Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1895-03-03 / 10. szám
Szabó József, Strasser Henrik (Inám), Läufer Antal (Szilfás), Schróter Károly, Fekete István (Tüske), dr. Neumann Jónás, Neu Pál, dr. Sbhön (Kaposvár). 1—1 frtot: Weisz Adolf, Nagy Márton, Bo- gyai (Raksi), Weisz Béla, Altstädter József, Landler Károlyi Arany Károly, Siebrieh Károly, Braun (Kéri-puszta), Adler Samu. Schultheisz Gábornó, Grünhut Ede, Weiner Lipót Kundec N. Linger Benő, Spitzer Imre és Krausz Márton (Kaposvár). Jegyeiket megváltották: 5—5 frton: Mackó László (Szakos), Bisehijz Lajos (Majsa), Deutsch Zsigmond (Nosztány), 3—3 frton : Honig Mór, Nagy József, Szabó József, Spitzer Sándor, dr. Lertész Lipót, 2—2 frton : Éri Ferenc, Reinitz Gábor, Altstädter József, özv. Wolfnó, Wurm Ödön (Szakos), 1—1 frton: Nagy Márton, Fried Ede, Klein József (Kulcsai), Hoffer Lipót és özv. Feinné. — Az összes bevétel körülbelül 200 frt, mely összegből a költségek fedezése után 50 frt tiszta jövedelem maradt A vöröskereszt-egylet elnöksége ez utón mond hálás köszönetét . a buzgó rendezőségnek, a felül- fizetőknek és mindazoknak, kik a táncmulatság úgy anyagi mint erkölcsi sikeréhez hozzájárultak. Esküdtszéki tárgyalás. A lapunk múlt számában már ismertetett Kopáry-Engel féle sajtópörről a „Pécsi Napló“-ból átvesszük a következő részletes tudósítást. A hittérités utóbajai. Pécs, február 23. A közönség nagy érdeklődése mellett tartatott meg ma Sávéi Kálmán kur. biró elnöklete alatt az ismeretes Kopáry-Engel féle ügyben az esküdtszéki tárgyalás. A bíróság tagjai az elnökön kívül: Angyal Pál és Horky Sándor törvényszéki bírák voltak; a jegyzői tisztet Feszti Nándor látta el. A vádlott: Engel Mór, báttaszéki izr. tanító, dr. Jobszt László ügyvéddel jelent meg. Kopáry Gyula volt báttaszéki káplán, jelenleg zombai adminisztrátor és Pápay Géza, kath. tanitó magánvádlók pedig Geiger Gyula szegzárdi ügyvéddel s a „Szegzárd Yidóke“ cimü lap szerkesztőjével. Az esküdtszék másfél órai késedelem után a következő tagokból alakult: Fekete Mihály. Müller János dr., Jilly Alajos, Zöld Sándor dr. Sey Ernő dr. Tróber Aladár dr., Szekrényessy Ferenc dr., Goetz Gyula, Molnár Mihály, Ferenc Károly, Kós- sits Ákos dr., Feiler Mihály. Póttagok: Winter Károly, és 7oldy Béla dr. Elnök a tényállást röviden a következőkben ismertette: Kopáry Gyula és Pápay Géza sajtó utján elkövetett rágalmazás és becsületsértés vétsége miatt emeltek panaszt Engel Mór ellen, ki a „Tolnavármegye“ cimü politikai és végyestartalmu hetilapban 1894. aug 5-én körülbelül a következő cikket tette közzé: „Kopáry Gyula és Pápay Géza. Ugyan kik ezek az urak?. fogják kérdezni. Ezek Tolnavármegye Báttaszék községének szellemi és lelki vezetői. És ugyan mi az oka, hogy a nyilvánosság előtt kell velük foglalkoznunk? Ezek a jó urak, több más apróságon kívül, egy fiatal bolond zsidó asszonyt, azon célból, hogy majd kitérítik s a kath. egyház hívének avatják fel, a plébánián marasztalták , esté az asszony társaságában kocsira ültek és vele vidékre szöktek, hogy következő napon a közönség megbotránkozására, diszfölvonulással visszatérjenek. Meg van írva azonkívül a cikkben,- hogy — a fiatal zsidónőt nem akarták az apjának, mikor kérte, kiadni; s több más kifejezés, melyek miatt a két megtámadott indítva érezte magát, hogy becsületsértés és rágalmazás címén Engel Mór, a cikk szerzője ellen sajtópert indítsanak. A vádlevél felolvasása után Engel Mór kijelentette, hogy ő morális pressió hatása alatt tette közzé az inkriminált közleményt, mert a községbeliek tőle várták, hogy irja le a közbotrányt okozott eredményt. Elvállalja a felelősséget a cikkért, melyet állítólag a fiatal zsidó asszony, névleg Luszt Adél, családjának kérésére közölt. Erre következett a bizonyítási eljárás, melyre a magánvádlók kérésére 11 tanú idéztetett be, kik közül csak Luszt Adél nem jelent meg, minthogy 1895. március 8. a Bzegzárdi kórházban van és 7anárky dr. nyilatkozata szerint beszámithatatlansága miatt vallomása úgy sem volna megbízható. Plank Kamill segédlelkész vallomása szerint Luszt Adél nála is megjelent s kinyilatkoztatta, hogy ő azonnal át akar térni a kath. hitre, de ő funkciókkal lévén elfoglalva, vele bővebben e tárgyról nem beszélhetett. Luszt Adél azonban a plébánián maradt, mert, mint mondá, fél az apjától, hogy tébolydába viszi. Mire ő hazajött, a nő már beszélt társával, Kopáryval. Kovács Bálint dr. szerint Luszt Adélon már régebben észlelt fizikai zavarokat, de az a véleméye, hogy azért sem rögeszméi, sem hallucináció! nincsenek s józanul tud gondolkodni. Vallja azonkívül, hogy Kopáry előtte kijelentette, hogy a nőt azonnal elküldi a plébániáról, ha bebizonyítják neki, hogy a nő elmebeteg, s midőn ezt az asszony apja megtette, Kopáry nemcsak nem tartotta vissza, ellenkezőleg rábeszélte, hogy térjen vissza atyjához. Ezt azonban a nő vonakodott megtenni és sógorához, Fischerhez ment éjjelre hálni. Báttaszéken az eset nem keltett fölháborodást, annál kevésbbé volt általános az a fölfogás, hogy Kopáry inkorrekt dolgot követett volna el. 7offner János biró vallomásában elmondja, hogy Kopáry magához hivatta őt, s vele együtt elment Pz^ay-hoz, hogy a nőt annak lakásáról apjához vigye, de a nő vonakodott ezt megtenni, hanem sógorának, Fischernek lakására ment. Rüll Nándor Kopáryt és Pápayt kifogástalan jellemű férfiaknak ismeri, szerinte Pápay „mint családapa“, aki iránt és Kopáry iránt a lakosság egy töredéke egyes egyletekben tanúsított szigorú és pedáns eljárásukért ellenszenvvel viseltetik, de a nagy többség igen tiszteli őket. Fischer Albert azt vallja, hogy mikor ő jun. 24-én este Luszt Adélt Pápay lakásán fölkereste s felszólította, hogy jöjjön vele haza, s az vonakodott őt követni, mert mint mondá „atyja tébolydába záratja, pedig nem is bolond“, csak mikor megígérte neki, hogy a saját lakására fogja kisérni s nem lesz semmi bántódása, követte őt, miután Kopáry is rábeszélte s biztatta. — Szép asszony az a Luszt Adél ? — kérdé az egyik pót — esküdt. — Igen — felelt a tanú s a kérdező megelégedetten mosolygott. Az elnök azonban határozottan helytelenítette a föltett kérdést, mely nem tartozik a dologhoz. Weisz János nagymányoki plébános azt beszélte el, hogy jul. 27-én este 7 és 8 óra közt jelentek meg nála Kopáry és Pápay Luszt Adéllal, akit föl akartak vétetni az irgalmas nénikék zárdájába, minthogy át akar térni a katholikus vallásra, de hozzátartozói őt üldözik és bolondnak deklarálják. A nő neki teljesen nyűgödtnak, józan eszünek, sőt szellemesnek tűnt fel. A nő előtte is kijelentté, hogy katholikus akar lenni, s nem mutatott hajlandóságot a hazatérésre. Mayer István csatlakozott Rüll vallomásához, hogy?a közönség körében az esetről mint megrovandó dologról egyáltalában nem beszéltek. Rosner Béla némely részletet mond el. Lederer Márkusz, Luszt Adél sógora azt vallja, hogy a családból senki sem szólította föl Engelt, hogy az esetet az újságokban szellőztesse. Fischer Dávid már • hallott dolgokat ismétel. Luszt Fülöp, Luszt Adél atyja, vallomása különösen érdekes volt. Először is az elnök azon kérdésén akadt meg: hány gyermeke van? — Hja bizony, azt nem tudom. — S ujjain számitgatta: Drei Söhne stb., — de eredményre nem jutott. Csak később jött ki a száján, hogy tizenketten voltak. Beszéli, hogy leánya kiskorában Vitusztánc- ban szenvedett s azóta nem igen volt az eszénél. — Mondtam is azért a Kopáry tisztelendő urnák, hogy mit törődnek avval, hogy az én bolond lányom katholikussá legyen. — Mit einer verrückten Jüdin hab’n’s nichts gewonnen, nichts verloren. Aztán elmondja az öreg, mint történt a leánya kikeresztelkedési mániájával kapcsolatos esemény, mely vallomása egyezik az előző tanuk előadásával. ________TOLNAVÁRMEGYE.___________ Fe lolvastattak erre Tanárky Árpád dr., Bős- kovicz Mór dr. orvosok bizonyítványai, melyek értelmében Luszt Adél cselekményei semmikép sem eshetnek beszámítás alá. Ennek megtörténte után az öreg Luszt ismételten kijelentette, hogy ő semmikép sem gyanúsította Kopáryt, hogy más szándéka lett volna, minthogy leányát kikeresztelje. Geiger ügyvéd föl kívánja olvastatni azon leveleket, melyeket Luszt Adél a kórházból irt és melyekből méltán lehet következtetni arra, hogy akkor, mikor Kopárival beszélt, szintén teljesen józan eszünek látszott. A törvényszék e kérelemnek nem adott helyet. Csatáry Aladár jegyző, és Mayer Bálint kocsis csekély jelentőségű vallomásai után Boskovicz Mór dr. vallomása volt érdekes. Abban a körben, melyben ő megfordult, azon körülmény idézett elő megbotránkozást, hogy Kopáry nem tartotta meg a nő apjának adott szavát, hanem Mányokra kisérte. Engel Mór az ő hallomása szerint többek buzdítására tette közzé a lapban az esetet, mert csekély fizetése lévén, ő mint „közönséges riporter“ igyekszik családját föntartani. Cucker József és Mészáros András tanuk csak hallottak az esetről, mely szerintök szintén meg- botránkoztatás tárgya volt, amennyiben nem tartották helyesnek, hogy ezt a nőt a zárdába akarták vinni. Gyomlay Kálmán, ki naponként fordul meg a kaszinóban, csak egyes megjegyzésekből tudta meg az esetet; de botrányos diszbevonulásról nem tud. Ezzel a bizonyítási eljárás befejeztetvón, Geiger Gyula nagy vervvel előadott hatásos beszédben igyekezett megdönteni az inkriminált cikkben foglalt állításokat, melyekkel Engel Mór Kopáryt és Pápayt a nagy közönség előtt vádolta; kérte Engel Mórt rágalmazás és becsületsértés vétségében vétkesnek kimondani. Jobszt László dr., Et a vádlók eljárását helyezte gosnak jelentette ki véd. hogy nyilvános megbirálé egy pap és egy tanitó í uvivi OJ" jeli időben 25—30 kilométernyi távolba utazgatnak, csakhogy mindenképpen kitéríthessék a nőt. Reméli, hogy Kopáry káplán — ki úgy látszik, hittéritési buzgalmáért bukott fölfelé káplántól adminisztrátorrá, — többé nem fog oly könnyen zsidónőket téritgetni s legalább is majd előbb kéri be az orvosi bizonyítványt az illető elmebeli állapotárólA védő érdekes beszéde a nagyszámú s mindvégig kitartó hallgatóságnak fölöttébb tetszett ugy- annyira, hogy az elnök kénytelen volt csendre inteni a hallgatóságot. A válasz és a viszonválasz után a két vádló hosszasan beszélte el az ügyet, mig a vádlott el- állott a szótól. Rövid szünet után Sávéi elnök összegezte a tárgyalás alatt fölmerülteket, aztán az esküdtek visszavonultak tanácskozásra, minek ez lett az eredménye, melyet Fekete Mihály jelentett be: 1. Engel Mór e a cikk szerzője ? — 12 igen. 2. Van-e a cikkben becsületsértés Kopáry ellen? 7 igen, 5 nem. 3. Van-e a cikkben becsületsértés Pápay ellen? 9 igen, 3 nem. 4. Van-e a cikkben rágalmazás Kopáry ellen? 4 igen, 8 nem. ' 5. Van-e a cikkben rágalmazás Pápay ellen? 3 igen, 9 nem. . 6. Vétkes-e szerző a Kopáry elleni becsület- sértésben? 4 igen, 8 nem. 7. Vétkes-e szerző a Pápay elleni becsületsértésben? 4 igen, 8 nem. 8 Vétkes-e szterző a Kopáry elleni rágalmazásban? 2 igen, 10 nem. 9. Vétkes-e szerző a Pápay elleni rágalmazásban? 2 igen, 10 nem. Az esküdtszék verdiktje alapján Engel Mórt becsületsértés és rágalmazás vádja alól felmentettnek jelentette ki és panaszosokat hétszáz forint költség megfizetésére kötelezte. 5.
