Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1895-02-10 / 7. szám

1895. február 10. ­TOLNAVARMEGYE. 5. — Bankett. Lelkes ovációkban részesölt Fink Kálmán kir. pénzügyigazgató a tiszteletére folyó hó 6-án a „Szegzárd Szálló“ egyik termében rendezett banketten. Pont 8 órakor egy küldöttség ment az ünnepeltért, ki csakhamar megjelent a teremben, hol együtt voltak a pénzügyi tisztviselők teljes számban. Jelén voltak a szegzárdi kir. pénzügy- igazgatóság tisztikara, ólén Szilágyi Gyula igaz­gatóhelyettessel, Freitag József adótáruok és Györkö Mór a dunaföldvári adóhivatal, Feresák József adó­tárnok a bonyhádi, Skultéty Miksa ellenőr és Hende Ferenc adótiszt a hőgyészi kir. adóhivatal képvise­letében ; a m. kir. pénzügyőrséget Smerál Fábián tolnai pénzügyőri biztos képviselte, jelen volt to­vábbá a szegzárdi kir. adóhivatal egész tisztikara. A pecsenyénél felállott Szilágyi Gyula pénzügyig, helyettes és meleg szavakban üdvözölte az uj igaz­gatót, utána dr. Wodiáner Sándor toasztirozott, ki az ünnepelt igazgatót, családját és Szilágyi igaz­gatóhelyettest éltette. A számvevőség nevében Tóth József üdvözölte az uj főnököt; ezek után Fink igazgató meghatottan mondott köszönetét az őt ért ovációkért. Fel köszöntőket mondottak még: Tekus Vilmos titkár Szilágyi Gyulára, Kaszás Kálmán az igazgatóra,. Smerál tolnai biztos a pénzügyőrség nevében az uj főnökre, Haks Ferenc ellenőr a bonyhádi, Kemény Adolf ellenőr a szegzárdi, Skul­téty Miksa ellenőr pedig a hőgyészi adóhivatal ne­vében köszöntötték fel az ünnepeltet. Az ünnepély, melyen mindvégig kitűnő volt a hangulat, másnap reggelig tartott. — Lemondott főszolgabíró. Orosz Endre, a dunaföldvári járás főszolgabirája, megrongált egészségi állapotára való tekin­tettel, beadta főbirói állásáról vaio lemon- dását. A lemondott járási főtisztviselőben vármegyei közigazgatásunk egyik kiváló képzettségű és munkaerejű, nagyszorgalmu és lelkiismeretes tisztviselőjét veszti el. — Áthelyezés. Metzner József primigyei adó­hivatali ellenőr saját kérelmére, ha.1,on minőségben a szegzárdi adóhivatalhoz tétetett át. — A belügyminister párbaja. Ismeretes, hogy az egyházpolitikai viták során Perczel Dezsőnek pár­baja volt gróf Szapáry Lászlóval. A budapesti tör­vényszék párviadal vétsége miatt vád alá helyezte őket. Múlt szerdán kellett volna ez ügyben Tóth Gyula táblai biró elnöklete alatt a végtárgyalást megtartani. Történt azonban, hogy néhány nap előtt az igazságügyminiszter azzal a megkereséssel fordult a törvényszékhez, hogy terjesztené fel hozzá a bün- pör iratait. Az ok nem volt megemlítve, de való­színű, hogy az igazságügyminiszter az abolitio oká­ból kérte magához az aktákat, vagyis a pertörlósre akar a királynak indítványt tenni, nehogy megtör­ténjék az az eset, hogy egy miniszter a vádlottak padján ül. Mindjárt az iratok felküldése után dr. Halász Lajos alügyész, arra való tekintettel, hogy azok visszaérkezését az napra várni nem lehetett, a vádhatóság nevében a végtárgyalás elhalasztását indítványozta. A bíróság az indítványt magáévá te­vén, elhalasztó határozatot hozott. — Pályázatok. A pécsi kir. ítélőtábla ehióke a kir. tábla területén üresedésben levő hat joggya­kornoki állásra 2 heti lejárattal pályázatot hirdet. —- A szegzárdi kir. törvényszéknél előleptetes folytán megüresedptt bírói állásra 2 heti lejárattal pályá­zat hirdettetett. — Újabb adakozások a r. k. óvodára és nép­konyhára. A tolnaraegyei takarék és kitelbank a r. k. óvodának 20 frtot, a népkonyhának 10 irtot, Abajfy Gyula a népkonyhának 5 frtot. Mely ne­mes adományokért köszönetét fejezi ki Simontsits Béláné elnök. — Halálozás. E hó 1-én hunyt el Gajdossik János mözsi aranymisés esperes-plébános, életének 80-ik évében. A boldogult csak rövid ideig bete­geskedett s halála előtti napon magához kérette Péchy József tolnai prépost-plébánost, kinek meg­gyónt s másnap azután hajnalban meghalt. — Vonatkésések. Az elmúlt napokban az esti 8 órai vonat legtöbb esetben késéssel érkezett be Szegzárdra, — aminek az volt az oka, hogy a Fiume felől érkező vonatok a nagy hófúvások miatt csak késéssel érkezhettek meg. — Hangverseny és bál. A szegzárdi róm. kath. óvoda és gyermekmenheh javára múlt szom­baton megtartott hangverseny nyel egybekötött tánc­vigalom minden tekintetben fényesen sikerült, a mi az egyesület faradhatatlan elnökének, Simontsits Béláné úrnőnek az érdeme. A hangverseny na­gyon érdekes volt, a közreműködők egytől-egyig kitettek magukért. Első itteni fellépésük alkalmá­val részletesen foglalkoztunk a Káldy-féle zénetör- ténelmi haugversenyuyel; most ugyanazon érdekes és élvezetes előadásban volt részünk. A nagy ter­met szorongásig megtöltötte a közönség, a mely igen nagy számban jelent meg a vidékről. Már nagyon régen volt, a mikor ennyien és ilyen szép közön­ség táncolt a teremben. Az első négyest nyolcvan pár táncolta. Jelen voltak leányok: Bencsik Irén, Börzsönyi Irén, Börzsönyi Sárika, Diczenty Paula, Dömötör Mariska, Dömötör Ilona, Döry Erzsiké, Döry Alice, Eichardt Ilona, Fejős Emma, Fetter Mariska, Fördős Emma, Fördős Kata, Garay Jolán, Garay Margit, Garay Erzsiké, Grosch Karola, Gru­ber Flóra, Halász Emilia, Hauke Elvira, Hauke Edith, Halasy Gizella, Horváth Györgyike, Herczeg Mili, Kocsis Kata, Kocsis Jolán, Komáromy Ma­riska, Kontsics Irén, Kuroz Irén, Kurcz Margit, Laky Vilma. Lestyán Mariska, Madarász Mici, Mayer Meláni, Mayer Mariska, Mayer Olga, Mar­tin Szidi, Martin Olga, Módly Sarolta, Pesthy Ma­riska, Pichler Gizella, Répásy Sára, Szendrődy Sa­rolta, Szigeth Alice, Treiber Ilona, Vargha Margit, Weber Malvin, br. Wimmersperg Flóra, Wilczek Ilona Asszonyok: Antal Pálné, Boda Cloti'd, Bod­nár Istvánná, Döry Dénesnó, Döry Viktornó, Di­czenty Gyuláné, Döry Lászlónó, Dömók Petemé, Eichardt Józsefné, Fejős Károlynó, Fördős Vil­mosáé; Garay Antalné, Geng Józsefné, Hangéi Ig- nácné, Halasy Sánuőrűá^ Hilbert Istvánná, Horváth Ignácné, Horváth Gyuláné, Hagymásak Károlynó, Komáromy Gyuláné, Kontsics Jánosnó, KofböDÍts Dezsőué, Kramoliu Emilnó, Laskó Gyuláné, Leo­pold Lajosnó, Leopold Sándornó, Lévay Ignácné, Madarász Elememé, Mayer Károlynó, Martin Fe- rencnó, Matióni Gyuláné, Molnár Istvánná, Nagy Lászlónó, Nits Istvánná, Oszolyi Károlynó, Papp Józsefné, Pesthy Eleknó, Rácz Józsefné, Reisz Jó- zsefnó, Sass Lászlónó, Simontsits Béláné, Skigeth Gáboraé, Selcz Józsefné, Seiner Lipótnó, Szeghy Sándorné, Szenlpótery Józsefné, Tóth Károlynó, Weber Jánosnó; Wilczek Józsefné. Felülfizettek: dr. Hangéi Ignác 1 írt, Kramolin Emil 1 frt, Leo­pold Károly 5 frt, Leopold Lajos 3 frt, Leopold Sándor 2 frt, Selcz József 1 frt, Simontsits Béláné 3 frt, Simontsits Elemér 1 frt, Wosinsky Mór 2 frt. Jegyeiket megváltották: Abaffy Gyula 5 frt, Hanny Gábor 2 frt, dr. Leopold Kornél 5 frt, Ras- sovszky Julián 4 frt. — Esküvő. Éliás Armin mérnök Szegzárdon e hó 17-én vezeti oltárhoz menyasszonyát, Pimiizer Ella kisasszonyt. — Áthelyezés. A megyés püspök Kopári Gyula, a sajtóperéről ismert báttaszéki káplánt Zombára helyezte át helyettes lelkésznek. — A szegzárdi r. k. hitközségi tanács- és iskolaszék választása. E hó 4-án ment végbe a helybeli rom. kath. hitközség tanács- és iskolaszék választása, mely alkalomból a n á 1 u n k is most jelentkező néppárt lett a győztes. — Kibuk­tatta Boda Vilmos orsz. képviselőt, a hitköz­ség volt világi elnökét azért, mert az országgyű­lésen megszavazta a polgári házasságot; kibuktat­ták még: dr. Kramolin Emilt, Mehrwerth Ferencet, Adler Jánost, Udvardy Sándort, Takler József és Főglein János volt községi bírákat, — Sipos Már­ton, Mészáros Károly, Orbán József, Vesztergombi Ferenc községi elöljárókat. Meg választattak: Yesztergombi György (285), Grószbauer Ferenc (284), Ferger Mihály (280), dr. Szigeth Gábor (254), dr. Haidekker Béla (253), Dorogi István (240), dr. Morvay István (211), Tatai Mihály (204), Nagy György Hangonyi (200). Balázs János (197), Berta Ferenc (197). Czéh István (187) Farkas Imre (169), Hayt Gábor (166) Orffy Lajos (158), Nagy József Tar . 1148), id. Steiner Ignác (143), Mirth József (131). A régiek közüT a néppárt csak Orffy Lajos, dr. Szigeth Gábor, dr. Haidekker Béla s Grószbauer Ferencet vették be lisztájukba — akik pedig éppen nem tartoznak a néppárt kötelékébe; s valószínűleg őket is azért tartották meg. hogy a régi gárdából maradjon néhány intelligens elem a tanácsban. A mint halljuk, formahibák miatt a választást meg fogják támadni az illetékes körök. — Dunaföldvárott nagy közérdeklődés mel­lett folyt le a képviselő-testületi ülés. Az adony- szabolcs-paksi vasút engedélyese, Szeniczey Ödön és társai ugyanis a már megszavazott 60000 írthoz még 40000 frtot kívántak a várostól, hogy a tervbe vett vonal Dunafbldvár állomással létesülhessen. Hosszabb vita után, melyben Ragályi Lajos orszgy. képviselő, Szeniczey Ödön, Rátkay László, Hirsch Henrik, Bencze apát s még többen vettek részt, leszavazták 35 szóval 10 ellenében Szeniczey kérel­mét a 40000 frtot illetőleg. A közvélemény ugyanis nem akarja megbocsátani Szeniczey s társainak, hogy már évek óta függőben tartják a vasutkérdést s nem viszik dűlőre. De azonkívül egy másik, élet­revalóbb terv is merült fel, t. i. a sárbogtírd-duoa- íöldvári vasút, mely Dunafóldvár érdekeinek sok­kal inkább felelne meg s melyre az előmunkálati engedélyt többen is szeretnék, de a miniszter nem adja meg addig, míg az adony-szabolcs-paksi vonal terve végleg nem ejtetett el. Kérdés már most, vájjon Szeniczey és társainak sikerülni fog-e már­cius 1-ig — mert addig van idejük — a megfe­lelő törzsrészvényeket jegyeztetni. Ha ez Dem fog sikerülni, úgy — ha csak a minisztérium nem fogja megakadályozni — a sárbogárd-dunaföldvári terv kerül felszínre. — Halálozás. Alsóborsai Csorba Györgynó, szül. Düzs Mariska, élte virágjában, 18-ik évében Ó-Bányán elhunyt. — Csőd. Takler József Vesztergombi szeg­zárdi lakos, földmives, Szegzárdnak pár hét előtt lemondott községi bírája ellen a szegzárdi kir. tör­vényszék elrendelte a csődöt. Csődbiztos: ifj Závody Albin kir. törv. biró. Tömeggondnok: dr. Müller Ferenc ügyvéd. Helyettes tömeggondnok : dr. Fehér Dezső ügyvéd. — Templombetörő. A faddi rom. kath. temp­lomban valaki nemrég leütötte a perselyek lakat­jai, s azokból a benne talált pénzt, mintegy 15—20 frtot ellopta. Sokáig keresték a tolvajt, de nem ta­lálták. Végre a hir egy szomszéd község korcsmá- rosának is a füléhez jutott, kinek a felesége eszébe juttatta, hogy ép a lopás napjának estéjén Hero- nyányi József, faddi lakos náluk cigányzene mellett mulatott, a mi magában véve lényegtelen dolog . volna, de már akkor is feltűnt nekik, hogy úgy őket, míut a zenészeket aprópénzzel, csupa kraj­cárokkal fizette ki. Rágt-ön jelentést tettek a dologról, de a tettest nem kellett sokáig keresni, mert az már 2 hete a paksi járásbíróság börzében ^Jil, mivel azután, hogy a perselypénz elfogyott, egy újabb betörést követett el valamely magánháznál, a hol azonban szerencsésen elcsípték. Most tehát ebben az ügyben is folytatják ellene a vizsgálatot. — Jól őrzött község. Kocsola községben a múlt héten a marhák közt a száj- és körömfájás járványosán lépett fel. Ezt az elöljáróság a tamásii főszolgabírói hivatalnál azonnal bejelentette, mire Freund Lajos tamásii állatorvos a helyszínén meg­jelent s a ragály tovább hurcolását megakadályo­zandó, elrendelte, hogy a község főbejárataihoz meg­felelő számú őröket állítsanak. — Az elöljáróság az őrséget azonnal meg is alkotta. Tagjai lettek: Jankó Imre, Schuszbach György, Schmidt Péter, Schmidt János, Fetter József, Eckert János, Stocker György és Keszte Ferenc, kiknek szigorúan lel­kűkre köttetett az őrködés, hogy se ki, se be ne eresszenek egyetlen darab szarvasmarhát. Harmad­nap a csendőrök, ezeket ellenőrizendő, kimentek Kocsolára, de egyetlen őrt sem találtak a község bejáratánál. A hanyag őröket feljelentették a ta­másii főszolgabírói hivatalnál. — Térj meg János. Ez a cim sem nem tréfa, sem nem gúny, hanem egy becsületes s egy nem becsületes embernek a neve. A kettő közül a becsületes em­ber az apa, idősb Térjmeg János, ki fiában meg­bízott, a nerabecsületes pt-dig a fia, ifj. Térjmeg János, ki apja bizalmával rutul visszaélt s kinek fülében hiába visszhangzott a saját neve: Térj meg Jánosi—ő nem tért meg, — hanem ment előre a bűn ösvényén, mignem a nemezis végre utolérte. Az öreg Térjmeg János kis vagyonú, de szorgal­mas gazdanmber Pálfán, ki, hogy sorsán valamit lendítsen, megtakarított pár száz írtját kukoricába fektette, úgy számítva, hogy tavaszszal jobb áron túl ad rajta. Fiát mindenbe beleavatva, minden utó- gondolat nélkül rábízta a kulcsokat. Ezt fel is hasz­nálta az elvetemült lelkületű fiú, és egy cimborá­jával éjjelenkint, míg az öreg aludt, lehordták a kukoricát s zsákszám 40—50 krért eladogatták, a mi apjának 2 szer annyinál is többe került. A na­pokban egyszer az öreg megtekintvén a kukoricát, rémülve vette észre, hogy alig van már belőle va­lami. Hogy fia legyen a tolvaj, azt legtávolabbról sem merte volna hinni, tehát kétszeresen megré­mült, midőn még azt is megtudta. Az ügy most a gyönki kir. járásbíróságnál folyik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom