Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1894-03-11 / 11. szám

1894. március 11. TOLNAVÁBMEGYE. 5. — Időjárásunk. Tudvalevőleg még csak 10 nap választ el bennünket a csillagászati tavasztól. De az időjárásunk, úgy látszik, nem igen törődik a kalendáriumcsinálókkal, mert már több nap óta, ki­vált a déli órákban oly meleg van, hogy a téli ka­bát ugyancsak lekivánkozik rólunk, hogy helyet ad­jon a felöltőnek. — Akarsz-e velem meghalni ? Varga Sán­dor, sorvadásban szenvedő nyimi legény szerelmes volt Nagy Apolónia, Zsigmond-majori 18 éves leányba. A legény szülői azonban, kik ismerve fiuk gyengeségét s beteges voltát, mindig ellenezték neki a házasságot. Hanem a legény nem tágított, s gyenge erejének végső fellobbanásával látogatást tett a leánynál, hogy szülőitől megkérje. De azok utalva betegességére, megtagadták tőle a leány kezét. Szomorúan távozott tehát a kikosarazott le­gény, s a leány, ki vonzalommal viseltetett a kérő­je irányt, kis darabon elkísérte. — Midőn egy kis erdő széléhez értek, a legény igen gyengének érez­vén magát, leült s a leány vállára hajtván fejét, sze- relemittasan susogta: Akarsz-e velem jönni a ha­lálba? A leány megijedt, felugrott s távolabb hú­zódott a legénytől. De ekkor a legény is össze­szedvén magát, felugrott és ólmos botjával a leányt hirtelen fejbe ütötte, hogy elszódült, aztán pedig a leány melléről a ruhákat letépve, kést rántott elő s annak mellébe szúrta. Mindez oly gyorsan történt, hogy a leány alig vette észre, már megvolt szúrva. De a legény oly gyenge volt, hogy a kést a kezében jól megfogni sem tudta, a seb tehát nem veszélyes. A leány hazafutott, s elmondva a történ - teket, többen kisiettek s az ájult legényt ott ta­lálták, kit hazaszállítottak. A leány kigyógyul, de a legény valószínűleg belehal. — Helyreigazítás. Vettük a következő soro­kat : „É hó 4-én megjelent 10. sz. b. lapjában az újdonságok közt olvasható ama közleménye, mely- szerint kocsisom folyó hó 1-én a Szóchenyi-utcában egy fiút elgázoltatok, s oly embertelen volt hogy még vissza sem nézett, hanem vigan tovább haj tott, nem felel meg a valódi tényállásnak, amiért is kérem a tek. szerkesztőséget, szíveskedjék b lapja jövő számában ezen ügyet a valóságnak meg- felelőleg közölni. Miután magam is a kocsin ültem, tehát saját megfigyelésemből mondhatom, hogy kocsisornál semmiféle szemrehányás nem érheti. — Igaz, hogy gyorsabban jött az be a városba — a másfél órai szabadban tartott tárgyalás alatt átfá- zott lovakkal, de azért korántsem oly sebességgel, hogy a kocsi elől kitérni ne lehetett volna. Külön­ben a tényállás ez: a volt Wilhelm-fóle ház táján több fiú szaladgált, játszott az országúton, köztük a Kunczer fiú is, ki folyton hátrafelé ugrálva kö­zeledett a lovak felé, 1— kocsisom, de magam is figyelve — kiáltoztunk a fiúra, de az ahelyett, hogy félre ment volna, folytatta játékát, s az utolsó pillanat­ban — tán ijedtében — háttal egyenenesen a kocsirud- nak ugrott, a mely őt eltaszitotta, s csakis kocsisom lélekjelenlétének és ügyességének köszönhető, hogy nagyobb szerencsétlenség nem történt, miután az egy erős rántással elforditá a kocsit. — A mi a vigan való tovább hajtást illeti, látva, hogy a fiú önerejéből azonnal felugrott és társaihoz futott, nem tartottam szükségesnek a megijedt s hirtelen meg sem állítható lovakkal megállni, hanem haza­érve tudakozódtam a fiú után. — Ez az igazi tény­állás, amelyet maga Kunczer János ur is másnap nála történt megjelenésem alkalmával, szemtanuk által nyert értesítése alapján — valódinak állított. Szegzárdon, 1894. március 8. —-Teljes tisztelettel Fejős Imre. — A mindennapos vendég. Gárdonyi József kónyi lakos már 7 óv óta lopkodta Balog József udvarából a legkülönfélébb házi és gazda­sági eszközöket, a nélkül hogy akár a gazda a mérge- lődésbe, akár pedig ő a lopásba belefáradt volna. S bár Gárdonyi mindennapos volt a háznál s igy a ház összes viszonyaival legjobban ismerős lehetett, senki sem fogta volna gyanúba, ha a múlt héten egyik lopásának véletlenül tanúja nem akad P o 1 a- c s i k Péterben, ki észrevette, midőn Balogtól kereket lopott. Polácsik rajta ütött s részt követelt a kerékből. Gárdonyi meg is ígérte, hogy a kerék vassínjét oda adja; de azt hitte, hogy elóg az igórós, minek azt meg is tartani ? Polácsik tehát többé nem is kérte, de Balog csakhamar meg­tudta, hol van a kocsija kereke. A többi a bíróság előtt folyt le. Legújabb. Budapest. (Saját tudósítónktól. A „Tolnavár­megye“ ered. távirata. Felad, szombaton d. u. 8. ó 15 p. érk. 5 ó. 20 p.) A képviselőhöz mai ülé­sén Szalay Imre a napirend előtt megint megsür­gette a Kossuth visszahonositására beadott kér­vények elintézését. Bánffy elnök a felszólalót meg­nyugtatta. — A házasságjogi törvényjavaslat tárgya­lásánál elsőnek Nagy István szólalt fel a javaslat ellen, beszéde tele volt idézetekkel. Utána Eötvös Károly mondott két órát tartó hatalmas beszédet a javaslat mellett. Beszéde egy ragyogó szónoklattal előadott remekmű. E javaslat, szerinte, a parla­ment beesületilgye. Ha Szapáry László szerint az embert barátjáról ismerik meg, akkor nézze meg Apponyi, kik az ő szövetségesei. Szabadelvilségb'ól — igy folytatja — ered a szabadság. Apponyi javas­lata csak uj harcoknak forrása lenne. Beszéde óri­ási hatást tett a házra, szűnni nem akaró éljenzés­sel és tapssal fogadták. Eötvös után Vajay István beszólt, kit jóízűen kinevettek, még saját párthívei is. Kossuth betegsége. Budapest. (A Tolna vármegye eredeti táv­irata, Érkezett lapunk zártakor.) Kossuth Lajos — hála a gondviselésnek — a Budapestre mai napon érkezett összes turini távirati értesítések szerint határozottan jobban érzi magát, az utolsó éjjel jól aludt, felgyógyu­lása remélhető. EGYLETEK. INTÉZETEK. — Az „Egyesült Szegzárd-Tolnamegyei Nő- egylet“ 1894. március hó 8-án délután 3 órakor az elnök lakásán közgyü lést tartott, a - következő tárgysorozattal: 1. Elnöki megnyitó. 2. Titkári elő­terjesztés. 3. Évi számadások előterjesztése és a fel­mentés megadása. 4. Tiszt újítás. 5. Netaláni indítvá­nyok tárgyalása. Az „Egyesült Szegzár d- Tolnamegyei Nőegylet“ pénztárának 1893. évi zárszámadása és vagyonkimutatása következő : A. Bevétel. Múlt évi készpénz maradvány 54 frt 6 kr. Folyó évi kamatok 478 frt 19 kr. Tagdí­jakból befolyt: hátralék 27^ forint, folyó évi 616 frt. Bezeródj Andor ur alapítványa 25 frt. Báró Augusz Antalné úrnő adománya 25 frt. Tho- dorovtts Lajosné úrnő adománya 25 frt. Szépauer Jánosnó úrnő adománya 5 frt. A február 1-ón ren­dezett mulatság bevétele 304 frt 10 kr. Az április 9-ón rendezett mulatság bevétele 389 frt 50 kr. Taka- réktári kivétel 300 frt. Összesen 2248 frt 85 kr. B. Kiadás. A szegzárdi szegényeknek havi és rend­kívüli segély 748 frt. A paksi szegényeknek 82 frt. A bonyhádi szegényeknek 60 frt. A gerjeni árvíz­károsultaknak 100 frt. A bölcskei és zombai tüz- károsultaknak 70 frt. A szegzárdi népkonyhának 10 frt. A február 1-én rendezett mulatság kiadása 171 frt 40 kr. Az április 8-án rendezett mulatság kiadása 114 frt 7 kr. Az egyleti jegyző tiszteletdija 50 frt. Rendkívüli kiadás 22 frt 75 kr. Karácsony­kor 30 gyermek felruházására 116 frt 67 kr. Ka­rácsonykor a szegényeknek 43 frt. Nyomtatvány, postaköltség s egyéb kiadás 17 frt 70 kr. Az egy­leti szolgának 24 frt. Takarékpénztárban kamatozásra 478 frt 19 kr. Pénztári maradvány az óv végén 141 frt 7 kr. Összesen 2248 frt 85 kr. G. Vagyon­kimutatás. A szegzárdi pénzintézeteknél elhelyezett tőkék 1893. év december 31-ón. 10787 frt 53 kr. Betáblázott kölcsön 3600 frt. Tagdíj hátralék 88 frt. Ingóságokban 260 frt. Készpénz maradvány 141 frt 7 kr. Összesen 14876 frt 60 kr. Szegzárd, 1893. december 31-én. Bodnár István egyleti pénztárnok. Jelen számadás megvizsgáltatván, min­den tételében helyesnek találtatott. — Kmft. Özv. Thodorovits Lajosné. elnök. M i k ó György egyleti titkár. Steinsdörfer Józsefné választ­mányi tag. Ágoston Károly né választmányi tag. — Választmányi Ülés. A szegzárdi kaszinó választmánya e hó 3-án Fördős Vilmos elnöklete alatt ülést tartott. Dicenty Gézának, a kaszinó jegy­zőjének eltávozását sajnálkozással vette tudomásul a választmány, s részére buzgó, odaadó működé­séért jegyzőkönyvi köszönetét szavazott. A jegyzői teendők végzésével Bodnár István kaszinói tagot bízták meg. — Uj tagokul felvétettek: R’óhlich Ká­roly szegzárdi postatiszt és Szilágyi Gyula pénz­ügyi titkár. — Az 1894. év január 7-én tartott ka­szinó bál számadását kiadták Szondy István, Fe­jős Imre és Goldberger J. Mór számvizsgálóknak. A bál 54 frt 86 kr. tiszta jövedelmét az egylet fo­lyó kiadásaira fordítják. Az elnök indítványára 100 forintot szavaztak meg könyvek vásárlására. — A választmány, bár minden tekintetben osztotta Kram- mer János választmányi tag indítványát, ki a könyv vásárlásra szánt 100 forint felemelését indítványozta, az egylet financiális viszonyaira való tekintettel, je­lenleg többet nem utalványozhatott ki. A kaszinói vállalkozónak italmérési illeték címén 20 forintot szavaztak meg kárpótláskép s megbízták Vargha Lajos igazgatót, hogy a vállalkozóval ismét szer­ződjék 3 évre. A szerződés azonban, ha építkezés történik, módosítható lesz. Az elnök előterjesztését, hogy az általa Szétküldött felhívásra a vármegyei pénzintézetektől eddig 55 forint érkezett a Garay szobor alapra, örvendetes tudomásul vették. Az ada­kozó intézetek a következők: A dunaszentgyörgyi hitelszövetkezet (5), a hogy eszi takarékpénztár (15), a tolnai polgári takarékpénztár (5), a szegzárdi népbank (5), a szegzárdi takarékpénztár (25 frt). Fördős Vilmos elnök bemutatta Jókai köszönő le­velét és az általa emlékül küldött arcképet. Az el­nök indítványára egyhangúlag elhatározták, hogy Jókai köszönő levelét, örök megőrzés céljából, le­véltárba teszik, az emlékül küldött arcképet pedig a Jókaihoz küldött üdvözlő felirat szerkesztőjének, lotth Ödön egyleti tagnak adják át. Az erre vo­natkozó jegyzőkönyvi kivonat igy hangzik: A választmány ez alkalommal is meg­emlékezvén azokról a kiváló érdemekről, a melyeket Totth Ödön ur, mint a szegzárdi kaszinó elnöke, az egyleti élet fejlesztése kö­rül, a múltban szerzett, az elnöki indítványt egyhangúlag határozattá emeli s kimondja, hogy bár a magyar haza ünnepelt írójának areképe teljesen méltó és érdemes arra, hogy a kaszinó-egylet termeinek örök dísze legyen, de mert az emlékül küldött fénykép kis ará­nyánál fogva nem alkalmas, hogy itt kifüg- gesztessék, — elhelyezésre, megőrzésre mél­tóbb helyet nem talál, mintha azt, jutalma­zásul azon valóban klasszikus szépségű, mag­vas és tartaloradús feliratért, melyet az ün­nepelt költő méltó üdvözlésére, Totth Ödön urnák, a kaszinó ünnepségei alkalmával már máskor is ragyogtatok pennája vetett papírra — nevezett tagtársnak a kaszinó elismerése és tisztelete jeléül átengedi. TANÜGY. — Iskolaszéki ülés. A szegzárdi közs. isko­laszék folyó hó 5-én a polg. isk. helyiségében Szi­getit Gábor elnöklete alatt ülést tartott, melyen, minthogy a gyűlés egyik tárgyát a Szegzárdon fel­állítandó menházak kérdése is képezte, az iskola­székbe beválasztott hölgytagok először voltak meg- jelenendők. De csak négyen jöttek el, kik az ülés megnyitása után az esküt letették. A múlt gyűlésnek a tanfelügyelői záradéko­lással ellátóit jegyzőkönyve hitelesíttetett. Iskola­szék tudomásul vette az 1891. évi polg. isk. szá­madásra tett megyei számvevőségi észrevételekre vonatkozó pénztári jelentést s a számadási testet az összes okmányokkal átteszi a nagyközség elöl­járóságához tovTibbi eljárás végett. — Ugyancsak tudomásul vette a tanítók szabagságoltatása ügyé­ben hozott miniszteri rendelet tárgyában kiadott tolnamegyei köz. biz. határozatát. Tudomásul vette továbbá a korhadt tornaáll­vány helyébe felállítandó uj állvány benyújtott költ­ségvetését is. Hosszabb eszmecserét keltett a menházak felállításának, ill. a kibérlendő házak bérszerződésé­nek tárgyalása, annál is inkább, mert a báttaszéki utcai menház épülete ellen több ottani lakos ré­szint a nyári záporok, részint a tűzbiztonság, ill. megbizhatlansága miatt felszólaltak. Bizottság kül­detett ki a ház megvizsgálására. Szintúgy többszöri felszólalásra adott okot a menházvezetőnő évi díjazása, melyet a nagyközség képviselete évi 120 frt, ill. havi 10 írtban állapított meg. Igaz, hogy a törvény évi 120 frtnyi minimu­mot ir elő, de mert Szegzárd drága hely, 10 írt­ból megélni nem lehet, tehát az iskolaszék szava­zás utján 15 frt havi, ill. 180 frt évi dijat indítvá­nyozott a menházvezetőnő számára megállapittatni. Ezeken kívül még több folyó ügy intéztetett el,

Next

/
Oldalképek
Tartalom