Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1895-12-29 / 53. szám

— Vasutmegnyitás. A győr-veszpróm-ö&w»- bovári h. ó. vasút veszprém-dorabovári vonalának ünnepélyes megnyitása Návay Aladár miniszteri titkár vezetése mellett tegnap ment végbe. A bejáró bizottság vezetője fölhatalmazást nyert, hogy amennyiben a pályát üzemképes állapotban találja, a közforgalomba helyezési engedélyt a helyszínén élő szóval megadhassa.

— Szabadságolás. Harrack Etelka, a szeg- zárdi polg. leányiskola tanítónője, ki már szeptembertől fogva dee. végéig, egészsége helyreállítására ismételten szabadságot kapott, most újra a tanév végéig tartó szabadságért folyamodott és azt meg is nyerte.

— Kivételes nősülési engedélyek. A houv. miniszter a kivételes nősülési engedélyt a következőknek adta meg: ifjú Péter János, börzsönyi, IQ. Steg- mayer Henrik váraljai, Yineker Henrik kótyi, Ste- fán Márton závodi, Wittenberger Károly bátaszóki, Veiszling György felsőnánai, Löbl János mucsfai, Läufer Ferenc závodi, Hoffmann Ákos murgai, ifj. Heidt György kótyi, Gősi Pál sárszentlőrinci, Gazdag Ferenc n.-dorogi, Durczi Vendel kocsolai, ifj. Trautmann János varsádi, ifj. F. Taba Benő ger- jeni, Koch Illés kalaznói, legifj. Benedek János decsi, Boros András nómedii, Magyar János őcsé- nyi, ifj. Becker János kölesdi, Bogár János őcsényi és Duska Károly nómedii, Szűcs László n.-szokolyi ifj. Friedrich János mucsfai, Isztl József kisszó- kelyi, Ziegenhiem Miklós kalaznói lakosoknak.

— A 10 krajcáros ezüstpénz bevonása. A még forgalomban levő régi 10 krajcáros ezüst váltópénzdarabok s ezekkel együtt a régi, de már ritka 5 kros ezüst váltópénzdarabok bevonását a pénzügyminiszter dec. 20-án kelt 92,675, számú rendeletével elrendelte. Ezek a pénzdarabok 1897. január 1-óvel törvényes forgalmon kívül helyeztetnek s igy nóvértókben 1896. dec. 31-ig forognak. Az állami pénztárak azonban 1898. dec. 31-ig tartoznak még ezt a pénznemet akár fizetésképen, akár beváltásra elfogadni, de ettől a naptól kezdve az államnak minden beváltási kötelezettsége megszűnik.

— Dllenház vezetőnők. A nagyszokolyi állandó menedékház vezetőnőjévé Odor Jánosné sz. Nagy Anna, a dunaszentgyörgyi menedékház vezetőjévé pedig Csengeri Etelka választatott meg. A decsi menház vezetőnő javadalmazása szabad lakáson kívül 300 frt fizetés és 100 frt dajkatartási átalányban határoztatott meg.

— A hóhér otthon. A ki azt hiszi, hogy Báli Mihály, az állami hóhér, valami vérengző természetű ember, az csak figyelje meg őt otthonában és el sem fogja hinni, hogy ennek főfoglalkozása a hóhérság volna. így az idén az egész nyarat dohánytermeléssel töltötte. Legkedvesebb munkája volt a dohánynyal való foglalkozás, és csak akkor hagyta abba a fűzést és dohány aggatást, ha emberakasztásra] hívták, aztán ismét visszatért kertjéhez, földjeihez. Teljes elismeréssel is adóztak az elért eredményeinek a most folyamatban levő dohány beváltás alkalmával. Egyébként is Báli Mihály bizonyos tekintélynek örvend a faddi lakosság közt, ahol őt igen szives embernek ismerik, ki semmi kérést meg nem tud tagadni, ha valaki hozzáfordul, a disznótorok, keresztelők s lakodalmak alkalmával meg rendesen ő a legkedólyesebb a vigadók közt és ezért nagyon szívesen látott vendég minden mulatságnál; szóval külsején nem hordozza rémes mestersége bélyegét.

— A gőzkazánok megvizsgálása és megszemlélése körül a kereskedelemügyi miniszter az államépitészeti hivatalokat az általok eddig teljesített teendők alól felmentette és e teendők ellátására gépészmérnöki szakképzettséggel biró egyéneket alkalmazott. E célból a fehérmegyei m. kir. állam- épitószeti hivatalhoz: Romy Géza gépészmérnököt mérnökké kinevezte s nevezettet megbízta a Fehér és Tolna vármegyék, valamint Székesfehérvár sz. kir. város területén levő gőzkazánok ügyeinek intézésével.

— Helyreigazítás. A dalérestély rendező bizottságának névsorából — mint bennünket értesítenek — ErdSdi Lajos, lapunk múlt számából a beküldő tévedéséből kimaradt, amit ezennel helyreigazítunk.

_4.

______________________________

— Népmozgalmi statisztika. Az 1895. szeptember 30-ával lezárt felekezeti anyákönyvek a kö* vétkező adatokról tanúskodnak. A dombóvári járásban született: 1972, (törvénytelen 81), meghalt: 1465, házasságra lépett 409 pár. A halálozás a s/.ületóseket Bedeghen és Felső-Nyéken múlta felül ; a legtöbb (törvénytelen gyermek 8) Dombóváron született. A születések számi Ozorán volt legtöbb: 197. ksimontomyai járásban született 1146, (törvénytelen 67), meghalt 785, házasságra lépett 333 pár. A legtöbb törvénytelen gyermek Hőgyészen született (12). A halálozás a születéseket Murgán, Kistormáson, Kölesden és S.-Szt Lőrincen múlják felül. A völgy ségi járásban született 977, (törvénytelen 35), meghalt 745, házasságra lépett 216. A legtöbb törvénytelen gyermek aránylag Szálkán született. A halálozásoka születéseket Tevelen, Váralján Majoson és Dömörkapun múlták felül. A dunaföld- vári járásban született 1611, (törvénytelen 86), meghalt 1196, házasságra lépett 355. A legtöbb törvénytelen gyermek született Duna-Földváron, Pakson, Faddon, Györkönyben és Kajdacson. Átlag véve a legtöbb törvénytelen gyermek az egész megye területén Tolnán és Duna-Földváron született. A halálozások a születéseket fölülmúlták a du- naföldvári ág., a madocsai és gerjeni ref. egyház- községekben.

— Gyógyszertárakba kezelők kirendelése. Konkrét panaszok legközelebb annak kijelentésére indították a belügyminisztert, hogy a törvényhatóság kezelőt is rendelhet ki oly gyógyszertár részére, melyből a gyógyszerész távollóte alatt az orvosilag rendelt gyógyszereket nem szolgáltatják ki helyesen, azaz idejekorán, mert a ^törvény szerint a gyógyszerész büntetés terhe alatt személyesen felelős a gyógyszerek helyes kiszolgáltatásáért, a „helyes“ kifejezés pedig a kiszolgáltatás' pontosságát is felöleli; s mert továbbá valamely gyógyszerősznek az a cselekedete, hogy a gyógyszertárát kezelő nélkül huzamosabb időre elhagyja, a gyógyszertárnak oly szabályellenes kezelését képezi, a mely teljesen indokolttá teszi a kezelőnek hatósági kirendelését

— A Veszprém—dombóvári vasüt műtan- rendőri bejárása, mint értesülünk, e hó 28-án ment végbe. Nagyon különösnek találjuk, hogy e vasút engedélyesei, illetve építői ez alkalomból Tolnavármegye törvényhatóságát annak rendje és módja szerint meghívni elmulasztották. Pedig Tolna vármegyét nemcsak területi eg, hanem anyagilag is igen közelről érinti ezen uj vasútvonal, amely vármegyénk hatalmas hozzájárulása nélkül bajosan lett volna már tegnap mütanrendőrileg megnyitható.

— Nyilvános köszönet. A szegzárdi magyar első asztaltársaság választmánya szegény iskolás gyermekek felruházása céljából gyűjtő ivet bocsát- ván ki, Albert J. ivén befolyt adományokat úgy a maga, mint a felruházott gyermekek nevében meleg köszönettel nyugtázza. Adakoztak: Wosinszky Mór esperes plébános, Borzsák Endre, Varasdy Lajos, Morvái István, Szegzárdi takaréktár 1—1 frt, Perczel Tivadar, Kramolin Emil, Sándor György, Tóth Antal, Abaffy Gyula, Bóvári Ferenc 50—50 kr. Helfer Károly, Berónyi J., Dicenty Ferenc, Theisz Lőrinc, Bence Ferenc 20—20 kr. Csötönyi István, Szászi János, Korbouics Dezső, Honorics József, Mohai Sándor, Hübner Péter, Major György, Antal Ferenc, Barta Antal, N. N. 10—10 kr, Döry Vik- torné 20 kr, Bajomi Ferenc 50 kr. Az asztaltársaság folyó hó 22-én minden nagyobb zaj nélkül tartotta meg évzáró választmányi ülését a Simon- féle vendéglő helyiségében, egybekötve avval, hogy 8 szegény gyermeket öltöztetett fel tetőtől talpig meleg ruhába azok könnyekig meghatott szülői s számos vendég jelenlétében. A társaság derék vendéglőse bőséges meleg ozsonnával látta el a felruházottakat, kikhez a választmány egy tagja intézett rövid, de az emberszeretet melegétől áthatott beszédet, szorgalomra, szülőik és egymás iránti szeretetve buzdítva őket. A felöltöztetettek nevei következők: A belvárosból: Barocsai Béla és Szént- ner Lujza. Az újvárosból: Bencze László és Simon Örzse. A ref. hitközségből: Horváth Mihály és Domonyai Éva. Az izr. hitközségből: Singer Jenő és Greschl Hermin.

TOLNAVAHMEGYR

— A botozás történetéből Hogy a múlt században az igazságszolgáltatás leggyakoribb módszere a botozás és vesszőcsapás volt, annak illusztrálására fölemlítjük a tolnamegyei levéltárban talált következő ékesen szóló adatokat. A simou- tornyai tömlőében 1766-ik óv julius 1-től december végéig 23 szerencsétlen delinquensnek összesen 1341 botot osztottak ki; ez a büntetési mód pedig csak mellékbüntetés-számba ment, mint manapság a pénzbüntetés vagy a politikai jogok elvesztése, mert ezenkívül az elítéltek még hosszabb vagy rövidebb ideig az akkori tömlöcök borzalmait is kénytelenek voltak átszenvedni. Az említett 23 szerencsétlen között öt volt olyan, aki 150 botütóst szenvedett el zavargás (tumultus) miatt; névszerint Szabó Ádám tüskevári takács, Tóth János hanti, Varga Mihály teszóri paraszt, Tabler Mihály gar- tai és Gosovits János tamásii takács. Nagyobb adagot kaptak még: Szabó István 100 bot alakjában, lopás miatt; a gyöngébb nemből pedig Bitter Judit pincehelyi asszony, szintén lopás miatt 64 vesszőütés (virgács) elszenvedésében részesült; Lendvay Erzsi és Kerber Erzsi már csak 24 vesszőütésben győződtek meg az akkori igazságszolgáltatás szigoráról, de azonkívül 1—2 évi rabságot is szenvedtek bűneikért. Húsz évvel később éppen ily dúsan virágzott a botozás ocsmány divatja, mint az kitűnik a tolnamegyei levéltárban föltalálható adatokból; 1787. április 1-től 1787. junius végéig terjedő egy degyed évben ugyanis a simontornyai megyeház börtönében szenvedő rabok közül 45 szerencsétlennek 1110 botütést osztottak ki. A'férfiakra mért botokat mellőzve, fölemlítjük, hogy a fogva levő nők között — a fogságbüntetésen kívül, — a következőképpen oszlottak meg a vesszőzések: Kovács Éva lopás miatt kapott 64, Hammerin Anna negyedévenkint 24, Kovács Margit káromkodásért 32, Baranyai Éva lopásért 18, Szőke Ilona lopásért 24 vesszőütést, a többiek pedig 12-től 6 vesz-? szóig lakoltak kisebb-nagyobb bűneikért. Ezek csak az enyhébb büntetésnemek voltak a múlt században. Mert a házasságtöréseket, tiltott szerelmeket, gyermeküléseket rendszerint lefejezésekkel büntették a női nemnél s csak nagy enyhítő körülmények esetén, vagy a törvény urainak jóindulatából szabadultak meg több évi börtön és 100—100ve§z- szőcsapás enyhítése mellett a haláltól.

— Az ózsáki önkéntes tűzoltó-egylet alapszabályait a belügyminiszter jóváhagyta.

— Pályázat özön. A dunaföldvári kir. járás- birósági végrehajtói állásra 34 pályázati kérvény érkezett.

— Tolvaj csavargó, Keidl János, a dombóvári vendéglős szolgája, kikapta a bérét, 13 frtot. Ezt meglátta Peterka Imre, csavargó mészáros legény és csakhamar barátságot kötött Keidllel. S mert egész nap együtt látták őket, fel sem tűnt senkinek, hooy midőn Keidl este lefeküdt, Peterka körülötte csarmókodott. Midőn pedig ez észrevette, hogy Keidl elaludt, szebjéből a pénzt kilopta és már kora hajnalban a pénzen elkezdett mulatni. Midőn aztán a károsult felébredve észrevette a kárát s mindjárt a mulató Peterkára gyanakodott, au- nak már alig volt valamije a pénzből. Átadták a tamásii kir. járásbíróságnak,

— Bortolvajok. Imre Lajos, medinai lakos pincéjébe rendszeresen bejártak és onnan apránként több hordó bort elhordták. Jelentést tett a csendőröknek, kik a tolvajokat csakhamar kézre is kerítették Rafajlovics Mihály és Krestics László, medinai lakosok személyében, kik beismerték, hogy már hónapok. óta járnak be Imre pincéjébe, de hogy mennyi bort hordtak el, azt nem tudják, miután apránként hordták el. Feljelentették őket a gyöuki kir. járásbíróságnak.

— Ellopott lószerszámok. Werner Hugó, tótkeszii lakos nemrég egy pár szép lószerszámot készíttetett. A múlt hót egyik reggelén arra ébredt, hogy a lószerszámok szőrin szálán elvesztek. A csendőrök rögtön megindították minden irányban a nyomozást és sikerült is nekik a szerszámokat Lévai Sándor szakcsi lakosnál megtalálni, ki azokat állítólag egy csavargó szíjgyártótól cserélte. A szerszámokat visszaadták a tulajdonosának, a tettest pedig nyomozzák.

1895. december 29.