Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1895-06-30 / 27. szám
1895. jnnips 30. TOLNA VÁRMEGYE. B. gyártelepen, hol számukra konyha, fürdő, kórház és orvos is lesz. Ha már vidékiek nem fognak dolgozni a gyárban, ami B—5 óv alatt megtörténik, akkor a lakások gubó raktárakká lesznek átalakítva és majd itt történik a beváltás is. — Maga a fonoda impozáns 80—100 méter hosszú emeletes épület lesz. Ne kételkedjenek uraim — mondta végül Be- zerédj, — szavamat, s ha tetszik, fejemet adom, a fonoda Tolnán fog épülni, légynek türelemmel úgy 'önök, mint polgártársaik, most pedig isten hozta az urakat, itt maradnak ebédre nálam s mikor a jegyző ellenvéleményt akart benyújtani, csak any- nyit mondott: amit teszek, jó szívvel teszem, itt ellenmondásnak nincs helye, most pedig engedelmet kérek, intézkedem, hogy ebédet kapjunk. 2 órakor aztán megyünk, önök is, meg én is. „A kocsisok fogjanak ki...“ hallottuk és aztán megszólalt a telefon, majd újra bejött hozzánk és azt mondta: no uraim, nézzük hát, kinek van még kívánni valója? Persze most pótlólag elmondta mindenki kívánságát és kérdezgettek egyetmást, majd elküldött Be- zerédj a páterért, nélküle nem jó lenni, mert igaz, hold nélkül fennáll a világ, de mégis mily jó és kellemes alak a hold az égen, földünkre pedig nagy hatással van! Ebédnél a ház úrnőjével, Bezerédj kedves feleségével volt szerencsénk találkozni, és Kienle József is eljött, ki Márton tisztelendő ur nak s igy a házi gazdának is volt szives vendége. Ebéd alatt Péchy József mondott tosztot, éltetve Bezerédjt és fényes csillagát, kedves feleségét. Ebéd után őnagysága, a figyelmes háziasszony volt kegyes a dohányzóban fekete kávét tölteni, majd vissza vonult a társaságtól s mi folytattuk a tóinai selyem fonoda építését, lelki szemeink előtt a gyár óriási kémény fekete füstje hörapölygött, mely mögött az örök ifjú, hazafias, törekvő, fáradhatatlan lelkű és tevékenységű Bezerédj Pál jóságos arcát láttuk ragyogni. Mondja csak nagyságos ur, fordul Bezerédj a préposthoz, mit csinál az a Mátejka ? már tiz éve nem láttam. Mind elhallgattak s kérdő jelként néztek rám. Köszönöm a szives érdeklődést, itt vagyok, nagyságos ur 1 van szerencsém magamat bemutatni. Mátejka Károly. — A tolnamegyei függetlenségi és 48-as párt Boda Vilmos elnöklete alatt e hó 28-án bizalmas jellegű értekezletet tartott. Az értekezleten megjelentek az elnökön kívül : Szluha István és Jeszenszky László országgyűlési képviselők, dr. Schioetz Antal ügyvéd és Petrich Ferencz földbirtokos. Rátkay László ügyvéd és Borzsák Endre ref. lelkész levélileg jelentették az értekezlet határozataira vonatkozó hozzájárulásukat. Hosszabb eszmecsere után határozatilag kimondotta az értekezlet, hogy az országos függetlenségi és 48-as pártnak 84-ben közzétett programmját fogadja el és hogy folyó évi szeptember hó 8-án Szegzárdon vármegyei értekezletet tart, a melyre Kossuth Ferenczet is meghívja. — Ezen határozat nem jelenthet mást, mint azt, hogy az értekezlet tagjai a Justh párthoz csatlakoznak, mert a mostani pártviszonyok között az valóságos absurdumnak tekinthető, hogy Ugrón párti képviselők olyan szervezkedő gyűlést vagy értekezletet tartsanak, illetve rendezzenek, a melyre a Justh párt oszlopát: Kossuth Ferenczet meghívják. Boda Vilmosról tudva van, mert egész nyíltan történt, hogy a Justh párthoz csatlakozott, Szluha és Jeszenszky ellenben az Ugrón párt kebelében maradtak. — A pincehelyi kerület kath. papsága, mint értesülünk, a múlt héten értekezletet tartott és elhatározta, hogy ezen kerületben a néppártot szervezi és legközelebb szélesebb körű értekezletet tart. Már meg is állapodtak a néppárti jelölt személyében, aki nem más, mint gróf Apponyi Géza, az ul- tramontán érzületéről ismeretes és néppárti szerepre törekvő hőgyészi gróf. Arról, hogy a gróf ur elfogadja-e a jelöltséget, nincs tudomásunk. A bonyhádi algimnázium jubileumi ünnepe. A bonyhádi ág. ev. algimnázium e hó 24-én és 25-én ünnepelte meg Sár-Szent-Lőrincről Bony- hádra történt áthelyezésének 25-ik évfordulóját. Az első napon torna és zeneünnepóly volt. Nagy közönség nézte ' végig az ifjúság torna mutatványait, melyet azonban az eső megzavart; este hangverseny volt az intézet tornacsarnokában. Különös elismerés illeti meg Mártin György, Gebauer Antal énekta- nitókat és Fáik Henrik tanárt. A hangverseny az ifjúsági segitő-egylet javára 70 frtot jövedelmezett. A tulajdonképeni jubileumi ünnepély másnap, kedden ment végbe az intézet helyiségeiben. Az ünnepélyre megjelentek Perczel Dezső belügyminiszter ur ő nagymóltósága és Zsilinszky Mihály vallás- és közoktatásügyi államtitkár ur ő méltósága, valamint az ág. ev. egyház számos notabi- litása,✓lelkésze és a bonyhádi intelligencia csaknem teljes számban, valamint a vidékről és Szegzái’dról is sokan. Az ifjúsági énekkarnak ügyesen előadott darabja vezette be az ünnepélyt, utánna Marhauser Imre tanár imát mondott. Az ima után TámerJhnos esperes emelkedett szellemű beszédet tartott, a melyben az intézet történetét megvilágította. Majd a szózat eléneklése után Beké Andor tanár az intézet 25 éves történetét ismertette rövid vázlatban, mely kivonata Beke tanárnak az intézet fennállásáról kiváló gonddal és alapossággal megirt terjedelmes munkának. A közönség sürü tapsokkal fogadta a felolvasást. A volt tanítványok nevében Trajber János bonyhádi tekintélyes kereskedő tartott sikerült beszédet és a volt tanítványok alapítványát egy ösztöndíjra: 700 koronát nyújtott át az igazgatónak. Fáik Henrik nagy tetszés kö/.ben szavalta el Sántha Károly sárszentlőrinci lelkész, lapunk nagyrabecsült munkatársának tárcarovatunkban található sikerült alkalmi ódáját. Az igazgató záróbeszéde és az ösztöndíjak kiosztása után Zsilinszky államtitkár mondott gyönyörű beszédet, köszönetét nyilvánítván az iskola fentartóinak, a buzgó tanári karnak, Bonyhád és vidéke közönségének, a miért a nemzeti missziót teljesítő bonyhádi algimnáziumot itt, a németség központjában, oly nagy áldozatok árán fentartják. Az ünnepélyt az ifjúság a „Hymnus“-sal rekesztette be. Délben 150 terítékű bankett volta „Lengyel“ szállóban. A bankett kitünően sikerült. Ott láttuk: Perczel Dezső belügyminisztert, Zsilinszky Mihály államtitkárt, Bonyhády Gyula cs. és kir. kamarást, Nádassy Kálmán kir. tanácsos, egyházmegyei felügyelőt, Bauer Adolf fóesperest, Madarász Elemér alispán helyettest, D'öry Pál főszolgabírót, dr. Láng Frigyes zombai orvost, Kurz Vilmos árvaszéki elnököt, Fórdós Vilmos tiszti ügyészt, 7otth Ödön, dr. Beöthy Károly szegzárdi ügyvédeket, Guggenberg János. Tomka Gusztáv, Sántha Károly, Kracher, Junkusz, Lagler, Reichert, Szabó, Becht és Wiezner lelkészeket, a bonyhádi intelligenciát csaknem teljes számban, a környékből is számosakat. A banketten számos sikeriiltnél-sikerültebb felköszöntő mondatott. Az elsőt Perczel Dezső belügyminiszter mondotta, éltetvén a legalkotmányosabb királyt, ki úgy a kötelességtudásban, miut egyéb erényekben mindenkinek példányképül szolgálhat. Ulánna Gyalog István igazgató éltette hatásos felköszöntőben Perczel minisztert, a kiváló államférfiul vármegyénk büszkeségét és Zsilinszky államtitkárt, a magyar cultura egyik kimagasló tényezőjét. Zsilinszky államtitkár remek szavakban felelt Gyalog felköszöntőjére. Ha végig tekint, úgymond, a múlt nagy férfiainak során, Széchenyi István volt az, a kit leginkább bámulni megtanult, mert Széchenyi ismerte a nemzet jövőjét és erejét. E leírásomban Eügenen és Heringsdorfon akarom olvasóimat körül vezetni. Fel tehát Sassnitzba!... Délután 4 óra volt, midőn a Kronprinz Friedrich Wilhelm rideg arcú kapitányának rövid „los“ kommandója elhangzott és a Kronprinz tompa zúgással merité lapátjait a swinemündei kikötő piszkos habjaiba. Kievezve a tengerbe hosszan benyúló két molo közé, erős éjszak keleti szól kapta oldalba a kirándulókkal túltömött hajót, s ránk, „szárazföldi patkányokra“ nem nagyon kecsegtetőek voltak a molo falához csapódó fehér tarajos hullám lavinák verseny ugrásai. — Komolyabbra csak akkor változtunk, a midőn a móló védő karjaiból kihajozott a nyílt vizekre. 'Ádáz dühvei ordított a szélvihar, a neki bőszült hatalom akadály nélkül rohant végig a sötét zöld tengeren, maga előtt hajtva a hullámszörnyetegeket, melyek fehér fogaikat csattogtatva rohantak hajónkra s hangos csattanásokat vittek végbe, keserű vizsugarakat lövelve a fedezetet megtöltött utasok szeme közé. De még mulatságot szereznek a közönségnek, a hányt hajó tetején önkéntelenül táncolok ügyetlen mozdulatai még hangos kacajra fakaszt, a nyakunkba szakadó sós fürdő még élénk vita tárgyát képezi, hogy melyik hullám éri utói hajónkat, még kacéron mosolyog a tabouretten ülő, rózsás arcú szőke menyecske, de pár perc múlva fenn a mel- lékhidon már egy fiatal ember küzd önmagával, s a kéményt fázva ülik körül a sápadt hölgy alakok. Még jól látszott a swinemündei világitó torony, midőn kitört a tengeri betegség s könyörtelenül szedó áldozatait, s mennél inkább távolodánk a szárazföldtől, annál veszedelmesebb mérveket öltött, úgy, hogy midőn az esthomályban felcsillám- lott a greifswaldi világitó tornyának fénye, — az erős férfiak is sápadozva kapaszkodtak a hajó oldalához.... A hullámokkal erősen küzdve tudtunk csak lassan előre haladni; előttünk a háborgó tenger, utánunk pedig Heringsdorf irányában sötét fellegek borítják az eget s egy-egy cikkázó villám vakító fénye teszi még kisértetiesbbé az amúgy is zord éjszakát. Göhren irányában vagyunk, a móló lámpásai hívogatva integetnek felénk, a közönség köréből harminczan fel is kérik a kapitányt, hogy tegye ki őket Göhrenbe, de a vén fóka hajthatatlan marad, sértődve utasítja vissza a kérelmezőket, s hajónk halad be a rémes éjszakába tovább. Nehezen maradnak el a göhreni partok s 10 óra volt, hogy Sassnitz lámpái reményt ébresztőén csillogtak át a hullámok felett. — Mintha szikla esett volna le az utasok melléről, uj erőt látszott nyerni mindenki, élénkebbé lesz a társalgás s mindenki azt találgatja, mennyi idő alatt jutunk a révbe. Éjfél lett, mire révbe ért a hányt hajó s bekanyarodva a sassnitzi móló mögé, megszűnt a 8 óra hosszat tartó órületes tánc. Elcsigázott, szánalmas alakok vonszolják fáradt tagjaikat a parton végig, pihenni siet mindenki, hogy erőt gyűjtve, a sziget szépségében keressen másnap elégtételt az elmúlt gyötrelmekért. És tényleg, mintha elégtételt akart volna nyújtani a természet, ragyogva jött fel reggel a nap, aranymezővé varázsolva a szelíden fodrozó tengert; az éjjeli eső után illatos levegő fogadja a szabadba lépőt, és ezer madár dalától visszhangzik a Stubbenkammer felé elterülő gyönyörű bükkös. Sassnitz szűk utcáit gyorsan bejárva, siettünk ki a tenger partján végig vezető útra hogy a 21/2 órányira fekvő Stubenkammerre, Bügen ezen hires kréta ormára ránduljunk. Pompás bükk erdőben., a tenger partján vezet az ut, majd csiga alakban kúszva fel a kréta csúcsokra, majd pedig sebesen szállva le a csörgedező patakok ágyához, majd bekerülve a gyönyörű vadonba, majd a part felé mindinkább világosabb zöld szint játszó, tenger habjait érinti. — Ily utakon jutunk fel a Bläsere, igy szállunk le a Piraten Schluchtba, keresztül a Hingsten és a Lenzer Bachon előttünk áll a Viktória Sicht, kilátással a nagy Stubenkammerre. Gyönyörű kép ! A tengerből -csaknem függélyesen kiemelkedő krétaszirt porló falán rezegve táncol a napsugár, alant pedig a szelíd tenger, mint a hű eb, hízelgő morgással nyaldossa lábait, mellette meg egy kis patak cseveg andalító danát. S ott, hol a kis patak a tengerbe önti édes vizét, széles öblöt vájt a hullám, hasonlót egy szörnyeteg tátott torkához.. Órákig el lehetne nézni e fehér kolossus', de sietnünk kell Swinemündébe vissza, hogy holnap Heringsdorfot látogathassuk meg. A nagy Stubenkammeren levő vendéglő előtt mindig készen várakozó kocsik egyikébe szilva, a sziget belsején utaztunk Sassnitzba s itt délután
