Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1895-04-28 / 18. szám
2. tette, hogy a Zichyek nagyreményű sarját betuszkolják a parlamentbe az egyedül boldogító és üdvözítő néppárt elvei alapján. A nervus rerum gerendarum teljes csábító hatalmával működött ott, ahol az ördög makacs sugallatával saturált konok atyafi találtaték, miglen meg nem tántoro- dik, mert hát a cél szentesíti az eszközt. A pánszláv eszmékkel telített és a muszka cár felé pislogó tót papok egész fanatizmussal oktatták az ő nagy fejű tótjaikat, hogy menten elviszi őket Belzebub, ha nem a néppárt római áldástól görnye- dező zászlaja alá tömörülnek. A nemzetiségi izgatás szabadon ülte orgiáit a választás alatt, mert egy célt szolgáltak az ultramontánokkal, megbuktatni a szabadelvű eszmék egyik képviselőjét, nehogy a szabadelvű párt által kercsztülküz- dött elvek segélyével a magyar állameszme ismét jobban megerősödjék! Szószékeken és csapszékekben azt hirdették a néppártnak lelkiekben utazó kortesei, hogy ha valamelyik szabadelvüpárti ember feleségének ezután gyereke születik, az törvénytelen lesz és nem keresztelik meg. S ilyen elkeseredett küzdelemnek, ilyen fanatikus harcznak is csak az lett a vége, amit a viszonyokat, s az ország művelt, gondolkodni tudó választóinak hangulatát jól ismerő ember előre várhatott, hogy a szabadelvű eszmék újabb diadalra jutottak Nyitrán is, ahol a klerikálisok hathatós segítségére siettek a nemzetiségi ízgatók is. Hiába kötöttek fegyverbarátságot Sza- páry, Apponyi és Ugrón a sikertelenül hadakozó Zichy Nándorral, hiába állt csatasorba az eclesia militans a vallás sérelmének hamis jelszava alatt: a választók nem hagyták magukat ellántorittatni és győzelemre juttatók a szabadelvű párt jelöltjét, aki most másodízben az államtitkári tekintély lyel és hatalommal sem imponálhatott. Ebből a nyitrai szélmalomharcból tehát az az üdvösséges tanulság, hogy a néppártnak nincs talaja még a legveszedelmesebb nemzetiségi fészekben sem. A jámbor Zelenyákot kivéve, ki talán maga sem tudja, hogyan csöppent bele a honatyai székbe, nem sikerült még sehol sem megkedvelteim — Lelkem, nem tudom, hogy verekszünk meg ezekkel a gazemberekkel. Én a háborút csak a képes újságokból ismerem ; hogyan csinálok haditervet ? — Sohse gondolj vele. Van kapitányod, hadnagyod elég; gondolkozzanak azok helyetted. — Jól van édes, de tudod, hogy kapitánynak elhoztam Bodrigot, a ki kártyához, asszonyhoz, borhoz éppen úgy ért, mint én, de a hadviselésben csak olyan tulok, mint jó magam. Hadnagyok között meg első helyre a bátyádat tettem, hogy legyen valami ürügyünk, hogy téged is elhozhassunk. A bátyád nagyon jó órás volt otthon Barcellónában, de nyilat ekkoráig csak a kirakatokban látott. Azt hiszem megvernek itt minket. — No bizony, azért még nem muszáj úgy aggségoskodni. Neked nem esik bajod, a vezérek rendesen hátul szoktak maradni. Különben .... hozassak be egy kis xeresit gondüzőnek ? Vagy malagát innál inkább ? Don Emilió Cortez nem tudott választani, tehát itta mind a kettőt. Hiszen Clarissa olyan kedvesen tud kínálni! Mikor pedig annyira bele melegedett a kóstolásba, hogy föl se tudott állani, akkor lélekszakadva beront hozzá egy őr: — Az istenért, vezér uram, ránk ütöttek a a néppel a néppárt kenetteljesen ajánlott jelölteit. Azt hisszük tehát ezekből az előjelekből, hogy a jövő választásokkor sem kell félni sehol a néppárti mumusoktól. Lesznek mindenütt elégedetlen, vakbuzgó emberek, kik az ellenzéki cégér alatt a néppárt soraiba állanak, anélkül, hogy tisztában volnának a párt valódi céljaival; találkoznak szórványosan olyan szocialisztikus és antiszemisztikus hajlamokkal eltelt emberek, kik akaratlanul is a néppárt pecu- nia-zsirral megkent szekerét tolni segítik: de általában véve sohasem fog diadalra vergődni az az áldatlan törekvés, melyet a néppárt köpenye alatt a reakcionarius és ultramontán elemek akarnak megvalósítani. Megakadályozza ezt a korszellem elő- haladása, a műveltség és fölvilágosodottság terjedése, mely nem engedi, hogy a huszadik század küszöbén az emberiség haladásának diadalszekere visszafelé forduljon oda, ahol néhány századdal ezelőtt tengelyig sü- lyedve vesztegelt a tudatlanság és vallási türelmetlenség pocsolyájában. A szabadelvű párt által már kiküzdött törvények életbeléptetése után pedig még kevesebb aggályunk lehet arra, hogy a néppárt céljai veszedelmesek lehessenek a liberális áramlat tovaterjedésére. Az emberi jogok és jogegyenlőség áldásait magukban foglaló törvények a gyakorlati életben megismertetik a néppel azt, hogy a szabadelvű törvények üdvös alkotások és azok ellen küzdeni egyenlő lesz a hazafíat- lansággal. A magyar nemzet pedig a legválságosabb időkben is megmutatta azt, hogy a hazafiatlan elemek törekvéseinek el- némitására van elég ereje, van elég bátorsága! A klerikális izgatások tehát okszerüleg el fognak csöndesedni az idők folyásával, midőn az ország higgadt közvéleménye meg fog győződni arról, hogy a szabadelvű eszmék megvalósítása hasznára vált a magyar állameszme megerősödésének. Ez az időpont pedig be fog következni nemsokára, midőn a nagy küzdelemmel ki- vivott szabadelvű törvények végre-valahára érvényre emeltetnek az ezeréves honalapi- tás dicsőségére a Kárpátoktól az Adriáig. __________TOLNAVÁRMEGYE.________ mó rok. Végünk van, ha mindjárt nem szedelőz- ködünk. — Hát csak csináld fiam a dolgodat. Állj a csapat élére, aztán menj, verd meg őket. — Én ? Hiszen csak egy egyszerű közember vagyok. — Hát megteszlek hadnagynak, kapitánynak, nem bánom, akár tábornoknak is, csak eredj, pn- gem pedig ne háborgass, mikor épen haditerveket csinálok. Az őr elment. A beszélgetés alatt azonban dón Emilió Cortez elfeledte, hogy melyik is jobb bor, a xeresi-e vagy a malaga. Újra kellett kezdeni a kóstolást. Oh, mennyi fáradalommal jár ez a hadvezéri tisztség! Én nem tudom, a szék lába düledezett-e, vagy csakugyan földindulás volt, de a kóstolgatást Emilió kénytelen volt az asztal alatt fejezni be. Ott találta a második hirnök. Az azt jelentette, hogy a mór nem is volt olyan sok, mint az első ijedelemben gondolták. Levágták valamennyit, hirmondó sem maradt belőle. Hanem az első őr, az szegény megsebesült három helyen is, meglehet, hogy az éjjelt se éri már meg. A parancsnok azt dadogta nehéz nyelvvel: Első osztályú temetést adjatok neki. Magam is ott leszek. politikai HÍREK. — Boda Vilmos, a központi kerület országgyűlési képviselője a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslatra vonatkozó főrendiházi izenet- nek a képviselőház közoktatási bizottságának múlt hétfőn tartott ülésében szintén felszólalt és dr. Wla- sits Gyula miuiszter javaslatát pártolta, mely a törvényjavaslatnak a stilaris javaslatokon kivül eredeti egészében való elfogadására vonatkozott, mert szónok is szívesebben látja, ha a rendezés törvény és nem rendelet utján történik. — A katholikusok és a tisztujitások. Az országos néppárt hivatalos közlönye - a Fejérmegyei Napló a közelgő vármegyei restauráció alkalmából feltűnő helyen a következő figyelmeztetést teszi közzé: Minthogy a jelenleg működő és választott törvényhatósági tisztviselők mandátuma ez óv végén lejár s a közigazgatási reformból, illetőleg a köz- igazgatás államosításából Bánffy báró miniszter- elnök saját bevallása szerint egyelőre nem lesz semmi, év végével, mint félhivatalosan jelentik, a törvényhatósági tisztviselők újra választatnak, még pedig 6 évre terjedő mandátummal. Ezzel szemben mi nem teszünk egyebet, minthogy emlékeztetjük a katholikusokat a szókesfejérvári kath. nagygyűlés I. határozati javaslatára, mely idevonatkozólag ezeket mondja: Kimondjuk, hogy kötelességünknek ismerjük községi, hatósági és országos képviselőválasztásokban rósztvenni és megbízható katholikus férfiakra szavazni, hogy a jövő választásoknál azokra, kik az egyházpolotikai törvényekkel Magyar- ország keresztény jellegének eltörlését — a polgári házasságot és a vallástalanságot -— megszavazták, semmi szin és ürügy alatt nem szavazhatunk. Mindazoknak kik az egyházpolitikai kérdéseken párt és pártfegyelmeil felülemelkedvén, igaz meggyőződésök szerint a kath. egyház álláspontjának jogosságát elismerték és annak védelmére keltek, bizalmat szavazunk. 1895. április 28. VARMEGYE. — Béla napja a vármegyénél. Múlt kedden Simontsits Béla alispán neve napján, a vármegyei tisztikar igen szép tanujelét adta azon benső ragaszkodásának és igaz tiszteletének, melylyel a megye nagyérdemű első tisztviselője iránt viseltetik. A tisztelgőket — a sorozáson levő főjegyző helyett — Kurz Vilmos árvaszóki elnök vezette az alispán elé, kit lelkes éljenzéssel fogadtak a teljes számban megjelent megyei tisztviselők. Az él jenzaj lecsillapulta után Kurz Vilmos a következő magvas, szépen átgondolt és lelkesült hangon előadott beszéddel üdvözölte az ünnepeltet: „Nagyságos Alispán ur ! Nekem jutott a szerencse, hogy Nagyságodat a várm. tisztikar nevében becses névnapja alkalmából üdvözöljem. Üdvözlöm Nagyságodat őszinte tisztelettel és szeretettel, — melyet az összetartozás érzése teA minthogy másnap el is ment a temetésre. Vörösek voltak a szemei a korhelysógtŐl: azt a hadi tervek mellett átvirrasztott éjszakáknak tudták be a katonái. S minthogy ez a csetepátó az ő győzelmével végződött, nem is háborgatta tovább a mórokat : ment embereivel haza. . . . Theodoriusnak, az udvari káplánnak a krónikájában pedig úgy vagyon ez az eset megírva : — Minden korszak legvitézebb katonája pedig dón Emilió Cortez, a kinek hétszeres babért fűz homlokára a dicsőség. Véres csatában maroknyi haddal megverte a hitetlen mórok százezreit; maga elől járt a küzdelemben s két kézzel osztogatta a halált. A győzelem után pedig diadalmi tor helyett elment egy egyszerű katonája temetésére, s a nagy férfi kisirt szemekkel állott a koporsó mellett. A nagy hadvezér mértékletes, bölcs, józan élettel tündöklik vala mindenki fölött. Nincs, aki hozzáfogható lenne egész Kasztiliában. Úgy rémlik, mintha Theodorius atya történetírói modorának mind máig sok követője akadt volna . . . Bococo.
