Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1894-08-12 / 33. szám

1894. augusztus 12.

TOLNAVÁRMEGYE.

5.

— Visszavont lemondás. T a k 1 e r József szegzárdi biró lemondási kérvényét visszavette.

— Birtokbérletek. A tanulmányi alap tulajdonát képező fejérmegyei Sz.-Ágota puszta felső- és közép major részét, mely 4800 kát. hold, Perczel Dezső képviselő vette bérbe, mig Szilfa- és Gazdamajor mintegy 2200holdnyi részének bérlője Leopold Lajos vállalkozó lett.

— A kereskedelmi kaszinó egyetlen nyári estélye rendkívül kedélyesen folyt le. Kicsiny, de annál fesztelenebb társaság gyűlt össze a kisteremben, ahol Garay zenéje mellett egész a reggeli órákig tartott a mulatság. A kaszinó hiányzó tagjai sokat mulasztottak, mert ez estély jókedv tekintetében az eddigieknek legnagyobb részét felülmúlta.

— Esküvők. Telegdi Armin pécsi nyomdatulajdonos folyó hó 19-én esküszik örök hűséget Pécsett Gutmann Mariska kisasszonynak. — Az esküvő után Lenkey Lajosnál, a „Pécsi Napló“ főszerkesztőjénél reggeli lesz. — Tauszig Ignác szegzárdi kereskedő augusztus 19-ón tartja esküvőjét Büchler Adél kisasszonnyal Budapesten, a dohányutcai izr. templomban.

— Könyvajándékozás. Udvardy Sándor, a szegzárdi keresk. egylet elnöke az egylet könytárát újabban a következő könyvekkel gazdagította : Vad- nay Károly: Éva leányai 1 k. Ridder Haggard : 0 2 k. Bartók Lajos költeményei 1 k. Eötvös: Költemények, elbeszélések. Éljen az egyenlőség 1 kötet. Összesen 5 kötet.

— Halálozás. A tolnamegyei jegyzői kar egy derék tagját vesztette el a múlt héten. Witt Sándor Kajdacs község jegyzője, kit jókedvű humoráért és barátságáért olyan sokan szerettek, e hó 7-én hosz- szas szenvedés után elhunyt Kajdacson. Temetése folyó hó 8-án délután a rokonok, jó barátok és kartársak osztatlan részvéte mellett ment végbe. A család a következő gyászjetentést bocsátotta ki: „Özvegy Witt Sándornó szül. Csúthy Eóza a saját, valamint József, Ignác, Teréz férjezett Gyüszü Lajosnó, Anna és Erzsébet testvérei, özv. Csúthy Zsigmondné anyósa, Csúthy László sógora, Julianna fórj.Lagler Sándornó és Karolina sógornői, úgy az összes rokonság nevében mély fájdalommal jelenti a felejthetetlen férjnek, a kedves testvérnek és a szerető rokon Witt Sándor Nagy Kajdacs község jegyzőjének folyó évi augusztus hó 7-én reggeli 7 órakor életének 39-ik, boldog házasságának 11-ik évében; hosszas szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után történt gyászos elhunytát. A boldo- gultnak hült tetemei folyó hó 8-án délután 4 órakor fognak a róm. kath. vallás szertartásai szerint a kajdacsi sirkertben örök nyugalomra tétetni; — az engesztelő szentmise-áldozat pedig ugyanaznap reggeli |/S1Q órakor fog a mindenhatónak bemu- tattatni. Nagy-Kajdacs, 1894. évi augusztus hó 7-ón. Áldás és béke hamvaira 1“

— „Montlizsák“. Mányoki Tamás n.-székelyi református lelkész ur, aki szabadságharcunkban tevékeny részt vett, a következő levelet intézte a M. H. szerkesztőségéhez. Tegnap : augusztus 5-én olvastam, hogy Dessewffy Lajos vitéz, 48 as honvédhu- szár-őrnagy, általa Munkácson viselt rabbilincseit a fővárosi 48-as ereklyemuzeum elfogadta. 1849. augusztus 5-e az ón emlékemben is pirossal — véremmel van megjelölve. Én is egy Dessewffy alatt harcoltam a fenn jelzett napon Szeged alatt, ott a szent- iváni erdő mellett a vasasokkal küzdve rogyott ösz- sze Túránál is már egy sebet kapott lovam, ott vagdaltak meg engem, a Károlyi huszárkáplárt, jki gyalog védekeztem körülfogott öt lovas ellen s a szerencse úgy kedvezett, hogy a vasasnémet lován értem utói társaimat jóval alul Szőregen, verbe borultan, de élve. Ezen a nagy lomha Hardegg vagy Wallmoden kürazirlovon volt egy piros köpenyzsák, huszárnevezettel: montlizsák. Belől bélyegzővel rányomva A. 0. G. betűk olvashatók, ezen betűk alatt egy horgany és legalul egy 8-as szám, hihetőleg az ezred száma. Két emlékem van abból a zivataros korhol: sebeim és ezen montlizsák. Amazokat viszem magammal az utolsó berukkolásra, ezen eddig gondosan megőrzött vasasnémettől elvett montlizsákot felajánlom a 48-as ereklyemuzeumnak, ha elfogadtatik, ha nem, — mert fiam nincsen — ez is berukkol velem, ott majd még egyszer meghalljuk a trombitaszót.

— Szegzárd 1895. évi költségvetésének főbb számadatai. Bevételek: A község minden tagját s igy az egyenes állami adó minden nemét érdeklő bevételek : 21.743 frt 5 kr. A földbirtokosokat s így egyedül a földadót érdeklő bevételek: 5710 frt.

Az előbbi 2 osztályba nem sorolható bevételek: 3322 frt. A bevételek főösszege tehát 30.775 frt 9 kr. — Kiadások • Minden adózót s igy az egyenes állami adó minden nemét érdeklő kiadások: 41.036 frt 7 kr. A földbirtokosokat, s igy egyedül a földadót terhelő kiadások 5798 frt. Az előző fejezetekbe nem sorolható kiadások 7269 frt 74 kr.

A kiadások főösszege 54.103 frt 81 kr. Községi pótadóban tehát kivetendő lesz még 23.328 frt 76 kr.

— Eljegyzés Dukesz Sándor komáromi kereskedő eljegyezte Szegzárdról Wolf Sárikát.

— Az uhlánus katonák bevonulása Tolnára.

A múlt vasárnap Szegzárdon keresztül utazva, vonultak be az uhlánus katonák Tolnára, a hol véglegesen meg is maradnak. A tolnai kaszárnyában elhelyezve volt pécsi ezredbeli huszárok jelenleg Szókesfejórvárott vannak s a nagy hadgyakorlatok végeztével Nyíregyházára mennek és ott is maradnak állomáson. Székesfej érvárra pedig uhlánusok vonulnak be.

— Tűz. E hó 9-ón alkonyaikor tűzi lárma verte fel Szegzárd lakóit. Csepregi Mihály bakavárosi háza égett le. Szerencsére a tűzoltók gyorsan érkeztek, igy a tüzet helyhez kötötték. A leégett ház biztosítva volt.

— Főügynökség Szegzárdon. A 7he Muthuál életbiztosító intézet Szegzárdon főügynöksóget szándékozik állítani, mely egyúttal hitelügyletek lebonyolításával is foglalkozik. Az intézet főügynökéül, a mint értesülünk, Eil József mérnök urat nyerte meg. Ez az oka, hogy Éti ur eladja úgy a szegzárdi, mint a dunaföldvári különben szép jövedelmet hajtó uszodáját.

— Öngyilkosság. G y i m ó t i Ferenc, szegzárdi 25 éves legény tegnapelőtt az istállóban felakasztotta magát. Mire észre vették, már meg volt halva. Öngyilkosságának okául gyógyithatlan betegséget emlegetnek; hozzátartozói azonban, kik sejtelemmel sem bírtak G y i m ó t i szándékáról, semmiféle okát sem tudják végzetes tettének.

— Halálos végű verekedés. Bonyhádon múlt jul. 29-ikén vagy 60 legény táncot rendezett a bonyhád-hidasi országúton fekvő korcsmában. A mulatságot éjjel borzasztó incidens zavarta meg., Ugyanis az éjféli órákban egy kis csoport legéáy egy távoli faluból megérkezett a békésen mulató legények közé és késsel, bottal kezdtek hencegni. A békés társaságból az egyik fiatal ember nyugodtan megkérdezte, hogy voltaképen mit akarnak, de alig mondta ki a szót, máris leütötték. Erre aztán szörnyű dulakodás támadt. Három leány, a ki a sötét éjjelen nem volt képes az egyedül álló házból elmenekülni, egy mellékszobában bujt el, a legények pedig az összetört székek lábaival és asztaldarabokkal kezdtek verekedni. A megtámadottak közül nyolcán megsérültek, a támadók közül pedig kettőt agyonütöttek; a többiek elmenekültek. A halottak közül egyiknek hasát hasították fel és a halott ott is feküdt reggelig a korcsmában. A véres verekedés után nyugodtan folytatták tovább is a táncot. A támadó legények már előbb egy korcsmában ittak és ott erősen emlegette az egyik legény, aki nemrég került ki a börtönből és a verekedésnél életét is vesztette, hogy ma még három embernek el kell pusztulni. Jóslata be is következett, persze nem egészen úgy, a mint ő gondolta.

— A kétszínű ártatlanság Perei József, pincehelyi illetőségű, már hosszabb idő óta munka nélküli egyén könnyű módját találta ki a pénzszerzésnek. Tudta, hogy Pálinkás István ottani gazdának egy kis pénze van, megismerkedett tehát egy magához méltó nővel, a sárbogárdi illetőségű Horváth Marival, a kit a ház belső berendezéseivel megismertetve rábeszélt, hogy éjjel törjön be Pálinkás szobájába és a szekrényből lopja ki a pénzt, A nőnek nem sok biztatás kellett s a pénzt szerencsésen elemelte. Perei azonban azon ürügy ’alatt, hogy a pénz a leánynál gyanút keltene, azt tőle elvette, de megígérte, hogy idővel visszadja neki. Időközben pedig megismerkedett Pálinkással is s elmondta

neki, hogy ő hallott a lopásról, sőt bizonyos adatok nyomán már gyanúja is van valakire se címen többször áldomást is fizettetett magának Pálinkással. A csendőrök azonban időközben a tettest hosszú kutatás után mégis csak kinyomozták Horváth Mariban, ki csakhamar beismerte a lopást egyúttal elmondva azt is, hogy milyen szerepet játszott az ügyben Peres. Pálinkás csak akkor bámult kétszínű barátján, de még inkább akkor, midőn az nemcsak a nővel, de még a károsulttal való isméretségét is tagadta, s magát mindenben ártatlannak modotta.

A két jó madarat letartóztatták s átadták a tamásii kir. járásbíróságnak.

— Öljétek meg az uramat. Bémes gyilkossági merényletet követett el Dunaföldvártt egy jómódú polgárasszony saját férje ellen. Az eset részletei a következők: Danicsek Imre már régibb idő óta rossz visszonyban ólt feleségével, szül. Tóth Erzsébettel. A napokban, mig Danicsek fuvarban volt a szomszéd városban, felesége összebeszélt két bátyjával, Tóth Benő és Tóth Istvánnal, hogy mihelyt megjön a férje, illetve sógoruk, megölik. S erre az alkalmat annál kedvezőbbnek tartották, mert tudták, hogy Danicsek 960 frtot fog haza hozni magával. Mikor a mit sem sejtő Danicsek hajnalban megérkezett, felesége s sógorai vasvillával s ásókkal neki estek és addig verték s szurkálták, mig az eszméletlenül össze nem esett, A neki vadult asz- szony egyre biztatta testvéreit: „Nem vagytok igazi testvéreim, ha az uramat meg nem ölitek!“ Az óriási zajra odasiető szomszédok mentették ki az eszméletlenül ott heverő Danicseket hű felesége s szerető sógorai kezéből. Az orvos véleménye szerint a sebesülések halálosak. A csendőrseg elfogta a tetteseket.

— Megbízható cseléd. Tóth Mari cselédje volt Balaskó Lajos diósberónyi lakosnak. 6 hónap múlva tűnt csak fel a gazdának, hogy cselédje oly cifrán jár, hogy már mások is fennakadnak azon. Ez eszébe juttatta azt is, hogy egy idő óta már többször úgy tapasztalta, mintha pénze hiányzanék, de sohasem volt biztos a dologban. Most azonban a két körülményt egymással kapcsolatba hozva, határozottan lépett fel a leány ellen, ki a csendőrök kérdezésére bevallotta, hogy ő a 6 hónap alatt csakugyan eltolvajolt gazdájától 6 frtot. Ez az összeg azonban nagyon kicsinynek látszott a gazda előtt, tehát házkutatást tartottak a lány szüleinél, a hol az ágyban, a padláson, a kamarában, az istállóban s még több helyen hol 5, hol 10, 15, 20 irtokat találtak elrejtve, s úgy kiderült, hogy a tolvajlás a 100 frtot messze túlhaladja. A derék leány még derekabb szülei, látva, hogy a tagadás nem használ, beismerték, hogy leányuk az ő tudtuk és beleegyezésükkel lopta meg gazdáját, de hogy mennyi volt az összeg, azt maguk sem tudják, mert ők mindig olvasatlanul költötték a könnyen szerzett összegeket. Erre a leány is beismerte, hogy a lopásokat úgy szokta elkövetni, hogy hamis kulcscsal a szekrényt kinyitogatta és mindig olvasatlanul vett ki belőle pénzt, melyet mindig hazavitt szülőinek. Tóth Jánost és feleségét orgazdaságért, Mari leányukat pedig lopás miatt feljelentették a gyönki kir. járásbíróságnak.

Betörés és loqás. Vesztergombi Mihály, a szegzárdi vasút ismert derék értesitőkihordója, a nagy forróságban végzett napi fárasztó munkája után este lefeküdt és oly mély álomba merült, hogy nem vette észre, midőn valami gazember szobájába belopódzott és abból egy teljes ágy ágyneműt, különféle ruhákat és egyébb elvihető házi szereket kihordva, azokkal eltűnt, úgy hogy még most sem tudtak nyomában jutni. AnnyUény, hogy a tolvaj a lakás belső berendezésével tökéletesen ismeretes volt, ezt a lopás módjáról mindjárt észrevették, s igy nagyon valószínű, hogy a tolvaj is csakhamar az igazságszolgáltatás kezében lesz.

— Őszi lóvásár Budapesten. Az orsz. magy. gazd. egyesület a magy. kir. állami ménesintézetek anyagának árverésével kapcsolatban október hó 6., 7., 8. és 9-ón tartja őszi lóvásárját Budapesten, a lótenyésztés emelésére alakult részvénytársaság „Tattersall“ telepén. A vásár díjazással lesz egybekötve. Az állami lovak árverése október 5., 6., 7-én a többi lovak eladása a további napokon. Bejelentési határidő szeptember 1,