Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1895-09-22 / 39. szám
V. évfolyam. __________________39. szám. Szegzárd, 1895. szeptember 22. TO LNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utca 1085. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Segédszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL. SZÉKELY FERENC. Kéziratok viasza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Előfizetési ár: Egész évre . . 6 írt — kr. Fél évre . . . 3 » — » Negyed évre . . 1 » 50 » Egy szám. . .. . . 12 » Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. Kossuth Ferenc Szegzárdon. Kossuth Ferenc, ki hazajövetele óta már beutazta fél Magyarországot, a függetlenségi párt szervezése érdekében folytatja körutazását és ma délután Szegzárdra érkezik. Bennünket, kik Kossuth és elvtársainak politikai pártállásától vajmi távol állunk, Kossuth ide jövetele nem érint és ama jogosult érdeklődés is, amelyet magán személye iránt a Kossuth Lajos iránt minden magyar ember szivében élő kegyelet előidéz, szertefoszlik az által, hogy Kossuth Ferencnek szegzárdi megjelenése kizárólag pártpolitikai jelleggel bir, hogy jövetelének kizárólag pártszervezés a célja, maga a felhívás, a melyben ide érkezését jelzik, világosan „a függetlenségi és 48-as párt elvbarátaihoz“ van intézve. A szabadelvű párt tehát a pártszervezö Kossuth Ferenc függetlenségi és 48-as pártr képviselő idejövetelével szemben a szigorú passivitás álláspontjára helyezkedik, amelytől a politikai raison szerint eltekintenie nem lehet, de nem is szabad. A mai vármegyei függetlenségi párt- szervezkedó értekezletnek hatása csak egy irányban lehet, a melyre rá is mutatunk. Az úgynevezett függetlenségi és 48-as pártegyesülést, ha száz határozati javaslatot is hoznak és fogadnak el, a mai értekezlet egy hajszálnyival sem viszi majd előre. TÁRCZA. —mm*— Egy hős leányról/ Irta: Buday László. Nagyon szomorúan ment a költözködés. Pedig el kellett menni minden áron. Gondtalan gazdagságból nyomorgó koldussá ha sülyed az ember, az még hagyján volna: csak valahogy ne azon a helyen kelljen végig szenvednie a szegénységét, a hol előbb a gazdagságát csodálták meg. A szerencsétlenség megtörtént, most már nem lehet segíteni semmit. Egy átkozott vihar halomra döntött minden számítást. A gazdag vállalkozóból, Spitzer Henrikből koldust csinált, annál is nyomorultabbat. Csak azért nem vetik meg, azért nem Ítélik el az emberek, mert úgyis szánandó nyomorékká tette a nagy csapás. ügy kell annak lenni, hogy a természet irigyebb, gonoszabb még az embereknél is. Ma meg mosolyog ránk, pedig már készül arra, hogy holnap megtámadjon alattomos sunyi módra. Hízeleg egy darabig, hogy annál csúnyább, lelketlenebb bo- szut álljon. S ha hozzá kezd, olyan goromba tud lenni, hogy embert ekkora gonoszságra soha rá nem viszi a lelke. * * Lapunk belmunbatársának eszép tárcája megjelent a „Fővárosi Lapok“ vasárnapi számában. A szerk. Ez már előre veti árnyékát. Az Ugronista Szluha, ki ama előzetes értekezleten, amely Kossuth Ferenc meghívását s e párt értekezlet megtartását kimondotta, szintén résztvett, most utólagosan törölteti nevét a felhívásról és a „ Magyarország“-ban heves támadást intéz a mai, pártszervezö értekezlet megtartása és rendezésének módja ellen. Azonkívül magában a függetlenségi pártban is, úgy helyben, mint vidéken, olyan ellentétes nézetek uralkodnak úgy a párt- egyesülésre nézve, mint még magával a mai értekezlettel szemben is, hogy azokat semmiféle közgyűlési határozat, ha figyelembe vesszük az ilyen közgyűlések megtartásának szokásos módját, kiegyenlíteni nem lesz képes. De még mindez nem bir fontossággal. Fontos és döntő az, hogy a pártegyesülést a vidék nem képes létrehozni. Tessék a pártegyesülést a központban első sorban az elvek tekintetében megvalósítani, más részt pedig, ha majd Ugrón és Justh, Eötvös és Polonyi, Helfy és Vajai megtudnak egyezni egymás között, akkor lesz csak pár tégy esülés, de addig sohasem, bármit szóljanak hozzá a vidéken. Szép dolog is az a pártegysóg, de erre nézve a függetlenségi és 48-as párt Irányi halála óta elvesztette maga alól 3, talajt. — De nem is csoda. Olyan ellentétes elemek között, a minők egy részt Polónyi, a nagy politikai napraforgó, az ultramontán Meszlényi, Lits, Szalay, Onódy, a klerikális Vajai, ajrever- zálisos Szluha stb., a kik a 48-as eszmék paródiáját képviselő politikát hirdetnek, másrészt az olyan elvhü, kipróbált politikai jellemű és az európai műveltség előkelő színvonalán álló férfiak, a minők Helfy, Justh, Eötvös, Hermann Ottó, Hoitsy, Thaly stb. és rövid politikai szereplése után ítélve kétségkívül Kossuth Ferenc is, összhangot és szolidaritást létesíteni, bárcsak politikai értelemben, ab ovo kizártnak tekinthető. Meddő lesz tehát a mai pártértekezletnek eredménye a pártegység létrehozása körül. Csak egy tekintetben lehet hatása ennek az értekezletnek. Tolnavármegye 3 választó-kerületében, a melyeket az utolsó választásnál a szabadelvű párt nyert meg, a szabadelvű párt minden nagyobb nehézség nélkül meg fogja tartani posicióját. De nem igy a függetlenségi és 48-as párt, melynek két kerületében máris erősen lábat vetett a néppárt: a szegzárdiban és & pincehelyiben, ahol épen ma tartanuk nagy néppárti népgyülést, a mely malasztjait együttal a szakcsi kerületre is átárasztani törekszik. Tolnavármegyének józan, békés és becsületes népe kell a néppártnak. Ha a mai értekezlet szónokai leplezetlenül rámutatnak majd a néppárt társadalombontó céljaira és káros törekvéseire, ha majd fölvilágosítják róla a föld népét, hogy ezek a néppárti nagy urak, kik eddig csak madártávlatból tekintettek az óh népre, most csak önző céljaik megvalósítása érdekében Ki próbálna perbe szállni véle? Spitzer Henrik megfenyegette csontos öklével az eget; ugyan használt-e magának valamit ? Az összetört, kifogyott szegény ember most költözködik. 0 maga ugyan maradna; nem törődik semmivel, azt sem tudja, mi történik most véle. Furcsa dolog, gyerek lett belőle, a számitó okos férfiból. S a lánya, gyermek eddig, bohó, pajzán, gondtalan, most számítani, okoskodni kezd az apja helyett is. 0 mondta ki, hogy el kell innen menni minden áron. Nem akar gyalog elhaladni többet a régi ház előtt, a honnan tegnap, tegnapelőtt még az ő hiutójuk gördült ki. Nem akar lesütött szemmel elmenni olyan emberek mellett, akik most találkozáskor félre forditják a fejüket, azelőtt meg örültek, ha Berta kisasszony nyájasan elfogadta a nagyot botoló köszönéseiket. — Látod, apám, itt mindegyre megaláznának bennünket. Elmegyünk, meglásd, hogy jobb lesz. Elmegyünk Pestre. Az öreg utána mondta az utolsó szót. Aztán — valami régi emlék villanhatott meg kábáit, zavaros fejében — hirtelen hozzátette : — Pestre — Lajoshoz ugy-e? Elmegyünk Lajoshoz? Az én fiamhoz? A lány a fejét rázta. — Nem apám, hiszen tudod, hogy Lajos I nincs Pesten, elment tengeren túl. Róza nénihez megyüuk, azt te sokat segítetted, megsegít most ő is minket. Fölpakoltak egy rossz kocsira, úgy indultak a vasút felé. Az oláh legény, aki vitte Őket (ezelőtt béres szolgája Spitzer Henriknek) nem akart addig indulni, mig előre ki nem fizetik a fuvarját. Úgy hallotta ö szomszédoktól, úgy hallotta mindenkitől, hogy Spitzer Henriknek most nincsen péuze. Már pedig ő hiába, ingyen be nem fárasztja a lovait a vasúthoz. Különösen ilyen sárban. Berta szó nélkül oda adta a pénzt. Aztán elindultak. Az utón egy kis galibát okozott, hogy szegény Spitzer rákiáltott minden régi ismerősére, s nagyon csodálkozott, miként fordulnak el azok olyan sietve ? Csodálkozott és nevetett rajta: milyen különösek ma az emberek! A lánya pedig az ajkaitha- rapdálta, hogy sírva ne fakadjon Lett volna rá oka azért, hogy az apja ilyen ügye-fogyott, ilyen gyámoltalan ember lett. És tán azért is, mert ő néki is fájt a megaláztatás; éppen most egy ablak csapódott be megint előttük. S az ablaknál -egy fiatal | férfi húzódott a függöny mögé (oh már későn, Berta észrevette!) Egy fiatal férfi, aki jobban érdekelte őt az egész városnál. Eh, nem gondol vele. Gondol inkább az apjára. Úgy tette föl magában gyerek észszel, kis lányos hősiességgel, hogy ezentúl a tehetetlen, beteg apjának szeoteli minden idejét. Olvasott sokat ■M
