Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1895-06-16 / 25. szám

állapítását tárgyalót, a községi pénztári ke­zelést és számvitelt szabályozói, az építkezési és közúti szabályrendeletet, a tüzrendészetit, az állattenyésztésre és húsvágásra vonatko­zót, stb., a közélet és közigazgatás minden ágazatára vonatkozó üdvös szabályrendele­teket, melyek mind hiányt pótló és a gya­korlati élet követelményeinek megfelelő igé­nyek kielégítésére szolgáltak. Ugyanezen idó alatt nyert rendezést a Styrum-Limburg-f'éle alapítvány kuszáit álla­pota, és a simotornyai menház céljának meg­felelő állapotba helyeztetett. A vármegyei sokféle közalapok régebbi hátralékai minimumra apasztottak. A katonabeszállásolási adó, és az ebből a megye közönségére súlyosan nehezedő teher a tolnai laktanya építésével szeren­csés és kedvező megoldást nyert, úgy hogy a katonabeszállásolási pótadó címén eddigi terheinek mintegy |||-ad részétől meg fog menekülni a megye közönsége. Az elmúlt évek igen fontos mozzana­tát képezi a vármegyei közutak rendszeres és nagyarányú kiépítésének megvalósítása; 1887. évtől fogva 60.626 kim. műutat lé­tesített a megye, s azonfelül 6 vas felszer­kezettel ellátott közúti hidat emeltetett. Nagy érdeme van Simontsits Bélának abban, hogy a szegzárdi főgimnázium már a megvalósulás stádiumába jutott, mert egyedül az ő befolyásának lehet tulajdoní­tani azt, hogy a megye közönsége a főgim­názium céljaira 100,000 frtot megszavazott. De ugyancsak Simontsits mindenre ki­terjedő gondosságának köszönheti a bony­hádi és gyönki gimnázium, hogy a 2500 frt. évi segélynek megfelelő összeget sza­vazott meg részükre is a megye közön­sége. Simontsits érdeme az is, hogy a megye megalkotta a kulturális alapot, mely ne­mes célját közel 3000 frt. évi járulókkal lesz képes megvalósítani. Simontsits kezdeményezésére határozta el a vármegye törvényhatósága, hogy meg- iratja „Tolnavármegye történetét“} melynek első kötete a jóvő év elején már napvilá­got lát.. Simontsits közbenjárására alakul meg már legközebb a történelmi és régészeti mú­zeumi, melynek céljára a fogház helyiség fog átalakíttatni. A megyeház helyiségét, hivatalait, kert­jét a modern kor követelményeinek meg- felelőleg átalakíttatta; a közegészségügyet nemcsak Szegzárdon, de az egész megyé­ben is az ó hathatós rendelkezései és szé­les látkörü intézkedései javították meg. A megyei administráció és közélet minden terén érezhető volt az ő tevékeny szelleme, alkotó ereje és energiája; évtize­dekre kiható eredményeket fog felmutatni az ó működése, mert mindenütt a hasznos beruházások jellegét viselik magukon üd­vös alkotásai. A nagy . dombóvári járás ketté osztá­sában, hogy | i. már a jövő évben uj szolgabirói hivatal álhttatik fel Dombovárott, valamint a központi második szolgabirói, a második allevóltárnoki és egyéb szükséges állások rendszetesitésében neki ugyancsak kiváló rész jutott. Ezekkel csak általános körvonalokban adtuk képét az ő valóban lázasnak mond­ható munkásságának, terveinek, eszméinek, melyek mind tanúságot tesznek arról, hogy Simontsits Bélában Tolna vármegye egy példás munkásságu, hivatása magaslatán álló, széles látkörü és fényes tehetségű ve­zetőt veszített, kinek a megye történetében díszes helyen szereplő érdemeit üdvös al­kotásai fogják megörökiteni. 4. ____________ VÁ RMEGYE. Tolnavármegye törvényhatóságának tegnap tartott rendkívüli közgyűlésére — a nyári munkaidő dacára—szokatlan nagy számmal gyűl­tek egybe a bizottsági tagok, mert az ülés legér­dekesebb tárgya, Simontsits Béla, a megye volt nagyérdemű alispánja bucsuzója a megye minden körében őszinte, meleg érdeklődést keltett. Az ülés lefolyása valóban gazdag volt lélek­emelő momentumokban és fényes bizonyítékát adta annak, hogy a vármegye egész közönsége mily mérvben tudja méltányolni Simontsits elévülhetet­len érdemeit, melyet 18 éves közigazgatási pályá­ján a közérdek szempontjából kifejtett. Gróf Széchenyi Sándor főispán 10 óra után Simontsits Béla kíséretében lelkes éljenzések kö­zött foglalta el az elnöki széket s a bizottsági ta­gokat meleg szavkkaal üdvözölvén, tudomására hozza a közgyűlésnek, hogy O Felsége a magas kormány ajánlatára a mi megyénk érdemek­ben gazdag és köztiszteletben álló alispánját, Si­montsits Bélái, Szatmárvárraegye és Szatmár-Néraeti sz. kir. város főispánjává kinevezte. A főispán e kijelentése riadó éljenzésekkel találkozott, melyek megszűnése után az elnöklő főispán rövid vonások­ban elsorolja Simontsitsnak a megye szolgálatában töltött 18 év alatt kifejtett munkásságát és ered­ményekben gazdag működését és igazi bensőséggel ecseteli azon érdemeket, melyeket a távozó alispán a legközelebbi 8 évi alispánsága alatt is a megye irányában szerzett. A belügyminiszter kinevezést- tudató leirata után fölemelkedett Simontsits Béla és lelkes éljenzésekkel kísért következő beszéddel vett búcsút a közgyűléstől: Kegyelmes főispán ur! Tekintetes törvényhatósági Bizottság! A magas kormány bizalmából 0 Fel­sége legkegyelmesebb akarata rendelkezvén velem, egy jelentőségteljes pillanat követke­zett el rám nézve, mert a tek. törvényhatósági bizottságnak életemnek legnagyobb büszke­ségét képező bizalmából elfoglalt alispáni széktől válva, búcsúzni kívánok. Nem lehet feladatom az eltöltött hosszú, de rám nézve mindenkor kedves idő alatt történtek rész­leteire kiterjeszkedni, vagy ha voltak, azok eredményeit mérlegelni, nekem csupán az erkölcsi Ízlés, valamint a jelen pillanat fon­tossága csak egy kötelességet ir elő, annak a hálás köszönetnek kifejezést adni, a mely- lyel ó nagy mélt. a főispán részéről minden­kor tapasztalt kegyesség, és a tek. törv. bizottság hatalmas támogatása iránt tarto­zom. Mikor a törvényhatóság soha meg nem hálálható bizalmából alispáni álláso­mat elfoglaltam, azt mondottam, hogy ösz- szes tevékenységem és törekvésemnek egye­düli célja Tolnavármegye közérdekének hű szolgálata és az lesz, hogy „a közügyek intézésének azon magas színvonalát, a me­lyet találtam, fentartsam és ha lehet előbbre vigyem; hogy ez sikerülni fog-e nekem, azt nem tudhatom, mert az első sorban ő nagyméltósága a főispán jóindulatától és a tek. törv. bizottság kegyes támogatásától függ.“ Ma, a midőn elválni kényszerülök, elmondhatom, hogy nem volt az országnak alispánja, a ki szerény törekvéseiben olyan hatalmas támogatásban részesült volna és a bizalomnak olyan nagy mértékét élvezte volna, mint én, az intelligencia olyan ma­gas színvonalán álló testütet részéről, minő Tolnavármegye lovagias közönségének kép­viselete. Nem kerestem soha a szép szavakat és gondolatokat érzelmeim kifejezésére,, ha­nem a nyílt féríiu őszinteségének rövidsé­gével szoktam azokat tolmácsolni, azért most is, reám nézve ezen nehéz pillanat­ban, csak azt kívánom a tekintetes Törvény­hatósági Bizottság előtt kijelenteni, hogy nem volt alispáni működésem idejének egy perce sem, a melyben lelkem egész erejé­vel, akaraterőm teljességével ne Tolnavár- megye közérdekének javára törekedtem volna ____________TOLNAVÁBMEGYE. és am időn most nagyméltóságu főispán ur­nák a vármegye pecsétjét, mint symbolikus jelvényét az alispáni hatáskörnek, oly tisz­tán és érintetlenül, amint átvettem, átnyúj­tom, engedjék meg, hogy azon meleg ké­relemnek adjak kifejezést, hogy* nagyrabe- csült jóemléküket számomra megtartani ke­gyeskedjenek. A szónoki hévvel és igaz bensőséggel átha­tolt beszédre következett éljenzaj lecsillapulta után Moldoványi István dr., bizottsági tag állott föl és a törvényhatósági bizottság nevében'valóban fé­nyes sikerű és általános hatást keltő beszéddel bú­csúztatta el a megye szeretett alispánját. Az ő be­széde tartalmi mélysége, melegsége és szónoki ere­jénél fogva a közgyűlésben általános feltűnést kel­tett és az ülés legkimagaslóbb momentumai közé so­rolható. Egyes pontjait már zajos éljenzésekkel kísér­ték és elmondása után őszintén gratuláltak a szó­noknak, kinek lelkes beszéde valóban méltó volt Simontsits érdemeihez. A köztetszóst arató beszéd a következőképpen szólott: Nagyméltóságú Főispán Ur! Tekintetes törvényhatósági Bizottság! Félve szólalok fel, midőn azon meg­tisztelő felhívásnak teszek eleget, hogy én, mint e bizottság szerény és igénytelen tagja, a törvényhatósági bizottság nevében intéz­zek bucsu-szavakat volt alispánunkhoz és én üdvözöljem őt, mint most már Szathmár- vármegye és Szathmár-Nómethi sz. kir. vá­ros kinevezett főispánját. — De tudva azt, hogy a mit elmondandó vagyok, az igazság ereje védi és nemcsak az én szivemből fa­kad, de az önök érzelmeinek is hű vissz­hangja leszen, — eltűnnek aggályaim. „A babért csak az hordja biztosan ha­lántékai körül, ki emelt fővel megy végig életén“ mondja b. Eötvös és méltán. — A ki egy nehéz és annyiszor gúnyolt, any- nyiszor támadott közpályán, minő a köz- igazgatás, — eszményképet alkot és példát mutat; a kinek vezérlő csillaga a köteles­ségtel jesités; kinél a közérdek tiszta vizébe magánérdek nem vegyült; a ki törvényt kö­vet és igazságot véd; a kinek acéljelleme és vaskövetkezetessége előtt meghajol még a személyes ellenszenv is; a ki hivatalában szigorú a nélkül, hogy meleg szivét áldo­zatul hozná: — az emelt fővel hordhatja babérait. — Midőn egykor tudni vágyó ifjú lelkem a közpályán működő férfiúról magának ideált alkotott, igazságon töpren- kedő lelkemben kétely támadt: feltalálha­tom-e? A ki e kételyt eloszlatta, az maga az ideál, az Simontsits Béla volt! Felszámoljam-e a homlokát övező babér­koszorú leveleit? Beszéljek alkotásairól ? Itt közöttünk, e falak között, tek. törvényha­tósági bizottság, nem szükséges. A babérle­velekből, azok dicsőségéből mi is kivesz- sziik a részt, hisz mi — büszkén mondom — minta-vármegye vagyunk. Ha hízelgő volnék és nem az igazság adná ajkaimra a szót, azt mondanám, ma gyászünnepélyt ülünk és felkiáltanék a böl­csészszel : „A hézag, melyet az egyes maga után hagy, egyedül biztos mértéke nagy­ságának.“ — Nem igaz, vagy legalább nem igy igaz 1 A fa leveleit, virágait, gyümöl­csét fent fejti ki, de a földben gyökerezik, E föld Tolnavármegye termékeny talaja, mert a közszellem ereje ki nem vész soha. 0 méltóságának épen egyik kiváló érdeme, hogy csak diszlö lombkoszoruját viszi el a hazának egy más vidékére, de a talajt ja­vítva, tórhetlen munkaszeretet és kötelesség­érzet által javítva, hagyja el. Elmondhatja magáról: „Exegi monumentum aere pe- rennino“ Nevelt e vármegyének munkában kitartó, kötelességtudásban edzett tisztikart, teremtett rendet és fentartotta Tolnavárme­gye ősi dicsőségét, hogy ha nevelt is e vármegye jeleseket és ha ezeket az édes haza magasabb polcra helyezve el is rabolta tőlünk, újak támadtak tel. — Ezért enge­1895. junius 16.

Next

/
Oldalképek
Tartalom