Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1895-07-07 / 28. szám
TOLNA VÁRMEGYE. 3. 1895. július 7. Simontsits Béla fogadtatása. (Saját külön tudósítónktól.) A nagy károlyi 17 tagú küldöttség Zanathy Ferencz főjegyző vezetése alatt Debrecenig ment Simontsite elé, hol csatlakozott a tolnamegyei küldöttséghez, melynek tagjai voltak : Széchenyi Sándor gróf valóságos belső titkos tanácsos, Tolna vármegye főispánja, Sztánkovanszky János, DöryJenő, Kovács Sebestyén Endre nagybirtokosok. Dr. Kämmerer Ernő országgyűlési képviselő, Kurcz Vilmos árvaszéki elnök, Döry Pál főszolgabíró (Tolna vármegye egyedüli alispánjelöltje) Vizsolyi Akps birtokos, ifj. Bencze István dunaföldvári apát, Simontsits Elemér vármegyei első aljegyző (a főispán fia) és ennek apósa DezsŐfly Béla Szent-Márton-kátai földbirtokos, valamint Tolna vármegye jegyzői küldöttsége, melynek tagjai Kovács Gyula, Kerbolt István, Lippich Zoltán, Erdős Gábor, Purt Adolf, Klimes Antal, Váoyek Béla és Sági Vilmosjegyzők. A főjegyző igen meleg hangú üdvözlete után együtt indultak Debrecenből és a megye határán, Er-Körtvólyesen Domahidy Elemér főszolgabíró, dr. Czukor Lajos járásorvos, Irinyi István földbirtokos és a község lakosai egy része nemzeti szinü zászlóval várta az érkező vonatot s midőn az megállt, a főispán és kíséretének egy része a jelenvoltak éljenzése közben leszállott, mire Domahidy Elemér rövid kis bészéddel üdvözö te a főispánt, azt kívánva neki, hogy találja fel e vármegyében azon kellemes otthont, amelyet most elhagyott. Ezután Domahidy Elemért és dr. Czukor Lajost meghívta, hogy szálljanak fel hozzá, ami megtörténvén, bemutatta őket kísérete tagjainak. Hat óra 10 perckor robogott be városunk csinosan, feldíszített pályaudvarába a vonat, a hol tömérdek nép, a városi tisztikar, tűzoltóság, testületek és felekezetek lesték a vonat érkezését. A vasúti kocsiból kilépő főispánt.hatalmasan megéljenezték és a zenekar a Kákóezi-indulóval fogadta, a melynek elhangzása után az e czélra készült emelvényen álló főispánt a diszmagyarba öltözött Schusz- terits Ignác polgármester a következő beszéddel fogadta: Méltóságos Főispán ur! E városban hangzottak el először a nagy Kölcsey e szavai: „hass, alkoss, gyarapits s a haza fényre derül“; Nágy- Károly város közönsége a haza nagy fiait, kik a nemzet közérdekét tudásaikkal és munkájukkal szolgálták, mindig a szeretet, hódoló tisztelet és hála érzetével vették körül. Méltóságod tudomásunk sze-. rint egész munkásságát és tudását , e nagy célnak szenteli, fogadja tehát a ragaszkodás és tisztelet magasztos érzelmeit kegyesen, s midőn ez érzelmek fényében e város közönsége nevében üdvözlöm, .engedje meg, miszerint azt kívánjuk, hogy nekünk méltóságodat az ur Isten soká tartsa meg. Erre a főispán körülbelül a következőkép felelt : .Fogadja polgármester ur és Nagy-Károly város közönsége legmelegebb és legőszintebb köszönetéinél azon őszinte magyar fogadtatásért, melyben a távolról jövőt üdvözlik; azon jelszó, melyet polgármester, ur hangoztatott, törhetetlen akarat mellett érvényesülhet, s erre törekedni kötelességemnek ismerendem, egyet kérek csupán: az uj otthont a bizalom teremti meg, az őszinte bizalom, ezt és jóakaró támogatást kérek önöktől uj otthonomban. A lelkes éljenzés elhangzása után megindult a menet, elöl a 70 tagból álló bandérium 36 zászlóval, utána Kisfaludi József főkapitány kocsija, s ezután Domahidy Elemér főszolgabíró négyes fogatán ült a főispán a polgármesterrel, ezt követte egy négyes fogat, melyben gróf Széchenyi Tolnamegye főispánja ült Zanathy főjegyzővel, majd Károlyi Tibor.gr. Farkas Bezsővei, ezután a vendégek, városiak és vidékiek mintegy 60 kocsival, közte sok -vármegyei bizottsági tag; igy vonult végig a menet a fellobogózoti Kálmánd-utcán, melynek végén Zanathy kir. közjegyző házánál egy igen csinos zöldgalyakkal, virágokkal és nemzeti szinü lobogókkal gazdagon díszített diadalkapu volt felállítva, felső'részén eszavakkal „Isten hozott“;igy vonult el a menet a Deák-téren és a Jókai-utcán keresztül a vármegyeházhoz; az összes utcák, a hol a menet átvonult ; fel voltak lobogózva, tömérdek ember lepte el az utcákat, ablakokat, utóbbiakat sok nő, a diadalkapu előtt cigányzenekar, a városháza előtt Mózes Károly lovardája zenekara játszott. A Deák-tér végén ismét egy cigányzenekar húzta a szebbnél szebb indulókat és' magyár dalokat, az utcákon a nép hemzsegett, óljenzett, a kendőket lobogtatta s úgy éljenezte az érkező főispánt. A-menet a vármegyeháza elé érkezett, a főispán leszállott a kocsiról s a főjegyző és kísérete társaságában haladt fel a vármegyei székház, lépcsőjén, ahol a lépcsőház közepén a vármegyei tisztikar élen, a pénzügyigazga tóság, államópitészeti hivatal, a városi honoratiorok és számos vármegyei bizottsági tag jelenlétében Nagy László alispán a főispánt a következő beszéddel fogadta: Isten hozta Méltóságodat e helyen, mely idegennek tűnik ma fel Méltóságod előtt. E falak évtizedek óta állanak s fognak állaoi s néma tanúi voltak az emberi élet változó folyásának ; harcz és béke, megelégedés és visszavonás vertek itt tanyát, mert az e falak közt élő emberek jelleme, gondolkozása határozza meg, hogy megelégedés tanyája legyen. — En csak azt kívánom, hogy az érzet, melylyel ma itt méltóságodat fogadjuk, s melylyel ma itt méltóságod megjelent, ne változzék soha, s akkor a béke és egyetértés hajléka leend. A főispán erre meghatottan körülbelül a következőket válaszolta. Nagyságos alispán url Az alispán ur szives volt jelezni, hogy fáradt utas vagyok, s igy meg fogják engedni, hogy csak néhány szóban adjak kifejezést azon megihlető érzelemnek a mely a vármegye határszélétől kezdve szívélyes fogadtatás folytán egész lényemet uralja, de kénytelen vagyok az alispán ur egy szavára reflektálni, azt, hogy ón nem vagyok már idegen, s máris itthon vagyok, s az egyetértésre törekvés meglesz, mert egy közös célra törekszünk vármegyénk és hazánk javának előmozdítására, mihez kérem bizalmukat és magyar barátságukat. Az éljenzéssel fogadott beszéd után a főispán lakosztályába vonult, a hová őt az alispán vezette be, oda jött kísérete, valamint Károlyi Tibor gróf, a tisztviselő kar egyes tagjai, hivatalok főnökei, kik közül többeket bemutattak a főispánnak. Esteli 8 óra után a városházától kiindulva indult meg a fáklyásmenet 200 fáklyával, elöl a lovarda zenekara, mely egy cigány zenekarral felváltva játszott; a fáklyavivőket — rendes szokás szerint — ezerekre menő nép követte, a Deák-téren és Jókai-utcán át a vármegyeház elé, a hol Baudisz Jenő árvaszéki ülnök a rendezőség felkérése folytán az éljenzés lecsillapulta után üdvözölte a főispánt, ki a menetet látva, lejött a vármegye- házából és a vármegyeház előtt rögtönzött kis emelvényre állva hallgatta meg a lelkesedéssel s fennhangon elmondott szép beszédet. Az éljenzések elhangzása után a főispán a következőkép válaszolt: „Nagyon köszönöm azt a szives ovációt, melyben részesítettek, a mely engem a vármegye határától egész idáig kisért; az önök igen tisztelt szónoka kiemelte beszédében igazságosságomat, én biztosítom önöket uraim arról, hogy a midőn megszűntem köztisztviselő lenni, régi tulajdonaimat megtartottam, s azért ígérem az uraknak, hogy Nagy-Károly városának, mint a megye ez időszerinti székhelyének érdekét mindig igazságosan fogom mérlegelni, támogatni és a magas kormányt ennek támogatására megnyerni iparkodom. Mégegyszer. köszönöm önöknek ezen fogadtatást, mely oly szép volt, a milyen csak Magyar- országon lehetséges.“ > Ismét felhangzott a dörgő éljenzés, s a fáklyavivők a néptömeg áltál kísérve a városházához vonultak, s onnan elszéledtek. Kilenc óra után kezdődött meg a régi kaszinó nyári színkörében az ismerkedés céljából megtartott estely. Körülbelül 180-an gyűltek össze a váróéból, ennek vidékéről és a megyéből, ezek között láttuk Károlyi Tibor, István és Gyula grófokat, Galba Lajos szatmári kir. törvényszéki elnököt, dr. Dezső Kálmán és dr. Bóth Ferenc törvényszéki bírákat, Izsák Dezső és Luby Géza országgyűlési képviselőket, dr. Tóry Ödön közegészségügyi felügyelőt, Jékey Mór és Zsigmond, Kovács Eduárd kir. tanácsos, Kende, Luby, Galgócy stb. vármegyei bizottsági tagokat, a hivatalfőnököket, a központi tisztviselő kar, a járásbíróság, pónzügyigazgatóság, városi hatóság tagjait, a járási főszolgabirákat, szol- gabirákat, jegyzőket, a város honoratiór és polgári osztálya tagjait stb. Egynegyed 10 órakor érkezett meg a főispán kíséretével,.s lelkes éljenzések között foglalták el a részükre fentartott helyeket. Ekkor megkezdődött a vacsora, melynél a menu a következő volt. 1. Malac pörkölt, székely gulyás. 2. Sonka. 3: Bostbeaf. Sertéskaraj. 4. Gyúrt tészták. Borok: Asztali bor savanyuvizzel és érmelléki ba- kar. A jó vacsoránál Fátyol József zenéje emelkedett hangulatot idézett elő s folyt az ismerkedés fél 12 óráig, mely idő alatt csak két pohárköszöntő hangzott el. Schuszterits Ignác polgármester a vendégekért ürítvén poharát, a mit Széchenyi Sándor gróf főispán köszönt meg néhány szóval, bárha a megállapodás az volt, hogy pohárköszöntő ne legyen. Folyt a társaság még egy darabig, s fél 12 órakor a főispán kíséretével éljenzés között eltávozott, s egyidejűleg a társaság legnagyobb része is elhagyta a helyiséget. A beigtatási ünnepély. Julius 4-én dé'előtt 11 órakor nyitotta meg Nagy László alispán a közgyűlést, melyen,a, városiakon kívül a vármegyei bizottsági tagok majdnem teljes számban vettek részt. A díszes közgyűlési terem telve volt, a karzat zsúfolásig, többnyire női közönséggel. Szatmár város küldöttsége az emelvény előtti fóasztalon helyezkedett el, Tolnavármegye közönsége küldöttségének az emelvényen a rendesen a tisztikar által elfoglalt asztalnál jelöltetett ki a helye. Az alispán kit belépésekor éljenzéssel fogadtak, hivatkozva a kinevezésre és az ősi szokásra, indítványozta, hogy egy küldöttség hívja meg a főispánt és Tolnavármegye küldöttségét.; ez indítvány alapján a küldöttség elnökéül báró Vécsey József, tagjaiul Köváts Edvárd kir. tanácsos, Jékey Mór nagybirtokos, Izsák Dezső országgyűlési képviselő, Nenustóthi Szabó Antal ügyvéd és Pazucha- nits Ignác gör. káth. lelkész megválasztatván, eljárásuk időtartamára alispán a közgyűlést felfüggesztette. Nehány perc múlva gróf Károlyi István és neje Csekonits Margit grófnő, valamint leánya Károlyi Gyula grófné is megjelenvén, az emelvényen foglaltak helyet. Később a küldöttség visszaérkezvén, elnöke jelentette, hogy a főispán és küldöttség szívesen fogadta a meghívást s pár perc múlva megjelennek. Ezután 5 perc múlva a főispán és a küldöttség magyar diszruhába öltözve megjelenvén, éljenzések között helyet foglaltak, a főispán az elnöki széket foglalta el, mellette gróf Széchenyi, e mellett Nagy László alispán és a küldöttség tagjai helyezkedtek el. Az alispán a gyűlést megnyitván, Zanathy főjegyző felolvasta a kinevezésről szóló miniszteri leiratot, ezután az esküformát, melyet a közgyűlés állva hallgatott'meg, s melyet a főispán érces hangon moudott el; az éljenzés elhangzása után a főjegyző mondotta üdvözlő beszédét, s ezután a főispán tartotta meg hatásos székfoglaló beszédjét és programraját — mely többször hangos éljenzés és tapssal szakittatott meg, s mely rendkívül mély benyomást tett, beszéde következőkép BZÓllott.: Tekintetes törvényhatósági bizottsági Az alkotmányos kormány bizalmából Felséges Urunk és Királyunk legkegyelraesebb elhatározása folytán midőn Szatmárvármegye kormányzói székét elfoglalom, mindenek előtt fogadja a tekintetes törvényhatósági bizottság őszinte és meleg hazafias üdvözletemet. Nem idegenül jöttem ide, hiszen ez hazánkban a magyarra nézve, gondolom, kizártnak tekinthető, de igenis az ismeretlenség mezében és hogy ez se képezzen egy percre is közöttünk akadályt a legöntudatosabb egy célra törekvés azonnali megteremtésében, nyíltan és határozottan leöltöm azt ' magamról a tekintetes törvényhatósági bizottság színe előtt. Távol áll tőlem olyan kérdések theoreticus fejtegetésével foglalkozni, a melyek az administrátió államosításával kapcsolatosan kétség kívül birnak az actualitás jellegevei, de nézetem szerint eredményesen megoldhatók csak a törvényhozás termeiben lehetnek: a tényleges helyzettel és a való élet követelményeivel kell tek. törvényhatósági bizottság számolni annak, a ki közigazgatni vagy kormányozni akar, s azért ezen körvonalon belül maradva, kivá- nom nagy vonásokban ismertetni nézeteimet. A vármegyei önkormányzat bizalma jelölte meg eddigi működésem terét, egy olyan dunántúli törvényhatóságban, amely hazaszeretetének, mindenkor megfontolt cselekvésének és a kor színvonalára emelkedetségének annyi fényes bizonyítékát képes felmutatni; — Tolnavármegye kebelén fejlett nyilvános pályám, ott tanultam meg nagyrabecsülni és értékelni alkotmányunknak azon fontos jogát, amely a vármegyék önkormányzatában nyerve kifejezést és életet, évszázadokon át olyan megbecsülhetetlen' ( szolgálatokat tett szeretett hazánknak; — szükséges-e ? az élet ilyen nemes iskolájának megszerzése után kell-e mondanom, hogy a vármegyei ön- kormányzatnak meggyőződésszerüen igaz tisztelője vagyok ? Erős a hitem, tekintetes törvényhatósági bizottság, hogy Magyarország csak igaz, szabadelvű irányban haladva érheti el. nagy hivatásának, valóban magasztos célját, azért úgy politikai, mint felekezeti, nemzetiségi és társadalmi tekintetben a szabadelvű gondolkodás és cselekvésnek vagyok hive, és ennek consekventiáit minden irányban levonva szabad alkotmányunk keretében és törvényeink határai között a meggyőződésből eredő különböző politikai elvéknek kölcsönös tiszteletet; a vallásfelekezeteknek egymáshoz való szeretetteljes türel- mességét; nem magyarajku honpolgárainknál is a magyarállam egységes hatalmának feltétlen elismerését és tiszteletét tekiutem azon határoknak, a melyeken innét törvényadta hatáskörömben egyedül a méltányosan osztó igazságérzet és. a nyugodt bírálat tekintetei fognak elhatározásaimban vezérelni. Törekvésem első rendű célját mégis és ter- szetesen a vármegyei közigazgatás tisztaságának, a|apos és ernyedetlen munkásságának és erélyes, minden melléktekiutétektől ment működésének fen- tartása fogja képezni; mert hosszú idők tapasztalataira támaszkodó meggyőződésem, hogy a kellő erők rendelkezésre bocsátása is megfelelő foglalkozása mellett, az állami igazgatás egyik legfontosabbika, a szorosabb értelemben vett közigazgatásnak ezen nélkülözhetlen kellékei a vármegyék mai szervezetében is biztositandók. Köztanácskozásaink vezetésénél a mélyreható tárgyilagos eszmecserének és az önkormányzat nyugodt méltóságának érdekeit megóvni, mindenkor és minden irányban elsősorban álló feladatomnak fogom tekinteni, hogy a törvényhatóság képviseletének hivatásszerű működését e teremben, sem a politikai, sem a felekezeti, vagy nemzetiségi kérdések zavarólag soha ne befolyásolhassák: hanem hogy miudenkor azon sokat kifejező nagyjelentőségű jelszó nyerhessen érvényesülést, hogy „Salus röl- publicae supréma lex esto“.
