Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1895-09-29 / 40. szám
2. TOLNA VÁRMEGYE. 1895. szeptember 29. kellő tapintattal és körültekintéssel vezessék be az uj törvényeket a gyakorlati életbe, nehogy esetleges félreértések vagy rossz indulatu törekvések megzavarják a törvények békés és foganatos végrehajtását. A jegyzői kar hazafias érzésében és a szabadelvű alkotások iránti előszeretetében bízvást bízunk, s reméljük, hogy a legjobb indulattal és türelemmel iparkodnak a be- léjök helyezett bizalomnak megfelelni. — A kezdet nehézségeivel mindenesetre meg kell küzdeniök, s nem kis feladat hárul rájok különösen eleinte, mig maguk is, meg a nép is hozzászokik az uj törvények rendelkezéseihez ; de nem szabad felejteniük azt, hogy nemes, hazafias ügy szolgálatában állanak, s a magyar nemzeti állam egyik nagy jelentőségű alkotásának lesznek letéteményesei és úttörő munkásai, kik éppen az uj törvényekből folyó funkcióknál fogva a. nép előtt tekintélyben, fontosságban nyerni fognak s igy közvetve saját állásuk, pozíciójuk megerősítésén fáradoznak akkor, midőn a szabadelvű törvények sikeres életbeléptetését elősegíteni iparkodnak. Adja Isten, hogy nemes munkájuknak meg legyen a szabadelvű eszmék hívei által óhajtott üdvös eredménye. Kossuth Ferenc Szegzárdon. Múlt vasárnap délután ment végbe a tolnamegyei függetlenségi párt által tartott, úgynevezett szervezkedő ülés, melyre lejött Kossuth Ferenc is, Papp Elek és Hentaller Lajos képviselők társaságában. A fogadtatásról a fővárosi lapok elég bőven referáltak, sőt némelyik, mint teszem az „Egyetértés“, hatalmas auxesisekkel iparkodott nagyobb jelentőségűvé tenni az eseményt, remélhetőleg olvasóink helyeslésével találkozunk igy tehát, ha annak hosszabb leírásától eltekintünk. Csak azt jegyezzük meg, hogy általánosan föltűnt az a jelenség, hogy a szegzárdi függetlenségi párt intelligens elemei és régi zászlóvivői az összes ünnepségektől távol maradlak és hogy a szegzárdi polgárság sem jelent meg oly nagy számban, mint a sárköziek, agárdiak és harciak. Szegzárdon inkább a felsővárosiak vettek részt az ünnepélyen. Egyáltalán sokkal nagyobb sokádalmat várt minfordult a költő felé, s meglepve az ifjú szépsége és üdesége által, rápazarolta saját szépségének és kedvességének arzenálját. Csoda-e, ha Gáthy, aki a Madonna arcnak csak egyik felét látta, az oly természetesnek látszó csáb ellen vértezve nem lévén, az első percben rabul esett. E pillanattól nem létezett rá nézve asszony, csak Magda. Bálványozásig szerető nővére szertelen imádatában nem látta meg a veszélyt, mely e találkozásban rejlett. Öcscsét áradozni hallva, együtt örült vele az est egész sikerének és szította az átkos lángot a fiú szivében. Másnap meglátogatta Magdát. Félve, szégyenkezve ment hozzá, s boldogan távozott tőle. Az asszony kedvessége, a szívélyes fogadtatás végkép levette lábáról. Találkozott ott Helényi báróval, de a csóknak, ölelésnek természetesen már nem lehetett tanúja, miben e második látogató, a férj barátja, s az asszony szeretője részesült. Ekkor még nem lett volna késő ! Magdának nagyon megtetszett a fiú. Hatott reá a romlatlan kedély, hamisítatlan természetesség és erő, a mivel az ő társaságában találkozott. Férjét nem szerette, a bárónak rabja volt inkább, mint szeretője, a szükség sa megszokott fény szeretető dobta karjaiba. Vágyott tehát egy 30 éves asszony összes hevével a szerelemre. Gáthy jókor jött. Érzéki szerelemre gyuladt ez életerős fiú iránt s biztosítani akarta őt minden áron. Lakásán — a báró miatt — nem fogadhatta.--------Légyottot ad ott tehát neki az akadémia képtárában. És ott denki az előzetes híresztelések után, mint amennyi összesereglett Kossuth Ferenc fogadtatására. Dicsérettel kell megemlékezni arról, hogy az egész ünnepség teljes rendben, zavartalanul folyt le, úgy, hogy a rendőri hatóságnak sehol semmi dolga sem akadt. Csak egy kellemetlen epizód merült föl, a melynek eredetét és rendezőit eddig még homály takarja, de alaposan lehet gyanítani a forrást, a honnan keletkezett. Kossuth bevonulása alkalmával a Szent- Háromság előtt néhány polgárember a lassan haladó kocsi mellé állt s egyikük Kossuth-bankókat tartva kezében, azt kérdezte Kossuth téli „Mikor váltja be az Ur ezeket a bankókat? Körülálló bérenctársai pedig *Abcugt és * Éljen a néppárti szavakkal kísérték vezetőjük arcátlan manőverét. Kossuth Ferencet ez a, bizonyára tervszerűen előkészített incidens, nagyon kellemetlenül érintette, aminek később többször kifejezést is adott, sőt elutazása alkalmával, a vasútnál is megemlékezett róla. A gyűlés befejezte után látogatást tett Adler N. Jánosnál, honnan a polgári olvasókörbe ment, s itt a fehérruhás lányoktól és a jelenlevő asszonyoktól még a táncot sem tagadta meg. A fáklyászene és bankett is zavartalanul folyt le; ezen a lakomán azonban a szegzárdi intelligens elemből nagyon kevesen vettek részt, nagyobbára "vidékiek, iparosok és polgáremberek voltak láthatók ; Szegzárdról összesen 30-an voltak jelen. A fáklyászene alkalmával B o r z s á k Endre ref. lelkész, a következő beszédet intézte Kossuth Ferenchez: Nagyságos képviselő ur 1 Mélyen tisztelt hazafi 1 A fáklyás-zenével való megtisztelés civilizált népeknél egyik nagyon regi módja a tisztelet, szeretet és ragaszkodás külsőitésének, kimutatásának, azok iránt, a kik bármiféle tekintetben magukat jól órdemesiték !.-------— De valamint a világtörténelem bizonysága szerint voltak népleigázó és vérszopó zsarnokok, kik hatalmi főlényük s szinte duzzadozó nyers erejük tudatában, szolgalelkü alantasaik által hivatalból elrendelt külső pompa és a népre ráerőszakolt, megparancsolt robot-tisztelgés glóriájában tetszelegtek: úgy — a minden nemesebb érzelmüeket lesújtó — napi tapasztalat szerint, ma is vannak még olyan fáklyás-zenék, melyeknek alapja nem a valódi érdem, hanem a ragadós divat, szülő oka nem a ragaszkodó szeretet, hanem a rugaszkodó kapzsiság, hatalmi vágy, emelkedési viszketeg s azon — magát axiómává kinőtt — szomorú vélekedés: * tisztelegj ! ünnepelj l hogy tisztellessél és ünnepeltessék — — Tartsd a hátad, hogy mások emelkedhessenek, mert te is csak igy emelkedhetel / « Az ilyen fáklyás-zene az, a melynél nagyobb a füst, mint a láng, — nagyobb a torok, mint a szív, — több a nevetséges, divatos külsőség, mint a tiszteletet érdemlő igaz alap, a benső igazság! — szinte maga vallva szerelmet — vallomásra bírta és — megfutott előtte. Ez ideális gondolkozásu gyermek előtt el kellett rejtenie a madonna arc másik felét, különben elriasztja. Miután pedig kellően megkinozta azáltal, hogy három levelére sem válaszolt: mutatva, mintha öngyilkosságtól félne, meglepte a költőt Bajza utcai kis lakásán, és ott — a fiú szerelmének heve által mintegy legyőzetve — átengedte magát neki. Megértette aztán vele, hogy nála lakásán nem találkozhatnak. A Józsefváros egy rejtett zugában a Mária-utcán vettek ki tehát egy három szobás lakást s ezt alakították át puha szerelmi fészekké. Mennyi boldogságnak, mily önfeledt mámornak volt tanyája e rejtett zugoly I — Gáthy őrülten szerette Magdát. Csak érte, csak általa élt. Miatta szakított menyasszonyával, Párdy Erzsikével, elhanyagolta testvére és sógora, Szeghő professor családját, el az irodalmat, a munkát. Megfeledkezett az etikett legelemibb szabályairól; nem tett eleget az ön sa- lonjában kapott meghívásoknak. Egy szóval, rabja volt Bozóthynénak teljesen. Bozóthynó ez alatt sok ügyességgel és még több szemérmetlenséggel folytatta az alakoskodást a férj, a házibarát és a szerető, e modern trinitás között. Nem minden aggodalom nélkül mégis, mivel egyrészt félt, hogy Hetényi a kifejtett óvatosság és bujkálás dacára is tudomást vesz Gáthyról s akkor a fényűzésről, melylyel a báró a pásztorórák fejében körülvette, le kell mondania, de sőt a férj ép Hálákat adok a jó Istennek, hogy én most sem amolyan régi szabású zsarnok-imádás kirendelt bálvány-papja nem vagyok, sem pedig az újabb szabású, modern, divatos külső tisztelgést végzők egyik vak eszközének magamat nem tekinthetem. — Nem, mert ón az első felszólításra, — magamtól, egészen önként és igaz örömmel vállalkoztam e megtisztelő szerepre. — Nem, mert a mi fáklyás- zenénk, valamint ilyetén tisztelgésünk oka: nem kirendelés, alapja nem futó-fövényhez hasonló divat, hanem azon mély tisztelet, forró szeretet, igaz ragaszkodás, melyet minden magyar ember érez, még az is, aki tagadja, hogy érzi, Kossuth Lajos fia iránti Ki volt nekünk Kossuth Lajos?!... Ő, a magyar nemzet politikai egének az egész világra ragyogó, de különösen édes Magyar hazánkat áldott sugár-özönben fürösztő fényes szellemi napja volt; most pedig már ő — a hamvaiban is nagy és dicső — átváltozott a magyar nemzet egének örök- fényes állócsillagává. A hajdani vándor Izráel népét vezető felhő és tüzoszlop szerepe az övé. Azt se tudni, mikor volt felhő- és mikor tüz-oszlop? Mikor volt nagyobb: életében-e, vagy halálában?... Melyik volt a fényesebb: a mozgó nap-e, vagy az álló csillag?-------Melyik gyújtott lángra inkább: ékes szava-e, vagy éber emlékezete. És ez a Kossuth Lajos, a mi boldogult * Szent 'öregünk«, — a magyar nemzet közös édes apja, nem tudván megváltani úgy, a hogy nagy lelke akarta, nemes szive óhajtá, a magyar világot: elküldő a nemzet messiásává az ő fiát 1-----------Te hát, ha Kossuth Lajos édes apja volt minden igaz magyarnak, akkor Ön — mélyen tisztelt hazafi 1 — mindnyájunknak valóságos édes testvérünk, — tehát egyrészről egész, testvéri bizalommal és forró szeretettel tekintünk Önre, mint 45 év óta nem látott kedves testvérünkre s egész tisztelettel kérjük, ne taszítson el bennünket soha, hőn dobogó testvéri kebléről, hiszen: egy az apánk: Kossuth Lajos, — egy az anyánk: a magyar haza 1------Má srészről engedje meg, hogy a bizalmas testvéri szeretet révén, azon tiszteletteljes kéréssel forduljunk Önhöz, hogy igyekezzék ennek a magasztos nagy névnek és szent hivatásnak, — melyet apánktól K. L.-tól örökölt — úgy megfelelni, hogy a független, szabad, alkotmányos Magyarországról táplált forró vágyaink, hő óhajtásaink, fényes álmaink, ragyogó ideáink, boldogító édes reményeink — lehetőleg mind valósuljanak 1... Persze, Ön csak egy ember, — de ne felejtse: várva-várt Messiás!--------A világmegváltás nagy mű vének sikeres keresztülvitelére még a megváltónak is apostolokra volt szüksége ! A mily jogosult tehát — az Ön helyzetében — a nagy feladat miatti félelem, oly szükséges a mi részünkről a köteles biztatás: „Ne félj testvéri — ne félj messiási — mi mindnyájan apostolaid leszünk s kivívjuk a szent ügyet ama zászló alatt, melyre te magad irtod fel a dicső jelszókat: Felséges királyunk jogara alatt, alkotmányos utón, tbékességes, törvényes eszközökkel r Isten hozta Önt — mélyen tisztelt hazafi; szeretett testvérünk 1 — megyénk területére, városunk falai közé; találja magát köztünk jól, boldogan, egyszóval itthon, s legyen meggyőződve, hogy fáklyáink lángja kialhatik, a magas ég behunyhatja csillag szemeit, de szivünk lángoló szeretetéuek tüze soha nem ismer kialvást Kossuth Lajos fia iránt !... a fényűzés megszűntéből jön nyomára a forrásnak, melyből az származott, másrészt tartott attól is, hogy Gáthy hallani fog valamit, Hetényihez való viszonyáról miről tout Budapest suttogott. Tőlem félt elsősorban, hogy elárulom és e miatt elhitette Gáthyval, hogy ón a visszautasított udvarló sértett hiúságából gyűlölöm őt. És a hetóra jól sejtett 1 Közvetve bár, ón siettettem a katasztrófa kitörését. Nagyságos asszonyom! Bizonynyal emlékszik még Lányi Irmára, a népszínház volt operett-dívájára ? Az őrülósig szerettem e courtisánt pedig tudtam, hogy megcsal. Szinte nyomorulttá váltam ez aljas szerelem közepette, mígnem egy heves jelenet alkalmával brutálisán megvertem az öltözőjében 8 elutaztam — feledni — Abbáziába. Ott Írtam egy novellát a „Magyar Hírlapba“, melyben lehető visszataszító képét festettem rossz szellememnek. De alig küldtem el a kéziratot, már is megbántam. írtam Gáthynab, hogy keresse fel Irmát és kérjen bocsánatot nevemben. A gyalázatos csakhogy ki nem lökte a szegény fiút s — képzelje — elmondta neki, hogy tőlem tudja, miszerint szerelmes Bozóthynóba és hogy annak viszonya van He- tényivel. Engem akart sújtani barátomban. Mikor megérkeztem, Gáthy mint az őrült rohant hozzám, kérdőre vont, ón megerősítettem a hirt, s bizonyit- tékokkal szolgáltam neki, kértem lessen rájuk. Megtette. Bajta kapta őket, midőn a vadász-utcai kéj-
