Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1893-12-31 / 1. szám
/ 1893. december 31. A községi reformok előtt. Irta: Nagy fiyula. Örömmel olvastam e lap hasábjain „A köz- ségi jegyzők“ ciraü közleményt, a minthogy elismeréssel adózom mindazoknak, a kik az annyiféle munkacsoportok bőséges halmazában küzdő községi jegyzők helyzetét és helyzetüknek a mai községi rendszerrel kapcsolatos reformálását elfogulatlan nézpontból jóakarattal tárgyalják. E meleg érdeklődést azonban nemcsak azért üdvözlöm, mert én is egyike vagyok azoknak, kik jövőjüket e pályán keresik; hanem üdvözlöm azon tiszta meggyőződés alapján, melyet a higgadt megfontolás, s a dolognak tárgyilagos és magasabb szempontból való megfigyelése érlelt meg bennem i hogy a község- jegt/20 hivatala a kor színvonalára emelve, jelentőségében korántsem oly alárendelt és egyszerű, mint a milyennek törvényeink eddigi téves irányzata és fogyatékos mivolta közepette nemcsak általában a közönség, de még az intelligens elem előtt is látszik, de sőt a nép társadalmi életében neki jutott helyzet termés?' téből kifolyólag ráhárult s a néppel való kczvet'^n érintkezésben kifejlett tevékenysége és a társadalom e rétegére messze kiható, sőt átalakító befolyása következtében oly jelentő- légre emelkedett, hogy czélba vett reformálásának kérdése elsőrangú kérdés, s mint ilyennek felkaro- sása s elfogulatlan tárgyalása honfiúi kötelesség. Népüp/c alsó rétegének társadalmi é etóben a valláserkölé/i, mivelődósi és politikai fejlődés már nagy időkfcói fogva három tényező csendes működésének /befolyása alatt áll; mely három tényező Szerény /személyesitői: a pap, tanító és a községi jegyző. ^Izeknek a feladata a népet szellemi fejlődésében! ápolni, hazaszeretetében erősíteni, s vele a haladó kor intő szavát megértetni. Hogy miként felelnek meg e tényezők ezen magasztos feladataiknak éfs kötelességeiknek, az mindig éles vonásokban Van a nép arcára kinyomva. A két előbbi tevékenységének tere kiválóan a nép erkölcsi és szellemi/ világa. Á harmadik azonban a nép és a felső hatóságok közt elfoglalt sajátos ál ása s az ebből foly'ó széleskörű munkássága által, melylyel egyaránt belenyúl a nép erkölcsi s a most már oly éifs kérdésekkel előtérbe lépő anyagi életébe : oly kiváló hivatással lett felruházva, milyennel társadalmunkban csak kevés hivatal dicsekedhetik. Ezért ot,Ívből üdvözlöm mindazokat, kik e fontos reform- kérdés megoldásában közreműködnek s a kik az eddig oly kevéssé méltatott község) egyzői hivatalt — jelentőségében és alapjában fe.fogva — méltó magaslatára emelni törekesznek. Hogy e cél elérhető legyen, szükséges mindenekelőtt, hogy a törvényhozás a jövő község jegyzőjével, mint a kor színvonalán álló tényezővel számoljon. Számoljon első sorban magasabb rendű képzettség követelése által; hogy képessé legyen a nemzetre kiható nehéz munkájára, — mert a magyar nemzet újjá teremtése fenséges müvének — csak a legalsóbb nép- rétegek hullámzó tömegében fegyelmezett észjárással és erős lélekkel küzdő tényezők hazafias működése teremthet állandó és szilárd alapot. Másodsorban pedig számoljon a mostani,, s a községi jegyző karakteréhez sehogysem illő s mégis Vele egyenrangüsiiott hivataltáisak bénító, de jelentőséggel nem biró ellenőrzési sőt rendelkező hatalma alól — azoktól független jog — és hatáskörrel leendő felszabadi tás a által; mert a magasabb gondolkozás — s az ebből folyó ambiciózus törekvésre semmi sem lehet leverőbb és meghiusitóbb befolyással, mintha fele tűk ép azoknak adatik hatalom, kiknek a józan és szabadszellemü haladást gátló, avult szokásaik s az uj irányzatokkal homlokegyenest ellenkező törekvéseik leküzdése s igy azoknak egy uj eszmekörbe való bevezetése lett feladatokul kitűzve. Kormányunk a községi politikai élet rendszerében a kor szellemének megfelelő, messzekiható gyökeres változtatásokat és újításokat tűzött ki feladatául. Hogy miben fognak állni e reformok, ez- időszerint még csak bizonytalan nagy vonásokban, általánosságban tudhatjuk, de ez irányelvek annyit mégis engednek következtetni, hogy a mostani községi rendszer hagyományos két főalakja:* a biró és a jegyző megmarad. E szerint tehát a községi reformok legfőbb céljai is e két főalak állásának minősége, — hatáskörének kiterjedése, — úgy ezeknek az önkormányzat jogkörétől való elválasztása, illetve ahhoz való viszonyaiknak kérdése körül csoportosulnak. E kérdések helyes megoldásától függ a tervezett reformok életrevalósága is. A fölvetett kérdések megoldásának egyik nehézsége kétségkívül annak eldöntésében áll, hogy a községi jegyző a jövőben tisztán az allam közege legyen-e ? Ez esetben a mostani községi jegyző megszűnnék a képviselő-testület mandatariusa, úgy a községi biró elnöklete alatt működő elöljáróság tagja lenni; vagyis egyszóval az önkormányzat keretéből kiesnék. Ekkor azonban a belügyi viszonyainak súlyos kérdésével magára hagyatott község saját jogkörében — a legtöbb esetben elviselhetlen uj terhek fölvételével lenne kénytelen belügyeinek ellátásáról és pl. uj jegyzői hivatal szervezése által gondoskodni. l)e vájjon ez — tekintve a mai szegényes községi viszonyainkat — egyátalában kiviTOLNAVÁRMEGYE. hető volna-e ? Sőt maga az állam saját érdekében is megengedhetőnek tarthatná-e, hogy községei ép a reformok által anyagi válságba sodortassanak ? Bizonyára nem. De eltekintve az anyagi lehetőség kérdésétől, ha csak azt veszszük is figyelembe, hogy . a községi belügyek vezetése az ebből kifolyó hatáskört tekintve oly természetű, hogy itt mindig in- kákb a felelősség és a képzett szellem alkotó muu- kája iránti szükség nagyobb, mint az anyagi munkakör — legtöbb községnél a külön jegyző hivatal felállítása valóságos luxus lenne. Ha pedig a financiális kérdések könnyebb megoldhatása szempontjából a községek érdekkörökbe i soportosittatnak, tekintve hogy az állami funkciók minden egyes községre nagyobb munkaterheket rónak, mint a milyenek az általában szegény községek belügyeinek szervezéséből származhatnak — az a különös helyzet állana be, hogy az államnak és községeknek is külön körjegyzőségei lennének; mert ha péld. az állam nagyobb munkaterhei miatt egy körbe csak alig két községet vonhat össze, addig ugyanezen községek esetleg még két másik községgel lesznek kénytelen szövetkezni, hogy egy közös jegyzőhivatalt szervezhessenek. Látni való tehát, hogy azon felfogás, mely a községi jegyzőket egészben állam-közeggé tenni célozza, már csak közigazgatási szempontból is tarthatatlan. Sőt a jegyzőhivatalok ekkép való szervezése nemcsak a községek érdekeire, hanem maguknak a jegyzőknek, mint tisztviselőknek — egymáshoz való viszonyára és általában az egész községjegyzői kar szellemére is a legkárosabb befolyással lenne. Mert ha e felfogás érvényesül, úgy a községjegyzői kar kebelében lassanként bizonyos elkülönzés színezete lép fel, s a kar nemsokára két árnyalat ösz- szetételéből állana. Az egyik osztályba ugyanis odatartoznának az állam kinevezett jegyzői; a másik pedig az eredeti hivatásuktól leszorított s a községi önkormányzatok kebelébe elidegenített választott Községi jegyzőket ölelné fel. És ha esetleg a jegyzők e két árnyalatában még minősítés tekintetében is különbség állana be, úgy a nép közt különben közös hivatással működő jegyzők e két asztala között teljesen elszigetelő válaszfal fog emelkedni A káros hatás tehát L elsősorban és legfőképpen az egységes községjegyzői kar, megbontásában nyilvánulna, melynek erőteljes munkája nélkül a tevékenység és a közszellem erejéből veszt. Mert e nagy testület kompakt tömörsége, s a kebelében nyilvánuló természetes összhang által teremtett egységes szellemnek akar minden egyes tagjára kiható intensiv működése a községjegyzői hivatás és küldetés sikeres megoldásának legbiztosabb garanciája. És különösen nem vonhatók el az állami köz- ségjegyzök a községek beiéletébe való, befolyástól még azon megfontolandó oknál fogva sem, mivel a községjegyző* hivatása elengedhetlenül megköveteli, hogy a községi népélet minden fázisára kiható egyes érdekszálak kezében összpontosuljanak; mert politikai missiojának nemzeti életünk végváraiban legjobban csak igy felelhet meg, s a nemzetiségek forrongó tömegében az elmérgesült viszonyok közepett is ez tarthatja fenn tekintélyét, s ad szavának súlyt. A fentebb elmondottak után tehát tisztában lehetünk arra nézve, hogy a kinevezett községjegy- zőknek községeiktől való elszakitása következményeiben üdvös nem lehet. f. Meggyőződéssel osztom tehát dr. Euppu Pál ama nézetét, hogy a kérdés okszerű megoldása csak az volna, hogy az állam aKkor, midőn a községekben államhatóságí funkcionáriust szervez, a nélkül tegye ezt, hogy a mai községjegyzői állást államhivatalnoki áf ásra változtatná. S ha fel is ruházza az állam a községjegyzőt mindazon feladatok önálló teljesítésével, me yek az állam jogkörébe tartoznak; s ha ez által a községi jegyző, mint az állam kinevezett jegyzője lényegében bár külön szervezetben működik is, azért a jegyzőnek mint községi jegyzőnek a község beiéletébe való befolyása továbbra is fóntartandó, sőt a községek anyagi érdekei egyenesen követelik, hogy fóntartassék. Kétségtelen azonban, hogy az állam által kinevezett jegyző, midőn a község önkormányzati jogkörébe oly intensiv módon befolyik, e befolyás azt jogi szempontból sérteni látsziK. De csak látszik — mert ha e befolyás természetének jogi alapját keressük, megtalálhatjuk azt mindjárt az állam és község közt fennálló azon érdekközösségben, mely szerint a község felvirágzása nemcsak a községnek, de az államnak is érdekében áll. Már most csak az volna eldöntendő, hogy e kérdéses befolyás mily terjedelemben foglaljon helyt az autonom község kebelében} Véleményem szerint világosan megmutatja ezt a cél, mely az újjászervezést szükségessé teszi, s pontosan kijelöli azt azon szellemi erők mértéke, melyek a község részéről az önkormányzati testületben helyt foglalnak. A cél az volna, hogy a korunkban már oly rohamos társadalmi haladás magasabb gondolkodással párosult szabadszellemü törékvések által a község kebelében is életet nyerjen. Ha most aztán e törekvések megvalósítása céljából egyedül csak a község szellemi erőit használnák fel, és mint legtermészetesebb — eltórőleg a mai községi törvény felfogásától, csak I annyiban és oly hatáskörben, a mennyire szellemi 5. erejük és hivatottságuk által arra képesittetnek, úgy a fenti cél által megvont határokon belül a I község ^belvilágában egy n«gy uratlan tér maradt még, melynek művelése nélkül a község é etképes fejlődést nem nyerhet, sót a rajta felszabaduló anarchikus elemek zűrzavara által autonómiája és ön- kormányzatának rozoga épülete is romba döntetik. E téren tehát a község élete — és fejlődésének feltételei : belügyeinek szellemi igazgatása, mely a nép érzületét és gondolkozását gyökerén plántálja, vagyoni viszonyainak értelmi vezetése, mely annak vagyoni jólétét felvirágoztatja, — megoldatlan kérdések alakjában parlagon hevernek. E nagy jelentőségű kérdések megoldása a községjegyző hivatása s e tér pedig az ő hagyományos küldetéséből folyó tevékenységének tere. Ebből látható, hotry a község szellemi és anyagi életéből folyó feladatok összes szálainak a községjegyző kezében kell összpontosulnia, a mi a jegyző önálló hatáskörét kétségtelenül indokolja. Tehát a helyes felfogás e tekintetben csak az lehet, mely megengedi, hogy a községi jegyző szabadon a képtelen elemektől, függetlenül iutéz- kedhessék. (Folytatás ás vége következik.) / Óvodai ünnepély Bonyhádon. Mottó: „Valaki az ilyen kis gyermekek közzül egyet befogad az én nevemben, engemet fogad bé; és valaki engemet béfogadand, nem engom’ fogad bé, hanem azt, a ki engem’ elbocsátott“. Márk evangélioma IX. 37. Nehány hónappal ezelőtt örömmel értesültünk arról, hogy Bonyhádon egy bizottság alakult, mely az óvodákról szóló 1891-iki XV. törvénycikket itt helyben is megakarja valósítani. Minden feltűnést kerülve, nemes ambitióval, csendben, de serényen folyt a nemes munka, melyet K r a m o 1 i n y József ur, e bizottságnak elnöke, céltudatosan vezetett; hogy azonban ezen áldásos intézmény aránylag rövid idő alatt, annyira fejlődjék, s hogy a fáradtságot nem ismerő bizottság már olyan karácsonyi ünnepélyt is rendezhessen, minőnek Bonyhád város lakosai múlt csütörtökön szemtanúi voltak, ez valóban mindenkire nézve meglepő. Arany betűvel akarjuk az 1893. évi december hó 22-iki napot városunk évkönyveibe bejegyezni. A lélekemelő ünnepély méltó arra, hogy vele részletesen foglalkozzunk. Megható látvány volt, midőn délután a kis gyermeksereg az óvónők vezetése alatt párosával az „arany oroszlán“ nagy termébe felvonultak, hol a lent elősorolt nemeslelkü adakozók adományaiból két nagy karácsonyfa feldíszítve állott, függönytől eltakarva, alattok számos 'darab ruha és játékszer csinosan összeállítva. A gyermekek helyet foglaltak és szemük a rejtélyes függönynek, a szülők és vendégek tekintete pedig a gyermekek arca felé volt irányítva ; midőn most a lepel lehullott, a hatás általános volt; száz meg száz könnycsepp ragyogott a-kiesi*'’ nyék és nagyok arcán. A megnyitó beszéd, melyben K r a m o 1 i n y bizottsági elnök, Bonyhád kulturális törekvését, nemes felbuzdulását, előrehaladását és áldozatkészségét dicsőké, kapcsolatosan a kisdedóvás magasztos célját és nemes működését fejtegetó, kiemeli, hogy városunk annak üdvös intentióját azonnal felfogta, kelfően méltatta, minden tétova nélkül gyorsan és sikeresen megoldotta, miáltal Tolnavár megyében mintegy zászlóvivője lett az 1891-iki XV. törvénycikk a kisdedóvásról szóló bölcs intézmény, ennek keresztülvitelében, jeléül annak, hogy nagyságos Simontsits Béla, megyénk érdemdús buzgó és erélyes alispánjának nemes nyomdokait követte, ki szinte első volt az országbau e bölcs törvény keresztülvitelében, tehát városunk vezetése is, az ő iskolájából kerülvén ki — szinte elsőnek jelentkezett e téren megyénkben és ez üdvös intézmény létesítésénél és keresztülvitelénél hathatós támaszt nyert tek. Döry Pál járásunk érdemes főszolga- birájában is, ki érdemkoszorujába még ezen babért is fűzheti. ...--------A beszédet igy folytatván: „Oly ünnepet vagyunk szerencsések a mai napon itt megünnepelhetni, minő Bonyhádon még nem volt és hogy erre alkalmunk nyílik, városunk haladásának köszönhető, mely minden szépért, jóért és nemesért felbuzdulva, a kor követelményeinek színvonalára igyekszik emelkedni és a gyér- - mekóvással egyu'tal a magyarosodást is kívánja előmozdítani és terjeszteni, egyúttal gondozásteljes menedéket nyújt a gyermekeknek, mialatt szülőik a kenyérkereset nehéz munkája után látnak; de nem csak ez célja és rendeltetése a gyermekmenházak- nak, hanem mindén jónak magvát is egyúttal korán a kisdedek zsenge leikébe hinteni, azért Isten áldása legyen az intézményen, és mindig hazafias maradjon az irány, melyet követnek; — kapcsolatosan ezekkel ünnep‘ljük a szép karácsonyt is, emlékezzetek meg tehát kedves gyermekeim, hogy a Józuska 1893. évvel ezelőtt e napon született, vegyetek róla példát, hogy ő az Istennek fia, mily' engedelmes gyermeke volt szülőinek, ti is legyetek ép oly jók és szót fogadók kedves szülőitek iránt, i 5
