Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1895-07-14 / 29. szám
2. TOLNAVÁRMEGYE. melyek eddig is igen sok tehetséges, ambiciózus embert elriasztottak a közigazgatási pályától, mert sok szomoru példa lebegett szemeik előtt, midőn a megyei klikk-rendszer áldozata lett a legkiválóbb tehetségekkel biró tisztviselő is. Tolnavármegyóben a küszöbön álló, s valószínűleg utolsó restauráció csöndesen fog lefolyni, mert a mostani tisztikar munkás, képzett és ambiciózus tagokból áll, kik a belügyminiszter követelményeinek megfelelnek; ha még esetleg akad selejtes elem, úgy az is remélhetőleg a választások tisztitórostáján át ki fog hullani a gépezetből és az állami közigazgatás már kipróbált, modern erőket fog találni, melyek az adminisztráció magasabb igényeinek is meg fognak felelni. A belügyminiszter körrendeletére azonban sok helyütt nagy szükség lesz; s reméljük, hogy ezeket a kemény szavakkal kimondott igazságokat kellőleg méltatva és megszívlelve igyekezni fognak az összes törvényhatóságok illetékes elemei arra, hogy az utolsó restauráció . a modern jogállam követelményeinek megfelelő, hivatásuk magaslatán álló, szakképzett és kötelességérzettel biró tisztviselőket adjon majdan az állami közigazgatásnak. Simontsits Béla főispán beiktatása Szatmárnémetiben. Simontsits főispán Szatmárra szombaton délelőtt a 9 órai vonattal érkezett. A szépen fellobogózott indóháznál a megjelent nagy közönség élén Böszörményi Károly kir. tanácsos polgármester üdvözölte, kinek beszédjére a főispán rövid szavakban válaszolt, mely után diszes kocsisor kíséretében vonult be a városba, s mint M e s z 1 é n y i Gyula püspök vendége a püspöki palotába szállott. Fél 11 órakor a székesegyházban „Veni Sancte“ volt, melyen a püspök celebrált, s 11 órakor kezdődött a diszgyülés. A terem zsúfolásig tömve volt emberekkel, kik a belépő főispánt zajosan éljenezték. Az eskü letétele után a következő beszédet mondotta: pedig a vár alját mosó tóra s a tavon túl fekvő ó-francia park nyírott lomb falaira néznek. — Az örök kulcs csörgetóse hivott el bennünket e pompás látványtól, mely egyszersmind berekeszté dániai program munkát. Legközelebbi állomásunk Kiel volt, hol mindenek előtt a hadihajók vonták magukra érdeklődésünket ; — azért csónakba szállva a nemrég vízre bocsátott Hagen acélbordáihoz eveztüuk. — A fedélzeten egy fiatal hadnagy, inspekciós tiszt fogadott és franciához méltó szívességgel mutatta meg a hajó orrán és hátulján felállított, gőzgéppel forgatható Vj2 métermázsás lövegeket szóró ágyukat, a fedélzeten és az alsó helyiségekben elhelyezett kormányokat, végig vezetett a legénység függő ágyai közt, levitt a forró levegőjű gépházba, elmagyarázta a torpedó csövek kezelésének módját, be mentünk a virág csokrokkal díszített tiszti ebédlőbe és midőn már semmi mutatni valója sem volt, biztosítva bennünket a magyarok iránt érzett simpa- tiájáról elbúcsúzott, mi pedig eveztünk viszsza a parthoz. Es most ki az észak-keleti csatornához, — Európa ezen panama nélkül épült Panamájához 1 A helyi gőzös tüszszögve kerüli meg a Hohenzollem yacht fehér falait, csendesen siklik tova a Kaiser Adler mellett és Holtenaunál partra tesz bennünket. A kiszálló helytől 200 lépésnyire nyílik bele a csatorna a kiéli öbölbe, közepén egy 100 méter hosszú fal által ketté osztva, ez egyik nyíláson ki, másikon bejárnak a hajók, mindkettőt hatalmas zsilipek zárják el. — 77 millió kbm. földet kellett eltávolítani és 156 millió márkát ráfordítani, hogy Tekintetes törvényhatósági bizottság! 0 császári és apostoli felsége dicsőségesen uralkodó királyunk magyar kormányának előterjesztésére engem Szatmárnémeti sz. kir. város főispánjává legkegyelmesebben kinevezvén, midőn főispáni székemet elfoglalom, fogadja a tekintetes törvényhatósági bizottság őszinte és meleg hazafias üdvözletemet. /■ Ez alkalommal szükségesnek tartom nagy kör- vonakban legalább jelezni intentioimat és a célokat, melyeknek elérésére törekszem, valamint megjelölni az eszközöket, melyeket használni kívánok. . A törvényhatósági élet intenzivitását fejleszteni s a közigazgatás correct működése utján a város szellemi, erkölcsi és anyagi fejlődését minden téren biztosítani kívánom; a politikai pártok felett fogok állani, de az egyéni meggyőződés tiszteletben tartását, — mint az öntudatos közélet nélkülözhet- len követelményét elengedhetetlennek tekinteni; a vallásfelekezetek közötti szeretetteljes béke és türel- messóg embere vagyok a közérdeket pedig minden más fölé helyezem. íme tekintetes törvényhatósági bizottság, ezek intentióim és céljaim; eszközeim pedig az átgondolt cél felé való nyílt és kitartó törekvés, igazságos erély és munkaszeretet. Ezeknek gyakorlati alkalmazása körül annyival inkább száraitok a tekintetes törvényhatósági bizottság hazafias és odaadó közreműködésére, mert kétségtelennek látszik előttem, hogy a magyar alkotmány sáncaiban megérdemelt helyét elfoglalt polgári elemet képviselő ezen bizottságnak elodázhatatlan teendőjét képezi, annak szakadatlan munkássággal és tényekkel való documentálása, — hogy a polgári elem hivatásszerű nemzeti feladatát teljes mértékben felismeri. Csak úgy lesz bistositható beváltása az országos várakozásnak, melyet az önálló törvényhatóságot képező városok közönségével szemben méltán támasztanak s melynek sikeres megoldása érdekében Szatmárnémeti sz' kir. város közügyeinek felvirágoztatása és minden iránybani haladása céljából az én teljes mértékű lelkes közrehatásomra számit hat a tekintetes törványhatósági bizottság. Kérem ezért a közügy érdekében bizalmukat. A beszéd után felhangzott éljenzés csillapultával a polgármester állott fel és üdvözölte a főispánt a város közönsége nevében. A főispán pár szóval megköszönte az üdvözletét, a gyűlést berekesztette és visszavonult lakosztályába, hol a tisztelgő küldöttségeket fogadta. az 1. Vilmos alatt >neg kezdett nagy munkája hatalmát még növelje. — Hogy mit veszt e csatorna által Dánia és Kopenhága azt a közel jövő fogja megmutatni. Az egész környéket öltöztették már a megnyitási ünnepélyhez. — A munkások deszka bódéit szedték széjjel, a túlsó partról sürü kalapács csattogás hallatszott, a müve t világ képviselőit fedele alatt vendégkép fogadó nagy deszka alkotmányon dolgoztak, a holtenaui parton pedig a tribünök egész sora fehérlett. — A zsilip felügyelőségnél nyert engedélylyel végig sétáltunk a kővel kirakott egész Brunsbüttelig villanynyal világított parton, megtekintettük a naponként 8000 kbm. földet kiemelni képes kotrógépet; a szétnyitható vashídon kiéli oldalra kerülve, bejártuk Kiel görbe utcáit és folytattuk utunkat Lübeck felé. Lübecknek múltja nagy; — erről regél a Holsten kapu mögött fekvő ó-német stílben épített város, ezt hirdetik a városháza oszlopcsarnokai, ezt búgják a dóra bushangu harangjai. — A régi fényt lenne hivatva visszavarázsolni a most megkezdett Trave-Elbe csatorna, de Kiel marad a győztes e küzdelemben és habár köztársaság marad is az egykori büszke Hansa-fő, kikötője másodrendűvé sülyed. Kifogyva időből, vasúti jegyből és pedig ösz- szetörve éltünk vissza Berlinbe, hogy holnap ismét halljuk Hübler professorunk komoly ajkairól, mint fekszik ágyba az urát személyében képviselő orosz követ, a betegen fekvő nagy választó fejedelem mellé, nehogy sértés essék a fehér cár méltóságán, ha ő állva tárgyal a fekvő fejedelemmel. Délután 1 órakor a társaskör helyiségeiben diszebód volt, hol a szókhelykérdés rontotta egy darabig a hangulatot. Tolt sok szónoklat, de bizony csak kevésnek jutott az a szerencse, hogy meghallgatták. A publikum valósággal rakoncátlankodott s igazán tu!lépte a határokat, mikor egyik-másik szónok beszédjét a zajos lármával elnyomta. Beszédet mondottak: a főispán a felséges királyi párra, majd később válaszolva a polgármester szavaira, dicsőítette a munkát és éltette a város közönségét. A polgármester a város közönsége nevében, dr. Fejes István ügyvéd a polgárság nevében éltették a főispánt. T a b a j d y Lajos az idegen küldöttségekért, D omahidy István a főispánért, Nagy László Szatmár városért, dr. Serly Gusztáv a városi polgárokért, Kovács Jenő Jan- drisics János apátplebánosórt, aki aztán egy szép beszédben a főispán nejét és fiát éltette. Uray Géza sürgönyileg üdvözölni indítványozta a főispán nejét. Dénes Lajos a kir. ügyészség nevében üdvözölte a főispánt, dr. Kelen Samu ügyvéd az alispánért emelte poharát. A főispán 4 óra tájban eltávozott, de az ünneplő közönség még azután is jó darabig együtt maradt. Simontsitsról a következőket Írja egyik szatmári ujságkollegánk: „Egészen a mi Ízlésünk szerint való ember. Határozott.jellem, a kinek minden szavából látszik hogy a mit mond, azt nem csak gondolja, de érzi is, s hogy azt az utolsó betűig készpénz gyanánt lehet elfogadni. — Beszédéből hiányzik mindenfele frázis, a mivel az üres emberek szoktak dobálódzni, de van benne világosság, hogy mindenki megértheti. Erős akarat sugárzik szavaiból, — mintha mondaná: igy akarom és fogom csinálni ón s igy fogják csinálni mindazok, akiknek én parancsolok. Mert parancsolni fog, az bizonyos, de eredményeket elérni csak igy lehet: a patriarkális fraterni- zálás nem csinál a rosszból jó közigazgatást. A főispáni állás nem arra való, hogy a kormánynak képviselőket szállítson és idehaza a hivatalokat az atyafisággal betöltse, hanem igenis arra hogy az állam minden terhét viselő nép érdekeit folyton szem előtt tartva, azokat minél inkább meg- vódelmezze, ez pedig csak úgy lehetséges, ha éber szemekkel őrködik a közigazgatás gépezetének minden legkisebb alkatrészére, a romlottakat jóval cseréli ki, s maga részéről is elkövet mindent, hogy a gép működése állandó és szabályos legyen. Százezreknek boldogsága vagy boldogtalansága van az ő működésével összekötve, s jó közigazgatás csak olyan főispán alatt képzelhető, aki nemcsak rangban, de munkában és kötelességtudásban is első ember a megyéjében. A bizalomnak már az első alkalommal oly szép megnyilatkozása mutatja, hogy a közvélemény az uj főispánt ily embernek ismerte fel, s hogy nem is fog benne csalatkozni azt ösztönszerüleg érzi mindenki. Nem sokat beszélt, de azért mégis sokat mondott. Jelszava: „Minden Deraosthenesnól szebben beszél a tett.“ Útlevelébe, a mit Tolnából hozott, a munka van beírva, s mi erre fektetjük a súlyt, mert aki dolgozik attól és csakis attól lehet várni minden jót. Az ünnnepségek leírását mellőzük, mert azok minden hasonló alkalommal többnyire egyformák szoktak lenni. Egyedül és kizárólag vele foglalkozunk, mint aki ez ünnepségeknek a központja volt. A megye is, a város is elkövetett mindent, hogy az idegenből jövő embernek az uj otthont már a legelső alkalommal kellemesnek mutassa be. A megye küldöttséget küldött elébe Debrecenig; Nagy-Károlybau a polgárság fáklyás zenével tisztelte meg; volt diadalkapu és óriási lelkesedés, üdvözlő beszédek, melyek mindegyike bizalommal halmozta el a megérkezőt. Volt diszbankett, hol szebbnel-szebb beszédekben ünnepelték, amikre ő mindannyiszor talpraesetten válaszolt, de a magva az egésznek mégis a főispán székfoglaló beszédje volt.“ 1895. július 7.
