Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1895-05-05 / 19. szám

1895. májas 5.

TOLNA VÁRMEGYE.

5.

lett, hogy az állatok azonosságát a későbbi bemutatásnál igazolja s ekként a dij-részletre való igény- jogosultságot kétségtelenné teszi, arra is szolgál, hogy az állatok díjazott volta, tehát kiszemelt jó minősége mellett mindenkor látható tanúságot tegyen.

3. A díjazott állatok olyan tenyésztőnek, aki azokat a vármegye területén tenyésztésre tovább fogja használni, bármikor eladhatók a 3 évi tartási kötelezettség letelte előtt is. Ezen esetről azonban a dijat fölvett, illetőleg az eladó tenyésztő a tolnamegyei gazdasági egyesületet azonnal értesíteni tartozik, közölvén a vevő nevét és lakhelyét.

4. Ha a 3-ik pontban foglalt esetnél nagy tenyésztő (birtokos, vagy gazdatiszt) szerepel, ez az állatnak az 1-ső feltételi pont alatt foglalt elóveze- tési, illetve bemutatási kötelezettség alól fölmentetik ugyan; de viszont elesik az állat részére még esedékes díjtól is. Ha azonban az állatot kiste- nyésztö veszi meg, ez tortozik a dijazott marhát az

1-ső pont értelmében bemutatni, amikor is az állat részére még esedékes díjrészlet neki akadálytalanul ki fog fizettetni az esetben, ha az . állat jól táplált és gondozott állapotban, mint tenyészanyag kerül a bíráló bizottság elé.

5. A tehenek részére kitűzött I., III. V. állami dij, valamint az üszők részére kitűzött I. állami dij egy összegben egyszer s mindenkorra fizettetik. A tehenek részére kitűzött II. és IV. (gazdasági egyesületi) valamint az üszők részére kitűzött II. (gazdasági egyesületi) dij pedig ugyanilyen összegben még 1896. és 1897-ben is, tehát még 2 ízben kiadatik az állatot bemutató kis tenyésztőnek.

6. Ha valaki alább következő dijak valamelyikével kitüntetett állatját a díjazás napjától számított 3 óv letelte előtt a vármegye területéről, mint tenyészanyagot eladja: a már fölvett dijak fele értékét a tolnamegyei gazdasági egyesület részére visszatéríteni tartozik ; és a gazdasági egyesület fel yan jogosítva, hogy ez irányú igónyjogosultságát szükség esetén per utján érvényesítse.

7. Amely kis tenyésztő a birtokában levő díjazott állatot a gazdasági egyesület által 1896-ban és 1897-ben rendezendő díjazásnál be nem mutatja és ezen elmaradását elfogadható indokkal igazolni nem képes:

a) a fölvett dij 7s‘acl részét a gazdasági egyesületnek visszatéríteni tar ozik, ha állatja I., III. vagy Y-ik (állami) díjjal volt kitüntetve;

b) elesik azon évi díjrészlettől, ha állatja II. vagy IV ik (gazdasági egyesületi) dijat nyert.

Mindkét esetben fenmarad azonban reá nézve az I-ső feltételi pont hatálya.

8. Megszűnik az I-ső pont hatálya rendes körülmények között 1898. május 25-én; és rendkívüli esetekben akkor, ha a tenyésztő hitelt ór- demlőleg igazolhatja, hogy az állat időközben te- nyészképtelenné vált,

A föntebb elősorolt föltételekhez kötött dijak a következő tételek szerint osztatnak ki.

A. Tehén-dijak:

I. Állami dij 1 darabnak á 150 korona. Ösz- szesen 150 korona. Egyszer és mindenkorra.

II. G. egyesületi dij 4 darabnak á 50 korona. Összesen 200 korona. Kiadatik még 1896-ban és 1897-ben is.

III. Állami dij 5 darabnak á 100 korona. Összesen 500 korona. Egyszer és mindenkorra.

IV. G. egyesületi dij 4 darabnak á 30 korona. Összesen 120 kor. Kiadatik még 1896-ban és 1897-ben is.

V. Állami dij 4 drbnak á 60 kor. Összesen 240 kor. Egyszer és mindenkorra.

B. Üsző-dijak:

I. Állami dij 1 drbnak á 110 kor. Összesen 110 kor. Egyszer és mindenkorra.

II. G. egyesületi dij 3 drbnak á 30 kor. Ösz- szesen 90 korona. — Kiadatik még 1896 ban és 1897-ben is.

II. Szabad dijak.

Az alább kővetkező dijak az állatnak tovább tartása tekintetében semminemű kötelezettséget nem rónak a tenyésztőre. Az ezen dijakat oyerő állatok tehát a tulajdonos szabad tetszésé szerint bármikor eladhatók a vármegye területén kívül is.

A. Tehén-dijak:

IV. G. egyesületi dij 8 darabnak á 20 kor. Összesen 160 kor. Egyszer és mindenkorra.

B. Űezö-dijak.

III. G. egyesületi dij 8 drbnak á 2,0 korona. Összesen 160 kor. Egyszer és mindenkorra.

IV. G. egyesületi dij 10 drbnak á 10 kor. Összesen 100 kor. Egyszer és mindenkorra.

A dijak természetéből kifolyólag és a rendezés, valamint a bírálat könnyebb megejthetése, úgy esetleges zavarok elkerülése végett is, a bemutatandó állomány 2 nagy csoportra (tehenek és üszők csoportja) fog osztatni. Ezen csoportok ismét 2 felé lesznek elkülöaitendők a szerint, a mint a tenyésztő a föltételhez kötött dijakra, vagy csakis a szabad dijakra pályázik. Az egyes csoportok helyei szembeötlőig jelezve lesznek ugyan, mindazonáltal a rendezés könnyebbségére való tekintettel kívánatos, hogy a kis tenyésztők már eleve elhatározott szándékkal jelenjenek meg az iránt, hogy a föltételhez kötött, vagy csupán csak a szabad dijakra pályáznak-e.

A múlt évben kötött díjjal kitüntetett állatok közül a következők lesznek a folyó évi díjazásnál — föltételszerüleg — bemutatandók:

Hackborn Henrik k.-tormási lakos 1-ső díjjal kitűnt. 1 sz. tehene. Werner János murgai lakos

2-ik díjjal kitűnt. 2 sz. tehene. Smiedt Antal te- véli lakos 2-ik díjjal kitűnt. 3 sz. tehene. Glöckner Fülöp k,-tormási lakos 2-ik díjjal kitűnt. 4 sz. tehene. Grass Ádám cikói 2-ik díjjal kitűnt. 5 sz. tehene. Neuberger Ferenc lengyeli lakos 3-ik díjjal kitűnt, 6 sz. tehene. Leffer János izményi lakos 3-ik díjjal kitűnt. 7 sz. tehene. Kovách Gyula kisvejkei lakos 3-ik díjjal kitűnt. 8 sz. tehene. Jung Keresztély zombai lakos 4-ik díjjal kitűnt. 9 sz. tehene. Fein János felsőnánai lakos 4-ik díjjal kitűnt. 10 sz. tehene. Eeger János kakasdi lakos 4-ik díjjal kitűnt. 12 sz. tehene. Halbleib János kisdoroghi lakos 5-ik díjjal kitűnt. 13 sz. tehene. Streicher Vilmos teveli lakos 5-ik díjjal kitüut. 14 sz. tehene. Weber Bálint záyodi lakos 5-ik díjjal kitűnt. 15 sz. tehene. Streicher János kisdoroghi lakos 5-ik díjjal kitűnt. 16 sz. tehene. Holler János majosi lakos 1-ső üsződijjal kitüntetett 17 sz. tehene. Kohn József teveli lakos birtokában levő Neller Henrik majosi lakos-féle 20. számú 2-ik üsződijjal kitüntetett tehén.

Bővebb felvilágosítással a gazdasági egyesület titkári hivatala szolgál Zombán.

Zomba, 1895. május hó 1.

A rendező-bizottság.

A Duna medréről. *

Bécstől lefelé a jobbpart mindig meredekebb-' meredekebb lesz s e szilárd partok által a folyam szabad terjeszkedésében meggátoltatik; a mint azonban a March befogadása után a heinbűrgi ma- gps csillámpala hegységtől s a festői várával ékeskedő dévényi granitsziklától megszabadult s Magyarország régi koronázási városát, Pozsonyt elhagyja : a Baer által felállított törvény ismét s hatalmasabban érvényesül, mint a Duna mentén bárhol ; mert e felsőmagyarországi medencében oly szabadon fejlődik a folyam jobbparti terjeszkedése, hogy a Duna pályája Pozsonytól Esztergomig egy állandóan éjszak felé hajló ivet képez.

Stefanovic szerint azon időben, midőn a pannoniéi tenger még meg volt, a Duna esztergom- váci szorulatának elhagyása után délkeleti irányban érte el Gödöllő tájékán torkolatát és ott ömlött a pannoniai tengerbe. Gödöllő környékén még ma is jól felismerhető a régi nieder. A folyók egy-egy szorulatuk odahagyása után rugalmasságuknál fogva rendszerint szétágazván, e módon keletkezett előbb a mai öreg Duna, mint az egykori gödöllői ágnak párhuzamosa, s csak később állt elő a mai bog- dány-szent-endrei mellékág, mely a dunántúli Vérteshegység lábánál simul végig és mely a folyam sebének a földrotatió következtében történt átszö- kése folytán arra van hivatva, hogy idővel főág legyen, a minek bizonyítására elegendő felhozni azt, hogy mig Bogdánynál oly mély vizet talál a gőz* Lafranconi Enea, európai hírű mérnök hátrahagyott irataiból közöljük e nagyérdekü ismertetést.

hajó, hogy minden hid nélkül közvetlenül a meredek part mellé köt ki, addig az öreg Duna balpartja annyira elzátonyosodott, hogy a Vácra érkező hajó csak a jobbpartról tett hirtelen kanyarulattal képes as állomáshoz kikötni. Baer törvényét igazolja a Duna Gödöllőnél is, hol 10—12 m. magas partot mos ugyan, de azért annak tövénél alacsony vízállás mellett szárazon lehet járni.

A fővárosi Dunameder helyváltozásának kérdésével tüzetesen foglalkozik Salamon Ferenc. Visz- sza kell gondolatban ^ hódítanunk, a mit a Duna másfélezer éves szakadatlan ostrommal az Aquincumból medre és szigetei számára elvett. Észrevétlen lassú volt a foglalás, de újabb időben mégis rajta kapták: az aquincum nagy részét a Duna temette el; a hajógyár szigetén több nevezetes római emlék mellett egész épületeket találtak, melyek elárulják, mit művelt a folyam. Abból, a mi ezelőtt másfélezer évvel szakadatlan kontinens volt, még pedig kőépületekkel megrakva, elszakasztott egy jó darabot szigetnek. Nemcsak az óbudai gyárszigetet lehet egykori szárazföldnek venni, hanem a Duna által ma már elmosott Fürdősziget is, a melyre a Margitsziget felső végéről száraz lábbal lehetett egykor eljutni s a hol Bél Mátyás még a múlt században fűzfa bokrokat látott, sőt a melynek helyén még 1823-ban is kikandikáltak a vízből az egykor e helyet híressé tevő melegfürdők romjai. Ezen és az óbudai Duna medrébe itt-ott benyúló egyéb omladékok megerősítik azt a régi hagyományt, hogy a rómaiak idejében a Duna nem a mostani medrében folyt; hanem valószinüleg a mai váci országút helyén. A Duna tehát a Baer- féle törvényt, vagyis azon törekvését, hogy mindig a jobb partja felé foglal, Budapest mentén is his- tóriailag bebizonyította.

Stefanovic a délkeleti szél uralmának tulajdonítja azt, hogy a Duna sebe a soroksári ág rovására mindinkább Budafok oldalához, tehát a jobb partra szökik át; pedig kellő alap nélküli Stefanovic ezen okoskodása; mert Magyarország egyes helyein vezetett pontos meteorologiai feljegyzésekből kimutatható, hogy Magyarország területének tálnyomó részén, rendes körülmények között, évenként átlag lehet számítani 105 oly napra, a melyen szélcsend van; továbbá a szeles napok közül 75 déli, 40 nyugati, 35 délnyugati, 38 ójszaki, 35" ój- szakkeleti és éjszaknyugati, de csak 28 délkeleti szélre lehet számítani, tehát nem képzelhető, hogy a délkeleti szél a Duna folyását elterelhesse.

A Duna a magyar fővárost elhagyva, mindinkább erőt vesz rajta a rotátió törvénye. Mórt- földköveinkben. mondja Salamon Ferenc, a tanuknak elegendő száma van előállítva annak a bizonyítására, hogy Aquincumnak egyik, még pedig saját országutja Eszékig a mai Dunaparton vezetett el s ez az ut, mely ma már mórtföldkövestől együtt vizfenék, egykor magasan kiemelkedett a vizszin felett, hanem a jobbparttól némi kis távolságra húzódott el. A Duna másfélezer év alatt mintegy 200 métert hódított uralma alá a jobbpart rovására.

Ma mesterséges, egyenes mederben folyik, de még nemrég jobbra-balra nagyokat kanyarodva sietett le az Alföld szélén. Jobbról meredek a partja, mig balról széles sik ártere kíséri, melyet sok, a folyamból kiágazó s hozzá visszatérő ér : egykori ágai s medrei hálóznak he.

A m. kir. földtani intézet 1895-iki évkönyvében mondja Halaváts Gyula, hogy mikor még Alföldüns nagy medencéjét a levantei tó foglalta el, törte át Dunánk a visegrád-váci gátat és szakadt beléje, lerakván a tó fenekén Rákos-Keresztur, Puszta-Szt.-Lőrinc, Vecsés irányában egy kavics- kúpot. Később a diluviális korban, midőn a tó helyét terjedelmes mocsár területek foglalták el, s a medence szélén nagy térségek szárazzá lettek és a folyam-rendszer kezdett fejlődni, Dunánk is medret mosott magának a Vecsés, Monor, Pilisnél, jelenkezö dombhát aljában kb. abban az irányban, melyben a budapest-szolnoki vasútvonal halad. Nem ismerjük itt minden kétséget kizárólag akkori medrét, de a térszín s a Ozegléd-Szó inok vidéki vizek iránya némi következtetést engednek tenni s a Duna egykori ágyát ebben az irányban engedik feltételezni, tehát akkor a Duna a Tisza mostani