Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1895-06-30 / 27. szám
2. TOLNA VÁRMEGYE. 1895. jnnius 30. A polgári iskola további fenntartása újabb terhet sem róna városunkra; mert a mostani épületet a gimnázium úgy sem veszi igénybe. Fenntartási költsége pedig az állami költségvetést nem szaporitaná újabb költséggel, mert megszüntetése esetén sem szabadulhatna meg az állam az eddigi kiadástól ; mivel ugyancsak hasonló, sőt az eddiginél nagyobb költséggel más városban kellene felállítani a szegzárdi helyett egy másik polgári iskolát. Különben is a felállítandó szegzárdi gimnázium fedezetét találja abban a többletben, melyet az állam a kulturális kiadások emelése végett fölvett költségvetésébe. A polgári iskola fennmaradása a gimnázium létesítése mellett ezeken kivül nem válnék kárára városunknak már csak azért sem, mert a számot tevő intelligens elem szaporodása a város társaséleténék emelésére is szolgálhatna. A tanári kar tagjainak nagyobb száma mindenesetre jó kihatással volna a város értelmi színvonalának emelésére, mert hiszen a jelenlegi polgári iskola tanári kara is a város intelligens elemének- egyik jelentékeny faktorát képezi s igy a magasabb kvalifíkációju főgimnáziumi tanári kar mellett is méltó helyet foglalnának el, s velők együtt egy tekintélyes, intelligenciájával imponáló testületet alkotnának, kiknek jelenléte, társadalmi szereplése a társas-élet színvonalának emelésére bizonyára üdvös behatással volna városunkban. A polgári iskola 19 éves múltja kü- is tanúságot tett életrevalóságáról I, hogy városunkban közszükséget ennél fogva nagyon kívánatosnak muiaiivozik mindenféleképpen, hogy további fenmaradása, — a mennyiben a város anyagi megterhelése nélkül lehetséges, — biztosíttassák a jövőre nézve is, hogy üdvös célját megvalósítva, az iparos, földmivelő és kereskedői osztály igényeinek megfelelő tanintézetet találhasson a megye székhelyén is. A főgimnázium létrejötte mindnyájunk örömére biztosítottnak, befejezett ténynek tekinthető — és ha csak elkerülhetetlenül nem szükséges, a mit nem hiszünk, ne áldozzuk fel a polgári iskolát, hanem tartsuk azt meg a főgimnázium mellett és dacára. Ezen eszmével, minthogy a főgimnázium megvalósulása bizonyos és ez elé akadályokat nem gördít, most már szabadon elö- állhatunk és ajánljuk azt az irányadó körök beható figyelmébe. A tolnai selyemfonoda. A tolnai selyemfonoda építésének megkezdése már több terminushoz volt kötve. Első sorban az volt a terv, hogy az építkezés még múlt évben, május hóban megkezdődik; a község az e célra vett házakból a lakókat kiszállásolta és várta az építkezést, mely közbejött akadály miatt azonban elmaradt. S mert az idén sem kezdődött az építkezés, a község lakói folyton interpellálták az elöljáróságot, mely azonban a dolog mibenállásáról kellő felvilágosítást nem adhatott. Végül is elhatározták, hogy Bezerédj Pál úrhoz, a selyemtenyósztós ügyi miniszteri meghatal- mazotihoz, küldöttséget menesztenek. Múlt hétfőn Péchy József tolnai prépost vezetése mellett Kiasz Antal toluai biró, Parti József jegyző és Matejka Károly községi képviselőből álló küldöttség tisztelgett Bezerédjnél, megtudandó a tolnai selyemfonoda ügy állását. „Tudom mit akarnak, ... a tolnai selyemfonoda ügyében vagyunk bátor tiszteletünket tenni stb. stb. — —“ E szavakkal vágott Bezerédj Péchy József prépost szavaiba, azután a delegátusok mindegyikének egy szivart dugott a szájába s maga köré ültetve a küldöttséget, elmondta a nála megszokott nyíltsággal, tartózkodás és hiú Ígéret nélkül az ügy állását. Pénz van átépítéshez elég, rendelkezésemre áll 100 ezer ..forint, melyhez jövő évre még 56 , ezer forinttal járul a kormány s igy építeni lehetne —• tehát pénzben —minthogy az egész 120 ezer forintba kerül, nincs hiány — inondá, de vannak akadályok, melyek az építkezést i8p6 ra kény szeritették. Az idén az építési anyag, a munkaerő és minden-minden — tekintve a jövő évi kiállítást, mely rengeteg munka erőt és anyagot fogyaszt — legalább 25—80 százalékkal drágább, már pedig a fonoda nem oly sürgős, hogy 20—80 ezer forinttal drágábban építsünk az idén, amit jövőre, megtakarítani könnyen lehet. Ez olyan ok, mely alapos és emellett Bezerédj Pál urat, mint jó gazdát dicséri. A jövő évi kiállításra a selyemtenyésztési iparág külön pavillonban fog alaposan, részletesen és minden részében, a lepkétől kezdve a kész selyemszövetig bemutattatni. A szemlélő, ki egyik ajtónál belép a selyem tenyésztést bemutató pavillonba, ott fogja látni, amint a gubókból a lepkék kibújva párosodnak, — páronkint tüll-zacskóba helyeztetnek, amint a lerakott pete mikroszkopikus vizsgálat alá jő s ez utón osztályozva, a pete lemosatik s ösz- szegyüjtve téli szállásra jő. Amint a selyemhernyó négy életszakán át él, ahogy etetik, tisztogatják, befonja magát, majd megfójtatik ; a selymet legom- bolitva szállá sodorják és végül különféle célokra, szövetekre, több féle mintákban, szövőszékek által megszövik. Ezek az előkészületek Bezerédjt, ki lelkiismeretes munkát akar és szokott végezni, annyira igénybe veszik, — nem tekintve, hogy most a beváltás és az utána következő pete előállitás is erősen igénybe veszi idejét úgy, hogy egy nagy selyemfonoda építésébe most bele kapni nem volna ajánlatos, vagy szenvedne az egyik vagy a másik mű. Hiszen fizikai lehetetlenség egy embert annyi irányban megosztani. Pedig Bezerédj minden kisebb munkát személyesen szokott ellenőrizni, annál kevósbbó hagyhatna ilyen nagy művet felügyelete nélkül, de azt hiszem, nem is tudnák azt az ő személyes útmutatása, utánjárása és speciális utasításai nélkül helyesen és jól elkészíteni. Ez az ok is a mellett szól, hogy az építkezéssel jobb várni, mint elhamarkodva belekezdeni. Van még egy harmadik s nem éppen megvetendő ok, mely azonban eddig nem, hanem éppen a legújabb időben képez némi akadályt, azaz okot ad a várakozásra. Lyonban egy Kamenik nevű gyáros felfedezett uj minőségű és más szerkezetű orsót. .Tudvalevőleg a tolnai fonoda 120 orsóra készül és azokban az eddig gyakorlatban levő orsók állíttattak volna be, de Bezerédj, ki nem csak jó gazda, hanem szemes és előrelátó is, kiküldötte a lyoni selyemfonodába egyik alkalmazottját az orsók tanulmáyozása végett, emellett hozatott 2 darabot s azokat a pancsovai fonodában működésbe helyezte úgy, hogy fél óv múlva saját gyárában fogja tapasztalatait az uj orsóra nézve érvényesíteni s mint előre látható, ha beválik az uj orsó, a tolnai fonodát már azokkal fogják felszerelni és fonodánk világhírű lesz, melynek párja alig akad. Ezért is erderaes némi türelemmel lennünk. Majd megmutatta Bezerédj a kész tervezeteket, melyek igen szépen csoportosítják az építendő épületeket s ha azt mondom, hogy a tervek között Tosolini terve igen szép, úgy egyéni véleményemnek adok csak kifezóst. A gyár 1896 ban felépül. Az idén elkészül a hely, az építési engedélyt kieszközlik, az árlejtést kiírják, hogy a jövő tavasz- szal az építésnek semmi se álljon útjában. 1897-ben fog a gyár dolgozni, melyben eleinte majd ölasz leányok dolgoznak, mindaddig, mig Tolnán any- nyian elsajátították a legombolitás kézügyességét, hogy azokra szükség nem lesz. A vidékről, illetőleg külföldről hozatott munkásnőknek lakásuk lesz a TÁRCZA. A bonyhádi evang. algimnázium negyed- százados emlék-ünnepére. Elkelt a mag. KöBzöntlek, lombos erdő, Mit Lörincz plántált, Bonyhád öntözött. Jelenre vált az álmodott jövendő, Múzsák fészkelnek ágaid között. Oh szent berek te, itt pelyhedzett szárnya Fülemilénknek, zongvén a tavaszt; Álmából a nép fölkelt s „Talpra“ álla — Dala most is hív, most is halljuk azt. Versenyre hív, hogy észszel, kézzel áldozz, Hogyha szivedben honfitüz lobog: Az ezredéves hírnév templomához Kellenek izmos, élő oszlopok. Nézd, Libanonnak cédrusából épül Bölcs Salamonnak fényes temploma: A magyar ifjúságnak erdejébül Erösbödik a magyarok hona. Magyar ifjúság, nemzetem virága, Nöjj, teljesedjél őseid nyomán; Nem vész el a nép, nem hull éjszakába, Kit táplál földi s égi tudomány. Nép, melyet szép, jó és igaz vezérel, Nép, mely Istent fél és hazát szeret, Nép, mely küzd, s úgy száll szembe a vészéiylyel: Méltó, hogy éljen minden nép felett. Ha mi akarjuk— és akarjuk: élünk, Élétre hívta Isten a magyart; A népek versenyén ki bírna vélünk, Ha élesül az ész s nemcsak a kard. Az iskolák az észnek mivelöi, S szlvnemesités melegágyai; Ennek vagyunk most boldog hirdetői, Az iskolát jöttünk mi áldani. Jöttünk, hogy áldjuk a szent magvetőket, Kik porlanak bár, szép emlékök él; Jöttünk, hogy áldjuk a hü jóltevőket, Kik által egyház s haza fényre kél. Áldás fejőkre, a kik itt nevelnek, Áldás nevökre, kik neveltek itt; Mi mély, mi forró hálát érdemelnek, Kiknek keze nyit, plántál s nemesit. Áldás reátok, itt e déli szélen, Magyar nyelvünknek apostolai 1 A ki magyar, mind magyarul beszéljen, S mi leszünk az Isten ostorai. Döngeti váltig a kaján irigység Alkotmányunknak sziklafalait; De mi az ellent visszaverjük ismét — Erőnk a jog, a tudomány s a hit. ' A tudománynak, Istennek; hazának Áldozni, szent hely, meg ne szűnj soha! Élj, nöjj, virulj — imáink égbe szállnak — Oh veteményes kertünk, iskola! A kegyelet, az öröm és a hála, ■ Téged csókolva, ül ma ünnepet, S nézvén jövődnek fényes csillagára, Legjobb erőnket szenteljük neked! SÁNTHA KÁROLY. TJti rajzok:. X. Sassnitz és Heringsdorf. — A „TOLNAVÁRMEGYE“ eredeti tárcája. — Irta: PESTHY PÁL. A Rundreise Bilietek hazája, a berlini lokal patriotizmus nyelvén „milliók városának“ nevezett ház tömkeleg asphalt poros levegőjéből és gyárfüstös egétől szabadulni óhajtva, három jogász társammal elhatároztuk, h^gy pünkösdi szüneteinket utazással töltjük el .'... Yágyaiuk Dánia felé vonzották kiváncsi lelkünket, mert eltekintve ezen ország eléggé fényes középkori szereplésétől, még ma is nagyon érdekes Hamlet hazája. Európaszerte ismert lévén a dán illat, úgyis csak egyszer tehet az ember meg ily utazást, a mikor az emberi élet legnagyobb vállalatának meg- pecsótelóse után, a ma már convencionális nászúira indul; de ezt még a messzeség homálya födi, és a fiatal házasok hangulatának úgyis inkább felel meg Itália napsugaras ege, mint a komor Dánia örökös köde.... Megyünk tehát Dániába 1... de hogy a Koppenhágáig nyúló hosszú utat is kihasználjuk, a közbe eső nevezetesebb helyek megtekintését is felvettük programmunkba, mely a következő neveket foglalta magában: Stettin, Swinemünde, Ríigen- sziget, Heringsdorf, Koppenhága és a már svéd földön fekvő Helzinborg. — Visszafelé pedig Korsörön, Kielen, és egykor a Hansa fővárosaként szerepelt Lübecken át vettük utunkat...,
