Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1895-10-13 / 42. szám

4. TOLNA VÁRMEGYE. 1895. október IS. — Állami kedvezmény a szőlőtermelőknek. A pénzügyminiszter hozzáintézett kérdés folytán kijelentette, bogy a szőlősgazdák házi fogyasztásra szánt saját termésű borainak a kedvezményes adó­tétel alá vonása nem szól csupán az uj termésre, hanem az esetleges készletre is kiterjed és a ked­vezmény igénybevétele iránti bejelentés a szüret után azonnal eszközölhető. Az a körülmény, hogy valaki egy vagy több éven keresztül a kedvezményt nem vette igénybe, nem fosztja meg attól, hogy a kérdéses évekről fenmaradt saját termésű borait a kedvezményes adótétel mellett fogyaszthassa. Ha valaki a kedvezményes évben megszűnik szőlősgazda lenni, az év végéig élvezetében marad ugyana ked­vezménynek, de azontúl nem lehet igénye esetleg még megmaradt saját termésű borainak a kisebb adótétel alkalmazásával való megadóztatására. — A szegzárdi Népbank vasárnap megtar­totta a múlt vasárnapra hirdetett, de a tagok rész­vétlensége miatt elhalasztott közgyűlését és kimon­dotta az V. csoport feloszlatását. Az igazgató-vá­lasztmány javaslatához képest a közgyűlés elfogadta, hogy minden befizetett részvény után 76 frt 55 kr fizettessék ki. De most csak a 76 írt jut kifi­zetésre. A kifizetések csütörtökön kezdődtek. — Gyújtogató gyermek. 7ieglmann István, mucsii lakos szérüskertjében összerakott ötven sze­kér szalmából álló kazala meggyűlt és elégett. A vizsgálat kiderítette, hogy Tieglmann szomszédja, Póth Ádám hat éves fiacskája otthon gyufához jutva, azzal a szomszéd szalmakazala mellé bujt és ott gyújtogatta. Az elégett és még félig égő gyufákat pedig a szalmakazal melletti árokba dobálta. Mi­dőn egy ilyen eldobott, de még égő gyufától a szalma meggyűlt, a kis fiú elfutott és torkaszakad- tából kiabálta, hogy tűz van. — Hamis okmányok. Duna-Földvártt Fejős Dezső gyógyszerésznél múlt hó 21-e óta egy állí­tólag Szabó Gyula, igazi nevén azonban valószínű­leg Aranyosi, vagy Páskucz nevű áegéd volt al­kalmazásban, kiről kiderült, hogy az okmányai mind hamisítottak. Ezen okmányok között van egy Szabó Gyula makói lelkész nevére hamisított ke­resztlevél s hót darab gimnáziumi bizonyítványa. Az okmányokat tőle elkobozták, őt pedig letar­tóztatták. — Ezer darab tojás. Ennyit akart Pollák Ignác murgai lakos a napokban a vasúton Buda­pestre szállítani. A tojásokat ládákba elrakva kite­tette a folyosóra, hogy hajnalban a kocsira fel­rakhassák. De ennek neszét vették Rittmann György és Rittmann József ottani lakosok, kik elhatároz­ták, hogy ők megelőzik a vasúthoz szállító kocsi­kat és ellopják a tojásokat. Nagy vakmerőn át­másztak a két öl magas falon, a ládákat íelfeszi- tették, és a tojásokat kosarakban haza szállították, ott a padláson szalma közé rakták, azon szándék­kal, hogy kicsinyenként eladogatják. Hogy egy ré­széből még azon éjjel lakmároztak, azt talán mon­dani is felesleges. De bizony keserű utóize lett a tojásnak, mert reggel, a mint rájöttek a tolvajlásra, csakhamar kinyomozták az egész dolgot. A tojást náluk megtalálták és elkobozták, őket pedig letar­tóztatták és átadták a gyönki kir. járásbíróságnak. — Jól megőrzött vagyon. Szinder Ádám és Heimbach János szálkai községi őrök éjjel elmen- vón Klein Adolf pincéje előtt, abból gyanús neszt hallottak. Lesbe álltak tehát és csakhamar meg is jelent nagy loppal a pinceajtóban Yolant Bálint, Elein kocsisa, bort és pálinkát hozva magával. Nyomban követték Vili Konrád és Heid János, szintén jól megrakodva. Az éjjeli őrök szeme meg­villant. Itt tehát lesz valami. A mint a tolvajok az ő rejtekhelyükhöz értek, ezek előugrottak és közbe­fogva a jól megterhelt tolvajokat, rájok szóltak: Mit csináltok? Ezek első meglepetésükben majd kővé meredtek; de midőn az őröket megismerték, felvidult az arcuk. Hát egy kis itókat szereztünk. Jertek, jut belőle nektek is. És az őrök mentek. Sőt még mivel az ital hamar fogyott, a tolvajok több éjjelen át folytatták a manipulációt, mivel Klein néhány napra elutazott volt, az őrök pedig hí­ven resztvettek a mulatságokban. De torkukra forrt, mert Klein megérkezve, jelentést tett és az egész dolog kitudódott. Az ellopott italok értéke megha­ladja a 150 irtot. — A rókavadász. Ifjú Acs István felsőnyéki és Varga József Nagy-Berény községi (Somogym.) lakosok folyó hó 5-én hajnalban Felső-Nyék köz­ségből a belfürgedi uradalom kukoricaföldjére men­tek kukoricát törni. Útközben, minthogy még úgyis nagyon korán volt és az idő is beborult, egy Felső- Aladár és Bel-Fiirged puszták közt levő szalmaka­zalnál leültek pihenni. Ez idő alatt Liszák Imre csősz Belfnrged felé menvón, messziről látta, hogy a szalma kazal végén valami mozog; megőrült, mert azt hitte, hogy ott most az a róka egerósz, melyet ő mér harmadnapja les, de elfogni nem bir. Óva­tosan közel sompolygott tehát és midőn vagy 30 lépésnyi közelségére ért, rálőtt. De ekkor nagy ré­mületére jajgatást hallott; tehát oda sietett s majd kővé vált ijedtében, midőn látta, hogy ő róka he­lyett két embert lőtt meg. Szerencsére a lövés nem halálos. A vizsgálat alkalmával Liszák teltét vona­kodás nélkül bevallotta és mélyen le volt sújtva végzetes tévedése miatt. — Gyilkos szándékkal. Glöckner Keresztóly és Kolep György raórágyi lakosok igen jó barátok voltak — valaha; de az már régen volt; mert most már a legnagyobb ellenségek. A nagy ellenséges­kedésnek pedig az oka az, hogy Glöckner egyszer, már évekkel ezelőtt Koleptől 100 Irtot kórt kölcsön, rövid időre. Ez szívesen kölcsönzött neki, de kijelentette, hogy a pénzre nemsokára szüksége lesz. A szükség napja el is érkezett, de az adós húzta, halasztotta a fizetést, végre pedig még gorombáskodott, hogy minek zaklatja, mikor neki pénze nincs. Ezért aztán a hitelező meghara­gudott és fenyegette, hogy bepereli. Ettől azonban az adós mégis megijedt, mert tudta, hogy az sok költséggel jár. Hogy tehát ezt kikerülje, szörnyű boszugondulat fogamzott meg benne. Puskás em­ber lévén, elhatározta, hogy hitelezőjét lelövi. A múlt hét egyik estéjén aztán meg is tette és be­léje lőtt. De a lövés nem volt halálos és Kolep a merénylőben felismerte Glöcknert. így hát Glöck- nernek nem lévén elég egy baj, szerzett hozzá egy másikat, még nagyobbat is. — Tüzek. Pincehelyen Kövér Istvánné háza teteje kigyult és nagyobb mennyiségű gabona, ku­korica és ruhaneműje elégett. Ettől meggyűlt Sandi Ferenc háza s minden kukoricájával együtt elégett. Innen a tűz átcsapott ifj. Molnár János házára, melyet sok takarmányával együtt elham­vasztott. Yégül még a tűz Kondás János házába is belekapott és szintén elhamvasztotta. A kár más­félezer forintra rúg. Biztosítva alig volt valami. A tűz keletkezési oka ismeretlen. — Bölcskón is volt a napokban tűz, mely alkalommal Sraf Mi­hály háza teteje gyűlt ki és égett le. A kár 150 frt. — Cigány furfang. Balázs József, Együd István és Nyiredi László, szakályi lakosok kóbor­cigányoktól vettek lovakat. De mert tudták, hogy cigányok a lovakat lopni szokták, előre megbe­szélték, hogy vigyázni fognak, nehogy a kóbor­cigányok becsapják őket. De a cigányok oly ma­gas árt kértek a lovakért, hogy az a vevőknek na­gyon imponált, mert ebből látták, hogy a lovak nem lopottak, mert a cigányok nem akarnak min­den áron túladni rajtok. Végre megalkudtak. Mi­dőn fizetésre került a sor, a vevők kérték a lópasz- szusokat, a cigányok meg nagy készséggel adták elő azokat; de csodálatosképen egyik sem illett a lo­vakra. No nem baj, akkor elcseréltük a másikak­kal, majd holnap elhozzuk az igaziakat; tehát, hogy egész biztosak legyenek a dologban, minden ló árából fogjanak le holnapig 10—10 frtot. S úgy lön. Természetes, hogy a cigányok sem másnap, sem harmadnap, sem azután nem jelentek meg, de megjelentek helyettük nemsokára a csendőrök, kik az igazi lóleveleket hozták azoktól, akiktől ezeket lopták. A lovakat tehát elkoboztak, őket pe­dig feljelentették. — Betörések.Klettinger János és Staub Jó­zsef nómetkeóri lakosok kamráját feltörték, és azok­ból több mint 300 frt értékű ágy- és ruhaneműt elloptak. Másnap éjjel meg Tót-Kóren törték fel Buzsenie János és Szilacsik János kamráit, a hon­nan szintén nagyobb mennyiségű ágy- és ruhane- müeket loptak el. Mindkétfóle betörést valószínűleg kóbor cigányok követték el. De mind a mai napig nem lehetett nyomukba jutni. — A kit sokan szeretnek. Amíg Szakálas Léna, állítólag Felső-Hidvég legszebb leányát csak ketten szerették: Tóth József és Szabó József, ezek csak megtűrték egymást, mert mindegyik remélte, hogy a leányt a másik kezéről csak elüti. De midőn a kettőhöz Erdélyi József személyében még harmadik imádó is csatlakozott, a megszaporodott Józsefek már nem nézhették egymást jó szemmel, hanem elhatározták, hogy véget vetnek a dolognak. Vasár­nap egy kis korcsmái mulatságon találkoztak a ve- tólytársak, minthogy a lány is ott táncolt. Mulat­ság közben összegabalyodtak és kést rántva, egy­mást derekasan megszurkálták. Mind a három meg­sebesült. Sőt még a verekedés tárgya: a szép le­ány is, ki, midőn a vérengzést látta, melyet imá­dói egymáson elkövetnek, közéjük futott, hogy el­válassza őket. De csak azt nyerte vele, hogy vélet­lenül az egyik imádó kése az ő balkarját is felha- sitotta. Most mind a négyen betegen feküsznek. ' De legjobban megsebesült Erdélyi; hanem most már mind veszélyen túl vannak. — Névmagyarosítás, Gosztola József, ozorai illetőségű, Kassán állomásozó m. kir. csendőr ve­zetéknevét belügyministeri engedélylyel „ Galgóczi-xa, Samu Péter, szegzárdi illetőségű, sziotén Kassán állomásozó m. kir. csendőr vezetéknevét „Szilá­gyi*-x& változtatta. — Érdekes bűnügyi olvasmányok egész tár­házát nyújtja a Budapesten megjelenő „Rendőri Lapok.“ Es pedig kit ne érdekelnének manap már a bűnügyi olvasmányok, melyek rendesen ép oly izgatok, mint a milyen tanulságosak. Mert a „Rendőri Lapok“ kiváló figyelmet fordít arra, hogy úgy rend­őri, mint csendőr olvasói, mint pedig a nagykö­zönség megtalálja a magáét. A hatósági közegek nélkülőzhetlen tanácsadót találnak a lapban a nyo­mozáshoz a közönség pedig megtanulja, miként vódekezhetik a tolvajok ellen, a kik, — sajnos — lópten-nyomon mögöttünk teremnek s fosztanak bennünket. Pedig milyen könnyen védekezhetünk ellenük, ha szorgalmasan olvassuk a „Rendőri La­pok “-at. A következő évnegyedben pedig nagyon sok kedvezményben is részesülnek az uj előfizetőd. Külön önálló regénymelléklet, év végén csinos vá­szonkötésben külön regényt, csaknem ingyen, in­gyen Nemzetközi rendőri lapot, a Nyilvántartást, melyből a hatóság és a nagyközönség egyaránt tanulja megismerni a reá nézve veszedelmes em­bereket. A „Rendőri Lapok“ Magyarország egyet­len rendészeti közlönye,mely...amilyen,,nélkülöz-. hetlen a közbiztonsági hatóságoknak, ép oly tanul­ságos a nagyközönségnek. Különösen ajánlható kaszi­nóknak, kávéházaknak is. Előfizetési ára: Hatóság, csendőrség és rendőrség részére: egész évre 7 frt, félévre 3 frt 50 kr, negyed évre 2 frt. Magánosoknak: egészévre 10 frt, félévre 5 frt, negyedévre 2frt 50 kr, mely összegek a kiadóhivatalba Budapest, VII. Do­hány-utca 88. sz. alá küldendők. — Unghváry László ceglédi hírneves 121 holdas gyümölcsfa-iskolájának név- és árjegyzéke megjelent, mely legszerényebben szólva is a con- tinens elsőrendű gyümölcsfa-iskola árjegyzékei közt mondhatni a legelső helyet foglalja el. A mű quart alakban 80 oldalra terjed s a benne levő szakcik­kek, nyilatkozatok, de legfőként a kimerítő fajle- irások valóságos gyümölcsösbe ti lexiconná teszik azt. A műben kitüntetett igen nagy készlet s mér­sékelt árak reményt nyújtanak, hogy a világ leg- elsőbb helyre sorozható gyümölcsfa-iskoláival egy színvonalon álló eme hírneves hazai cég eléri azt, amit az állam el nem ért, vagyis a külföldről tör­tént csemetebehozatalnak, a tapasztalt kitűnő minő­ség és olcsó árak mellett nemcsak véget vet, ha­nem — amiről eddig is örömmel győződtünk meg — már külföldre is teljes megelégedés mellett tö­megesen szállít gyümölcsfacsemetót. — Unghváry László fenti árjegyzékét kívánalomra bárkinek is megküldi. — Örvendetes verseny. Miután a magyar- országi gépek legújabb idő óta Oroszországban erős versenyt folytatnak az ott régi idő óta használat­ban levő angol cséplőgépekkel, ez utóbbiak verseny- cséplésre provokálták a magyar gyártmányokat. Mint értesülünk, e versenycséplés közelebb tartatott meg Orel városban az ott rendezett mezőgazdasági kiállítás alkalmával. A versenyben Marehal, Robey, és Hornoby-féle gőzcséplőkészleteket tényes ered­ménynyel győzte le a Magyar királyi állam­vasutak által kiállítótt gőzcsépiö- g é p. A magyar gép ugyanis sokkal többet csépelt sokkal tisztábban és nyugodtabban dolgozott az összes többi gépeknél, s ezért a legelső kitüntetést, a nagy aranyérmet nyerte el, a mely kitüntetés Oroszországban külföldi gyárnak eddig még soha sem adományozt&tott. Az államvasutak gépgyárá­nak gépei egyébként az Amsterdamban legutóbb megtartott világkiállításon is a legmagasabb kitün­tetést nyerték el. Bizonyára örvendetes hazai gyár­iparunk azen kettős külföldi sikere és kívánatos volna, hogy hazai gazdaközönségünk, amely eddig még nagy mértékben a külföldi mezőgazdasági gépek felé vonzódik, ezentúl szintén az országban készült mezőgazdaságigépeket a külföldiekkel szem­ben előnyben részesítse. v; . \

Next

/
Oldalképek
Tartalom