Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1895-07-21 / 30. szám
2. TOLNAVÁRMEGYE. 1895. július 21. Bucsuzás Fonyó László volt főszolgabírótól. A siraontorayai járás községi és jegyzői kara junius 27-én vettek búcsút szeretett, volt főaökük- től: tekintetes fonyódi Fonyó László nyugalomba vonult főszolgabírótól. A simontornyai járás községeinek küldöttei, úgy a járási jegyzői kar tagjai, a gyülekező helyül kitűzött győnki nagyvendéglőből impozáns számban vonultak fel az ünnepelt lakásához, ahol is a községek nevében Laki Gusztáv kölesdi jegyző a következő bucsu-beszódet mondotta: Szeretve tisztelt főszolgabiránk I Megjelentünk itt, hogy a simontornyai járás községei képviseletében — szeretett főszolgabiránk- nak nyugalomba lépte alkalmából — kegyeletünknek adjunk kifejezést. Nekem jutott a megtisztelő megbízatás, hogy mindnyájunk érzelmét tolmácsoljam vajha őszinte érzelmünknek gyenge, rövid szavaim hü tolmácsai lehetnének. Mi, vagy legalább közülünk a kik korunknál fogva több kormányformát átéltünk — hallottuk az absolutismus ama rideg jelszavát: „így akarom, igy parancsolom, feltétlen vak engedelmességet követelek, igy akarok közigazgatást gyakorolni!“ Szomorú visszaemlékezés, nehéz idők, embertelen — jogtalan — zsarnoki állapotok voltak ezek, a melyek ellen felzudulnunk — kitörnünk nem engedett egyfelől a kényuralom szuronya, másfelül az édes remény: Él magyarok Istene, fel virrad még valaha 1 És felvirradt, s ezzel bekövetkezett egy uj, egy egészen más közigazgatási kursus — a melynek élére e járás területén csakhamar Ön állott és megállóit egy megnyujtott hosszú negyed századon át I Hivatali főnöksége alatt csakkamar láttuk és tapasztaltuk, hogy ama zsarnoki elvek helyett egészen más elv húzódik át hivatalos működése minden fázisán s ezen elv a baráti szeretet és szelid atyai jó indulat elve volt! Ezen elv, ezen szeretet — igen természetes — viszont szeretetet, bizalmat, ragaszkodást szült bennünk, a mely bizalom kölcsönösen megkönynyitette hivataloskodásunkat, a mely ily hivataloskodás meghozta a közigazgatás kívánt gyümölcsét; mert hisz szeretet nélkül a hatalom szolgákat, rabszolgákat nevel: szolga kezében pedig a közigazgatás nem dajkáltatik, hanem megfojtatik I A ki szeretettel parancsol, annak alantasai munkatársaivá válnak, a mely munkából ő is kive- veszi a részét — a nagyobb részt. TÁRCZA. Fényes napok, zord éjszakák. — Visszaemlékezések 1848—49-re. — Irta: KÁLMÁN DEZSŐ. — A „TOLNAVÁRMEGYE“ eredeti tárcája. — Naponként ritkul az a phalanx, a mely az 1848—49-iki időkben a történelmet csinálta. Egymásután térnek sírba a nagyszerű események ki- sebb-nagyobb szereplői s ma már oda jutunk, hogy mi is, akik ama nagy időknek csak mint apró gyermekek voltunk bámuló szemtanúi: megőszülünk. A *névtelen félistenek* még közöttünk járó alakjai kezdenek roskatag aggastyánokká válni és csak az a tűz, amely szemeikben az elmúlt idők felemlitésére fellángol, emlékeztet még bennünket arra, hogy a roskatag alak, mint daliás ifjú rohant ezer halállal szembe. — És azok is akik nem karddal, hanem szóval, tettel áldozattal, szenvedéssel szolgálták a hazát: fegyvertviselő katonákkal együtt megvónhedtek, megaggottak, minden nap me- szebb távozva az átélt dicsőség napjától, — és minden nap közelebb lépve a sirhoz. Letűnt dicsőség fényes napjai, átélt szenvedések zordon éjszakái 1 Hadd emlékezzünk meg ró- latoic! szálljunk vissza gondolatainkkal az elmúlt időkre, jegyezzük fel a rég elfeledett, vagy éppen nem is ismert dolgokat — és ne töprenkedjünk S igy az ezen hosszú éveken át kiérdemelt szeretet ikertestvére a tisztelet sem maradhatott el, e kettő elválaszthatatlan, igazi szeretet nincs tisztelet nélkül, őszinte tisztelet nincs szeretet nélkül I Ezért volt megszólító beszédem : szeretve tisztelt főszolgabiránk ! S azt hiszem, miként részemről — úgy mindnyájunk részéről ezen megszólítás nem üres frázis, mert hisz ön birta, bírja és viszi magával megérdemelt nyugalma otthonába, őszinte szeretetünket és tiszteletűnkén Ennél értékesebb emléket, jutalmat adni nem tudunk, fogadja ezt azon őszinte óhajtásunk kíséretében, hogy — a mi nagy baráti körünkből, szükebb családi körbe vonulva — a jó Isten önt, úgy a mi, mint kedves övéi örömére — még sokáig éltesse 1 * Erre a legidősebb községi biró átnyújtotta az ünnepeltnek a községekhez intézett bucsuiratára hozott képviselő-testületi jegyzőkönyvek diszkötósü albumát ezen felirattal: «Emlékül a simontornyai járás községeitől I» Az ünnepelt bucsuválasza oly érzelmeket keltett, hogy azt leírni a toll nem képes, ajk elmondani nem tudja I Majd a simontornyai járás jegyzői egyletének elnöke: Ludvig József nagyszékelyi jegyző, az ünnepelthez a jegyzői egylet nevében következőképpen szólott: Érdemes férfiú ! Kedves főszolgabiránk! Most, hogy a simontornyai járás egyetemének képviselői tőled elbúcsúzva, adóztak múltad és áldásos működésed emlékezetének, — nekünk is menni kellene, de int, visszahív szivünk, hogy tőled, mint a simontornyai járás jegyzői külön is elbúcsúzzunk. Állj meg tehát érdemes férfiú, — hadd vegyünk még egyszer körül miként azt hivatalodbau annyiszor tevénk, tekints még egyszer körül rajtunk és lásd meg, hogy mi azt a tiszteletet viszonozzuk, azt a szeretetet hozzuk vissza neked, melyben hivataloskodásod hosszú ideje alatt bennünket folyton részesítettél. 34 éves közhivatali pályád egyes állomásain mi vártunk reád, te tudod, hogy szeretettel! Te voltál az, a ki megmutattad, hogy nemcsak a törvényadta hatalommal, a kényszerrel lehetett és lehet igazgatni, hanem azzal az isteni szikrával, mely szivedben ólt vala, mely tudott szeretni, tisztelni, hogy szerettessék és tiszteltessék. Egy emberöltőn át rólad jegyezzük fel, hogy te voltál az, ki betekintettél egyszerű hajlékunkba s ha baj volt a házban: osztoztál benne, ha öröm volt, — velünk örültél. azon, ha azok tán az első pillanatra jelentékteleneknek tűnnek is fel előttünk. Nincs annak a he- roszi kornak olyan eseménye — legyen az kisebb- vagy nagyobb szabású — amely ne jellemezné a kort s annak embereit; nincs annak a kornak olyan mozzanata, a mely magában tanulságot ne ne rejtene. I. Veszélyben van a haza 1 Ez a vészkiáltás hangzott keresztül a kárpátok bérczein s az alföld délibábos rónáin. —• Ki velünk egy tálba mártott, az ütött ellenünk pártot! Ellenünk fordult az oláh, a rác, a tót, a horvát, a vend, az illlyr, bakszász, — csak a betelepített becsületes német maradt meg mellettünk, meg egy nagy contingénse a zsidóságnak. Vért, vagyont kért a megtámadott haza. És sorakozott a nemzeti trikolór alá a mágnás fiú, a jobbágy gyerek: a prókátor letette a corpus jurist, a földműves ott hagyta az ekét, a prot. col- légiumok, a kath. semináriumok, főiskolák növendékei zászlóaljakat tettek ki a nemzeti hadseregben. A tornyok harangjai, a melyek eddig imára hívták az áhitatos lelkeket, leszálltak a magasból, hogy ágyukká öntve dörögjék : »Ne bántsd a magyart /« Főuraink nagy része megnyitotta a családi kincstárakat, a melyekből aztán mázsa számra hul- tott az ezüst, arany és a drágakő. — És a nagyokat követték a kisebbek .... * * * Mit adjunk mi neked mindezekért? — Fogadd egész szivünket I Szeretetünk symbolumaként ime átnyújtom a simontornyai járás részint már nyugalomban élő, részint működő jegyzői és segédjegyzői fénykép albumát: fogadd szívesen I Lapozgasd magános óráidban — hiszen ebben a múlt és a jelen ölelkeznek. Eszedbe jutnak ebből kor-, eszedbe jutnak ügytársaid és alkotásaid egész láncolata. Legyen ez is egyike azoknak, mely kellemessé iparkodik tenni a magányt és élénkké a múlt idők emlékezetét. És most isten veled érdé mos férfiú, isten veled derék honpolgár 1 Az emlékezetnek pedig az a világa, melyet a mi szeretetünk gyújt fel személyed iránt, égjen és égni fog sokáig! Hatalmas éljen dörgése közt nyújtotta át e beszéd után a simontornyai járás jegyzői karának egyszerű, de rendkívüli Ízléses fénykép albumát ezen felirattal: „A simontornyai járás jegyzői kara szeretett főszolgabirájának, Tekintetes fonyodi Fonyó László urnák tisztelete jeléül.“ Meghatottságtól remegő hangó szóllott még egyszer a volt, szeretett főszolgabíró, megköszönve a volt munkatársak ragaszkodó szeretetét, a mely szeretet neki, mint mondá legdrágább érdemrendje és amelyet büszkén fog hordani élete fogytáig. Ezzel az ünnepély véget ért. A távozó főszolgabíró hivatalos működésének, hivatalos éleiének szebb befejezést — érzelmeinek, atyai jóindulatának megfelelőbb visszhangot az igy lefolyt csendes, családias és csak az igaz szeretet által sugalmazott ünnepélynél nem kaphatott volna. Az 1848—49-iki honvédek nyugdíjazásának ügyében a miniszterelnök által kibocsájtott köröz vényből a következőket közöljük: I. Nyugdíj igénynyel bir az, a ki beigazolja, a) hogy 1848/9. évben honvéd volt, b) hogy a 65. évet betöltötte, c) hogy vagyontalan, d) hogy oly bűntény miatt vádhatározat alatt nem áll, vagy elitélve nem volt, mely miatt 1885. XI. t. ez. értelmében a nyugdíj _ igónynyel bírók is ezen igényüket elvesztik. Nyugdíj igénnyel bir a 65 éves életkor elérése előtt is az, ki beigazolja azt, hogy a hadjárat alatt szenvedett sebesülés következtében kereset- képtelenné vált: szemevilágát elvesztette, avagy egyébbkónt nyomorék. Egy megavult, megsárgult lap van a kezemben. — Gyüjtőiv ama nagy napokból. Boldogult édes atyám Kálmán Dániel volt kölesdi pap egyik gyűjtőivé. Jrajber József akkori vármegyei esküdttel együtt gyűjtötték össze azt, a mi a megavult, megsárgult ivén feljegyezve van. 1. Hét drb 100 frtos bankjegy. 2. Két drb 50 frtos. 3. Harminchat drb 10 frtos. 4. Hatvankét 5 frtos. 5. Nyolcvanhat drb ezüst huszas. 6. Egy drb ezüst tizes. 7. két drb ezüst ötös. 8. Húsz 20 kros. 9. Nyolc drb egyes arany. 10. Egy arany. 11. Harminchat drb ezüst. 12. Hét drb ezüst. Ösz- szesen 1639 forint 28 kr. I. ITzdi ezüst. 1. Pesthy Pál úrtól egy ezüst lábas 28V2 lat. Egy aranygyűrű öt arany nehézségű. 2. Dobrovszky János úrtól egy pár sarkantyú, Pgy csat, négy kávéskanál, tizenkét evő kanál, két sótartó ezüstből. 2 font 9 lat. II. Faddi ezüst. 1. Berecz Mihályné. Egy ezüst hamverö, tartóval és egy szelencével. 18 lat. 2. Hegedűs Istvánná 4 evő, 2 kávés kanál és egy burnót szelence. 18 lat. 3. Szombathelyi Károly ur egy levesmerő, egy evő és hat kávés kanál 19. lat. 4. Széllé Sárauelné. Egy cukor tartó, kávés kanna és egy tört kávés kalán 1 font 2 lat. 5. Csákány Alexia k. a. 1 tejes lábos, 12 evő, 1 leveseskanál, hamverő tartó és hamverő. 3 f. 191/*
