Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1894-10-14 / 42. szám
IV. évfolyam. 42. szám. TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utca 1085. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Főmunkatárs : Dr. LEOPOLD KORNÉL. BODNÁR ISTVÁN. Szegzárd, 1894. október 14. I Kiiiratok vissza nem adatnak. A lap Mellem! részét illeti közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések ia a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetiuk mérsékelten megállapított árszabály azerint aximmatnak. Előfizetési ár: Egy évre . . 6 frt — kr. Fél évre. . . 3 „ — „ Negyedévre . I „ 50 „ Egy szám .................12 „ Előfizet éseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. 2% pótadó. Vármegyénk kedden, e hó 16-án tartja őszi rendes közgyűlését. A tárgysorozat 1. és 2. pontja 1—1°/0 pótadó kivetése iránti javaslat. A jelenlegi gazdasági bajok és válság közepette vármegyénk lakossága kétségkívül olyan anyagi helyzetben van, hogy az adóterhek újabb növelésére könnyű szerrel gondolni nem szabadni Az is igaz, hogy soha semmiféle körülmények között sem hálás feladat a közterhek emelésének akár indítványozása, — akár pedig eme törekvés támogatása. Es ha mi ennek dacára ezen hálátlan szerepre vállalkozunk, teszszük ezt azért, mert Tolnavármegye jól felfogott és mindenkor szivünkön viselt érdekei lebegnek előttünk. A. jó közigazgatás olya* -első rangú szükséglete a vármegye közönségének, annak előnyeit a vármegye minden lakója napról-napra annyira tapasztalhatja és érezheti, hogy ama eszközöket, melyeket ezen közszükségletnek megvalósítása igényel, előteremteni és létesíteni a közérdek mellett saját érdekünk is követeli. Ha azt akarjuk, hogy a közigazgatás menete biztos legyen, ha akarjuk, hogy a közigazgatási tisztviselők anyagi helyzete csak tűrhető is legyen ; hogy a közigazgatási pályáról le ne szorítsuk a tisztességes és tehetséges elemeket, akkor — félretéve minden szükkeblüséget — meg kell adnunk ama eszközöket, a melyeket a közigazgatási gépezet akadály nélküli, rendes működése föltételez és megkövetel. Tolnavármegye közigazgatási szükséglete a kellő belátással és takarékossággal készült előirányzat szerint a jövő évre ösz- szesen 105,840 frt 84 krt tesz ki, a mely- lyel szemben az állam 74,700 forintnyi javadalmazásával és az egyéb jövedelmekkel, valamint a vármegyei alapok 17.795 frt 36 kr hozzájárulásával együtt csak 92.867 frt 36 kr fedezet áll rendelkezésre, igy tehát a hiány 12,473 frt 48 kr. Ezen hiánynak, vagyis a költségvetés rendes kiadásainak fedezhetésére szükséges az 1% pótadó. Amidőn jó és gyors közigazgatásunknak, a moly főleg a vármegyei központban való-? ban meglepő és a legmesszebb menő igényeket is kielégítő módon nyilvánul, örülünk, akkor annak fenntartásá és biztosítása érdekében a javasolt 1% pótadónak megszavazása habozásra és kételyekre egy percig sem adhat okot. Hasonlóképen csak helyesléssel szólhatunk a másik l°/0 pótadó javaslat mellett, a mely vármegyei kulturális célokra lesz fordítandó. TÁRCZA. Az „Olcsó Könyvtár.“ — A TOLNAVÁRMEGYE eredeti tárcája. — Irodalmunk egy ÓY-tized óta óriási, csaknem hihetetlen haladást mutat fel. A hová más nagy nemzetek száz évi csendes, csaknem háborítatlan munkálkodás után jutottak, oda mi magyarok, e kiütés belháboruk által sanyargatott kis nemzet, alig egy negyed század alatt értünk el, s van nem egy terünk, a hol bátran kiálljuk velők a versenyt. Szakirodalmunk úgy önálló munkákban, mint folyóiratokban és füzetekben felöleli a tudománynak csaknem minden ágát annyira, hogy a nagy közönséget teljesen kielégíthetik a hazai termékek és a magyar könyvpiac productumai. Csak egy súlyos bajunk van még, hogy a magyar közönség nem nagyon lelkesedik a könyvekért és semmiért sem sajnálja úgy kiadni a pénzt, mint a könyvekért ! Innen vau, hogy mig a művelt külföldön a földmives házában is egész kis könyvtárt találhatni, addig nálunk nem egy intelligens családnál kalendáriumon, vagy innen-onnan kölcsönzött regényeken, vagy még néhány rómregóny füzetein kívül nyomát sem leljük a szebb, a magasztosabb eszmékért való lelkesülésnek 1 Avval szoktak ugyan elő- állani, hogy nálunk a könyvek rendkívül drágák, pedig összehasonlitva a külföld hasonló kiadásaival, éppen, semmi, vagy csak csekély különbséget találunk ! És hogy könyveink drágaságát csakugyan az olvasók kis száma okozza, mi sem bizonyltja jobban, mint a kapós könyvek árának leszállítása. Mig pl. Petőfi költeményeinek első diszkiadása 16 frtba, füzetekben még többe került, addig a 2-ik kiadás már 12 frt volt, mert a közönség felkarolta. A tudomány terjedése, annak megszerelése, s a könyvpiacnak napról-napra nagyobb keresettsége nálunk is meghozta az örvendetes jelenséget: a kiadók vállalkozását s azoknak a közönség minden neméhez való hozzájuthatást! A művelt külföldön már rég léteznek az olcsó könyveknek egész könyvtárai, melyek feltűnő jutányosságuknál fogva a nép minden rétegéhez eljuthattak ; pl. a franciáknál a „Bibliothéque Nationale,“ a németeknél a sokféle „Deutsche Hand- und Hausbibliothek“ stb. miket uáluuk jóidéig csak a ponyvairodalom, Tatár Péter regekunyhója stb. képviseltek. Az alkotmányos aerával az irodalmi vállalkozás is fellendült s nem egyfajta kiadványnyal dicsekedhetünk ! Most már nálunk is van „Történelmi Könyvtár“ (egy füzet 40 kr), „Közhasznú Családi Könyvtár“ (egy füzet 40 kr), „Falusi Könyvtár“ (egy f. 60 kr), „Kis Nemzeti Muzeum“ (egy köt. 50 kr). Azonkívül különböző regény tárak stb. A vidéken, Esztergomban: „Mulattató Zsebkönyvtár“ (egy f. 10 kr); Győrben: „Egyetemes Könyvtár“ (egy f. 10 kr). Mennyire halad az olcsóság a könyvpiac terén nálunk is, utalok ez utóbbi vállalatra, melyben pl. Katona „Bánk Bán“-ja pompás nyomásban sárga papiroson 159 lap csak 10 kr. De egy sem ért el akkora terjedelmet és haladást, mint a FrankEohamos lépésekkel közeledünk a nagy nemzeti ünnep — a millenium felé. Szivünk hangosabban,dobog, lelkünk az öröm és áhitat szárnyain emelkedik, amikor ezredéves múltúnkra, a magyar történetnek nemzeti nagyságunkat és dicsőségünket hirdető ragyogó lapjaira tekintünk. Kevés nemzetnek múltja fényesebb, hősiesebb, dicsőségesebb. E fényes múlt szent kötelességeket ró reánk a jövö iránt. Semmisem viszi inkább előre az em* bereket, mint a kultúra. A kultúra az emberek szellemi életének Ős lelki világának egyedüli forrása, a melyből egyúttal a hazaszeretet is fakad. Az állam minden lehetőt elkövet, hogy a* ezredévet örökbecsű kulturális alkotásokkal megünnepelje. A mi vármegyénk, melynek kulturális élete vajmi szegény és elmaradott, bölcsen cselekszik, a mikor kulturális célokra szentelt alapítványt létesít. Ezen alapítvány fele részben a Szegzárdon felállítandó főgimnázium, fele résiben pedig a vármegyében már létező két algimnázium segélyezésére fog a már hozott határozat értelmében szolgálni. Sajnos, hogy még főgimnáziuma nincsen vármegyénknek és hogy a meglevő algimnáziumok fentartása is anyagi nehézségekkel jár. De épen azért kötelességünk, hogy vármegyénkből e szégyenfoltot kitölin-Társulat kiadásában és Gyulai Pál szerkesztésében megjelenő „Olcsó Könyvtár,“ melynek füzetei már a 400 körül járnak. (Nb. itt csak a nagyközönségnek szánt könyvgyűjteményekről szólok, azért nem említem az akadémia, Természettudományi- társulat stb. szintén jutányos kiadvávyait, melyek inkább szakközönségnek szánvák.) Az „Olcsó Könyvtár“ munkái minőségre nézve is nagy kört ölelnek fel. Van benne beszély, regény, vers, eposz, színmű, essay, irodalom-történet, történelmi munkák és rajzok, szónoklatok, bölcsészeti és művészeti értekezések; fordítások németből, francia-, angol-, latin-, olasz-, perzsa-, oroszból stb. stb. Válogathat tehát kiki tetszése szerint, amint az irodalom e vagy ama ágához van vonzódása. Csak óvenkint vegyen meg valaki pár forint árát, (eny- uyit áldozhat mindenki megerőltetés nélkül), már igy is rövid idő alatt egész kis könyvtára lesz s egy paránynyal járult nemzeti irodalmunk gyámo- litásához s a magyar kultúra haladásához ! Az „Olcsó Könyvtár“ jegyzékéből pld. felemlítem a költői műveket, hogy kiki láthassa, mennyi művet gyűjthet össze az, a ki a költészetnek kedyelője. (A versekben irt színműveket nem sorolom közéjük.) íme megjelenési sorrenben: 1. Csokonai Vitéz Mihály „Dorottya“ (20 kr), Kerenyi Frigyés összes költeményei (60 kr), Tennyson Alfréd „Király-idylíek.“ Agolból. (20 kr), Cucor Gergely népies költeményei (30 kr), Horá- tiu8. A. költészetről. Latinból (20 kr), Csokonai „Lilla“ (30 kr), Gvadányi József „Egy falusi nótá-
