Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1895-11-17 / 47. szám
V. évfolyam. 47. szám. Szegzárd, 1895. november 17. Előfizetési ár: Egész évre . . 6 frt — Icr. Fél évre . . .. 3 » — » Negyed évre . . 1 > 50 » Egy szám. . . . . 12 > Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kiTfil elfogad Krammer Vilmos kSnyrkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utca 1085. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Segédszerkesztő: Dr. LEOPOLD KOR ÍTÉL. SZÉKELY FERENC. Kéziratok visua nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséihez Intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Kik a szemfényvesztők? Kossuth Ferenc az ő üres, hatásnélküli, a közepesnél is szerényebb igényeket ki nem elégítő képviselőházi beszédében, melyet a költségvetési vita alkalmából tartott, szemfényvesztőnek mondotta a kormány s a szabadelvüpárt politikáját. Nem volna érdemes ezzel a váddal foglalkozni, ha azt az ellenzéki pártok a költségvetési vita alatt szintén folyton előtérbe nem állítanák, ha Apponyi Kassán, Horánszky, Ugrón, Ragályi a képviselőbázban ugyancsak nem szédelgéssel és szemfényvesztéssel vádolták volna a kormányt. De hát nézzünk csak ennek a vádnak szemébe. A kormány működése napról-napra konkrét tényekben tárul elénk, melyeket mindenkinek módjában áll a nyilvánosság előtt boncoló kés alá venni és kérdjük már most, hogy miben nyilvánul az a sokat hangoztatott szédelgés és szemfényvesztés? A költségvetés,' amelynek szolidságát és realitását Lukács László pénzügyminiszter szakszerű beszédében bőven kimutatta, tételről-tételre számokkal igazolja, hogy a kormány az állami élet összes igényeit, a melyek évról-évre jelentékenyen gyarapodnak, minden téren kielégíteni törekszik és képes, anélkül, hogy az adózó polgárokat nagyobb áldozatoknak kitenni megkísérelné. Nem-e a kormány céltudatos politikájának és munkásságának köszönhető legnagyobbrészt az a nagyfokú haladás, mely Magyarországon minden vonalon jelentkezik és a melyet .eltakarni vagy eltagadni nem lehet. Az egyházpolitikai törvények életbelépésével hazánk belépett a modern jogállamok sorába és azoknak végrehajtása, amint azt Perczel Dezső belügyminiszter az ö nagyszabású, a költségvetési vita színvonalát magasan túlszárnyaló beszédében kimutatta, simán és tapintatosan ment végbe, s aránylag igen csekély költséggel, amely ezen vívmányok nagyságával és hasznával szemben számba se jöhet. Az ország minden vidékén nagyszámban szaporodó kultúrintézmények nem-e azt bizonyítják, hogy a kormány a köz művelődési érdekeket is hathatósan támogatja, a tudomány és főleg a művészetek most fénykorukat élik Magyarországon, a mi nagyrészt a kormány bőkezűségének köszönhető. Gazdasági téren is nagy a föllendülés ; azért, hogy a gabonaárak alacsonyak, a kormány mit sem tehet. Hazánk közlekedési viszonyai utolérték Europa bármely államát, a magyar államvasutak gyorsaság, olcsóság és kényelem dolgában mintaszerűek, a vaskapu építése, a közép-Duna szabályozása és egyéb viz- szabályozások, a dunai h:dak felállítása, a vicinális vasutak folytonos szaporítása, az agrárbank felállítása, az elpusztult szőlőterületek rekonstruálása, dohánygyárak és egyéb állami kedvezményben részesülő ipar- vállalatok létesítése, a mezőgazdasági uj törvények mind az ország közgazdaságának érdekeit szolgálják és viszik előre. A fővárosnak mesés haladása bámulatba ejti a világot. Hol itt a szemfényvesztés, hol itt a szédelgés ? A kormány határozott, világosan kör- vonalozott programmot adott, melynek pontos és lelkiismeretes betartásán fáradozik, azt, amit Ígért, lépésről-lépésre becsületesen beváltja; az állami élet szükségleteinek kielégítése képezi működésének kiindulási pontját, számolva a fokozatos fejlődés által teremtett igényekkel, anéikül .azonban, bogy hamis illúziókban ringatni az országot, nem igér többet, mint a menynyit megtartani képes. Miben szédeleg tehát a kormány ? A kormánynak működése nyitott könyvet képez, melynek lapjait mindenki szabadon olvashatja. A kormány józan, ovatos és körültekintő politikájával elömozditja az ország fejlődését és felvirágzását és megóv úgy TÁRCZA. —«MŰM— Magyarország milleniuma. Irta: BÁRSONY ISTVÁN. I. A jövő, 1896-ik évben ezer esztendeje lesz már annak, hogy a magyarok ősei Árpád vezérrel az élükön, elfoglalták a Duna-Tisza mentét s ezen a tejjel-mézzel folyó Kánaánon megalapították Magyarországot. Sok dicsőséget aratott a magyar nép ez alatt az ezer év alatt a harcmezőkön ; sok viszontagságon is ment keresztül; de jó és balsorsban egyaránt megmaradt mindenkor magyarnak, szabadságszerető büszke népnek, a melynek Árpád óta van már alkotmánya s a mely az ő alkotmányának a védelmében páratlan példát adott a világ minden szabadságszerető nemzetének. Ezer éves dicső múlt után, a melynek oly sötét időszakai is voltak, minők a tatárjárás, a mohácsi vész s a török hódoltság: ma is fennál az aránylag kis magyar nemzet, s ámbár sokáig védőbástyája volt egész Európának a pogányság inváziója ellen, pótolni tudta nagy nemzetközi előőrsi szolgálatában szenvedett hátramaradását; utói tudta érni a civilizáció magaslatai felé haladó népeket; beállott azok előre törő soraiba s most nemes bizonyítékát készül adni annak, hogy elfoglalt helyét a fejlődés minden képességével s a haladáshoz szükséges erővel állotta meg. Ezt a bizonyítékot a jövő évi budapesti millenáris kiállítás sorozatán s az ezzel kapcsolatosan elkészülő nagy nemzeti alkotásokkal együtt fogja Magyarország a művelt világ Ítélete alá bocsátani. Amit a magyar állam mai területén 322,810 □ kilométeren, az ország tizennyolc millió főnyi lakossága a magyar haladás és műveltség dokumentumaiként összehordhat egy nagyszabású nemzeti közkincstárba; azt mind látni fogjuk a mille- niumi kiállításon. A mi a magyar nép és magyar föld nemzeti sajátsága, érdekessége, termelése : az együtt lesz egy rendszeres, óriási gyűjteményben, hogy örvendhessenek neki azok, a kik mindazt a magokénak vallják s hogy rokonszenvet és barátságos indulatokat keltsenek az életrevaló magyar nép iránt azokban az idegenekben, a kik a külföldről jönnek majd hozzánk, mint a mi kedves vendégeink. Ha idegenek is ők neküuk vérök és faji származásuk törvénye szerint, de édes testvéreink mindnyájan a humanizmus alapján s az emberiség közös nagy érdekének, a civilizációnak a szolgálatában. Ám azt, a mit Magyarország a mai napon mint haladásának fokát felmutatni képes, megtalálhatnék részletekben, itt-ott, ünnepies kiállítás nélkül is ; hisz' a műveltség félreérthetetlen nyomokat és jeleket hagy mindenen, a mit magasztos hatalmába kerít; s a fejlődés egyik nagyerejü harcosa, a nemzeti ipar, ezer meg ezer változattal tárja ki produktumait, bármerre fordulja is a kiváncsi szem. De a múlt idők érdekes maradványai, egy nemzet ezeréves történelmének a femnaradt emlékei, némely esetben a fenyegető semmivóválástól szerencsésen megmentett ereklyéi, nem kínálkoznak uton-utfólón, hogy gyönyörködjünk bennök, vagy hogy a tanulságokat levonván belőlük: épüljünk áltatok. — A múló esztendők elviszik magukkal a bennök fogantatott aktualitást, s a mit az uj idők kívánalma, divatja, haladása immár múzeumokba valónak ítél: nem kerül az többé különös ok nélkül a maga egykori fényével a nyüzsgő, eleven világba. Arra, hogy az ily letűnt érdekességek ismét felszínre kerüljenek s a nagyközönség érdeklődésének a középpontjává tétessenek, csakugyan ritka alkalom kell, olyan, a minő a mi ezredéves kiállításunk lesz. S ez a történelmi nevezetességű, a magyar nemzet életében örökké páratlan fontosságú kiállítás teljesíteni fogja e részben is hivatását; elénk fogja tárni mindazt, a mi a honfoglalás óta mint jellegzetes magyar alkotás ismeretes; az ősmagyar honfoglaló harcos földi maradványairól átröpülhet majd tekintetünk az első keresztény magyar királytól ránk maradt örökségre, végignézhetjük emlékeinkben a letűnt századokat; kronologikus sorrend szerint tűnődhetünk el azon, hogy mily fokozatokban fejlődött Magyarország oda, a hol ma vau. Ezért lesz a jövő óv május rnásodika (a millenniumi kiállítás megnyitásának a napja) igazi nagy ünnep a magyar nemzet történetében minden időköu át. Már ezért is érdemes lesz az egész müveit külföldnek elfáradni hozzánk, a mi barátságos vendégszerető magyar fővárosunkba, hiszen ezer év történél mének a kézzelfogható jelei, rncgelevenült maradványai ily nagyszabású csoportosításban tűit«-
