Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1894-12-02 / 49. szám
1894. december 2. TOLNAVÁBMEGYE. 5. helyezte át. E körülményt felhasználta egy konkurense. s Watterich régi helyiségét kibérelte s ott ugyanolyan essencia üzletet nyitott. Figyelmeztetjük tehát a vidéki közönséget, hogy ha személyesen jön Budapestre, meg ne tévesztéssé magát a helyiséggel, mert az illető cég a zöld golyó jelvényt nevezi ismertetőjének, azoaban az egészen kékre van festve, hogy a Watterich kékgolyójához hasonló és megtévesztésekre vezet. Aki tehát a régi jó hirü Watterich üzletbe akar menni, az figyelje meg ezen körülményt. — A hosszú téli estékkel beállott a vidéken a társasélet, kedélyes családi és tea-estélyeivel; aki kitűnő jó és olcsó teát és rumot óhajt, az csakis Watterich Arnoldtól rendeljen, mert tudvalevőleg, mint minden, ez is a legjobb minőségben ott kapható. A régi jó hirnevü Lohr Mária (ezelőtt Kron- fusz) vegyészeti tisztitó és mű selyem-festő intézete örvendetes emelkedéséről is értesíthetjük ezúttal t. olvasóinkat. Az eddigi nagyobb terjedelmű intézet kiváló műképessóg és .jó kiszolgálása által folyton szaporodott a megrendelések száma, úgy, hogy az intézet tulajdonosnője szükségesnek látta egy önálló ház építésével egy oly nagyszabású műintézetet teremteni, minő még Ausztriában nincsen. A Baross-utca 85. sz. alatt épült két emeletes ház majdnem egészen a műintózet céljaira van gőzgépekkel, nagy gőzmosó, festő és száritó gópfelsze- relósekkel berendezve, egészen a tulajdonosnő szakszerű tervezése és utasításai szerint, uj különlegességekkel, minőkkel eddig még másutt sehol sem bírnak. 18 különféle célú óriási teremben több mint 200 munkásnő dolgozik s végzik azt a mintaszerű vegyi tisztítást, melyről Lohr Mária műintézete nevezetes. A ki Budapestre jön és érdekli, tekintse meg ezt a nagyszerű műipartelepet, a tulajdonosnő a legkedvesebb előzékenységgel mutatja meg azt. Csipke és szövetek vegyi tisztítása vagy műfestóse most még gyorsabban eszközöltetik, mint eddig, s a megrendelések a régi cim alatt is küldhetők. (Budapest, Ferenciek-tere 4 sz.) mert Lohr Maria nemcsak fenntartja eddigi helyiségeit, de még a József-körúton a Népszínház átellenében fiók-üzlettel is szaporította azt. Az Első Magyar Gazdasági Gépgyár-Részvénytársaság, mely kitűnő gazdasági gépek gyártásával hazánkban a legelső rangra emelkedett s ismertetett el szakavatott gazdasági körökben, a lembergi kiállításon bemutatott saját gyártmányú gőzmozdonya, gőzcséplőgépei, valamint számos különféle gazdasági gépei a legmagasabb kitüntetésre az állami arany éremre találtattak méltónak a jury ítélete által. E kitüntetés becse annál nagyobb a magyar gyáripar termékeire nézve, mert a számos ausztriai hasonnemü gyár versenykiállitásával szemben vívta ki az elsőséget, s újabb örvendetes bizonyítéka e gyár szolid, szakszerű és nagytekintélyű munkálkodásának, ami különben már széles e hazában általánosan ismeretes. KÖZGAZDASÁG. A búza ára, az árcsökkenés igazi oka, az orvoslás módja. (Válasz Bernát István közgazdasági tanulmányára.) A „Hazánk“ cimü uj napilap, hogy létjogosultságát igazolja, újabb időben ádáz harcot izent mindazon elemeknek, amelyek — szerinte a búza árát lenyomják, hogy ezáltal a magyar gazdát, társadalmunk e szánalomra méltó faktorát, a tönk szélére juttassák. Hogy mily fegyverekkel lép a küzd- térre, azzal mindjárt tisztában vagyunk, mihelyt gondosan átlapozzuk Bernát Istvánnak, a „Hazánk“ szerkesztőjének a fenti cim alatt megjelent röpiratát. Érdemes e művel, a mely szózat akar lenni a magyar gazdához, behatóbban foglalkozni, mert temérdek abszurditást tartalmaz, amelyekre annál is inkább kell reflektálnunk, nehogy gazdáink általuk félrevezetve, a kiadott hangzatos jelszavak nyomán, besodortassanak egy olyan mozgalomba, a melynek árát csak ők fizetnék meg. Bernát István tanulmánya, mint már a cimból is látjuk, három részre oszlik. Először is foglalkozik a búzának mai alacsony árával, azután felfedezi az árcsökkenés igazi okát és végül kitalálja a rerni- diumot is, a mely hivatva legyen szegény földesuraink sanyarú helyzetén gyökeresen segíteni. Nos az első pontban teljesen egyetértünk a tisztelt szerzővel, a búza ára oly niveaura szállt, amelyet még két évvel ezelőtt teljes lehetetlenségnek tartottunk volna és nem tagadjuk, hogy ilyen árak mellett a gazda a búza termelésből hasznot nem húzhat. De azon bölcselkedést, hogy ezen árhanyatlásnak nem a túltermelés volna az oka, határozottan visszautasítjuk. Nem kell a statisztikára hivatkoznunk, hogy a praxis nyomán szembeötlően ne konstatáljuk, miszerint a búza termelése az utolsó években nálunk is óriási mérvekben növekedett és ha dacára e tagadhatatlan ténynek, megköveteljük, hogy a búza ára még mindig ugyanazon álláspontban maradjon, mint akkor, midőn fél annyit termeltünk, akkor oly hibát követünk el, amelyet nemzetgazdasági szempontból eléggé elitélni nem lehet. A röpirat, hogy bebizonyítsa, miszerint túltermelésről szó sem lehet, Amerikára hivatkozik és kimutatja, hogy még ott 18S0-ban 498.549.868 bushel búza termeti, 1892-ben csak 515.929.000, tehát aránylag nem sokkal több állt a világpiac rendelkezésére. De milyenek e számok itt minálunk ? 1880-ban termeltünk 27.954.000 hektolitert 1892-ben pedig 50.235.000-ot, tehát majdnem kétszer annyit. Különben a szerző az amerikai példával csak nyitott ajtón rohant be, mert aki a mai kereskedelmi viszonyainkkal csak a legkevésbbé is foglalkozik, annak legelemibb ismereteivel bir, az nem a tengeren túl keresheti a bajnak igazi okát, hanem sokkal közelebb és ha a röpirat tárgyilagosan foglalkoznék a kérdéssel, akkor nem hallgatná el, hogy a magyar búza ára azért hanyatlott oly nagy mérvben, mert nem bírja ki a versenyt az orosz, román, bolgár és szerb búzával. Az amerikai búza csak akkor volt versenytársunk, a mikor még a magyar búza volt az egyetlen, a mely elől a tért elhódítani igyekezett, de a mióta bennünket a fentemlitett államok túlszárnyaltak és nem csak a világpiacon szorítottak ki posiciónkból, hanem verseny- képességüket saját falaink között is fényesen igazolták, — azóta számolnunk kell a tényezővel, mint olyan jelenséggel, amelyet nagy hangzású jelszavakkal kiirtani nem lehet. Csodálkoznánk azon, hogy a jeles szerző, aki kétségen kívül mind e tényeket ismeri, mégis, dacára bőszavuságának, oly mély hallgatásba burkolódzik az ügy ilyetén taglalásában, ha fel nem ismernék a röpirat valódi célját, amely semmi egyéb, mint a tények elferdítésével hangulatot csinálni egy olyan jelszó mellett, amely hangzatos- ságánál fogva hivatva legyen arra, hogy gazdáink vakon kövessék. Mert különben merészkedve azon állítás kockáztatására, hogy nem a túltermelés, hanem a határidő és különbözeti üzletek nagymérvű elszaporodása képezi a bajnak igazi okát. Már fentebb kimutattuk, hogy a túltermelés ellen felhozott érvek milyen alapon nyugszanak, de fölöttébb érdekes, ha annak taglalásába bocsájtkozunk, hogy milyen befolyása van a határidőüzletnek az árak alakulására nézve. Bernát Isván azt állítja, határidóüzlet- tel a tőzsdék kezükbe kapták az árak lenyomásának félelmes eszközét. De mindjárt utána is mondja, hogy „az eladónak nincs meg, sőt nem is lesz meg az áruja, amelyet elád, a vevő nem veszi át, sőt nem is szándékozik átvenni e nem is létező árut.“ Hát akkor — az ég szerelméért! mi köze az effektiv üzletnek a határidőüzlethez ? Mert a határidőüzleteknél előre is tudjuk, hogy „az eladó nem fog szállítani és a vevő nem fog átvenni,“ milyen kapcsolatban van ez az effektiv üzlettel és milyen irányban képes ez a kész áru értékét befolyásolni? Hisz épen a legutolsó napok fényesebbnél fényesebben igazolják, hogy a határidőüzlet legkevésbbé sem érinti a kész áru áringadozásait, mert mig az utolsó négy hét alatt a kész búza ára a budapesti tőzsdén 70 krral emelkedett, azóta a határidőüzletben a búza ára egy krajcárral sem javult. A határidőüzlet létjogosultságáról vitatkozni fölösleges. Bebizonyították azt már sokkal kompetensebb faktorok, hogy a ha- táridöüzlet a mai körülmények között égető» szükség. Aki nem ért hozzá, az tartsa magát távol tőle, de ha a gazda termelésének egy bizonyos árt biztosítani akarja, akkor csak a határidőüzlet teszi ezt lehetővé és bizony a legtöbb esetben nem a termelő vallja kárát ez institúciónak, amely, ha kellő szakértelemmel vesszük igénybe, a termelőnek minden körülmények között csak hasznot hajthat. Mert ha a papireladók, akiket a szerző oly fekete színben fest, nem számítva az esetleg beszerezhető mennyiségek lehetőségét, folytonos és szisztemátikus eladásaikkal az árak korlátlan lenyomását akarják elérni, akkor oly fegyvert adnak a termelő kezébe, amelynek éle csak önmaguk ellen van irányítva. Csak a két óv előtti tengeri határidőüzletre kell hivatkoznunk, hogy állításunk jogosultságát igazoljuk. Akkor is a baisse párt túl lőtt a célon, mert oly mennyiségeket adott el, amelyeket a határidő lejártáig beszerezni képes nem volt. Es mi volt ennek a következménye? Biz a kész tengerit oly árakon kellett beszerezniük, amelyeket a magyar gazda különben sohasem látott volna. — Vagy amidőn pár évvel előbb ugyanilyen mannőver folytán a zab ára a budapesti és bécsi tőzsdéken a 10 frtot túlhaladta, ki vallotta annak a kárát, talán a magyar gazda? A határidőüzlet ellen állást foglalni, azt egyenesen kitiltani, roppant nagy hiba volna, mert a mai kereskedelem e segédeszközét nem nélkülözhetvén, ebben az esetben a budapesti tőzsde helyett a külföldieket volna kénytelen felkeresni és akkor a budapesti gabonapiac, amelyet csak rosszakarattal nevezhetjük a bécsi piac fiókjának, mert egy heti forgalma épen búzában túlszárnyalja Bécsnek egy egész hónapon át kötött üzleteit, oly mérvben sülyedne, hogy azon a leghangzatosabb agrár frázisok sem segíthetnének. A gazda pedig ne várja ez institúció eltörlésétől bajának orvoslását és ha a szerző jobb gyógyszert nem képes felfedezni, mint csupán a határidőüzlet kiszorítását, akkor vajmi keveset lendített a földmivelő érdekein és nagy kár volt, öreg ágyúival — verebekre lőni. A baj orvoslása máshol keresendő. A magyar gazda hagyjon fel azzal az elavult rendszerrel, hogy a búzatermelésben keresse egyedüli üdvözítőjét. — Ma, amidőn a búza túltermelése természetszerűleg oly árakat teremtett, a melyek még a munkadijat sem biztosítják az élelmes gazdának, azokra a terményekre kell figyelmet fordítani, amelyek megélhetését lehetővé teszik. A tengeri, zab, árpa mindmegannyi cikk, amelyek még mindig biztosítják, ma a földnek rentabilátását. Ezeken kívül még a kender, rizs, szőlő, dohány, répa stb-re kellene figyelmünket fordítani, amelyek nemcsak, hogy földjeink kitűnő qualitása, folytán biztos sikert Ígérnének, hanem iparunk fellendülését biztosítanák. Bízunk a magyar gazda józanságában és e bizalmunk biztosit arról, hogy nem lesz könnyen megnyerhető egy olyan áramlatnak, amely a biztos örvénybe sodorja. — B. Zs. — A „Belvárosi bank- és váltó-üzlet“ jelentése. Mint múltkori jelentésemben megírtam volt, a bizalom a nemzetközi értékekkel szemben nem szűnt meg és igy történt, hogy mig a speculátió tárgyát képező legtöbb papír árfolyama stagnált, addig a hitelrészvónyé szépen emelkedett. Ezt egy- I részt több kedvező hir, másrészt az a körülmény
