Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1894-11-04 / 45. szám
1894. november 4. TOLNA VÁRMEGYE. 5 a lap szerkesztőjével mindenkor szolidáris, mégis csak megérdemelt, talán meg is várhatott volna annyit, hogy a mikor határozottan állíthatom, a lap múltban elfoglalt irányával és szellemével teljesen ellenkező cikk lát majd napvilágot, a felelős szerkesztő részéről legalább informáltassék. De ez, bár a közgyűlési zöld asztalnál éppen ez ügyben tanuk előtt hangoztatott ellen véleményemet is ismered .— nem történt meg, — én tehát bevallom képzelődésemet, egyebet nem gondolhattam, minthogy a te cikked határozott felelet akar lenni előbb említett, lemondó levelemre, vagyis be sem várva az óv végét, már is úgy tekintesz, mint a ki nem vagyok lapodnál. És mert cikkedből határozottan ki kellett ereznem azt, hogy szabad vélemény nyilvánításodra nézve — vagy a múltban voltam gát és akadály, vagy pedig talán a jövőre nézve lehetnék teher, egy percig sem habozhattam benyújtani azonnali lemondásomat s annál is inkább, mert bárhogy hánytam és vetettem a dolgot, ebben az ügyben sehol sem találtam meg azt az igazságot, amely a mellódállásra feljogosíthatna, s a mely a hírlapírónak mindenkor védelme, oltalma és erőssége. Ezekben azt hiszem teljesen indokoltam kilépésemet, s nagyon kérlek, tedd lehetővé, hogy ez a mi tisztán személyes ügyüuk, jelen hírlapi nyilatkozatommal teljesen befejeztessék. Á hírlapi polémia ugyanis élesíti a szót, hegyezi a tollat, pedig szerintem semmi szükség sincsen arra, hogy a kik a múltban nem egy, igazán nemes ügy érdekében egymás mellett küzdöttek, a mindenkor áldástalan esetleges szóharcban fogyasszák erejüket s egymás sál szemben álljanak ! Isten veled, baráti üdvözlettel. Bodnár István. Egész terjedelemben kiadom Bodnár István urnák fenti nyilatkozatát, erre nemcsak a négy évi együttműködés, hanem azon elv is kötelez, melytől eltérni nem szoktam, hogy t. i. a helyreigazításoknak lapomban mindenkor tért engedek, de egyébként sincs semmi okom ezen ügyben tanúsított eljárásom miatt a nyilvános bírálat elől kitérni. Kötelességem azonban e nyílt levélben foglalt néhány téves állításra reflektálni. Elveimnek és meggyőződésemnek nyílt kifejezésével szemben akadályt nem ismerek, — azért Bodnár ur e tekintetben nem volt és nem lehetett akadály, ebbeli föltevése tehát teljesen alaptalan és azt alig érthetem, mert a „Kulturadó“ ciraü cikkben hangoztatott álláspontom nem volt egyéb, mint egy vármegyei közgyűlési határozatnak tárgyias megvitatása. Én mindenkor teljes érvényben hagytam és hagyom a belső munkatársaknak jogköret, azonban azt a gyakorlatot soha nem követtem, hogy felelős szerkesztő létemre az ón cikkeim tartalmát előre közöltem volna akár a főmunkatárssal, akár más dolgozótársakkal. Ennek szükségét nem láttam soha, tehát a „Kulturadó“ cim alatt megjelent cikkemnél sem. Abból tehát, hogy Bodnár urat előre nem informáltam a cikk tartalma felől, ellenem szemrehányást annál kevósbbó kovácsolhat, mert merőben téves amaz állítása, mintha ezen cikknek egy betűje is ellenkeznék a lap eddigi irányával és szellemével. — Abban a cikkben — ha Bodnár ur nem is tud ráakadni — nagyon sok az igazság és nem foglaltatott benne más, mint az, hogy kár volt a kulturadót egyszer s mindenkorra kifizetendő tőkeösszegben megszavazni, amikor adósságcsinálás nélkül is, az évi hozzájárulásokkal teljes összegben kaphatták volna meg a megjelölt kulturális intézmények a nekik szánt összegeket, illetve segélyeket. Ebbéli állításomat megerősítik még a következő adatok : A közgyűlés megszavazott 50 évre évi 13000 forintot tőke és kamattörlesztésre. Abban a cikkben pedig az van mondva, hogy ne adjuk ezt a 13000 forintot a hitelező pénzintézetnek, hanem adjuk a szegzárdi főgimnázium stb.. intézeteknek. Mert ha a 13000 forintnak megfelelő tőkét veszünk fel és azt adjuk egyszerre oda, akkor az a tőke az állandó választmány jelentése szerint is 260,000 forintnál nem lesz nagyobb, ezen 260,000 forint pe- nem fog többet jövedelmezni a kulturális intézetek javára (4°/0-nól nagyobb kamat semmi esetre sem remélhető) évi 104000 forintnál. Mi tehát a kulturális intézmények érdekében állónak találtuk azt, hogy a vármegye által fizetett évi 13000 forintot az intézetek kapják meg teljes összegben, mig igy csak 10400 forint jövedelem esik rájuk. Ha pedig elég és nem akarunk az intézeteknek többet adni, mint évenként 104000 forintot, akkor ha a 13 ezer forintból évenként fenmaradó 2600 forintot egy kulturális alap javára félretesszük és 50 éven át gyümölcsöztetjük (ugyancsak 4°/0 mellett) nem kisebb tőkénk lesz, mint 405000 azaz több mint négyszázezer forintunk lesz. — E számok tehát csak azt igazolják, a mit az a cikk állított, hogy t. i. az évi hozzájárulás előnyösebb lett volna a kulturális célokra nézve, mint az egész tökének áradása. Ha tehát ebben a cikkben, a melyet legfőképen a szegzárdi főgimnázium érdekében írtam, irányváltoztatást és nem tudom még mi mindent talált Bodnár barátom, azt sajnálom, de arról én nem tehetek. E lapok felelős szerkesztője. SZÍNHÁZ. A múlt hót színházi eseménye: Kaposi Jó- zsa kisasszonyok, tavai a kolozsvári nemzeti színház, az idén pedig a szegedi sziház primadonnájának vendégszereplése volt. Hétfőn lépett fel először „A kis alamuszi11 operettben. A vendég mindjárt külsőj megjelenésével megnyerte, majd pedig .kitűnő játékával és énekével meghódította a közönséget. Pompásan játszik, — szerepének minden részletét gondosan kidolgozva átérti és átórzi, és kedves, élénk előadásával kiváló élvezetet nyújt. Hangja tisztán csengő, érces és igen kellemes, a mellett kitünően iskolázott. Megjelenése szép és rokonszenves, üde és fiatal, a színpadon otthonosan és cbik- kel mozog, szerfölött élénk, de azért nem túloz. A közönség tetszésének zajos tapsokban és kihívásokban adott kifejezést, már rég hallottunk annyi tapsot ebben a teremben ; a hol csak lehetett, megismételtették énekét és nyílt jelenetben, ép úgy, mnit felvonások után többszörösen kihívták. Mellette még Polgár „Tora“ szerepében aratott tapsokat. Másnap „Mollyt“ játszotta a „Szegény Jonathán“-ban A közönség teljesen megtöltötte a színházat és óp- ugy, mint első este lelkesen tapsolt a szép primadonnának, ki nem hiába kedvence a szegedi közönségnek is. A milyen kitűnő volt, mint Eenard vicomte, épolyan ügyes és kedves volt Molly szerepében. — Belépésekor ezüst babérkoszorút kapott szegzárdi tisztelőitől. Turner és Polgár ezúttal is a társulat legjobb erőinek bizonyultak. Szerdán „Spicer Régi“, csütörtökön „A megboldogult“, pénteken a „Bubos pacsirta“ és szombaton „A kertészleány“ kerültek színre. — Ezen utóbbi előadásokon csak kevés számú közönség volt jelen. Polgár igazgató a nemzeti és népszínház több tagját óhajtja nálunk vendégszerepeltetni, — mely szándékát úgy a közönség, mint saját érdekében nagyon célszerűnek tartjuk és csak köszönettel fo- gadnók annak megvalósítását. A közönség nagyon óhajtotta és szívesen látta volna, ha Kaposi kisasszony még egy-két szerepében bemutatta volna magát, de szerdán már ismét Szegeden kellett játszania. — A bájos művésznő, mint halljuk, ezen vagy a jövő héten ismét fellép Polgár társulatánál. Csak igaz legyen. Hírek. — Halottak napja. A megemlékezésnek és a kegyeletnek eme szép és magasztos ünnepe volt csütörtökön. A szeretet melege vette körül e napon a sírokat, a hol kedveseink nyugosznak. Az élő nemzedék kegyeletével a holtak birodalmába költözött át. A temetők benépesültek, kigyultak a mécsek ezrei és bús fényt árasztottak a koszorúkkal borított sírokra. A sírok mécsei oda szóltak az élőknek : memento móri 1 És megemlékezve a halálról és a holtakról, imára nyíltak ajkaink azokért, kiket szerettünk és elvesztettünk. Különösen megható volt a felső-sírkertben, a hol a nemrég elhunyt Mikó Györgynek sírjához szomorúan özönlöttek öregek és fiatalok, nagyok és kicsinyek és a legszegényebb is felgyújtott egy kis gyertyát, oda tett egy kis virágot. — Dulánszky Nándor dr. megyés püspök kedden este fél 8 órakor utazott el Arcoba Pozsgay József oldalkanonok, irodaigazgató és nővére Dulánszky Mária urhölgy társaságában. Arcóba szerencsésen megérkezett, hol előreláthatólag husvé- tig fog tartózkodni. — Arisztokraták hangversenye. Pécsett november hó 10-én a pécsi tanítóképző intézet szegény tanulóit segítő alap és a pécsi jótékony nő- egylet jav. hangverseny lesz. A hangversenyen közre fog működni Széchenyi Alice Alexandrine grófkisasszony, Széchenyi Sándor gróf főispánunk leánya is, aki Moskowskytiak „Yalse espagnole“ és Liszt nek „Nocturne“ cimii darabját fogja zongorán előadni. — Kívüle még közreműködnek : Zichy Lujza grófnő, Pallavicini-Majláth Etelka őrgrófné, Mandl Guszti és Emilia kisasszonyok és Preuss Adolf ur. —Eljegyzés. Dr. Zavaros Gyula, gyönki gyakorló orvos eljegyezte Györky Mariska kisasszonyt, dr. Györky Lijos kölesdi orvos s tolnamegye tiszteletbeli főorvos kedves leányát. — A pénzügyigazgatóság köréből. Rehák Ödön pénzügyigazgató nyugdíjaztatása következtében, a pénzügyminisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök, a szegzárdi kir. pénzügyigazgatóság vezetésével Fink Kálmán pénzügyi titkárt és helyettes pónzügyigazgatót bízta meg. — Espérési látogatás. Sághy Pál agárd* kerületi esperes, a kerületéhez tartozó r. k. népiskolákat sorba látogatja, hogy személyesen is meggyőződhessék az iskolák jelenlegi állapotáról, s az egyes tananyagok mikénti feldolgozásáról. — Első sorban a szegzárdi népiskolákat látogatta meg. — Körútját időnként folytatja. — Uj vasút Baranyában. Nagy István országgyűlési képviselő engedélyt kapott Darány Sellye, Vaiszló, Siklós és Baranya-Monostor közt kiépítendő helyiérdekű vasútvonalra. Az engedélyes képviselő vasárnap Siklóson az érdekelt községek képviselőivel értekezett. — Pályázat. A gyönki és dunaföldváti kir. járásbíróságoknál újonnan rendszeresített egy-egy aljegyzői állásra két heti határidő lejárattal pályázat hirdet te tett. — Első fagy, első dér. Az első fagyra ez idén, november másodikán, az első dérre pedig nov. 3-án ébredtünk. S ezzel beléptünk a tényleges — ha nem is a csillagászati — télbe. — Garay Jáoos levele. A most elhunyt Hor- vát Árpád, Petőfi Sándor nejének, Szendrey Júliának második férje, a tudomány egyetemen a magyarnyelv és irodalom hírneves tanára nagyórdekü irodalmi hagyatékában található az a levél, melyet hozzá 1848-ban Garay János intézett abból az alkalomból, hogy Garayt az irodalom és a magyar- nyelv tanárává kinevezték. A dolog úgy történt, hogy 1848-ban Eötvös József br. közoktatásügyi miniszter Horvát Árpádot a történelem tanszékével is megkínálta. Horvát nagy elfoglaltságára utalt, melyet a másik két tanszék neki okoz. Ekkor Eötvös miniszter, hogy Horvát helyzetén könnyítsen és „e tehernek egy részét Horvát vállairól levegye“ a magyarnyelv és irodalom előadását Garay Jánosra bízta, egyszersmind meghagyta Horvátnak, hogy Garayt vezesse be a reábizott tanszékbe. Ezen alkalomból intézte Garay Horváthoz a következő levelet: Tisztelt polgártárs 1 Többszöri kérésem után sem lehetvén szerencsém Önt otthon találni, szabadjon e sorokkal szívesen figyelmeztetnem, holnap lévén azon nap, melyen egyezésünk szerint Ön engem tanári székembe igtatni fog; bizodalmasan kérem tehát, határozza meg találkozásunk helyét és óráját. Én két negyed 9 órakor Önhöz indulok, azon esetben, ha i-llenkezőt nem követel Önnek soknemü elfoglaltsága. Az ellenkezőről tehát magamat tudósittatni kérem ; ha levelét vagy izenetét nem veszem, any- nyit teend, hogy ajánlatomat elfogadta. Tisztelettel maradván Pest, máj. 1. 1848. baráti tisztelője Garay János. A cim ez: Horvát Árpád tanár polgártársnak szives tisztelettel.
