Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1895-01-20 / 4. szám
V. évfolyam. TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utca 1085. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. LEOPOLD SÖRNÉL. 4. szám. Szegzárd, 1895. január 20. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Előfizetési ár: Egész évre . . 6 frt — kr.J Fél évre . . . 3 » — » Negyed évre . . I » 50 » Egy szám. . . . 12 » ' Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. PERCZEL DEZSŐ. 1872-ben mondotta Vizsolyi Gusztáv bizalmas körben bölcs előrelátással e szavakat : „Én Tolnavármegye jövőjét Perczel Dezsőben látom.“ Perczel akkor alig volt még 24 éves, de már abban az időben is felkeltette és lekötötte az ő egyéniségének kiválósága iránt a figyelmet. Mint 20 éves ifjú lépett Perczel Dezső a közpályára. Közhivatalt vállalt, ott kezdte, a hová hajlamai és szive vonzották: a vármegyénél és megmutatta, hogy miképen lehet aránylag rövid idő alatt a legalsó fokról a legmagasabbra jutni. Nem támaszkodott soha sem befolyásra, összeköttetésekre, azzá lett, a mivé őt tehetsége és munkássága teljes mértékben praedestinálták. Szerette hivatását, szerette a munkát. A hová állították, ott helyt állott, hatáskörét lelkiismeretes alapossággal töltötte be és a hol a köznek hasznára lehetett, ott nem hiányzott az ő lelkes és odaadó közreműködése. Fényes szellemi és lelki tulajdonokkal felruházva, érvényesítette tudisát és akaraterejét. Azért vármegyénkben nem lephetett meg senkit sem Perczel Dezsőnek belügyminiszterré történt kineveztetése. Mi, kik őt vármegyénk közéletében kifejtett munkássága után és hivatali működéséből közelebbről ismerjük, csak örültünk, de nem voltunk meglepve a fölött, hogy tehetségének és érdemeinek megfelelő polcra jutott. Közel huszonöt év óta állanak vármegyénk közügyei Perczel Dezső nevével szoros és. benső összeköttetésben. — Ilyen hosszú idő bő alkalmat adott az ő egyéniségének hű megismerésére. A legnehezebb és legkényesebb kérdéseket gyors, átható és tisztult felfogással, mindenkor közmegelégedésre, könnyű szerrel oldotta meg, alap>os képzettsége, sokoldalú tudása és nagy műveltsége voltak ama fegyverek, a melyeket ügyes és biztos kézzel vitt működése közben csatába. Csoda-e, ha igy csak győzni és lefegyverezni tudott. Alapvetője volt vármegyénk mai kitűnő közigazgatásának és fáradhatatlan elóhar- cosa kulturális és közgazdasági elhaladásának. Szivének jóságával, egyéniségének sze- retetreméltóságával, nyájas és előzékeny modorával magához hódított és lebilincselt mindenkit. ügy hivatalos állásában, mint a magán életben nem tett soha különbséget ember és ember között. Az utolsó vármegyei hajdúnak ügyesbajos dolgait szivvel-lélekkel úgy tette a magáévá, mintha a saját ügyéről vagy érdekéről lett volna szó. Igazságszeretet és méltányosság, xsziv- jóság és odaadás voltak minden körülmények között vezérlő motorai. A legaprólékosabb kérelem teljesítését, épugy mint a legnagyobbé^ nem tekintette sohasem tehernek, hanem csak embertársai iránt való kötelességnek. Eme kiváló tulajdonságoknak állandó gyakorlásával szerezte meg e vármegye közönségének, minden rétegének osztatlan bizalmát, szeretetét és nagyrabecsülését. Általános tisztelet és szeretet övezte körül, mikor ezelőtt 18 évvel, mint e vármegye első tisztviselője lépett hivatalba és e tisztelet és szeretet mit sem változott azóta. Mint képviselő minden praetenzió nélkül szerényen, mint az már természete, lépett a törvényhozói testületbe. Nem iparkodott előtérbe jutni, mások fölé emelkedni, hanem haladt a maga egyenes utján, a mely kerüli a feltűnést, a nagyzást, a pozeolást. A képviselőház bizottságainak szorgalmas és tevékeny tagja 'volt, a hol működésével és nyilatkozataival nemsokára magára terelte a figyelmet, pártja kebelében szintén csakhamar nagyszámú barátokra és tisztelőkre talált. így történt, hogy 91-ben a vármegyei közigazgatás államosításáról szóló nagy fontosságú törvényjavaslatnak ő lett az előadója és a majd két hónapig tartó vita alatt tömör, szakszerű, magas színvonalon álló és elegáns könnyedséggel előadott beszédei nagy hatást keltettek az egész házban. — Ezen időtől fogva tekintélye és népszerűsége egyre emelkedett. A 92-iki uj országgyűlésen már a legfontosabb bizottságoknak, a közigazgatási, földmivelési, a curiai bíráskodás és a közigazgatási bíróságról szóló törvényjavaslatok tárgyalására kiküldött bizottságoknak elnöke, úgyszintén a delegációnak tagja, majd pedig a háznak első alelnöke lett. Az egyház- politikai küzdelmek alatt a szabadelvű zászló alatt, nemes meggyőződését és családja hagyományait követve, az első sorban küzdők között állott. Vármegyénkben úgy a megyegyülé- sen, mint a Szegzárdon megtartott liberális megyei értekezleten elmondott magas szárnyalása, emelkedett szellemű, hazafias, liberális beszédei óriási hatást keltettek. A klerikális elemek ezért boszut forraltak ellene. A dühvei megindított reverzális hajsza érintetlenül hagyta politikai jellemének tisztaságát és csak üldözőire vetett árnyékot. Kitűnt, a mi igazolásra nem is szorult, hogy rágalom öt avval vádolni, mintha a szabadelvűség kérdésében következetlen lett volna és pillanatra is elidegenedett volna ama eszméktől, melyeknek egész közpályája alatt nyílt és lelkes követője volt. A legőszintébb öröm és szeretet érzelmeitől áthatva üdvözli Tolnavármegye az ő kitűnő fiát miniszteri magas méltóságában. Sok tudást, nagy tehetséget, szakava- tottságot, munkaszeretetet és puritán jellemet visz magával a miniszteri székbe, a hová önereje, saját munkássága, saját érdeme emelte. Hű vármegyéje, mely sikereinek kiindulási pontja volt, méltó büszkeséggel látja egykori alispánját Magyarország belügyminiszteri székében és szive melegével kíván neki erőt és szerencsét az állami kormányzás nehéz munkájában.
