Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1895-06-16 / 25. szám
állapítását tárgyalót, a községi pénztári kezelést és számvitelt szabályozói, az építkezési és közúti szabályrendeletet, a tüzrendészetit, az állattenyésztésre és húsvágásra vonatkozót, stb., a közélet és közigazgatás minden ágazatára vonatkozó üdvös szabályrendeleteket, melyek mind hiányt pótló és a gyakorlati élet követelményeinek megfelelő igények kielégítésére szolgáltak. Ugyanezen idó alatt nyert rendezést a Styrum-Limburg-f'éle alapítvány kuszáit állapota, és a simotornyai menház céljának megfelelő állapotba helyeztetett. A vármegyei sokféle közalapok régebbi hátralékai minimumra apasztottak. A katonabeszállásolási adó, és az ebből a megye közönségére súlyosan nehezedő teher a tolnai laktanya építésével szerencsés és kedvező megoldást nyert, úgy hogy a katonabeszállásolási pótadó címén eddigi terheinek mintegy |||-ad részétől meg fog menekülni a megye közönsége. Az elmúlt évek igen fontos mozzanatát képezi a vármegyei közutak rendszeres és nagyarányú kiépítésének megvalósítása; 1887. évtől fogva 60.626 kim. műutat létesített a megye, s azonfelül 6 vas felszerkezettel ellátott közúti hidat emeltetett. Nagy érdeme van Simontsits Bélának abban, hogy a szegzárdi főgimnázium már a megvalósulás stádiumába jutott, mert egyedül az ő befolyásának lehet tulajdonítani azt, hogy a megye közönsége a főgimnázium céljaira 100,000 frtot megszavazott. De ugyancsak Simontsits mindenre kiterjedő gondosságának köszönheti a bonyhádi és gyönki gimnázium, hogy a 2500 frt. évi segélynek megfelelő összeget szavazott meg részükre is a megye közönsége. Simontsits érdeme az is, hogy a megye megalkotta a kulturális alapot, mely nemes célját közel 3000 frt. évi járulókkal lesz képes megvalósítani. Simontsits kezdeményezésére határozta el a vármegye törvényhatósága, hogy meg- iratja „Tolnavármegye történetét“} melynek első kötete a jóvő év elején már napvilágot lát.. Simontsits közbenjárására alakul meg már legközebb a történelmi és régészeti múzeumi, melynek céljára a fogház helyiség fog átalakíttatni. A megyeház helyiségét, hivatalait, kertjét a modern kor követelményeinek meg- felelőleg átalakíttatta; a közegészségügyet nemcsak Szegzárdon, de az egész megyében is az ó hathatós rendelkezései és széles látkörü intézkedései javították meg. A megyei administráció és közélet minden terén érezhető volt az ő tevékeny szelleme, alkotó ereje és energiája; évtizedekre kiható eredményeket fog felmutatni az ó működése, mert mindenütt a hasznos beruházások jellegét viselik magukon üdvös alkotásai. A nagy . dombóvári járás ketté osztásában, hogy | i. már a jövő évben uj szolgabirói hivatal álhttatik fel Dombovárott, valamint a központi második szolgabirói, a második allevóltárnoki és egyéb szükséges állások rendszetesitésében neki ugyancsak kiváló rész jutott. Ezekkel csak általános körvonalokban adtuk képét az ő valóban lázasnak mondható munkásságának, terveinek, eszméinek, melyek mind tanúságot tesznek arról, hogy Simontsits Bélában Tolna vármegye egy példás munkásságu, hivatása magaslatán álló, széles látkörü és fényes tehetségű vezetőt veszített, kinek a megye történetében díszes helyen szereplő érdemeit üdvös alkotásai fogják megörökiteni. 4. ____________ VÁ RMEGYE. Tolnavármegye törvényhatóságának tegnap tartott rendkívüli közgyűlésére — a nyári munkaidő dacára—szokatlan nagy számmal gyűltek egybe a bizottsági tagok, mert az ülés legérdekesebb tárgya, Simontsits Béla, a megye volt nagyérdemű alispánja bucsuzója a megye minden körében őszinte, meleg érdeklődést keltett. Az ülés lefolyása valóban gazdag volt lélekemelő momentumokban és fényes bizonyítékát adta annak, hogy a vármegye egész közönsége mily mérvben tudja méltányolni Simontsits elévülhetetlen érdemeit, melyet 18 éves közigazgatási pályáján a közérdek szempontjából kifejtett. Gróf Széchenyi Sándor főispán 10 óra után Simontsits Béla kíséretében lelkes éljenzések között foglalta el az elnöki széket s a bizottsági tagokat meleg szavkkaal üdvözölvén, tudomására hozza a közgyűlésnek, hogy O Felsége a magas kormány ajánlatára a mi megyénk érdemekben gazdag és köztiszteletben álló alispánját, Simontsits Bélái, Szatmárvárraegye és Szatmár-Néraeti sz. kir. város főispánjává kinevezte. A főispán e kijelentése riadó éljenzésekkel találkozott, melyek megszűnése után az elnöklő főispán rövid vonásokban elsorolja Simontsitsnak a megye szolgálatában töltött 18 év alatt kifejtett munkásságát és eredményekben gazdag működését és igazi bensőséggel ecseteli azon érdemeket, melyeket a távozó alispán a legközelebbi 8 évi alispánsága alatt is a megye irányában szerzett. A belügyminiszter kinevezést- tudató leirata után fölemelkedett Simontsits Béla és lelkes éljenzésekkel kísért következő beszéddel vett búcsút a közgyűléstől: Kegyelmes főispán ur! Tekintetes törvényhatósági Bizottság! A magas kormány bizalmából 0 Felsége legkegyelmesebb akarata rendelkezvén velem, egy jelentőségteljes pillanat következett el rám nézve, mert a tek. törvényhatósági bizottságnak életemnek legnagyobb büszkeségét képező bizalmából elfoglalt alispáni széktől válva, búcsúzni kívánok. Nem lehet feladatom az eltöltött hosszú, de rám nézve mindenkor kedves idő alatt történtek részleteire kiterjeszkedni, vagy ha voltak, azok eredményeit mérlegelni, nekem csupán az erkölcsi Ízlés, valamint a jelen pillanat fontossága csak egy kötelességet ir elő, annak a hálás köszönetnek kifejezést adni, a mely- lyel ó nagy mélt. a főispán részéről mindenkor tapasztalt kegyesség, és a tek. törv. bizottság hatalmas támogatása iránt tartozom. Mikor a törvényhatóság soha meg nem hálálható bizalmából alispáni állásomat elfoglaltam, azt mondottam, hogy ösz- szes tevékenységem és törekvésemnek egyedüli célja Tolnavármegye közérdekének hű szolgálata és az lesz, hogy „a közügyek intézésének azon magas színvonalát, a melyet találtam, fentartsam és ha lehet előbbre vigyem; hogy ez sikerülni fog-e nekem, azt nem tudhatom, mert az első sorban ő nagyméltósága a főispán jóindulatától és a tek. törv. bizottság kegyes támogatásától függ.“ Ma, a midőn elválni kényszerülök, elmondhatom, hogy nem volt az országnak alispánja, a ki szerény törekvéseiben olyan hatalmas támogatásban részesült volna és a bizalomnak olyan nagy mértékét élvezte volna, mint én, az intelligencia olyan magas színvonalán álló testütet részéről, minő Tolnavármegye lovagias közönségének képviselete. Nem kerestem soha a szép szavakat és gondolatokat érzelmeim kifejezésére,, hanem a nyílt féríiu őszinteségének rövidségével szoktam azokat tolmácsolni, azért most is, reám nézve ezen nehéz pillanatban, csak azt kívánom a tekintetes Törvényhatósági Bizottság előtt kijelenteni, hogy nem volt alispáni működésem idejének egy perce sem, a melyben lelkem egész erejével, akaraterőm teljességével ne Tolnavár- megye közérdekének javára törekedtem volna ____________TOLNAVÁBMEGYE. és am időn most nagyméltóságu főispán urnák a vármegye pecsétjét, mint symbolikus jelvényét az alispáni hatáskörnek, oly tisztán és érintetlenül, amint átvettem, átnyújtom, engedjék meg, hogy azon meleg kérelemnek adjak kifejezést, hogy* nagyrabe- csült jóemléküket számomra megtartani kegyeskedjenek. A szónoki hévvel és igaz bensőséggel áthatolt beszédre következett éljenzaj lecsillapulta után Moldoványi István dr., bizottsági tag állott föl és a törvényhatósági bizottság nevében'valóban fényes sikerű és általános hatást keltő beszéddel búcsúztatta el a megye szeretett alispánját. Az ő beszéde tartalmi mélysége, melegsége és szónoki erejénél fogva a közgyűlésben általános feltűnést keltett és az ülés legkimagaslóbb momentumai közé sorolható. Egyes pontjait már zajos éljenzésekkel kísérték és elmondása után őszintén gratuláltak a szónoknak, kinek lelkes beszéde valóban méltó volt Simontsits érdemeihez. A köztetszóst arató beszéd a következőképpen szólott: Nagyméltóságú Főispán Ur! Tekintetes törvényhatósági Bizottság! Félve szólalok fel, midőn azon megtisztelő felhívásnak teszek eleget, hogy én, mint e bizottság szerény és igénytelen tagja, a törvényhatósági bizottság nevében intézzek bucsu-szavakat volt alispánunkhoz és én üdvözöljem őt, mint most már Szathmár- vármegye és Szathmár-Nómethi sz. kir. város kinevezett főispánját. — De tudva azt, hogy a mit elmondandó vagyok, az igazság ereje védi és nemcsak az én szivemből fakad, de az önök érzelmeinek is hű visszhangja leszen, — eltűnnek aggályaim. „A babért csak az hordja biztosan halántékai körül, ki emelt fővel megy végig életén“ mondja b. Eötvös és méltán. — A ki egy nehéz és annyiszor gúnyolt, any- nyiszor támadott közpályán, minő a köz- igazgatás, — eszményképet alkot és példát mutat; a kinek vezérlő csillaga a kötelességtel jesités; kinél a közérdek tiszta vizébe magánérdek nem vegyült; a ki törvényt követ és igazságot véd; a kinek acéljelleme és vaskövetkezetessége előtt meghajol még a személyes ellenszenv is; a ki hivatalában szigorú a nélkül, hogy meleg szivét áldozatul hozná: — az emelt fővel hordhatja babérait. — Midőn egykor tudni vágyó ifjú lelkem a közpályán működő férfiúról magának ideált alkotott, igazságon töpren- kedő lelkemben kétely támadt: feltalálhatom-e? A ki e kételyt eloszlatta, az maga az ideál, az Simontsits Béla volt! Felszámoljam-e a homlokát övező babérkoszorú leveleit? Beszéljek alkotásairól ? Itt közöttünk, e falak között, tek. törvényhatósági bizottság, nem szükséges. A babérlevelekből, azok dicsőségéből mi is kivesz- sziik a részt, hisz mi — büszkén mondom — minta-vármegye vagyunk. Ha hízelgő volnék és nem az igazság adná ajkaimra a szót, azt mondanám, ma gyászünnepélyt ülünk és felkiáltanék a bölcsészszel : „A hézag, melyet az egyes maga után hagy, egyedül biztos mértéke nagyságának.“ — Nem igaz, vagy legalább nem igy igaz 1 A fa leveleit, virágait, gyümölcsét fent fejti ki, de a földben gyökerezik, E föld Tolnavármegye termékeny talaja, mert a közszellem ereje ki nem vész soha. 0 méltóságának épen egyik kiváló érdeme, hogy csak diszlö lombkoszoruját viszi el a hazának egy más vidékére, de a talajt javítva, tórhetlen munkaszeretet és kötelességérzet által javítva, hagyja el. Elmondhatja magáról: „Exegi monumentum aere pe- rennino“ Nevelt e vármegyének munkában kitartó, kötelességtudásban edzett tisztikart, teremtett rendet és fentartotta Tolnavármegye ősi dicsőségét, hogy ha nevelt is e vármegye jeleseket és ha ezeket az édes haza magasabb polcra helyezve el is rabolta tőlünk, újak támadtak tel. — Ezért enge1895. junius 16.
