Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1894-12-09 / Ünnepi kiadás

V ■, je 1894. deczember 9. tolnaváhmegye. EMLEKSOROK. Gróf Széchenyi Sándornak. Midőn Tolnavármegye főispánjává 1884 december hó 10-én történt ünne­pélyes beiktatásod alkalmával általad adott lakomán, mint a vármegye akkori alispánja, felköszöntöttelek, — egészen jól emlékszem reá — azon akkoriban sokat vitatott controversiából indultam ki, bogy a föispáni állás méltóság-p vagy hivatal? és mi legyen a .jövőben? és hozzátettem, hogy e nézeteknek akár egyike, akár másika, akár pedig mindketteje legyen" is igaz, mi teljesen meg vagyunk róla győződve, hogy Te ez állást, úgy is: mint dignitást, úgy is mint hivatalt a legméltóbban fogod betölteni. És ha ma, föispáni beiktatásod tizedik évfordulójának előestéjén ejremi- niscentiá önkényt emlékembe tódul, és annalr fonalán tiz esztendő jelenik meg, hogy tanúságot tegyen most hivatkozott állításom ténynyé válása mellett: úgy én nem Néked, a jubiláhsnak, de vármegyémnek és önmagámnak gratulálok. Maradj mienk továbbra is ! ' ­Budapest, 1894. december 2. Igaz hived: a ' PERCZEL DEZSŐ. . Kiket — 'szomszédság összejcöt,: — • Barátság összetart, - NépmondaT egyesít: A mai ridpon is veletek érezünk. , Kardos Kálmán, Bárány avár megye és* Pécs sz. k. város főispánja. ■ •;* , . '-A. tollnalc csak akkor kielleixe a gondolat szia.Toa.cLsá.g-á.t meg-acirxi !h.a ID e él le Ferenc azon. "bölcs kijelentése, liogy • 3Scsak azt szabad Írni, a mi igaz“, — már megvalósult volna. \ % - ___ ' V i i Sz egzárd, 1894. december 6_ ,*• oéllcdcságos cyX/óf Széchenyi Sándorhoz. ' Nézz körül: alulról a■ tisztelet, melletted a szeretet és felülről a magasból a becsülés lön osztályrészed. Az elsőt igazságérzületed, a másodikat melegen érző szived és a harmadikat hü őszinteséged, nyerte meg számodra. Óvakodjál árpolitikától, mert ez részrehajlóvá, eifásulttá és zárkózottá tesz. Budapest, 18U4 decembet- 7-én ■ . . ‘ »- , » Tisztelő hived :t ' Sűsbach. Téter. Simontsits Béla.. Hazafias, önzetlen működés méltánylásá­ban nincs nézeteltérés Tolnavármegyében. Áttörj pártkülönbség’en az igazságtérzet!— Méltó tény TölnaváTmeg’ye múltjához. Ezen múltat megbecsülve, bizhatunk a jövőben. ' • , ' SZTANKOVÁNSZKY JÁNOS. Szabad országban, alkot­mányos intézmények mellett szolgálni a-közügy ét annak, •ki a szabadságot szereti és tiszteli, vonzó és nemes fel­adat. ? t ? 3* . Selez József.­4 j Akár választás,, akár kinevezés utján legyen valamely köz- igazgatási tisztviselői' állás betöltve, — annak mikénti ellátása mindenkor az illetőnek egyéniségétől függ. Csakhogy a közbizalom általi hivatalba emelt tisztviselő rendszerint sokkal inkább fogja magát a közügy. érdekei, á köztekintetek által ‘vezéreltetni, mint a kinevezés utján hivatalba, jutott s bizonyos • irányban már'is be- . folyásolt- .hivatalnok. Paradicsom,. 1894. december hó 1-én. Döry Dénes. (£[ dicsőség fcfé soil » $ ut vezet, a szívhez csati cqy: eniSeztázsainfifiai egy ü tt ézez ni tudnii (3XLadazá$z, , * . ’ t * w' Hz év bár egy pillanai'az idő tengerében, Mégis számot tesz, az egyén rövid életében. Ki ezt munkálkodva a Haza, közügy ja- vátiak szenteli, k Mindert igaz hazafi méltó elismerését érdemli. S)z. ■ Sfzamotin Smif. A közélet egyik erkölcsi tényezője a becs v á g y, — férfias megnyilatkozása az önérzetnek, mely nélkül ügy a szellemi tehetség, mint a munkabírás terméketlen marad. lényünknek hasonló kincse a becsvágy, mint a természetnek a benne .rejlő őserő, melynek lüktetése tevékenységre serkent. A nemes irányú becsvágy is emeltyűje a társa­dalmi téren való küzdelemnek és midőn a közérdek szolgálatába állítja a honpolgárt: biz­tosítja számára a méltó elismerést. 5^ .. . Csapó Vilmos. A közéletnek folyton hullámzó talaján egyedül az elvekhez való következetes ragaszkodás képezi azon iránytűt, mely a, néha csábitó varázszsál fellobbanó kalóztüzek végzetes követésétől állan­dóan megóvja a kormányost, s mely nagy viharok alkalmával, még a révbe érés sikerétől is függetlenül — az erő tudata és nyugalmá­val biztosítja öt a felől, hogy: jó irányban vezette, hajóját. Csak az ily iránytű nyomán meghaladt pálya ,az, melyet a közelismerés igaz fénye bevilágitatlanul soh’sem hagy. v DÖRY PÁL. A legtöbb ember az ég boltozatjáról azt hiszi, hogy kék-, pe­dig fekete 11 ! A világűr végtelen, setét háttere és a napnak a lég­körben fényre gyűlt világossága, e kettőnek: az árny és fénynek cso­dás ölelkezéséből áll elő csak a látszólagos mosolygó égi kék. — — Földi létünknek komor hátterét is, mely már a születés percétől fogva az enyészet gyászát hordja magán, igy festi Mosolygóvá azok- nak, a kiknek szivében még világit s ég: a hit, reménység és szeretet. &z.' Szigetit Sáéoz. .

Next

/
Oldalképek
Tartalom