Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1894-11-11 / 46. szám

6.

TOLNAVÁRMEGYE.

1894. november 11.

— A hajózás köréből. Az első cs. és kir. dunagőzhajózási társaság értesítése szerint, Érd, Batta, Apostag állomásait e hó 15-tŐl kezdve úgy a személy-, mint az áruforgalomra né/ve beszünteti.

— Megbokrosodott lovak. Csütörtökön délelőtt egy újvidéki fuvaros szilaj csikói egy falábú verklis zenéjétől megbokrosodtak, s a vásártér jó- nagy részének begaloppolása után, egy árokban végre megállották. A kocái sérülésein kivül egyéb baj nem történt.

— Vakmerő tolvaj. Tóth Gyula, dunaföld- vári cipészsegéd, gazdája, Horváth József szobájába az ablakon bemászott, s mig a gazda egész családjával a másik szobában aludt, ez a szekrényt feltörte s egy ott talált tárcát 30 frtnyi tartalmával ellopta. De a zörejre a gazda mégis felébredt s épp akkor csípte nyakon, mikor a lopott zsákmánynyal az ablakon ismét ki akart menekülni. A vizsgálat kiderítette, hogy nem ez volt Tóth első betörési kísérlete. Átadták a dunaföldvári kir. járásbíróságnak.

— Megkerült ékszerek. Szabay István, taplósi erdei lakos még a nyáron hajóval Budapestre utazván éjjel a hajón lefeküdt s el is aludt. Midőn pedig felébredt, mindenét megtalálta ugyan, csak a zsebórája láncostul, a láncba belefüzött 3 értékes arany gyűrűvel együtt, melyek a mellényébe voltak beleakasztva, hiányzott. A nyomozás akkor nem vezetett eredményre, mert a tolvaj a tett elkövetése után kiszállt. Végre azonban mégis kinyomozták Róka Ferenc, paksi lakos személyében, ki elég óvatos volt, hogy akkor nem bocsátotta áruba a lopott tárgyakat, de most azt hívén, hogy a dolog már úgyis elaludt, magára öltötte azokat, amidőn is rögtön megismerte valaki. Letartóztatásakor bevallotta, hogy a hajón alvó zsebjéből lopta ki azokat. Átadták a paksi kir. járásbíróságnak.

— Harcias menyecske. Csanádi János, felső- ireghi paraszt-gazda szóvitába elegyedett egyik rokona, Csanádi József feleségével, s kissé nagyon is kemény igazságokat talált a szemébe mondani. Dühében a menyecske konyhakést ragadott s Csanádit össze-vissza szurkálta. A sebek életveszélyesek.

— A magyar gyáripar újabb nagy diadaláról igen örvendetes hirt kaptunk. A lembergi kiállítás egyik osztályábán, a tűzi fecskendő osztályban megvertük valamennyi külföldi gyárat. A diadalt két törekvő iparvállalatunknak köszönhetjük. A tűzi fecskendő osztályban a legelső kitüntetést, a díszoklevelet a 7amóczy-gyár Budapesten kapta, a második dijat, aranyérmet a Walser-gyár Budapesten, a harmadik dijat, aranyérmet Czermak R. gyára Tepliczen, a negyediket R. A. Sraekal Szmichow- ban, az ötödiket Liel J. G. Biberachban, a hatodikat, ezüstérmet E. C. Flader Sorgenthalban, a hetediket, ezüstérmet Rözen Antal Krakóban, a nyolcadikat, ezüstérmet Doute R. Fr. Bialáa és a kilencediket, bronzérmet a Geittner és Rausch fecskendő-gyára Budapesten kapták. Annál nagyobb örömmel constatáljuk a Tarnóczy-gyár e fényes sikerét, mivel ennek nagy jelentőséget azon körülmény kölcsönöz, miszerint az osztrák ipar e téren elsőrendű, régi jeles gépgyáraival szemben emelkedett elsőségre és azokat túlszárnyalta A Tarnóczy- gyár legutóbb, október 3-án Uj-Gradiskán, a Hor- vát-Szlavon országos gazdasági kiállításon is a legelső kitüntetést, a díszoklevelet nyerte.

VIDÉK.

— A „Gyönki önsegélyző-egylet mint szövetkezet“ 1895. év január első hetében megkezdődő uj csoportra aláírási ivet bocsátott ki.

— Színészet Tolnán. Egy hót óta játszik Füredi Miksa színtársulata nálunk. Színre került:

» Válás utáni, *A jó falusiaki, iNánii, »Adolovai nábob leányai és »A nagymamái. A színészek játéka általában megüti a mértéket s ha mégis ki kell emelnünk Füredinét és Kardosnét, azt azért tesszük, mert ők kiválóan jó és kedves játékukkal tűnnek ki. »A nagymamái-ban ugyancsak élvezetes volt szereplésük. Miért nem cseréltek szerepet ? Sokkal szívesebben láttuk volna Kardosnét Mártha szerepében s v’szont Füredinét Piroska szerepében. Ha a társulat mégegyszer játsza a r agy mamát, cseréljen a két hölgy szerepet és a hatás még nagyobb leend. A férfiak között jó és élvezetes játékkal tűnnek ki: Mikó Gábor, Kardos József, Füredi Miksa és Újvári A. „A dolovai nábob leányáéban pompásan játszott Mérei Jenő, mint hadapród, ki szerepében nagyon jól mulattatta a közönséget. Az egész játék azonban a kedvetlenség színét hordja magán, ami nem is csoda, mikor oly gyakran majdnem üres ház előtt kell játszaniok.

Lord Cynló.

— A „Bonyhád-vidéki tanító-egylet“ folyó 1894. évi november hó 15-én délelőtt 10 órakor a bonyhádi rom katb. népiskolában huszonöt évi fenállását tek. D’óry Pál főszolgabíró ur disz elnöklete alatt rendkívüli (disz) közgyűléssel ünnepli meg. Az ünnepély sorrendje: 1. Alkalmi ének, előadva az egylet rendes tagjai által. 2. A gyűlés megnyitása az egyleti elnök által. 3. Az egylet 25 évi történetének felolvasása Seiler Gábor egyleti jegyző által. 4. A disz elnök zárszava. 5. A hym- nus eléneklése.. A gyűlés után közebéd a „Lengyel szállodádban. Kelt Bonyhádon, 1894. évi november hó 8-án. Somogyi János, egyleti elnök. Seiler Gábor, egyleti jegyző.

IRODALOM. ZENE.

— „Külföld.“ Egy gyönyörű munkával gazdagodott a magyar irodalom, első sorban a magyar zsidó költészet: Ger’ó Attila jeles fővárosi iró „Pál- mák“ cimü könyvében, mely a zsidó vallásos irodalom terén hiányt pótol, amennyiben Dávid király örökszép zsoltárait, a zsidók mindennapi imáit, a lfigremekebb verses fordításokban nyújtja, melyek nemcsak gyönyörködtető olvasmányul, hanem igaz hévvel elmondható imák gyűjteményéül is szolgálhatnak minden nemesebb gondolkozásu magyar zsidónak. A könyv nemcsak szerzőjét dicséri, hanem a budapesti hitközség ideális gondolkozásu elnökét, Kohner Zsigmoadot is, ki felismerve a fiatal poéta költői hivató tságát és műveinek nagy becsé*, azt a zsidóság érdekében saját költségén nyomatta ki. A Hungária nyomda remek kiállításában megjeleut könyv kapható szerzőnél Nádor utca 15 a „Külföld“ szerkesztőségében és minden könyvárus utján. Ára 3 korona.

— Herceg Ferenc heti lapjának „üj idők“ lesz a címe. Az első szára december elején jelenik meg és úgy a tartalom, mint kiállítás dolgában uj lesz és kiváló. A közönség olyan családi lapot kap, melynek minden egyes cikkét a legnevezetesebb magyar irók írják és a legjelesebb magyar festők illusztrálják. Elbeszélései hű képét fogják adni a magyar irodalom mostani fejlődésének és ismeret- terjesztő cikkeiben hasznos tanácsokat és útmutatásokat talál majd az olvasó. Herceg lapja az Uj idők magyar, modern és előkelő családi lap lesz. A december elején megjelenő számot a kiadók, Singer és Wolfner 250.000 példányban terjesztik és kívánatra bárkinek ingyen és bérmentve küldik meg. Előfizetési ára negyedévre 2 frt.

— „Eiet“. E radikális irányú hetilap legújabb (6) száma ismét tele van érdekesnél érdekesebb aktuális közleményekkel. Porzsolt Kálmán „Egy ember, aki érti dolgát“ címen Wekerle és Szilágyi felől ir intim dolgokat. Pekry Károly „A jövő zenéje“ cimü szép költeményt közöl. Kósa Lajos a nyomdászéletből érdekes rajzot ád (A köszönet). A szemle rovat Kossuth Ferenccel, a jubiláns honvédelmi mi- nisterrel, könyvtári mizériákkal, egy „harmadik osztályú“ lovagkereszt méltatásával, az elhunyt orosz cárral, a nemzeti szalonnal s az egyetemi ifjúsággal foglalkozik eredeti felfogású, szellemes apró cikkekben, melyek az Élet speciálitásai. Cs'öregh Gyula befejezi a Felpénz cimü humoros paraszt-novelláját, úgyszintén Sshmitt Jenő dr. „A szellemi vallás katekizmusa“-t, mely széles körökben feltűnést kelt. Színház, zene és irodalom gazdag rovatai zárják be a tartalmas füzetet, mely az „Élet“ életrevalóságának uj és fényes tanúja. Az „Élet“ ára negyedévre 1 frt 25 kr. Kiadóhivatal: Budapest, Mozsár-utca 8.

Megvilágítások és értelmezések a tanitójavadalmi okmányok ügyében.

A szárazdi ág. ev. hitközség által fentartott népiskola jövedelmi s az ezen iskolánál szervezett tanítói állomás javadalmi pótjegyzőkönyve, melynek tartalmát a „Tolnavármegye“ folyó évi szept.

16-án megjelent számában közölt gyönki értesítés ismerteti, némi megvilágítást és értelmezést igényel. Ezt legjobban megadja a vármegye kir. tanfelügyelőjének a pótjegyzőkönyvre folyó évi augus- tus hava 12-én 2843. sz. a kelt felülvizsgálati záradékolása, mely által az említett pótjegyzőkönyv állandó hitelességű közokmánynyá vált.“

A kihirdetett ezen tanfelügyelői záradékolás szövege ez:

„A jelen iskolajövedelmi és tanitójavadalmi pótjegyzőkönyv kiegészítéséül, pofásául, illetve értelmezéséül részint azért, meri | folyó évi március 15-én 10.812. sz. a. kelt magasrendeletben tett kifogások figyelembe nem vétettek, a menynyiben a kataszteri földjövedelemre vonatkozó utasítás következtét ben a jegyzőkönyvben foglaltak indo&olapdok lettek volna, részint pedig azért, mert nincsen kellően kiderítve, hogy az általános felfogás szerént az 1893. évi 26. t. c. végrehajtása tárgyában kiadott idei 10.000. számú rendelet melletti utasítás, bár erre utalás nem történik, tényleg megmásította a múlt évi junius 30-án 19,751. sz. a. kelt szabályrendelet egyes határozmányait: záradékul a következőket soro'om fel. És pedig:

1. Az 1893. évi december 4-en felvett iskolajövedelmi és tanitójavadalmi jegyzőkönyvhöz pótlólag becsatolva lett a kataszteri földjövede'em emelkedésével szemben a tényleges jövedelem 10 évi átlagát az 1893. évi október 31-én 38.072. sz. a. kelt rendelet által bekívánt és a vármegye köztör- vényhatósági bizottsága által folyó évi május 8-án 8692. szám alatt kelt határozatával kiállított igazoló bizonylat.

2. A telekkönyvi kivonat és a kataszteri birtokív adatai tényleg nem vágnak öszsze, az eziránti indokolás és felvilágosítás a felvett pótjegyzőkönyvből kimaradt. Az eltérést azzal kell indokolnom, hogy azon körülmény, hogy a nevek azonosak, de a méretek különbözők, abban leli magyarázatát, hogy a telekkönyvi és kataszteri felmérésnél a két különböző mérnök külön méreteket hozott ki eredményűi. — Ez nem csupán a szárazdi felmérésnél esett meg, hanem országszerte talán nincsen egyetlen egy földparcella sem, mely mindkét íven egyforma nagyságban lenne feltüntetve, és bátran állítható, hogy olyan telekkönyvi kivonatok és kataszteri felmérések, melyek egyeznének, nem is léteznek. A szóban levő állomás földjavad almánál ez a körülmény azonban aggodalomra nem ad okot, mert tényleg és valóságban a két különböző kimutatás egy és ugyanazon földeket tárgyalja. Ezen körülményt a pótjegyzőkönyvben a fentecsetelt tényállás felsorolása által igazolni kellett volna 1 Valamint kellő világba kellett volna helyezni azon a falusi viszonyoknak megfelelő ténykörülményt is, hogy a házikert és a földiavadalom egymástól nem választhatók el. Ennek oka gazlászati szempontból az, hogy a „belte'ek“ és „kültelek“ a kataszter felvétele alkalmával szintúgy, mint az ötvenes években a telekkönyvi úgynevezett „Lagerbuch“ elkészítésekor együttesen szerepelt mindenkor „földbirtok“ gyanánt. — Ezenfelül a Dunántúl sokhelyütt dívó azon rendszerre utalok, hogy egyes gazdák földjei az udvar és kert körűi terjednek el s így a tanító is kert, azaz beltelek gyanánt anynyit ke- rittet be, a menynyit megmunkáltathat arra, hogy a virágos és konyhakert mellett gyümölcsöse, szöl- leje, spárgatelepe stb. által jövedelmeit szaporítsa; mivel a kert nagyságához és berendezéséhez képest tényleg találhatók olyan tanítók, kik háztartásuk költségoit majdnem egászen a kert jövedelméből fedezik. Végre nem lehet különséget tenni a beles külteleki kert között azért sem, mert a hol a törvény által megszabott szabad lakás mellett az is- kolafentartó belteleki kertet nem adhat: ott a tanító részére is a kültelken hasítanak ki a határban káposztáskert vagy kenderföld neve alatt bizonyos nagyságú földrészt; és épen ezért, ha a külteleki kertet a földjövedelembe kell beleszámítani, akkor a beltelekit sem szabad kivétel gyenánt szerepeltetni. Hangsúlyozom a gazdászali szempont mellett meg azon indokot is, hogy a törvények a szabad lakáson kívül legkevesebb 1Ji holdnyi kertet azért követelnek, hogy a tanítónak alkalma legyen — földjövedelme esetleges szaporításától eltekintve — a mezőgazdaság egyik-másik ágával foglalkozni, sőt a tanterv egyenesen követeli a kertészeti oktatást, s így a tanító — hazánk mezőgazdasági ország lévén — kénytelen a földészet egyik másik nemét gyakorlatilag kezelni. — Csakis ezen szempontok kifejtése mellett lett volna beigazolható az, hogy — mint minden hivatalnoknál á lakbér, vagy lak- bérpótlék a nyugdíjjigénybe nem számítható; úgy ez a tanítónál sem jöhet figyelembe; de a lakáshoz a kert jövedelme ép úgy nem vehető, mint a föld vagy terménybeli járandóságok utáni jövedelmek. A tanitó szabad lakásával egybekötött melléképületek, melyek nem tartoznak a szolgálati lakáshoz, szintén a földjövedelem szempontjából itélen- dők meg, a menynyiben gazdasági melléképületek az udvaron (pajta, istálló, szin, magtár stb.) csak azon tanítóknak jutnak osztályrészül, kiknek javadalma részben földbirtokból áll.

3. A pótjegyzőkönyv 3. pontjának b) alatti bemondása a „felekezeti tanítóképzés anyagi áldozat- készségéről arra, hogy növeltjeiben a hála érzetét keltse és megőrizze“ : a felekezet szempontjából helyes lehet ugyan, de a helyzetet nem domborítja ki; mert a felekezetek által fentartott Lkolákou nem csupán oly tanítók működnek, kiket saját felekezetűk képeztetett ki hanem olyanok is, kik más felekezeti vagy állami képezdékben nyerték kiké- peztetésüket. De mert minden honpolgár — bármely állásban legyen is az, — egyszersmind hí-