Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1894-12-30 / 1. szám
1894. december BO. TOLNAVÁRMEGYE. á. A „Tolnavármegyei Rabsególyző-egylet“ a tagok áldozatkészsége folytán már a megalakuláskor azon helyzetben volt, hogy az első évben 138 forintot fordíthatott segélyezésre, — s ettől kezdve óvenkint kisebb-nagyobb összegekkel járulhatott nemes feladatának megvalósításához, amennyiben 1889-ik évtől 1894. évi december hó 1-ig segélyezésre 507 frt 25 kr fordittatott, a letartóztatottak erkölcsi javitásáról és szellemi fejlesztéséről pedig akkép gondoskodott, hogy a rabiskolai tanszerekre 250 forintot fordíthatott, a rabiskolai tanitót pedig évenkint 120 frttal díjazhatta. A „Rabsegélyző -egyletnek“ itt röviden ismertetett működéséből a t. közönség meggyőződhetik arról, hogy az egylet emberbaráti célját anyagi helyzetéhez mérten ezideig megvalósította; — de hogy nemes feladatának még nagyobb mérvben felelhessen meg, hogy a felebaráti szeretettől át-, hatva az embert, ki gyarlóságánál fogva az életbeu botlott, a törvény útjáról letért, s a jogrendet megsértette, — de büntetésének ideje alatt tettét megbánva, javulásának jelét adta, — a társadalomnak és ártatlan családjának visszaadhassuk, — ismét a nemes emberbarátok jótékonyságához folyamodunk, s felkérjük, hogy a „Tolnavármegyei Rabsególyző- egylet“-be mint alapitó-, vagy mint rendes-, vagy mint pártoló-tagok belépni szíveskedjenek. Az egylet alapitó tagjai egyszersmindenkorra 10 frtot, — vagy ezenfelül tetszés szerinti összeget, az egylet rendes tagjai évenkint 1 frtot fizetnek, —> s mindaddig az egylet kötelékében maradnak, mig abból kilépésüket be nem jelentik, — a pártoló-tagok egyszersmindenkorra vagy tetszés szerinti összegekkel járulnak az egylet céljai megvalósításához. Kelt Szegzárdon, 1894. évi december 22-én. Moravek Gábor, Selcz József, egyleti titkár. egyleti elnök, s a szegzárdi kir. törvényszék elnöke. A szegzárdi népkonyha. Simontsits Béláné urhölgy, a szegzárdi népkonyha megteremtője és vezetője, a következő meg- szivlelést igénylő felhívást bocsátotta ki: A harmadik tél köszöntött immár be, melynek legzordabb hónapjaiban (december, január, február) a szegzárdi népkonyha, a szegények élelmezése utján igyekszik emberbaráti feladatát megoldani] s -azért midőn ismét. bizalomteljes kérelemmel fordulok mindazokhoz, a kik felebaráti kjö- nyörületükkel lehetővé tették, hogy a szegzárdi népkonyha valóban szükséget pótló, s igazán jót- tevő intézménye alig remélhetett mai kifejlődésében biztos támaszává vált a szűkölködők és nyomorral küzdőknek: — elengedhetetlennek látszik előttem, hogy egyfelől 'a népkonyha iránti érdeklő' dés, másfelől pedig az általa teljesített segélyezés mértéke, nagy vonásokban megismertessék. Az 1892/98-iki tel volt az első kísérlet, a mikor az emberbarátok élelmiszer vagy készpénz adományozására felkérettek és már az első télen 6700 adag meleg étel osztatott ki olyan szegzárdi lakosok között, a kik szegénységüket község elöljárói, lel- készileg is megerősített bizonyitványnyal igazolták. Az 1893/94-iki telet megelőzőleg kibocsájtott kérelmem már hatalmas visszhangra talált, a társadalom minden rétege rokonszenvezett a népkonyha eszméjével, s igy vált lehetővé, hogy a második télen három hónap alatt hétköznapokon 15,942 adag meleg étel, vasár- és ünnepnapokon pedig 2000 kenyér osztatott ki. Az 1892/98. és 1893/4 évek alatt részint egyesek, részint társulatok adományából és .e jótékony- célú művész-estély jövedelméből, a népkonyha fel- szerelési és egyéb napi kiadásainak lerovása után tőkésítve kezeltetik 705 frt 97 kr; — ezen összeg képezi tehát azon fedezetet, a melyből a népkonyha elláttatik és a mely, még ha a folyó évi december 10-iki jótékonycólu táncvigalom tekintélyes tiszta jövedelme hozzájárul is, alig lenne képes az ellátásra szorulók számának nagymérvű emelkedése mellett, a szükséges élelmiszerek beszerzését lehetővé tenni. A mig ugyanis két év előtt december elején 18 egyén volt élelmezésre bejleutve, a múlt óv december elsején már 143 egyénnel kezdetett meg az étel-kiosztás, a folyó év december elején pedig még ez a magas szám is emelkedett, mert 250 egyénről kellett már az napon a népkonyhának gondoskodni, — s miután az eddigi tapasztalat és a pontosan vezetett napi kiosztási jegyzék igazolja, hogy az ellátandók száma következetese^ emelkedni szokott, előre látható, hogy a megkezdett tél folyamán háromszáz körül lesznek azok, a kiket naponként ellátni kell. Hogy a szegzárdi népkonyha ez évben is megfelelhessen valóban szép és nemes hivatásának, minden aggodalom nélkül, sőt az eddig tapasztalt kegyes támogatásban feltalált erkölcsi erőre támaszkodva, teljes reménynyel és erős hittel fordulok azon legmelegebb kérésemmel Tekintetessóged felebaráti szeretetéhez, hogy a szegzárdi népkonyhát hatalmas segedelmében e télen is részesíteni kegyeskedjék, *s annak céljaira bármely élelmiszert adományozni^ azt hozzám eljuttatni szíveskedjék. A szegények nevében háláját nyilvánítja megkülönböztetett tisztelettel Szegzárdon, 1894. évi december hó 18-áó. Simontsits Bélanó. A szegzárdi kereskedelmi egylet. Egy látszólagos halálos beteg — a kereskedelmi egylet — felett tartottak ezen a héten konzíliumot. A kezelő orvosok — a választmány — által megállapított diagnózis volt, hogy állandó a deficit, nem megfelelő a helyiség és hogy egy súly — vendéglősének uralkodása — nehezedik rája, mely lehetetlenné teszi az egészséges lélekzést. A konzílium — közgyűlés — ezt fel is ismerte, de csak mint okozatait egy mélyebben rejlő betegségnek és ez azon nagy közöny, melylyel a szegzárdi kereskedelmi osztály ezen az ő nevét viselő egylet iránt viseltetik, mindazonáltal 2 szótöbbséggel az egylet feloszlatása ellen nyilatkozott. Szomorú jelenség ez Szegzárd városa kereskedőinek úgy társadalmi, mint gazdasági viszonyaira való tekintetből, ha ezen egyik legintelligensebb önálló társadalmi osztály és közgazdasági tényező nem akar vagy nem képes társadalmi súlyának kifejezése szempontjából egyrészt is gazdasági érdekeinek megvédése és fejlesztése tekintetéből, másrészt társulni és magának egy otthont fenntartani, hol, jól elvégzett napi munkája után fesztelenül szórakozhassék. Úgy látszik, ezen betegséggel született már az egylet és nem akarok annak megbirálásába bocsátkozni, hogy elkövettek-e mindent orvosai e betegség i legyőzésére, hanem azt szeretném feltüntetni, menynyire szükséges, hogy a kereskedelmi osztály egy ilyen egyesülést fentartson és megkíséreljem felébreszteni azon nagy lethargiájából, mely érzókte- lenné teszi saját érdekei iránt, megöli benne önbizalmát és önérzetét és melynek hatása alatt nem képes felfogni azon szép missiót, mely reá a város haladásának irányításában és fejlesztésében vár. Némelyek azon nézeten vannak, hogy feles^ leges a „Szegzárdi kaszinó“ mellett egy kereskedelmi egylet fennállása. Ez azonban nem helyes felfogás,, sőt határozottan egészségtelen. Mert a szegzárdi kaszinónak egészen más a célja, mint egy kereskedelmi egyletnek, mely arra van hivatva, hogy azon nagy társadalmi osztálynak, melyből képződik úgy társadalmi mint gazdasági érdekeit képviselje, alkalomadtán felismerje és nyilvánítsa és a hol szükséges, védje; másodsorban, hogy az általa képviselt osztálynak úgy politikailag, mint a társadalomban és közgazdaságban a helyes irányt és a kellő súlyt megadja; harmadszor pedig, hogy tagjai ne csak a játék szenvedélye által izgatva, de közérdekű felolvasások és előadások, estélyek, bálok, majálisok sth. rendezése által szórakoztatásban részesüljenek. Tömörüljön tehát a szegzárdi kereskedelmi osztály. Pénzintézetek, kereskedők, vállalkozók, iparosok és általában kereskedelmi pályán működők álljanak be tömegesen tagoknak és támogassák a kereskedelmi egyletet. Tegyék erőssé, hogy szép, de nehéz feladatait minél sikeresebben megoldhassa és tegyék nyilvánvalóvá, hogy igenis a szegzárdi kereskedelmi osztály erős, magaslatán áll hivatásának és nem engedi, hogy olyan kicsiségek miatt, mint a csekély deficit, a helyiség kérdése és vendéglősének nem megfelelő magaviseleté, azon szégyen érje a világ előtt, hogy egylete feloszoljók. Cservény Lukács. TÖRVÉNYKEZÉS. Gyilkos vadorzó Olvasóink bizonyára emlékeznek azon annak idején lapunkban is részletesen leirt bűntényre, mely ez év szept- 6. történt, amikor is Varga Márton erdőőr 3 éves fiával és Keller Mátyás nevű kocsisával haza felé hajtván, az úgynevezett Bati torok mellett levő sorompó közelében valaki rájuk lőtt, minek következtében a kis fiú másnap meghalt, Varga Márton súlyos és Keller Mátyás életveszélyes sérüléseket szenvedtek. A nyomban legnagyobb erélylyel megindított nyomozás Balog János és Ba- ráti József rovott múltú isirtert szegzárdi orvvadászokra terelte a gyanút akik hihallgattatásuk alkalmával egymásra iparkodtak^ lövés hárítani, miért is mindkettőjüket vád alá kellett helyezni. A szegzárdi kir. törvényszék, mely Ágoston István táblai biró elnöklete alatt Schmidt és Biróy Béla törvény- széki birákból alakult meg, nagyszámú hallgatóság jelenlétében f. h. 26-án tartotta meg ez ügyben a végtárgyalást A vádhatóságot Námesy János képviselte, védőkül pedig Totth Ödön és Pirnitzer Béla ügyvédek jelentek meg. Vádlottak folytonos tagadásban voltak, de a kihallgatott tanuk vallomásából kétségtelennek látszik, hogy a kérdéses bűncselekményt ők követték el. A törvényszék d. u. 6 órakor hirdette ki az ítéletet, mely szerint Balogh János a btk. 279 §-ába ütköző és 289 §-a szerint minősülő szándékos emberölés büntette miatt 12 évi fegyházra ítéltetett, Baráti a szándékos emberölés vádja alól íölmentetett, de lopás miatt 2 évi fogházra ítéltetett. Úgy a vádló, mint a védők felebbezést jelentettek be. __________ — T isztelt olvasóinknak és munkatársainknak boldog uj évet kívánunk. Hírek. — Tárca-naptárunk. Mint a múlt évben, úgy az idén is a jövő, 1895. évre szóló kis tárca nap tárt mai lapunkhoz mellékeljük tisztelt olvasóink számára, mely csekély figyelmet fogadják tőlünk szívesen. — Főispánunk kitüntetése. Tolnavármegye közönségének impozáns bizalmi nyilatkozatát, mely a december 10-iki jubilem alkalmából főispánunk iránt valóban megkapó módon nyilvánult, csakhamar követte a bizalomnak kifejezése — a lefelsöbb helyről. 0 Felsége Tolnavármegye főispánjának, Széchenyi Sándor grófnak a valóságos belső titkos tanácsosi méltóságot adományozta. Széles e vármegyében őszinte örömmel fog találkozni e kitüntetés, mely szeretett főispánunkat érte. A közórzületnek vagyunk tolmácsai, midőn kívánjuk, hogy az uj ex- cellenciás, vármegyénk ez idő szerinti egyetlen „kegyelmes“ ura, a most nyert méltóságot sok, sok éven keresztül zavartalan boldogságban viselje. — Perczel Dezsőt ő Felsége e hó 27-én a kormányválság alkalmából hosz- szabb magán kihallgatáson fogadta. — Per- czel volt a sorrendben a negyedik, a kit ő Felsége előkelő tanácsosai között fogadott. Perczel Dezső nevét sűrűén emlegetik úgy a miniszteri tisztákban, mint a képviselőház uj elnöke gyanánt, ez időszerint azonban még a legbeavatottabb körök sem tudják, hogy a válság teljes megoldása minő személyváltozásokat fog előidézni. Perczel Dezsőnek egyénisége a szabadelvüpártban annyira tisztelt és közkedveltségü, hogy úgy a belügyminiszteri tárcára, mint a képviselőházi elnökségre Perczel Dezső, mint kitűnő információkból tudjuk, a pártnak egyik legkomolyabb jelöltje és csak az akadályozhatja meg, ha Bánffy lesz az uj miniszter- elnök, ki a -belügyi tárcát magának tartja meg és ha Csáky Albin gróf, a magyar közélet e kimagasló dísze, a képviselőházi elnökséget elfogadni késznek nyilatkoznék. — Adományozás. Döry Dénes kir. tanácsos 3 frtot küldött be a szegzádri jótékony nőegylethez, — újévi megváltás czimén ; mely adományért lapunk utján mond köszönetét a nőegyleti elnökség. —, Hymen. Klie Lajos kir. albiró holnap tartja eljegyzését Módly Flóra kisasszonynyal, Módly László várm. főpénztáros szép és kedves leányával. — Két karácsonyfa. A szegzárdi róra. kath. óvodában vasárnap, az alapnevelési egylet óvodájában pedig hétfőn délután 4 órakor tartották meg a szokásos karácsonyfa-ünnepélyeket. Mind a 2 intézet apró serege kitett magáért úgy a szavalat, mint az ének dolgában, miket a nagyszámú hallgatóság nagy gyönyörrel hallgatott. Az ünnepély végeztével előbb játékokat, majd a szegényeknek meleg ruhákat osztottak ki,
