Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1895-10-27 / 44. szám

1895. október 27. — A szegzárdi alapnevelési egyesület tegnap, október hó 26-án délután 4 órakor saját, helyiségében tisztújító közgyűlést tartott. A tárgy- sorozat hat pontból állott. Az ötödik pont a kis­dedóvó választását jelezte, melyre Mattioniné Török Erzsiké választatott meg. — Ez után következett a tisztujitást. — A választás eredménye a kö vetkező. Elnök: Döry Pálné. Alelnök: Länderer Ar- thurnó. Igazgató-titkár: Kram mer János. Ügyész: dr Pirnitzer Béla. Pénztáros: Holub János. Gond­nok: Steiner Károly. Választmányi tagok: Ágoston Károlynó, özv. Papp Lajosnó, özv. Tóth Istvánná, özv. Theodorovits Lajosné, özv. Schöner Irarónó, özv. Eóth Ferencnó, Tekus Vilraosnó, Borsody La- josüé, Perczel Tivadárnó, Leopold Kornólnó, özv. Sass Istvánná, Wosinsky Mór, Goldberger Mór, Bodnár István, dr Lévai Ignác, Módly László, An­tal Ferenc, Kovács Dávid, Tóth Károly, Bati János és Nits István. — Pályázat. A pécsi kir. ítélőtábla elnöke három díjas joggyakornoki állásra 15 napi határ­idő lejárattal pályázatot hirdet. — Tűz. Penc György apáthii lakos háza ki- gyult és leégett. Ettől meggyűlt Tamás Henrik, Hajt Erzsébet s Schneider Jakab háza is és szin­tén leégtek. Ezeken kívül sok gabona, kukorica, takarmány, ruhanemű stb. is a lángok martalékává lett. A tűz keletkezési oko ismeretlen. — Névváltoztatás. Kohányi Anna Mária, tolnai illetőségű s ugyanottani lakos, vezetéknevét belügyminiszteri engedély lyel tUgróczit- ra vál­toztatta. — Csalás gabonajegyekkel. Köztudomású dolog, hogy a gabonakereskedők, mikor hetipiaco­kon, vagy vásáron a gabonát megveszik, a fogla­lóval együtt cédulát adnak az eladónak, ki pénzét aztán az irodában, vagy más erre megállapított helyen megkapja. Ilyen cédulákat kaptak Mado- csán Sulyok Gábor, Szintai Ferenc, István s Er­zsébet, meg Szadai Sándor, ottani lakosok. De ezek a cédulákat meghamisították s igy Strasser Vilmos gabonakereskedőtől 55 frt 20 krt, s Stauber Sán­dor gabonakereskedőtől 17 frt 28 krt csaltak ki, a mely nyereségen aztán megosztozkodtak. De az iro­dában csakhamar rájöttek a furfangos csalásra és jelentést tettek ellenük. A csalókat kihallgatták; kik is az összes csalásokat beismerték. Az ügy a dunaföldvári kir. járásbíróság előtt van. — Panoráma és állatsereglet. A belügymi­niszter Grits János szegzárdi lakosnak engedélyt adott arra, hogy panorámáját és állatseregletét egész Magyarországban hatósági engedély kinye­rése után mutogathassa. — Tót, a ki csehül van. Cseh György, ta- másii születésű, helynélküli csavargó cseléd, kö- nyörgött Tóth Péter ottani lakosnak, engedné meg, hogy egy éjjel az ő istállójában alhassók. A gazda megengedte az otthálást, s ö maga is ott aludt az istállóban. Éjjel egy ideig elbeszélgettek, aztán elaludtak. Azaz, hogy csak a gazda aludt, mert a legény, a mint észrevette, hogy a gazda mélyen alszik, felkelt és annak teljes öltözetét, még a csizmát, kalapot is magára vévén, megugrott. — Reggel a gazda látta, hogy meglopták. Élkesere- désében miut mondják, e szavakra fakadt: „A pél­dabeszéd azt tartja, hogy adj a tótnak szállást stb. Itt most Tóth adott Csehnek szállást, és az lett belőle, hogy a Tóth ugyancsak Csehül van vele. — Elkobzott fegyverek. Megírtuk nemrég, hogyan vált az udvarii tanító gyilkossá, midőn egy orvvadászt véletlenül agyonlőtt. S mert Udariban sok az orvvadász, a csendőrség ott egy kis razziát tartott és többektől, nóvszerint: Fuchs János, Wie- nelcker János és Vemer Jánostól 1 és 2 csövű va­dászfegyvereket kobozott el. Érdekes megemlíteni, hogy midőn WieneJcker utoljára volt vadászni, va­lami Krimpelbein János nevű ottani lakos belopód­zott az ő méhesébe és onnan egy szép kas méhét ellopta. De megtalálták nála. így most az orvva­dász is, a tolvaj is bajban vannak. — A pipa. Horváth János kocsis volt Nyers László kónyii lakosnál. Horváth nagy pipás volt és ezért gyakran intette gazdája, hogy a tűzre vigyáz­zon, különösen, ha az istállóban pipál, Horváth azonban verte a mellét, hogy miatta sohasem lesz baj. Pedig mégis lett. Múlt évi december 9-én is az istállóban pipára gyújtott és eltávozott. De va­lószínűleg a gyufát égve dobhatta el, mert eltávo­zása után azonnal az egész istálló lángban állt, úgy, hogy semmit sem lehetett onnan megmenteni. Többi közt bennégett egy 15Ö frtos csikó is. A szegzárdi kir. törvényszék Horváth Józsefet a btk. 425. § ába ütköző tűzvész okozás vétségében vét­kesnek találta és ezért a 92. §. alkalmazása mel­lett 20 frt fő- és 10 frt mellékbüntetésre Ítélte, Nyers Lá-zlót pedig keresetével a polg. per útjára utasította. Az ítélet jogerős. — Körözések. A gyöngyösi rendőrkapitány­ság Keserű József faddi illetőségű 25 éves cselé­det, mint szökevényt körözteti. A budapesti VII. kér. kapitányság Borzas Pál, simontornyai szüle­tésű 26. éves napszámost, a VI. kér. kapitányság pedig Samu Mihály n.-doroghi születésű, 38 éves, kocsist — kihágási ügyben nyomozza. A sárbo­gárdi járásbíróság lopás vétségével vádolt Prohászka Vencel, volt tolnai lakost, nyerges és kárpitost körözteti. — Veszett eb által megmart leány. A fő­városi tanács értesítette az alispáni hivatalt, hogy Blochinger Katalin, szdkadáthi születésű 8 éves leány, ki veszett eb által megmaratott, gyógykezelés végett a budapesti Szent-István kórházba fölvétetett. — Gyermektolvajbanda. Dombovárott K i s Dezső 12 éves és Törő Mihály 13 éves fiuk ha­sonló korú társakkal kis tolvajszövetkezetet alapítot­tak, amelynek az alapszabályait aligha mutatták be a belügyminiszternek. A szép reményekre jogosító csemeték a lopásodat üres zsákokon kezdték és tele zsákokon Tégezték. Első kísérletük Rechnitz József magtárában történt, ahonnan 15 üres zsákot és egy zsák diót loptak. A zsákokat 6 krajcárjával elado­gatták, a dión pedig megosztozkodtak. Az első si­kertől felbátorítva, csakhamar megismételték a dol­got és Heingl Rudolf kamarájából 18 zsákot lop­tak el. Ezeket négy krajcárjával adták el. Ezentúl egyéb dolgokat, különösen kukoricát loptak nagy mennyiségben és szintén potom áron adogatták el. De végre a kis banda rajtvesztett. Az egész com- pániát összefogdosták, az orgazdákat pedig felje­lentették. — Furcsa elégtételvevés. Bauer Ferenc, nagyszokolyi parasztról tudták az ismerősei, hogy hamis bankót csinál. Ezen a címen aztán többek jó pénzt adtak neki négyszeres hamisítványért. így tett Nyirátine is, ki 50 frtot adott át neki, hogy érte 3—4 szer annyit kapjon. De bizony nem si­került a dolog, mert időközben Bauer manipulá­cióit felfedezték, őt pedig elcsukták, néhány hét­tel ezelőtt meg végérvényesen el is ítélték több évig tartó rabságra. Szegény Nyirátine azonban nem vesztette el abbeli reményét, hogy még va­laha pénzéhez jut, csak várni kell érte, mig Bauer kiszabadul. De az asszonyt mégis bántotta a hosz- szu terminus ; hogy tehát a veszett fejszének, leg­alább egyelőre, a nyele megkerüljön, egyik múlt éjjel elment Bauerné udvarába és óljából az összes baromfiakat ellopta. De másnap megtalálták nála. Midőn ezért kérdőre vonták, azt felelte: „Tudom, hogy még soká kell várnom az 50 forintomra, hát legalább az interessét akartam megszerezni.“ — Kukoricalopás nagyban. Jankovics Mihály báttaszéki lakos, terhesnek találta a kukoricalopást kicsiben űzni. Mert naponkint kétszer, háromszor is zsákszám haza cipelni a kukoricát csakugyan terhes munka. Gondolt hát egyet. Fogatja lévén, ezentúl kocsival járt hol a báttaszéki, hol az alsó­nyéki határba kukoricáért, s igy természetesen sen­kinek jobb termése nem volt, mint neki. Otthon meg már várták a Vevők a hozott kukoricát, ame­lyet tőle jó olcsón megvettek. Hanem a napokban rajtavesztett. Az alsónyéki csőszöknek kezdett fel­tűnni a jövevény fogat, s mivel a lopásokért őket tették felelőssé, lesbe álltak, és szerencsésen el is csípték, midőn Angyö Mihály kukoricájából már 10 zsákkal a kocsira rakott s éppen el akart vele indulni. Ezek körülfogták és fogatát, a rajta volt kukoricával együtt elkobozták, őt pedig feljelentet­ték a szegzárdi kir. járásbíróságnak. — Furfangos parasztok. Bárdos János és István pilisi lakosok, 258 frtot letétbe helyeztek a bajai adóhivatalnál, s azt dr. Kemény Zsigmondnak közjegyző előtt átengedték. Időközben a bajai kir. járásbíróság végzésére felvették az összeget s ma­guk hasznára fordították, pedig a végzés már egy másik járásbirósági végzés által hatályon kivül volt helyezve. Ezért Bárdosékat felelősségre vonták, ná­luk az összegből még 210 frtot találtak. Ezt tőlük elkobozták, őket pedig csalásért feljelentették az illetékes hatóságnak. —, A törvényhatósági bizottság szegzárdi tagjai. Épen lapunk zártakor végezték a szegzárdi városházánál a törvényhatósági bizottság tagjaira adott szavazatok összeolvasását. A felső kerületbe megválasztattak: Selcz József, Grószbauer Ferenc, Biróy Béla, Ujfalusy Lajos és Zsigmond Ferenc. Az alsó kerületbe: Borsódy Lajos. — Hogy Unghvári László ceglédi gyümölcs- faiskolája manapság már milyen érdeklődés illetve kíváncsiság tárgya: igazolje azon körülmény, hogy nap-nap után nemcsak magánosak, de testületek is igen nagy számban keresik fel a nagyszabású te­lepet. Többek között a napokban a „Kecskemétvi- déki gazdasági egyesület“ egy tekiotólyes küldött­sége Horváth Döme nyugalmazott curiai tanácsel­nök vezetése mellett, nemkülönben a budapesti „felsőbb szöllő és borgazdasági tanfolyam“ szép­TOLNAVARMEGYE. ___________ sz ámú hallgatói keresték fel Angyal és Győri ta­nárok vezetése mellett. Mondani sem kell, hogy a telepon levő nemes és vadonc csemeték milliói, a pedáns rend, a különösen olcsó anyagok nagy tö­mege annyira megnyerte tetszésöket, miszerint ön­ként megígérték, hogy a telepet ezentúl nemcsak gyakran felkeresik, hanem legnagyobb 'erkölcsi tá­mogatásban is fogják részesiteni. Tényleg a kecs - kemétiek nagy megrendeléseket tettek. T A N Ü G Y. Tanító tanácskozmány. A szegzárd-kerületi esperességi tanítók köz­gyűlése e hó 24-en Szegzárdon tartatott meg Sághy Pál agárdi plébános és kerületi esperes elnöklete alatt. Az elnök rövid, kitartásra és buzdításra ser­kentő lelkes beszéddel nyitotta meg a tanács kozmányt, melyre a kerületnek majdnem ösz- szes tanítói és a lelkészek közül is többen megje­lentek. A tanácskozás főtárgyát annak megbeszé­lése képezte, váljon melyik rendszer jobb, az osz- tályrendszer-e vagy a váltakozó rendszer. A vitát Parti Ferenc tolnai tanító kezdte meg, ki mind­két rendszer előnyeit és hátrányait ismertette. —- Ezután igen érdekős és tanulságos vita fejlődött. Horváth Ignác szegzárdi tanító a váltakozó rend­szer hívének vallotta magát; Májer Antal az osz­tály rendszer mellett kardoskodott; Razgha Lajos szegzárdi káplán egy sajátságos módját ajánlta az osztály és váltakozó rendszernek, mely még való­színűleg sehol sincs behozva ; Kálmán Károly ennél sokkal jobbnak tartotta a szaktanitást. Hozzászól­tak még a tárgyhoz többen is és végre elnök e kérdés pedagógiai kidolgozására 1 drb aranyat tű­zött ki; a pályamunkák hozzá küldendők. Jelenti ezután elnök, hogy ő 3 drb aranyat tűzött ki azon kérdés kidolgozására: mily viszonyban legyen a lelkész és tanító, hogy a tanítás sikere biztosabb és jobb legyen ? A pályadijra három munka érke­zett be, melyeknek megbirálására Zányi György faddi plébános, Lengyel Ferenc tolnai és Várkonyi Sándor szegzárdi tanítókat küldték ki. A legjobb munka dija 2 arany, a másodiké 1 arany. Ezután egy közös tanterv kidolgozására ke­rült volna a sor, azonban Májer hozzászólása után ez fölöslegesnek mutatkozott, mert hisz a püspöki szabályrendeletben az elég körülményesen elő van irva. — A jegyzői tisztről leköszönt Bozsolik Fe­renc helyett Lengyel Ferenc tolnai tanító választa­tott meg egyhangúlag jegyzőnek. — Végül Bozso­lik Ferenc decsi r. kath. tanító sérelmes ügyében a tanácskozmányból kifolyólag Pártos Zsigmond mözsi plébános indítványára kérelem intéztetik a megyés püspökhöz, kérvén, hogy nevezett tanítónak a vele történt igazságtalan és méltánytalan ügyben lehetőleg elégtételt szerezni kegyeskedjék. Ezzel az érdekes tanácskozmány véget ért. A tanácskozmány tagjai ezután Pernitz vendéglőjébe mentek ebédelni, hol lelkes tosztokban természetesen nem volt hiány. KÖZGAZDASÁG. Gzeglédi faiskola. — „Pécsi Napló“ nyomán. — Még a megcsontosodott rossz akaratnak is bajos volna kétségbe vonni azt, hogy a gyümölcs nemcsak mint fogyasztási tárgy, de még mint ke­reskedelmi cikk is határozott értékkel bir. Hisz nem kell több, mint egy rossz gyümölcstermő óv s már megórezzük, hogy hiányzik valami az asz­talunkról, a gyerraeksereg nagyobb sirást-rivást visz véghez s köznépünknél roharaossabban fogy a kenyér. A gyümölcs az úri asztal kiegószitó része, a gyermekeknek békéltető eszköze, népünknél pe­dig a szójárás szerint fele kenyér. S mégis, ha te­kintetbe vesszük azt; hogy maga a fatenyésztés oly nehézkesen — mondhatnám ólomlábon halad elő, önkenytelenül is kutatnunk kell az előidéző ökok után, melyek ezen aránytalan helyzetet teremtik. Egyszerű és természetes dolog az, hogyha gyümölcsöt akarunk, első sorban is akarnunk kell annak a fáját is. Mert jólehet, hogy tréfának meg­járja az a szokás-mondás, hogy „Sok gyümölcs te­rem a pécsi, köveken.“ (Értvén alatta a pécsi pia­cot) de végre is a gyümölcsöt fa nélkül, csak pama­___________________________________5^_

Next

/
Oldalképek
Tartalom