Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1895-03-24 / 13. szám

V. évfolyam. ___________13. szám._____ Szegzárd, 1895. március 24. TO LNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utca 1085. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Segédszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL. SZÉKELY FERENC. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető köz­lemények, valamint az előfize­tések és a hirdetések is a szer­kesztőséghez intézendők. Hirdetitek mérsékelten megállapított árszabály aserlnt tsámittatnak. Előfizetési ár: Egész évre . . 6 fit — kr. | Fél évre . .- . 3 » — » ! Negyed évre . . I » 50 » Egy szám..... 12 » Előfizetőseket ős hirdetéseket a kiadó-I hivatalon kívül elfogad Krammer Vil­mos könyvkereskedése Szegzárdon. Mi lesz? —lk. A politikai helyzet Magyarorszá­gon már rég időktől fogva nem volt olyan zavart, olyan kuszállt és annyira komoly, mint a milyen jelenleg. Valóságos zűrzavar és bomlás ural­kodik. A pártok maguk között külön és a kormány ellen együttesen kíméletlen, elke­seredett harcokra kelnek, melyeknek csak a közügyek és a politikai erkölcsök vall­ják kárát. Az összes ellenzék, melynek élén, az egykori engesztelhetetlen ellenfelek: Appo- nyi és Szapáry karöltve járnak, minden eszközzel, mely jogos és jogtalan, a kor­mány és a szabadelvű párt megsemmisíté­sére törekszik. Az összes pártok (kivéve az egy tag­ból-álló néppártot) esküt tesznek a szabad­elvűségre, mindegyiknek külön evangéliuma- és privilégiuma a nemzeti és szabadelvű politika, Justh, Ugrón, Apponyi, Szapáry mind, amit tesznek, a szabadelvüség nevé­ben cselekszik, s ez ami szabadelvű ellen­zékünk a kormányt és a szabadelvű pár­tot, mely a legtisztább szándékkal a leg- szabadelvübb politikát vallja és követi, sza­badelvűbbet, mint bármikor, napról-napra ádáz dühvei támadja, gyalázza s bántalmazza. Mi ez, ha nem a legönzöbb személyes politika, melyet az ellenzék hamis jelszavak bő köpenye alatt árul. Hát az ország érdeke követeli azokat a parlamenti hecceket, botrányokat, melye­ket lábdobogás, paddobolás és zárt ülések alakjában az ellenzék ülésről-ülósre rendez ? Ebben áll a nemzeti politika, ez egy fela­datának magaslatán álló, komoly párlámen- táris ellenzéknek hivatása ? Vagy azzal akarnak használni az or­szág tekintélyének, ha a minisztereket foly­ton rágalmazzák, gyalázzák, meghurcolják, sárral dobálják, mintha a kormány tagjai csak egy pártot képviselnének — és nem Magyarországot ? Az ellenzéknek minden szabad Haza­fias cselekedetnek minősitik, ha a lpgkóp- telenebb vádakkal és rágalmakkal illetik a kormányt. Bariba pártelnök ur és Holló Lajos képviselő ország-világ előtt hangza­tos Cikkekben azt hirdették, hogy Wekerle és társai a kormány céljaira lapokat vásá­roltak az ország pénzéből, kedvezményeket osztogattak stb. A miniszterek e vádakat visszautasították. Erre feláll az ellenzék, hogy nem elég e vádakat szavakkal meg­cáfolni, hanem legyen elég bátorsága a kor­mánynak a törvényes forum előtt igazsá­got keresni. Mikor pedig ez megtörténik, az összes ellenzék egyesül és nem akarja a bíróságnak kiadni a vádaskodókat, — mert vádolni és gyalázni szabad, de ezért kérdőre vonatva helyt állani — ellenzéki kódex sze­rint — megsértése az alkotmányos szabad­ságnak ; az ellenzék és sajtója nemzeti mar- tyrokká teszi a nagyszájú vádaskodókat. Az egész ellenzék, még Ugrón is, el­itéli a néppártot, megtagadja a vele való közösséget, de csupán látszat szerint, mert ahol csak lehet, még közéletünk kitűnősé­geivel szemben is (Perczel, Wlassich, Lat- káczy) támogatja, síkra száll.a néppárti lo­vagokért, példa rá: Bonyhád, Csáktornya, Nyitra. Könnyelmű és vétkes az a politika, melyet az elvek szentségét hirdető, azon­ban, csekély kivétellel, egyedül a legride­gebb pártérdeket szolgáló ellenzék követ. A parlamentarizmus elfajulását okozzák vele, más részt pedig aláássák az ország tekintélyét. Ilyen a helyzet a képviselőházban. Ezt aztán betetőzi a főrendiháznak az egész mű­velt világ,gúnykacaja közben tanúsított ma­gatartása. A nemes főrendek többsége me­gint bebizonyította, hogy nem politikai el­veket képvisel, hanem sportot üz a politi­kából. A múlt októberben, úgy a mostani szavazásnál is általánosságban elfogadta a főrendiház a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslatot, a részletekben pe­dig a javaslat lényegét leszavazta, otrombán lebunkózta. Ez volt a válasz a Bánffy kormánynak a főrendekkel szemben tanúsított békés és konciliáns magatartására — a kompromisz- szumra. Pirulnunk kell a művelt világ előtt, hogy Magyarországon a vallásszabadság kérdéséről még viták folynak — hát még, hogy a vallásszabadságot nem tudják tör­vénybe iktatni. Ne kérkedjünk a magyar nemzet sza- badságszeretetével. Ez inkább frázis, mint valóság. A művelt Nyugottól még mindig messze vagyunk. A meddig a mi törvény­hozóink sorompót emelnek a szabad lelkiis­meretnek, a meddig az állami tekintélyt, a nemzeti érdekeket, az ország nyugalmát fel­áldozzák dogmáknak és felekezeti önzésnek és a meddig azt a törvényhozó testületet, melynek többsége ilyen elemekből áll, el nem törlik, addig csak elfogultsággal lehet Magyarországot a civilizáció és műveltség terén előrehaladott államok mellé sorozni. Sokat hivatkoztak mostanában Kossuth és Deák szellemére. E két szellemnek ha­gyományait visszautasitja az utókor. A mél- tóságos főrendek, a népboldogitó néppárti vezérek nincsenek adakozó kedvökben, ne­kik jogokból, kiváltságokból, szabadságok­ból van elég, ők nem osztozkodnak, de még csak morzsákat sem osztogatnak. Ma­kacsul ellenszegülnek a korszellemnek. — Hajthatatlan gőggel és cinizmussal meg­akasztják a nemzet előrehaladását. A nem­zet legjobbjai: Csáky, Wekerle, Szilágyi már elvéreztek. És most újabb áldozatokat kö­vetel ez a moloch. Ezek a tünetek és események, mint sötét képnek árnyai folynak össze előttünk. Fájó kétség és hazafias aggodalom kö­zepette várjuk e válságos, nehéz helyzetből való kibontakozást. Tolnavármegye anyakönyvi kerületei s javasolt anyakönyvvezetöi. Központi járásban: Agárd, anyakönyvvezető Vickert Károly. A. Nána, a. v. Katzenbach István. A. Nyék, a. v. Zsigmondi László. Báta, a. v. Purth Adolf, hely. Sörös Gyula. Báttaszók a. v. Angyaljfy Imre h. Csatáry Aladár. Decs. Erdos Gábor a. v. h. Müller György. Haro a. v. Simon István. Mözs a. v. Pá- pay István, öesóny a. v. Düzs Dániel, h. Huszár Pál. Pilis a. v. Hercegh József. Szegzárd a. v. dr. Hirling Ádám, h. Mehrwerth Sándor. Várdomb a. v. Szentesy József. Tolna Parti József h. 7hury Béla. Völgységi járásban: Apáthi a. v. Helfenbein Dániel. Döri-Patlan a. v. Gróf József. Majos a. v. Schadt Gyula. Mó­rágy a., v. Schleinig Lajos. Váralján Horváth Érnő, h. Sebestyén Imre nyugdíjazott jegyző; hiv. köteléken kívül áll, díjazás nélkül nem vállalkozik, évi dijazása 25 írtban állapíttatott meg. Zombán Lunova János. Aparon Sághi János. Bonyhádon Küknél Ferenc, h. Lehman János. Cikón Gebauer József. Izményben Rumfeld Imre. Kis-Doroghon Eichert István. Kis-Vejkén Kovács Gyula. Kokas- don Horváth György. Mázán Lippich Zoltán. Nagy Mányokon Lovászy Gábor. Szálkán Hoff Henrik. Tevelen Blesz József, h. Schmidt Antal nyugdíja­zott jegyző, hivatali köteléken kívül áll, s díjtalanul nem vállalkozik. Készére évi 25 írt állapíttatott meg. Dunaföldvári járásban: Bikácson Lemle Béla. Bölcskén Kurz Béla. b. Marosi Béla. Dunaföldváron Nie fér gall Nándor. D. Szt. Györgyön Szigeti József Faddon Krisz- tinkovics János, h. Németh Kálmán. Gerjenben Varga Mihály. Gindly-Családon Várkonyi Iván. Györkőnyben Szabó Pál. Kajdocson Sorok Dezső. Kömlődön Volf Ferenc. Madocsán Decsy Béla. Nagy-Doroghon Bakus József Pakson Popovics Gyula, h. lakács Gyula Német kórén Gungl József. Simontornyai járásban. Diós Berényben Nagy József Felső-Nánán Hölzl Antal. Gyönkön Klein Endre, fa. Hesz Lajos. Kis-Székelyen Győré István. Kis-Tormáson Grün-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom