Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1894-12-30 / 1. szám

1894. december BO. TOLNAVÁRMEGYE. á. A „Tolnavármegyei Rabsególyző-egylet“ a ta­gok áldozatkészsége folytán már a megalakuláskor azon helyzetben volt, hogy az első évben 138 fo­rintot fordíthatott segélyezésre, — s ettől kezdve óvenkint kisebb-nagyobb összegekkel járulhatott ne­mes feladatának megvalósításához, amennyiben 1889-ik évtől 1894. évi december hó 1-ig segélye­zésre 507 frt 25 kr fordittatott, a letartóztatottak erkölcsi javitásáról és szellemi fejlesztéséről pedig akkép gondoskodott, hogy a rabiskolai tanszerekre 250 forintot fordíthatott, a rabiskolai tanitót pedig évenkint 120 frttal díjazhatta. A „Rabsegélyző -egyletnek“ itt röviden ismer­tetett működéséből a t. közönség meggyőződhetik arról, hogy az egylet emberbaráti célját anyagi helyzetéhez mérten ezideig megvalósította; — de hogy nemes feladatának még nagyobb mérvben felelhessen meg, hogy a felebaráti szeretettől át-, hatva az embert, ki gyarlóságánál fogva az életbeu botlott, a törvény útjáról letért, s a jogrendet meg­sértette, — de büntetésének ideje alatt tettét meg­bánva, javulásának jelét adta, — a társadalomnak és ártatlan családjának visszaadhassuk, — ismét a nemes emberbarátok jótékonyságához folyamodunk, s felkérjük, hogy a „Tolnavármegyei Rabsególyző- egylet“-be mint alapitó-, vagy mint rendes-, vagy mint pártoló-tagok belépni szíveskedjenek. Az egylet alapitó tagjai egyszersmindenkorra 10 frtot, — vagy ezenfelül tetszés szerinti összeget, az egylet rendes tagjai évenkint 1 frtot fizetnek, —> s mindaddig az egylet kötelékében maradnak, mig abból kilépésüket be nem jelentik, — a pár­toló-tagok egyszersmindenkorra vagy tetszés sze­rinti összegekkel járulnak az egylet céljai megva­lósításához. Kelt Szegzárdon, 1894. évi december 22-én. Moravek Gábor, Selcz József, egyleti titkár. egyleti elnök, s a szegzárdi kir. törvényszék elnöke. A szegzárdi népkonyha. Simontsits Béláné urhölgy, a szegzárdi nép­konyha megteremtője és vezetője, a következő meg- szivlelést igénylő felhívást bocsátotta ki: A harmadik tél köszöntött immár be, mely­nek legzordabb hónapjaiban (december, január, február) a szegzárdi népkonyha, a szegények élel­mezése utján igyekszik emberbaráti feladatát meg­oldani] s -azért midőn ismét. bizalomteljes kére­lemmel fordulok mindazokhoz, a kik felebaráti kjö- nyörületükkel lehetővé tették, hogy a szegzárdi népkonyha valóban szükséget pótló, s igazán jót- tevő intézménye alig remélhetett mai kifejlődésé­ben biztos támaszává vált a szűkölködők és nyo­morral küzdőknek: — elengedhetetlennek látszik előttem, hogy egyfelől 'a népkonyha iránti érdeklő' dés, másfelől pedig az általa teljesített segélyezés mértéke, nagy vonásokban megismertessék. Az 1892/98-iki tel volt az első kísérlet, a mi­kor az emberbarátok élelmiszer vagy készpénz ado­mányozására felkérettek és már az első télen 6700 adag meleg étel osztatott ki olyan szegzárdi lakosok között, a kik szegénységüket község elöljárói, lel- készileg is megerősített bizonyitványnyal igazolták. Az 1893/94-iki telet megelőzőleg kibocsájtott kérelmem már hatalmas visszhangra talált, a tár­sadalom minden rétege rokonszenvezett a népkonyha eszméjével, s igy vált lehetővé, hogy a második télen három hónap alatt hétköznapokon 15,942 adag meleg étel, vasár- és ünnepnapokon pedig 2000 ke­nyér osztatott ki. Az 1892/98. és 1893/4 évek alatt részint egye­sek, részint társulatok adományából és .e jótékony- célú művész-estély jövedelméből, a népkonyha fel- szerelési és egyéb napi kiadásainak lerovása után tőkésítve kezeltetik 705 frt 97 kr; — ezen összeg képezi tehát azon fedezetet, a melyből a népkonyha elláttatik és a mely, még ha a folyó évi december 10-iki jótékonycólu táncvigalom tekintélyes tiszta jövedelme hozzájárul is, alig lenne képes az ellátásra szorulók számának nagymérvű emelkedése mellett, a szükséges élelmiszerek beszerzését lehetővé tenni. A mig ugyanis két év előtt december elején 18 egyén volt élelmezésre bejleutve, a múlt óv de­cember elsején már 143 egyénnel kezdetett meg az étel-kiosztás, a folyó év december elején pedig még ez a magas szám is emelkedett, mert 250 egyénről kellett már az napon a népkony­hának gondoskodni, — s miután az eddigi tapasz­talat és a pontosan vezetett napi kiosztási jegyzék igazolja, hogy az ellátandók száma következetese^ emelkedni szokott, előre látható, hogy a megkezdett tél folyamán háromszáz körül lesznek azok, a kiket naponként ellátni kell. Hogy a szegzárdi népkonyha ez évben is meg­felelhessen valóban szép és nemes hivatásának, min­den aggodalom nélkül, sőt az eddig tapasztalt ke­gyes támogatásban feltalált erkölcsi erőre támasz­kodva, teljes reménynyel és erős hittel fordulok azon legmelegebb kérésemmel Tekintetessóged fele­baráti szeretetéhez, hogy a szegzárdi népkonyhát hatalmas segedelmében e télen is részesíteni ke­gyeskedjék, *s annak céljaira bármely élelmiszert adományozni^ azt hozzám eljuttatni szíveskedjék. A szegények nevében háláját nyilvánítja meg­különböztetett tisztelettel Szegzárdon, 1894. évi december hó 18-áó. Simontsits Bélanó. A szegzárdi kereskedelmi egylet. Egy látszólagos halálos beteg — a kereske­delmi egylet — felett tartottak ezen a héten kon­zíliumot. A kezelő orvosok — a választmány — ál­tal megállapított diagnózis volt, hogy állandó a de­ficit, nem megfelelő a helyiség és hogy egy súly — vendéglősének uralkodása — nehezedik rája, mely lehetetlenné teszi az egészséges lélekzést. A konzílium — közgyűlés — ezt fel is ismerte, de csak mint okozatait egy mélyebben rejlő betegség­nek és ez azon nagy közöny, melylyel a szegzárdi kereskedelmi osztály ezen az ő nevét viselő egylet iránt viseltetik, mindazonáltal 2 szótöbbséggel az egylet feloszlatása ellen nyilatkozott. Szomorú jelenség ez Szegzárd városa keres­kedőinek úgy társadalmi, mint gazdasági viszonyaira való tekintetből, ha ezen egyik legintelligensebb ön­álló társadalmi osztály és közgazdasági tényező nem akar vagy nem képes társadalmi súlyának kifejezése szempontjából egyrészt is gazdasági ér­dekeinek megvédése és fejlesztése tekintetéből, más­részt társulni és magának egy otthont fenntartani, hol, jól elvégzett napi munkája után fesztelenül szórakozhassék. Úgy látszik, ezen betegséggel született már az egylet és nem akarok annak megbirálásába bocsát­kozni, hogy elkövettek-e mindent orvosai e betegség i legyőzésére, hanem azt szeretném feltüntetni, meny­nyire szükséges, hogy a kereskedelmi osztály egy ilyen egyesülést fentartson és megkíséreljem fel­ébreszteni azon nagy lethargiájából, mely érzókte- lenné teszi saját érdekei iránt, megöli benne ön­bizalmát és önérzetét és melynek hatása alatt nem képes felfogni azon szép missiót, mely reá a város haladásának irányításában és fejlesztésében vár. Némelyek azon nézeten vannak, hogy feles^ leges a „Szegzárdi kaszinó“ mellett egy kereske­delmi egylet fennállása. Ez azonban nem helyes felfogás,, sőt határozottan egészségtelen. Mert a szegzárdi kaszinónak egészen más a célja, mint egy kereskedelmi egyletnek, mely arra van hivatva, hogy azon nagy társadalmi osztálynak, melyből képződik úgy társadalmi mint gazdasági érdekeit képviselje, al­kalomadtán felismerje és nyilvánítsa és a hol szük­séges, védje; másodsorban, hogy az általa képviselt osztálynak úgy politikailag, mint a társadalomban és közgazdaságban a helyes irányt és a kellő súlyt megadja; harmadszor pedig, hogy tagjai ne csak a játék szenvedélye által izgatva, de közérdekű fel­olvasások és előadások, estélyek, bálok, majálisok sth. rendezése által szórakoztatásban részesüljenek. Tömörüljön tehát a szegzárdi kereskedelmi osztály. Pénzintézetek, kereskedők, vállalkozók, ipa­rosok és általában kereskedelmi pályán működők álljanak be tömegesen tagoknak és támogassák a kereskedelmi egyletet. Tegyék erőssé, hogy szép, de nehéz feladatait minél sikeresebben megold­hassa és tegyék nyilvánvalóvá, hogy igenis a szeg­zárdi kereskedelmi osztály erős, magaslatán áll hi­vatásának és nem engedi, hogy olyan kicsiségek miatt, mint a csekély deficit, a helyiség kérdése és vendéglősének nem megfelelő magaviseleté, azon szégyen érje a világ előtt, hogy egylete feloszoljók. Cservény Lukács. TÖRVÉNYKEZÉS. Gyilkos vadorzó Olvasóink bizonyára emlékeznek azon annak idején lapunkban is részletesen leirt bűntényre, mely ez év szept- 6. történt, amikor is Varga Már­ton erdőőr 3 éves fiával és Keller Mátyás nevű ko­csisával haza felé hajtván, az úgynevezett Bati to­rok mellett levő sorompó közelében valaki rájuk lőtt, minek következtében a kis fiú másnap meghalt, Varga Márton súlyos és Keller Mátyás életveszélyes sérüléseket szenvedtek. A nyomban legnagyobb erélylyel megindított nyomozás Balog János és Ba- ráti József rovott múltú isirtert szegzárdi orvvadá­szokra terelte a gyanút akik hihallgattatásuk alkal­mával egymásra iparkodtak^ lövés hárítani, miért is mindkettőjüket vád alá kellett helyezni. A szeg­zárdi kir. törvényszék, mely Ágoston István táblai biró elnöklete alatt Schmidt és Biróy Béla törvény- széki birákból alakult meg, nagyszámú hallgatóság jelenlétében f. h. 26-án tartotta meg ez ügyben a végtárgyalást A vádhatóságot Námesy János képvi­selte, védőkül pedig Totth Ödön és Pirnitzer Béla ügyvédek jelentek meg. Vádlottak folytonos taga­dásban voltak, de a kihallgatott tanuk vallomásá­ból kétségtelennek látszik, hogy a kérdéses bűn­cselekményt ők követték el. A törvényszék d. u. 6 órakor hirdette ki az ítéletet, mely szerint Balogh János a btk. 279 §-ába ütköző és 289 §-a szerint minősülő szándékos emberölés büntette miatt 12 évi fegyházra ítéltetett, Baráti a szándékos ember­ölés vádja alól íölmentetett, de lopás miatt 2 évi fogházra ítéltetett. Úgy a vádló, mint a védők felebbezést jelentettek be. __________ — T isztelt olvasóinknak és munka­társainknak boldog uj évet kívánunk. Hírek. — Tárca-naptárunk. Mint a múlt évben, úgy az idén is a jövő, 1895. évre szóló kis tárca nap tárt mai lapunkhoz mel­lékeljük tisztelt olvasóink számára, mely csekély figyelmet fogadják tőlünk szívesen. — Főispánunk kitüntetése. Tolnavár­megye közönségének impozáns bizalmi nyi­latkozatát, mely a december 10-iki jubilem alkalmából főispánunk iránt valóban meg­kapó módon nyilvánult, csakhamar követte a bizalomnak kifejezése — a lefelsöbb hely­ről. 0 Felsége Tolnavármegye főispánjának, Széchenyi Sándor grófnak a valóságos belső titkos tanácsosi méltóságot adományozta. Széles e vármegyében őszinte örömmel fog találkozni e kitüntetés, mely szeretett főis­pánunkat érte. A közórzületnek vagyunk tolmácsai, midőn kívánjuk, hogy az uj ex- cellenciás, vármegyénk ez idő szerinti egyet­len „kegyelmes“ ura, a most nyert méltóságot sok, sok éven keresztül zavartalan boldog­ságban viselje. — Perczel Dezsőt ő Felsége e hó 27-én a kormányválság alkalmából hosz- szabb magán kihallgatáson fogadta. — Per- czel volt a sorrendben a negyedik, a kit ő Felsége előkelő tanácsosai között fogadott. Perczel Dezső nevét sűrűén emlegetik úgy a miniszteri tisztákban, mint a képviselő­ház uj elnöke gyanánt, ez időszerint azon­ban még a legbeavatottabb körök sem tud­ják, hogy a válság teljes megoldása minő személyváltozásokat fog előidézni. Perczel Dezsőnek egyénisége a szabadelvüpártban annyira tisztelt és közkedveltségü, hogy úgy a belügyminiszteri tárcára, mint a képvi­selőházi elnökségre Perczel Dezső, mint ki­tűnő információkból tudjuk, a pártnak egyik legkomolyabb jelöltje és csak az akadályoz­hatja meg, ha Bánffy lesz az uj miniszter- elnök, ki a -belügyi tárcát magának tartja meg és ha Csáky Albin gróf, a magyar közélet e kimagasló dísze, a képviselőházi elnökséget elfogadni késznek nyilatkoznék. — Adományozás. Döry Dénes kir. tanácsos 3 frtot küldött be a szegzádri jótékony nőegylet­hez, — újévi megváltás czimén ; mely adományért lapunk utján mond köszönetét a nőegyleti elnökség. —, Hymen. Klie Lajos kir. albiró holnap tartja eljegyzését Módly Flóra kisasszonynyal, Módly László várm. főpénztáros szép és kedves leányával. — Két karácsonyfa. A szegzárdi róra. kath. óvodában vasárnap, az alapnevelési egylet óvodá­jában pedig hétfőn délután 4 órakor tartották meg a szokásos karácsonyfa-ünnepélyeket. Mind a 2 in­tézet apró serege kitett magáért úgy a szavalat, mint az ének dolgában, miket a nagyszámú hallga­tóság nagy gyönyörrel hallgatott. Az ünnepély vé­geztével előbb játékokat, majd a szegényeknek me­leg ruhákat osztottak ki,

Next

/
Oldalképek
Tartalom