Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1895-04-28 / 18. szám

1895. április 28. TOLNA VÁKMEGYE. 5. — Névváltoztatás. Mutschenbacher József, szegzárdi illetőségű, kéthelyi lakos úgy a maga, valamint kiskorú gyermekei, Ferenc és József ve­zetéknevének „Magyaréra kórt átváltoztatása bel­ügyminiszteri rendelettel megengedtetett. — Betörés. Szabó Pál, sárszentlőrinci lakos háza hátsó falát kiásták, a szobában volt zárt ládá­ját leltörték és abból 133 frtöOkr pénzét ósvagy 70—80 frt értékű ruháját ellopták. A tetteseknek eddig semmi pyoma. — Déli jég és viszontbiztositó társaság Triesztben. A második üzletév eredménye, melyről a múlt hó 21-én Triesztben tartott közgyűlésen je­lentés tétetett, szintén kielégítő volt; bár nem oly kedvező, mint az előző évben. A díjbevételek a jég- biztosítási ágban 2,901.801 koronára rúgtak a ta­valyi 2,854.684 korona ellenében. A károk 1,894.070 koronát vettek igénybe a tavalyi 1,348.880 korona ellenében. Tűz viszontbiztovitások után, mely ág csak 1894. évben vétetett üzembe, 419.110 korona vétetett be, mig a kifizetett kárdk bezárólag a kár­tartalékkal 161.425 koronát vettek igénybe. A tűz díjbevétel felerésze, azaz 209.555 korona a tűz díj­tartalék javára fordittatotl. Az értékpapírok áremel­kedése 43.306 korona többletet eredményezett, mely összeg áringadozási tartalék gyanánt uj számlára átvezettetett. Ezenkívül 250.000 korona a különle­ges jégtartalók gyarapítására és 29.846 korona alapszabályszerüíeg "a tőketartalékalaphoz csatolta- tott. Az osztalék 8%-ban állapíttatott meg. Tudva­levőleg a cs. és kir. szab. Adria biztositó társulat védnöksége alatt alakult a Déli jég és viszontbizto­sitó társaság tartalékai az 1884. év végével a kö­vetkezők voltak: Tőke tartalékalap 90.027 korona, különleges jógdijtartalókok 875.000 korona, tüzdij- tartalék 209.555 korona, áringadozási tartalék ér­tékpapíroknál 43.306 korona. Összesen 1,217.888 korona. Ezen tartalékon kívül a Déli jég és vi­szontbiztosító társaság 2,400.000 koronát tevő tel­jesen befizetett alaptőkével bir. V I D É K. — Bonyhádi hírek. A folyó hó 20-án tartott műkedvelői előadás, mint máskor is, igen szépen sikerült; a közreműködők a kevés próba dacára minden tekintetbeu megfeleltek, sőt a régi erők valóban tündököltek. A műkedvelői körnek nagy előnyére van, hogy sikerült uj tagokat szerezni, kik már ez alkalommal közreműködtek és ezen szép és nemes ügyért lelkesülni tudnak. A rende­zés ezentúl Beke tanár ur kezébe megy át. mint­hogy Forberger tanár ur sokoldalú foglalatossága miatt visszavonul. Az anyagi siker ez alkalommal nem volt olyan mint máskor, a tiszta jövedelem mégis 80 frt. — Előadás után tánc volt, mely valóban ritka animóval folyt le és reggelig tartott. — A bonyhádi kaszinó-egylet május hó kezdetével át­költözik a nyári helyiségbe, mely e célra már tel­jesen rendbe hozatott. — Hoffer József, bonyhádi kereskedő, az úgynevezett „rettig-egylet“ alapitója, fillérekkel több mint 20 frtnyi összeget gyűjtött a bonyhádi szegények számára, s a pénzt legközelebb rendeltetési helyére fogja juttatni. — Lengyel Zsiga, bonyhádi vendéglősnek szerencséje van, ha meg is lopják némelykor, visszakapja vagyonát. Kétszer megtörtént vele, hogy nagyobb összeget kapott posta utján; nála szolgált cselédek áttértek időköz­ben a nazarénus hitre, és most évek után beisme­rik hűtelen kezelésüket és visszatérítik a hajdaná­ban okozott kárt. — A bonyhádi vásárok. A kereskedelemügyi m. kir. minister a bonyhádi országos vásárok ügyé­ben 22698. VI. 1895. sz. következő rendeletet in­tézte a vármegyéhez : Tolnavármegye közönségének. Folyó évi március 21-ón 5189. sz. alatt kelt fel- terjesztésére értesítem a vármegye közönségét, — hogy a hivatalos vásári törzskönyvnek Bonyhád községre vonatkozó adatait akként rendeltem kiiga- zittatni, hogy a szóban forgó országos vásárok az 1892. évi 21684. sz. alatt kiadott rendelet hatá- rozmányához képest március 6-ikát, május 1-jét, julius 10-ikót és szeptember 4-ikét magában fog­laló hót hétfői és keddi napjain tartatnak. — Bu­dapesten, 1895. ápril hó 11. A miniszter megbízá­sából az államtitkár. — Öngyilkossági kísérlet Tolnán. Schnerín- ger József ács mester, ki a szeszes italoknak nem ellensége, múlt hétfőn és kedden elmaradt a hajó- épitésí munkától, hol rendesen dolgozni szokott s ehelyett a korcsmában töltötte vígan az időt. Ked­den délfelé hazament és mámoros fejjel előkereste- borotváját s azt magához véve, a kertbe ment, ott térdre vetette magát és a borotvával nyakát kezdte vagdalni. Az otthon lévő fia, kinek apja különös viselkedése feltűnt, mikor a kertajtót becsapni hal­lotta, utána nézett, ki jár ott s éppen jókor érke­zett — apjával bírókra kelt és kicsavarta kezéből a kést, de addig az öngyilkos jelölt már súlyos sérüléseket szenvedett a nyakán. Lord Cynló. IRODALOM. ZENE. — A nábob kincse. A Singer és Wolfner-féle Egyetemes Regénytár legújabb kötete A Conan Doyle-nek, a gyorsan nagy hírnévre jutott angol Írónak egyik szerfölött érdekes regényét tartalmazza A nábob kincse címmel. A regény hőse, vagy inkább mozgató elome egy rendkívül sajátságo salak, aki némi rokonságban van a hires Leeoq úrral és a Poé Edgar csodálatos, mindentudó hősével, de sok­kal különb mindegyiknél. Sherlock Holmes — ez a különös ember különös hangzású neve — csupa műkedvelósből foglalkozik a detektív mesterséggel, és puszta okoskodás utján a legbonyolultabb elme- óllel és megkapó egyszerűséggel oldja meg és de­ríti ki. A Conan Doyla, ki törvényszéki orvos és sokat érintkezik a kriminalistikával, mesteri ügyes­séggel tudja az érdekfeszi tő mese szálait szőni és bonyolítani. A ki azt a csinos kis könyvet a ke­zébe veszi, aligha fogja letenni addig, amig végig nem olvasta, annyira leköti az a legközönyösebbek érdeklődését is. A nábob kincse egyszerűen párat­lan a maga nemében. A csinos, piros vászonba kötött könyv ára 50 kr.­TAN Ü G Y. — Tanítók tisztelgése. Hont vármegye min ien felekezetóhez tartozó tanítói, folyó hó 18-án tisztel gtek Rill József kir. tanfelügyelőnél, mely alkalommal az összes tanítók nevében Tóth Sándor az uj tanfelügyelőt a következő beszéddel üdvözölte : Nagyságos kir. Tanfelügyelő ur t Midőn mi Hont megyei tanítók hírét vettük a magas kormány azon bölcs és reánk nézve egyik legbölcsebb intéz­kedésének, hogy vármegyénk területére nagyságod lett kinevezve kir. tanfelügyelőnek, általános öröm fogta el sziveinket, melynek kifejezést adandó, egy- besereglettünk, hogy nagyságodat uj otthonában tisztelettel üdvözöljük. Igenis örvendünk I mert nagyságodban nyertük azon kipróbált vezérférfiut, első rangú paedagogust, aki ép oly kitűnősége ha­zájának, mint amily barátja a tanítóságnak. Aki kora ifjúságában megtanulta azt, hogy nem önma­gának van teremtve, hanem azon hivatásnak, amely hivatás ma már a számtalan évek munkájának glóriájával fonja körül dicsteljes homlokát. Ismer­jük mi már régi időtől nagyságodat, mint olyan férfiút, aki midőn a jog helyett az önkényt és kény- uralmat, a szabadság helyett a rabigát látta ter­jeszkedni, rögtön előállott, mint a tanítóság őszinte barátja, a társadalom legjelesbje mint égből szálló villám, hogy tönkre 6ilányitsa és elnémítsa mind­azt, ami a" jog és igazság diadalra jutását veszélyez­teti. Fáradozott uly intózvények, munkák létreho­zásában, melyekből a tanító megbecsülésére, meg­védésére irányuló mozgalmak azonnal észrevehetők voltak, erre pedig nekünk nagy szükségünk volt, van és lesz. Korunk jelen viszonyai arra engednek következtetni, hogy hazánk egy nagy átalakulásnak a küszöbón áll s ennek stádiumában mi tanítók úgy érezzük magunkat, mint azon harcosok, kik egy nagy ütközet előestéjén oly sejtelmet éreznek sziveikben, mely őket kislelküekkó teszi, mig a döntő pillanatban megérkezik az ő Hunyady Já- nos-uk, kinek látása már magában elég ahhoz, hogy harcosaiban hatványozott erővel uj vér lük­tessen. Az isteni gondviselés megkönyörült rajtunk hontraegyei tanítókon is, mert ezt a kitűnő had­vezért, nagyságos Rill József kir. tanfelügyelő ur személyében többé nincs okunk másoktól irigyleni, hisz magunkénak vallhatjuk! s ennek tudata öröm­mel, büszkeséggel, bátorsággal tölti el sziveinket. Előre látjuk jelenné változni ama jövőt, midőn nemcsak a fáradságban és küzdelmekben leszünk gazdagok, hanem a sikerből is kijut számunkra annyi, hogy ha a nyilvánosság előtt be kell valla­nunk, miszerint mi csak tanítók vagyunk, ne kell­jen mindannyiszor szégyenpirral telni el arcunknak. A magyarok istene hozta nagyságodat közénk, mint azon vezért, kinél nem ismerünk nemesebb tanférfiut, akinek jobban szivén feküdnék a tanítók java s boldogsága, ki önfeláldozóbb lelkesedéssel karolta volna fel a tanügyet. Isten hozta nagysá­godat! Nagyságod legyen a mi napunk és mi hű bolygói leszünk, hogy nagyságod által megvilágítva, melegítve, termékenyülj ön bennünk mindaz, amire hazánk felvirágozásának szüksége van. Kívánjuk, hogy a szeretet melegével reánk fénylő eme napot soha be ne homályositsa a búbánat fellege, hogy ezen hajlék is, melyben szeretett családja és a taní­tóság érdekében munkálkodni fog, legyen megszen­telve, hogy ennek minden ablakszárnyát a boldog­ság verőfényes szép napja ragyogja körül. Tartsa meg Isten kedves úri családjával az emberi élet legvégső határáig, a legtökéletesebb boldogságban, éljen! * Ez üdvözlő beszédre a kir. tanfelügyelő követ­kezőleg válaszolt: Tisztelt Uraim! Nem élek a szokásos frázisssal, ha Önöket azzal fogadom, hogy ily tömeges megjelenésük en­gem valóban meghatott. Jól esik az lelkemnek, mert arról győződtem meg, hogy Önök bizal­mukat előlegezik annak, aki hivatva van, Hontvár- megye területén Urunk Királyunk iskola felügyeleti legmagasabb jogát gyakorolni. És ez igy van jól ! Midőn e vármegye kir. tanfelügyelője lettem, öröm­mel gondoltam Önökre, kik nem ismeretlenek előt­tem; sőt mondhatom, hogy az egész országban á hontvármegyei tanítók mint munkás, törekvő, szór-' galmas, e hivatásuk magaslatán és a haladás és szabadéi vüsóg szolgálatában álló szakemberek isme­retesek. Fogadják azért jelen tisztelgő megjelené­sükért. őszinte köszönetemet; mert az a tanító, ki az ő iskolai hatóságát magasra tartja, önmagát emeli, önmagát tiszteli meg. Az a bizalom, mely- lyel találkoztam, arra késztet, hogy hasonló, biza­lommal szólítsam fel önöket, hogy bátran, félelem nélkül, teljes bizalommal forduljanak hozzám ügyes­bajos dolgaikban. Én jogos panaszaikat mindenkor igazságoson intézem el. A ki igazságos alapon áll, az mindenkor támogatást fog nyerni nálam. Igaz, ha minden ügyes-bajos dolgaikkal hoz­zám fordulnak, nekem sok munkát okoznak, de szí­vesen dolgozom önökért és ez által a tanügy eme­léséért, amivel csak kötelességemet teljesítem. Ne értsenek félre, mértén ezzel nem azt akarom mon­dani, hogy velem való érintkezésükben közvetlen helyi hatóságaikat mellőzzék. Ellenkezőleg, vállvetve velük kell mindnyájunknak a tanügy felvirágozta­tására közreműködnünk. Éppen azért kívánok sze­repet a tanítónak a tanügyi országos szervezetben ép úgy, mint azt a népiskolai hatóságokról szóló, tör­vény az iskolai helyi hatóságok számára is bizto­sította. És épen ez a törvény az, mely a tanítóval szemben nagy követelésekkel lép fel. Folytonos ön­képzéssel foglalkozó, munkás és művelt tanítót té­telez fel: csak az a sajnos benne, hogy az anyagi gondoskodás nem halad lépést e követelésekkel. Azonban itt is haladás észlelhető és a múltban készített tani tójava dal mi jegyzőkönyvek alapját ké­pezik egy a jövőbe vetett jogos reménynek e téren is. Midőn önöket lelkem egész melegével még- egyszer üdvözlöm, vegyék a szónokukkal váltott kózszoritást azon szövetség megerősítésének, melyet Hontvármegje minden nemzetiségű, minden fele­kezetű tanítói az iskola emelése és a tanügy önálló­sítása érdekeben kötöttek a kir, tanfelügyelővel. Kérem jóindulatukat, barátságukat, és üdvözöl­jék mindazokat, kiknek nevében előttem megjelen­tek. Isten tartsa, éltesse önöket!

Next

/
Oldalképek
Tartalom