Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1894-11-04 / 45. szám

IV. évfolyam. 45. szám. TOLNAVÁRHEGYÉ POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utca 1085. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. LEOPOLD KÖKNÉL. _____________________________________ Szegzárd, 1894. november 4. I Kéz iratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető köz­lemények, valamint az előfize­tések és a hirdetések is a szer­kesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten meffAllanitott árszabály szerint számíttatna. Előfizetési ár: Egy évre . . 6 frt — kr. Pél évre. . . 3 „ — „ [ Negyedévre . I „ 50 „ Egy szám .... 12 „ Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kívül elfogad Krammer Vil­mos könyvkereskedése Szegzárdon. A főispáni jubileum. December tizedikén lesz tiz éve annak, hogy 0 Felsége kegyéből és az akkori kor­mány bizalmából Széchenyi Sándor gróf, me­gyénk nagybirtokosa, Tolna vármegye főis­pánjává kineveztetvén, városunkba ünnepé­lyes bevonulását tartotta és a vármegye­ház tanácstermében főispáni székfoglaló be­szédét előadta.­Örömmel és lelkesedéssel üdvözölte a vármegye közönsége az uj főispánt, ez öröm és lelkesedés azonban nagy részt a bizalom előlegezése volt a jövő iránt. Bfost, hogy pár nap híján, a beikta­tási ünnep és ünnepélyek óta tiz hosszú év zajlott le, ugyancsak az őszinte öröm és lelkesedés érzelmeitől áthatva lépünk üdvözletünkkel jubiláló főispánunk elé, ezt azonban már nem elólegképen, hanem tiz évi főispáni működése alatt gazdagon össze­gyűjtött érdemeknek és sikereknek az el­ismerés igaz adójával hódolva cselekesz- szük. Széchenyi Sándor gróf nem a külsősé­geknek s látszatnak barátja és még ke- vésbbé a külső hatásvadászatnak embere. Épen azért, aki ót netalán külsőségek alap­ján akarná megítélni, az helyes és igazsá­gos ítéletre alig fog jutni. Egész lényét és egyéniségét nemes egyszerűség jellemzi. — Sem főúri származása, történeti nevezetes­ségű neve, sem magas állása, nem tánto­rították őt meg működésében és az embe­rekkel való akár hivatalos, akár pedig ma­gán érintkezésében, — hanem mindenkor és mindennemű körülmények között előzékeny és szívélyes maradt, készséget és szeretet- reméltóságot tanúsított. Ha valakinek ügyes-bajos dolgán se­gíthetett, csak örült rajta; senkinek kóró­sét, hacsak méltányos volt, soha el nem utasította. És eme kiváló egyéni tulajdonságok, az ő nyájas és kedves modora, lovagias gondolkozása, szivének jósága és jellemé­nek érinthetlen korrektsége mellett, szoro­san vett hivatalos működése is tiszteletet és elismerést keltenek. Hivatali teendőkben buzgó és pontos, minden eljárásában és cselekedetében igaz­ságos és a vármegye ügyeinek kormány­zásában részrehajlatlan, pártatlan. Igaz és lelkes hive a kormány politi­kájának és a mily mértékben kötelezőnek tekinti ezt magára nézve, ép oly kevéssé igyekszik mások meggyőződésére illetékte­len befolyást gyakorolni, avagy erőszakot alkalmazni. — Elég, ha a képviselőválasz­tásokra utalunk, — a melyeknek tisztasá­gát megőrizni egyik feladatának szokta te­kinteni. A főispáni teendők gyakorlásában és a vármegyei ügyek vezetésében semmi más nem vezeti, mint tiszta meggyőződése. — Szabadelvű, tisztán és minden mellék­tekintet nélkül, -- őszinte meggyőződés­sel ; működésében a legkisebb elfogultság­tól ment igazi szabadéivüség vezérli, amely kizár minden gyanút és kételyt. Az egyház- politikai javaslatoknak lelkes hive és azoknak sikere érdekében Bertalan fiát is fölvétette a főrendiház tagjai közé. És a mily benső bizalommal viseltetik ö a kormány iránt, ugyanolyanban része­sül ő viszont a kormány részéről, minek fényes jele, hogy a legutóbbi miniszteri válság alkalmával Bethlen András gróf he­lyébe a földmivelósi tárcával kínálták meg, de ismert szerénységével kitért e kitünte­tés elől. Széchenyi Sándor grófban ilyen férfiú ül közel tiz év óta Tolnavármegye főispáni székében. A tiz éves jubileumot ünnepeljük meg minél szebben, minél fényesebben és lehe­tőleg széles körökben, mert főispánunk nép­szerűsége ezt megköveteli. S az ünnepélyben elől kell járni a vármegye székhelyének: Szegzárdnak, mely­nek ügyeit és érdekeit a nagyérdemű jubi­láns mindenkor szivén viselte, példa rá a főgimnázium ügye, melynek mai kedvező helyzete jó részben neki köszönhető. Szép, őszinte szívből fakadó és igaz tiszteletünkből eredő ünnep lesz a decem­ber tizediki jubileum. Adja isten, hogy a főispáni székben még hosszú időkig láthas­suk Széchenyi Sándor grófot. POLITIKAI HÍREK. — Kossuth Ferenc hazatérése. Foutos po­litikai esemény számba megy Kossuth Ferencnek hazaérkezése és ez alkalommal mondott beszéde, a melylyel az aktuális politika vezórférfiai közé lépett. Az a higgadt hang, tapintatosság és józan felfo­gás, mely Kossuth beszédjét jellemzi, a legszebb reményeket engedi az ő politikai szerepléséhez fűzni TÁRCZA. Hangulat. Előttem a fehér papírlap, De inti, érzem, nem tudok, Lelkem csüggedt, a testem fáradt, Érzéketlenek a hurok . . . Forrása kiszáradt szivemnek, S nincsen többé mit mondanom, S mely nótát fakaszszon belőlem, Azt hiszem, nincs oly hatalom. Oda künn az akáca lombja Hullatja sárga levelét, Az ősz mindegyikre felirta A maga bus költészetét. Közibük doblak kis papírlap, Ne maradj egy magadban itt, Helyettem az enyészet ujja Írja föléd bús dalait . . . VESZELE1 KÁROLY. Lovagrege. — A „TOLNAVÁRMEGYE“ eredeti tárcája. — Hát bizony elég régen történt az egész. Az évet nem tudom megmondani. Fel van ugyan je­gyezve egy könyvem margójára, de azt a könyvet Zoltánnak adtam kölcsön, igy hát nem is kapom vissza többet soha. A hires canossai ut idejében esett meg a dolog; aki kiváncsi az évre, nézzen utána. Henrik császár megkapta a pergamentet a pápától ; abban volt az ünnepélyes kiátkozás. — Hát aztán evvel mit csináljunk, kérdi a magán titkárától. — Mit? Hát az ablakba semmi esetre sem teszszük. KőDyomatosnak el nem küldjük, hogy onnan minden lap átvegye. Hanem tudok ón a pad­láson egy zugot, a hová szoktunk hányni minden fölösleges papirost: szerelmes leveleket és fizetési meghagyásokat. Azt hiszem, ott lesz hely ennek is. Henrik császár megcsóválta a fejét, hanem azért engedett. Mindig igy szokott tenni; fejet csó­vál, hogy mutassa: neki is van akarata és ő nem tartja helyesnek, a mit a titkár ur indítványoz; hanem azért mindent ráhagy, mert nem tud oko­sabbat gondolni. No, pedig ennél ugyan gondolhatott volna okosabbat is. Henrik császár csak nem mászkál a padlásra; a titkár ur köszvónyes lábai sajogni kezdenek, ha valaki a lépcsőt csak említi is előtte: rábízták te­hát az egész dolgot egy ugrifüles kis apródra. Fogja meg a pápa pergamentjét és csapja oda az elinté­zetlen akták közé. Mielőtt elindult volna, megeskették, hogy sen­kinek egy kukott sem szól. Ez is a titkár ötlete volt, erre is megcsóválta a fejét Hen;ik, de azért ebbe is bele ment. Pedig ez még nagyobb ostobaság volt az előbbinél. Mert az az apród, ha nem szólnak neki, el­végzi a dolgát szépen, ügyesen. De mert olyan fontoskodva megeskették, fúrni kezdte oldalát a kíváncsiság. Ugyan mi is lehet ebben az írásban. Olyan cifra, olyan különös ákom bákomjai vannak : ezt meg kell tudnia. S mert olvasni, Írni nem tudott (a népokta­tási törvény akkor még nem lépett életbe), elvitte egy öreg capucinus baráthoz. — S/.ent atyám, egy félmesszely bort kapsz, ha megmondod, mi van ebben az írásban. — Egy egész itcóórt megmondom.

Next

/
Oldalképek
Tartalom