Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1894-01-28 / 5. szám

4. TOLNA VÁRMEGYE. gamat, a t. Háznak tartozom vele, hogy e kérdésre ki terjeszkedjem. (Élénk helyeslés-Halljuk! Halljuk!) A leghatározottabban, a legfér aasabbe'i jelen­tem ki, hogy tőlem reverzáfst senki sem kért; (Elénk helyeslés) hogy reverzálist vagy reverzálissá a legszigorúbb fel'ogás mellett csak a legtávolabbról is minősíthető kijelentést sóba és senkinek nem tettem. (Élénk helyesles minden oldalról.) De, t. Ház mióta nyilatkozatomat megtettem, olyan körűimén ik jöttek tudomásomra, a melye­ket nem magam miatt, hanem épen a t. Házban elfoglalt alelnöki állásomnál fogva nem hallgatha­tok el. (Halljuk I Halljuk !) Tudomásomra jutott az, hogy azon egyházi férfiú, kinek a kezében az ón eredeti levelem volt: Wosinszky Mór, kerületem esperese, kihez 1892-ben január 20-ika körű1 azon bizonyos levelet intéztem, a melyet, sajnos, nem kopiroztam és eredetiben nem tudok felmutatni, január 8-án egy képviselő társunknak: gróf Szapáry Lászlónak és a főrendi­ház tagjának : gróf Esterházy Miklós Móricnak sa­játkezűig irt levelében, önmagától, a nélkül, hogy nekem, vagy bárkinek erről tudomása lett volna, kijelentette, hogy Perczel Dezsőtől nem volt és nincsen reverzálisa, ő reverzálist nem adott. Tudo­másom van róla, hogy ez a levél 9-ón adatott fel, tehát 10—11-én Budapestre kellett érkeznie. Mond­hatom, hogy erről a levélről Hortoványi József­nek, a „Magyar Állam“ szerkesztőjének szintén van tudomása. Jellemző az egész eljárásra, (Hall­juk I Halljuk) hogy mig Änderte plébános nyilat­kozatát közzétették, addig Wosinszky Mór esperes­nek nyilatkozatát elhallgatják (Felkiáltások a jobb­oldalon : Gyalázat!) Vajay István: Änderte nem szopta az ujjá- ból! (Nagy zaj és mozgás. Felkiáltások a jobbol­dalon : Rendre 1 Rendre I Hallgasson !) Elnök: Vajay képviselő urat ezennel rendre- utasitom. (Helyeslés a jobboldalon.) Károlyi Gábor gr: Alávaló csúnyaság, pisz­kos dolog! (Nagy zaj és mozgás.) Nánássy Ödön : Meg kell hallgatni. Olay Lajos : Meg kell hallgatni, ez nem párt- kérdés, ez a becsület kérdése! (Nagy zaj és moz­gás a szélsőbaloldalon. Felkiáltások jobbfelől : Helyre! Helyre!) Perczel Dezső : Azt hiszem, hogy egy vád­dal szemben a védekezést még Vajay István ur is meg fogja talán engedni, egy önérzetében megtá­madott embernek. (Zajos helyeslés a jobb- és szél­sőbaloldalon.) T. Ház, midőn tegnap nyilatkozatomat már közzé tettem, ismét újabb híreket hallottam és pe­dig kolportalták azokat a szabadelvű pártkörben. Az egyik verzió szerint az én eredeti levelem, a reverzális a hercegprímásnak, a másik szerint a lelki detektív végrehajtó bizottság elnökének (Élénk derültség jobbfelől s a szélsőbalon.) gróf Ester­házy Miklós Móricnak, a harmadik szerint a „Ma­gyar Állam“ szerkesztőségének lenne kezében. Ezennel nemcsak ünnepélyesen beleegyezem abba, hogy levelemet közzé tegyék, az indiskre- ció vádja nélkül, bármennyire magánjellegű is az: azt a közzététel egyenesen kérem, megkövetelem. (Zajos helyesló, a jobb- és szélsőbalon.) Bezárhatnám felszólalásomat, ha ma reggel az ellenem folytatott hajsza méltó folytatásakóp még egy újabb mozzanat, nem jutott volna tudo­másomra. (Hal juk ! Halljuk !) Ezt most csak jel­zem, de fentartom magamnak, hogy mihelyt arra a bizonyítékokat megszereztem a képviselői men­telmi jogra hivatkozva, a kellő lépéseket megte­gyem (Elénk helyeslés.) Ismét a főrendiház egy előkelő tagjának sze­repléséről van szó, a ki azon esperes-plébános meg­félemlítésére, a ki azt a nyilatkozatot önmagától kiadta, melyet aztán eltusoltak, jónak látta sürgö- nyileg intézkedni, hogy rá pressziót gyakoroljon. (Nagy mozgás a jobb- és szélsőbalon.) Fentartom magamnak, hogy erre nézve bizonyítékaim meg szerzése után előterjesztést tegyek. (Elénk helyes­lés a jobb- és szélsőbaloldalon.) Hosszantartó za­jos éljenzés jobbfelől. A szónokot számosán üdvöz- lik. Tartós mozgás.) A beszéd hatásáról a M. U.-ban a követke­zőket olvassuk: Napirend előtt fölállott Perczel Dezső alelnök. A t. Ház barometruma egyszerre nagyot szökkent. — Halljuk ! Halljuk! — kiabálták minden­felől. S Perczel Dezső beszélni kezdett a megtá­madott fórfibecsület keserű hangján, mélyen meg­sértett önérzetében, remegő hangon utasítva vissza az ellene koholt utálatos vádakat. De nem elége­dett meg a férfiszóra való hivatkozással, bizonyíté­kokat tárt a Ház elé s a gyanúnak legkisebb ár­nyékát sem tűrte meg^szeplőtlen jellemén. S a Ház minden újabb kijelentését viharos tetszéssel fogadta, s mikor az alelnök reputációjá­nak megvédéséről volt szó, pártkűlönbség nélkül adtak igazat annak, a kinek igaza volt, s elítélték azt, a ki a rágalom fegyverét használta föl. Csak Vajay István vette védelmébe még itt is a „Magyar Állam“-ot s azokat, a kik megfeled­keztek a legprimitívebb politikai morálról is. Igazr fi gjr csak egy ügyetlen közbeszólással, de ez elég volt arra, hogy az egész Ház felhaborodassal uta­sítsa vissza a fogadatlan prókátorkodásh Valóságos vihar tört ki, s midőn Perczel végre befejezte fölszólalását azzal, hogy most már követeli, hogy az úgynevezett bizonyítékokat s le­velei, bármilyen magánjellegüek legyenek is azok, közzétegyék — a szabadelvű párt percekig élje­nezte az alelnököt-s valóságos tolongás támadt kö­rülötte a gratulálókból. Szép jelenet volt ez, mikor egy meghurcolt becsületes embert az ország törvényhozási termé­ben ilyen fényesen rehabilitáltak. Perczel képviselőházi beszéde után Esterházy Miklós Móric gróf a következő nyilatkozatot tette közzé: Esterházy Miklós Móric gróf nyilatkozata. Tisztelt szerkesztő ur! Perczel Dezső képviselő ur a képviselőházban ma elmondott beszédére vonatkozólag felkérem, hogy a mellékelt levelet azon kinyilatkoztatásom mellett szíveskedjék közölni, hogy Änderte esperes urnák január 3-ról kelt levele tudtomon kívül lett közölve a lapokban és ezen hozzám intézett levél közlésével vártam addig, mig az érdekelt képviselő ur maga is nem nyilatkozik. Ez ma megtörténvén, a levelet rendelkezésére bocsátom. Esterházy Miklós Móric gróf, s. k. Az Esterházy Miklós Móric gróf levelében foglaltakat aláírom és magamévá teszem. Szapáry László gróf s. k. orsz. képv. Méltóságos gróf ur! Becses soraira van szerencsém tudatni, hogy Perczel Dezső képviselő ur az egyházpolitikai kér­désekre vonatkozólag semmiféle kózjellegü okmányt nem irt alá, reverzálist nem állított ki. Egy hozzám intézett magánlevélben körvona- lozta ugyan e kérdések körüli álláspontját, de ma­gánlevélnek közlése súlyos indiskréció volna ré­szemről. Legmélyebb tisztelettel méltóságodnak kész szolgája Aparon, 1894. január 10-én. Wosinszky Mór, esperes-plébános. A párbaj. Perczel Dezsőnek képviselőházi beszéde miatt Esterházy Miklós Móric gróf magát sértve érezvén, Esterházy Móric gróf veszprémmegyei főispánt és Festetich Taszilo grófot elküldte Perczelhez, hogy tőle nevében elégtételt „kérjenek. Perczel Dezső se­gédei voltak: báró Űchtritz Zsigmond és gróf Andrássy Gyula. Miután azonban Esterházy se­gédei úgy találták, hogy az ügy fegyveres elinté­zésre nem szorul, ezen ügy befejezést nyert. — Gróf Szapáry László, Perczel Dezső a képviselő­ház folyosóján tett megjegyzése által sértve érezte magát, a miért is fegyveres elégtételt kért. — A gróf segédei voltak: gróf Károlyi László és gróf Dessewjfy Aurél, a kik kardpárbajt óhajtottak, a melynek feltételeibe Perczel segédei, Rohonczy Gedeon és Perczel József ezredes, minden ellen­vetés nélkül beleegyeztek. A kardpárbaj hétfőn dél­után három órakor történt meg a nemzeti lovarda vívótermében. Mindkét fél egyszerre támadott, úgy hogy egy ambóvágással egyszerre megsebesítették egymást. Perczel nem sérült meg oly súlyosan, mint azt tévesen hiresztelték. Jobb szemöldökének tájékán sebesült meg, még pedig jelentéktelenül. Gróf Szapáry László a karján és az arcán sebe­sült meg. Sebei nem súlyosak. Párbaj után mind­két fél kezet szorítva kibékült. A sebesült képvise­lők egyike sem őrzi az ágyat. A szabadelvű párt ülése. Az országgyűlési szabadelvű párt vasárnap este értekezletet tartolt, melyen a napirend előtt felszólalt Schvarcz Gyula s az értekezlet tagjainak élénk helyeslése mellett üdvözölte a párt nagyér­demű tagját, Perczel Dezsőt azon önérzetes fellé­péséért, melylyel az ellene intézett támadást visz- szautasitotta. Perczel Dezső köszönetét mondott ezen üdvözletért, mely az ellene intézett alaptalan vád­dal szemben neki a legszebb elégtétel. (Általános helyeslés.) A bonyhádi kaszmó üdvözlete. Méltóságos Perczel Dezső urnák Budapesten. A bonyhádi polgári kaszinó-egylet választmánya a történtek felett sajnálkozását és egyúttal férfias magatartásáért nagyrabecsülését fejezi ki. A vá­lasztmány nevében : Dr. Schweiz Antal, egyleti elnök. A völgységi járás jegyzői karának üdvözlete. Méltóságos Perczel Dezső országházi alelnök urnák Budapest. A méltóságod ellen Änderte által kolportált rágalom alaptalanságát igazoló nyilatko­zata, úgy a házban mondott felszólalása alkalmá­ból méltóságodat a völgységi járás jegyzői kara szívből üdvözli Bassola Árpád elnök. A bonyhádi szabadelvű párt ülése. Kivonat a bonyhádi szabadelvű párt végre­hajtó bizottságának 1894. január hó 21-én tartott értekezleten felvett jegyzőkönyvből. A budapesti lapokban megjelent közlemények­kel szemben, melyekben méltóságos Perczel Dezső ur, a bonyhádi választókerület országgyűlési kép­viselője jelenleg kormányjavaslatok alakjában szó­ban forgó egyházpolitikai kérdések tekintetében re­verzális adásával és adott szavanak be nem tartá­sával gyanusittatik — a bonyhádi választókerület szabadelvű pártjának végrehajtó bizottsága szigorú megbirálás alá vevőn az 1892. évi választások al­kalmával napirenden volt egyházpolitikai kérdése­ket, a választás folyama alatt nevezett képviselő ur által élőszóval tett nyilatkozatokat, melyek az in­kriminált levél tartalmával megegyezők, közvetlen tapasztalatból ismervén az inkriminálj magánlevél és nem reverzális történetének előzményeit, hatá­rozat alakjában ezennel kijelenti, hogy Perzzel De­zső urat az ígéret és szószeges vádja nem terhel­heti és nem szolgálhat okul arra, hogy azon őszinte bizalom, tisztelet és szeretet, melyben őt a kerü­let eddig is részesítette, csorbát szenvedjen. Kmf. Kramoliny József s. k. elnök, Forberger László s. k. jegyző. — A kivonat hiteléül: Forberger László s. k. jegyző. Wosinszky Mór esperes nyilatkozata. Perczel Dezső urnák az összes lapokban meg­vitatott ügyében, a bonyhádi egyházkerület két plé­bánosának, s magának Perczel Dezsőnek megjelent nyilatkozata s. az általam Esterházy Miklós Móric ő méltóságához intézett levelemnek közzététele után, az ügy tisztázására kötelességemnek tartom az egész ügyállást köztudomásra hozni. Perczel Dezső mint képviselőjelölt a nagyon vegyes vallásu választókerület választói előtt Bony- hádon tartott program mbeszédében az izraeliták­nak a recepció támogatását, a protestánsoknak a bonyhádi evangélikus gimnázium ügyének előmoz­dítását ígérte s ugyanakkor az elkeresztelósi kér­dést — mely már az egész országban oly magas hullámokat vert — egyetlen szóval sem pendítette meg. Ezen eljárása a programmbeszédén jelen volt kathoiikus papság önérzését mélyen sértette s en­nek behatása alatt intéztem ón házzá egy magán­levelet, melyben neheztelésemnek adtam kifejezést a fölött, hogy programmbeszédében a többi vallás­felekezetekről megemlékezett, s csak a katholiku- sok ügyéről feledkezett meg. Említettem abban azt, hogy en ez eljárását csak úgy tudom megérteni, hogy mint jó kathoiikus ügyünknek támogatását direkt Ígéret nélkül is magától értetendőnek tartja. Mindamellett azonban — annak hangsúlyozásával, hogy nem reverzálist kérek tőle — nagy megnyug­tatásomra szolgálna ha ismerném a felmerült egy­házpolitikai kérdésben nézetét. Levelemre néhány napig válasz nem érkezett. A történeti hűség kedvéért — itt válaszolok Preyer Hugónak a lapokban közölt nyilatkozatára. Ugyanis ugyanazon napokban, mikor én még nein kaptam választ Perczel Dezsőtől, jött ellenjelöltje, Preyer Hugó js t-tt nálam rövid látogatást. Én az ő támogatására vonatkozó kérésére annyit válaszol­tam : egész életemben távol tartottam magamat a politikától és ez alkalommal sem fogok a vá­lasztásra befolyást gyakorolni; a mi azonban sza­vazatomat illeti, azt függővé teszem Perczel De­zsőnek most várt válaszától. Mert — mint mon­dám — fájt nekem az, hogy a töb> i vallásfeleke­zeteknek helyi és országos érdekeiről megemléke­zett, mig a kátholikusoknak akkor oly aktuális I ügyét még szóba sem hozta. Ez a tényállás Preyer Hu­gónak nyilatkozatára. Néhány napra reá — midőn Perczel Dezső kerületét már bejárta — kaptam tőle azon választ, mely a legbonyolultabb becsületbeli kérdéssé nőtte ki magát. Most Perczel Dezső .levelének tartalmára kell térnem. Alantabb ndom elő a levélnek histo- rikumát itt legnagyobb sajnálatomra azt kell kije­lentenem, hogy annak tartalmát; csak emlékezet után közölhetem; de annak lényege a két kerületi paptársnak nyilatkozatával nagyjában megegye/.ő. A levélnek elején Perczel Dezső körútjáról emlé­kezett s azután áttérve levelemnek válaszára, tény az, a mit Perczel Dezső mostani legelső nyilatko­zatában említ, hogy levelében nyomatokkal hang­súlyozta a kerűletbeli papság hazafias és tapintatos magatartását. Ezek után körvonalozta a felmerült egyházpolitikai kérdésekre vonatkozó álláspontját, a melyben emlékezetem szerint azt mondta: jó kathoiikus voltam, vagyok s leszek is mindenkor és a felmerült egyházpolitikai kérdésben a legille­tékesebb faktor, az ország hercegprímásának állás­pontjára fogok helyezkedni. E pontban emlékeze­tem megegyező a kerületi két plébánosnak nyilat­kozatával Tény az, a mit ismét Perczel D. nyilat­kozatában említ: hogy ezután Sckopper rozsnyói püspök és ennek álláspontját osztók viselkedését a leghatározottabban elítélte és helytelenbe te. Tény az, hogy a levél végén a kath. autonómiáról is van szó, hogy annak létesítését és szervezését óhajtja. Ez volt a levél tattal ma. E levélnek története a következő: Biztosan emlékszem arra, hogy a levelet, „esperesi iratok“ felirásu fascikulusban irodámban nyitott könyváll­ványon tartottam. Biztosan emlékszem arra. hogy e levelet a faseikulusból 1893. évi nálam Aparon tartott tavaszi tanácskozás alkalmával onnét kivet­tem és az egybegyült kerületi paptársak előtt fel­1894. január 28.

Next

/
Oldalképek
Tartalom