalódéLSolc.

— A szegzárdi műkedvelők előadása 1895. augusztus 18. —

A csalódások vigjátéka játszódott le múlt vasárnap a kaszinó szépen kivilágított nyári helyiségében.

Csalódott a publikum, csalódott a kaszinó és csalódtak a műkedvelők.

A közönség azért, mert várakozásán felül olyan kellemes meglepetésben részesült, a minőre nem számíthatott. Tudta jól a kaszinó intelligens közönsége, hogy olyan műkedvelőkkel áll szemközt, akik már kiáltották atüzpróbát derekasan: de azért jóleső érzettel csalódtak, mert a mi derék műkedvelőink többet nyújtottak, mint a mennyit az ő jó hirnevök után is tőlök remélni lehetett.

A kaszinó azért csalódott, mert a ház alapot az estély anyagi sikere olyan szép summával gyarapította, melyre meg a kaszinó nem számított.

A műkedvelők meg azért csalódtak, mert minden nagy drukkjuk dacára, enyhén szólva, önmagukat múlták felül.

Műkedvelőket kritizálni hálátlan és illetlen föladat; őket azonban a kritika rideg szemüvegén keresztül is meglehetne bírálni s még akkor is az érdem és elismerés serpenyője lenyomná a gáncs és kifogás túlsó felét.

Már maga az a vállalkozás, hogy Kisfaludy ósdi darabját választották: merész dolognak látszott. Ez az u. n. „cselvigjáték“ nem a mai közönség szája ize szerinti alkotás, s hálátlan dolognak látszik, ezzel mulattatni a publikumot. A magyar színművészet egyik legelső naiv szüleménye, melyen ősapáink az ő egyszerű világnézetükben szórakozást találtak, midőn még Kotzebue mintája után csinálták a vígjátékokat. Kisfaludy Károly határozott színműírói talentuma is szükségesnek találta egy-egy tipikus magyar alakot szőni bele ezekbe a jámbor színművekbe, hogy 'közvetlen hatásuk legyen a mi közönségünkre.

Az ilyen divatból kiment darabot előadni tehát háladatlan és kétszeresen nehéz munka. Annál nagyobb dicséret illeti derék műkedvelőinket, hogy meg tudták menteni a „Csalódások“-at, sót hogy sikert is értek el vele.

Elég bizonyíték erre a sokszor felhangzott taps és kihívás, melylyel a közönség előadásukat kisérte; s igy hiába való volna is a nagy képű kritika és gáncsolódás, mert a közönség tetszése elégtételt szolgáltatott nekik, kik jóra való munkát végeztek és tehetségük legjavával iparkodtak biztosítani merész vállalkozásuk sikerét.

Lidi személyesitőjének, a bájos Tör'ók Blankának természetesen nem volt nehéz megnyerni a közönség osztatlan tetszését; az ő kedves megjelenése is elég abhoz, hogy a finom, naiv szerep sikerét előre is biztosítsa. De ezenfelül iparkodott alakítani is, úgy hogy műkedvelői színvonalon az ő fellépése és szereplése az előadás sikerének előmozdítását nagyban elősegítette.

Mihálovits Évi ke Luca szerepében szintén határozott jelét adta a színészi temperamentumnak. Ily fiatal, kedves lánynak komikát adni nem könnyű kísérlet, s a játékát kisért tetszés bizonyítja, hogy a legnagyobb önmegtagadással és az alakitó képesség csillámával eljátszott szerepét a közönség tetszéssel fogadta.

Borsody Iza és Fórdős Katica oly otthoniasan mozogtak a színpadon és oly természetesen adták elő szerepeiket, mintha szini iskolát végzett növendékek lettek volna. Pedig tisztán saját alakításukra támaszkodhattak, mert derék műkedvelőink csak önmagukat képezték ki — minden útbaigazítás nélkül annyira, hogy oly nehéz darabbal is élvezetes estét szereztek a közönségnek.

Rácz József és Szigeth Nándor már a színészi pályán is babérokat arathatnának; határozott tehetség mind a kettő, nekik tehát könnyű volt tetszést aratni: Schalter Flóris és Grecsek Ede pedig teljesen szerepükhöz illő, kitünően maszkírozott alakok voltak, kik szintén teljes elismerést érdemelnek. Buday fess hadnagya érthetővé tetté azt, hogy Lidi szive miért vonzódott állandóan hozzá, dacára annak, hogy a mély érzésű gróf kezét is könnyű szerrel elnyerhette volna. Ferdinand Lajos a kertész, Ellmann Béla pedig az inas szerepében teljesen megállták helyöket s hozzájárultak az est sikeréhez. Elismerés illeti Várkonyi Sándort is, ki a súgás nem kellemes feladatát nagy lelkiismerettel és önmegtagadással oldotta meg, s eme fáradságát a közönség tapssal és éljenzéssel hálálta meg.

Ilyen előzmények után azt ajánljuk a mi sikerekben úszó műkedvelőinknek, hogy alakuljanak társulattá; válaszszanak a mai közönség ízlésének jobban megfelelő darabot s meg lehetnek róla győződve, hogy maguknak dicsőséget, a közönségnek pedig örömet fognak szerezni előadásaikkal.

A régi műkedvelői társulat titkáránál meg vannak még az alapszabályok és összes iratok; ezek segélyével a társulat könnyen megalakulhat és kétszeres sikerrel áldozhat ennek a nemes és társadalmi szempontból is üdvös szórakozásnak.

A tapsokkal és éljenzésekkel befejezett előadást a kaszitfo nagytermében hajnalig tartó tánez követte. Az éjfél után rendezett négyest 34 pár táncolta, pedig többen nem vettek részt a táncban.