Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1894-09-30 / 40. szám

4. szörnyen érthetett, mert hiszen friss emlékeben le­hetett a jogi tudomány, mivel csak nem rég rakta le a szigorlatokat! Meg aztán még soha sem mű­ködött a közigazgatás semmiféle ágában, igy tehát nem lehetett elfogult a magyar megyei administ- racio irányában, hanem könnyű lélekkel elhihette, hogy mind az nagyon jó itt nálunk is, amit a kül­földi könyvekben megírva talált. — így tehát meg volt az arravalósága a kodifikálod működésre! Hogy mit mindent csinált, azt nem tudták a saintechiek; hanem hogy a maga dolgát jól csi­nálta és jó irányba fordította a szekere rudját: az már csakugyan kivilágosodott. A mikor tudni illik már majdnem megtörtént a saintechiek által ohajtva- várt prefót kinevezése, eszébe jutott a nagyra törő, ambiciózus fiatalembernek, hogy sokkal szebb és jobb foglalkozás a főispánság, — mint ez a hálát­lan kodifikátor8ág; s ki tudja meddig tart ez a pünkösdi királyság. Megeshetik az is, hogy esetle­ges miniszterválság után az uj miniszter nem bízik az ő kodifikálod tehetségében, s egy szép napou azon veheti észre magát, hogy nem kérnek többé a működéséből. így aztán kijátszotta a legnagyobb slagért! Megkérte a miniszter lányának a kezét. És lett belőle főispán. Az uj főispán ur daliás, szép alak, még elég fiatal is ahhoz, hogy a miniszter lányát boldogítsa. Aztán belátta azt is, hogy a főispáni állás biztosabb, mint a kodifikátorsng; hogy a minisztérium nem omlik össze az ő leendő veje kodificatori támoga­tása nélkül: mig a főispáni állásban kormányvál­tozás esetére is megmaradhat. A miniszter tehát kineveztette uj főispánul Saintechre a leendő vejét. Ez a története a prefét- változásuak ! A várakozásban felsült jó saintechiek most arra kiváncsiak, hogy miként bírja ki nálunk a fiatal, — szerelmes prefót a kormányzás nehéz munkáját, mely tapasztalt embernek is elég dolgot adott volna I Kiváncsiak arra is, hogy tud-e elég simán bánni Chimä-val, az ellenzék vehemens ve­zérével ; mert ha nem : akkor ismét kitör s sain- techi tiz éves háború, ők pedig megint ott lesznek, ahol az egykori magyarországbeli mádi izraelita! — Közgyűlés. Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága folyó évi október hó 16-án közgyűlést tart, a mely nagy fontosságúnak ígérkezik már csak azért is, mert a jövő évi vármegyei rendes szük­ségletek fedezésére, úgyszintén a millenium alkal­mából a folyó évi 148. számú közgyűlési határo­zattal elvileg már meg is szavazott kulturális cé­lokra, a jövő 1895. évre vonatkozólag 1—1%, vagy­is összesen 2% pótadó kivetése fog javaslatba hozatni. A közgyűlés első tárgya az 1883. évi XV.} t. c. 10. §-a értelmében a jövő évi költségvetés lesz. Az állandó választmány ülése folyó évi októ­ber hó 15-én délelőtt 9 órakor fog megnyittatni. TÖRVENYKEZES. Minthogy a csalás büntette a btkv. 379. §-a szerint csak a megkárosítás tényével nyer befeje­zést, az, a ki bainis okiratok készítésében részt vesz és ezek felhasználásával álnév alatt hatósági megbízást színlelt azzal a célzattal, hogy a sértett féltol pénzt csaljon ki, ezen cél nem sikerülte ese­tén csak a csalás kísérletében válik bűnössé. A szegzárdi kir. törvényszék 1893. évi már­cius hó 14-én 716/B. szám alatt Bicsérdi Ferenc és társa ellen csalás miatt folyamatba tett bűnügy­ben következő ítéletet hozott: B. Ferenc I. r. és Szálasi Ferenc II. r. vádlottak a btkv. 379. §-ába ütköző s a btkv. 380. és 381. §. I. pontja szerint minősülő csalás bűntettében a btkv 70 §-a értel­mében mint tetttúrsak bünösöknak kimondatnak s ezért a btkv. 383. és 388. §. alapján az ítélet fo­ganatba vétele napjától számítva B. Ferenc két évi börtönre, Sz. Ferenc pedig egy évi börtönre és az 1887 : VIII. t. c. illetve az 1892. évi XXVII. t.-c. céljaira fordítandó s behajthatlanság esetén a btkv 53. §-a alapján további tiz tiz napi börtönre átvál­toztatandó í 00—100 frt pénzbüntetésre és 3—3 évi hivatalvesztésre és politikai jogaik gyakorlásá­nak ugyanily tartalmú felfüggesztésére Ítéltetnek. — Indokok: A vizsgálat és a végtárgyalás adatai sze­rint I. r. vádlott, B. Ferenc 1892. évi november hó 22-én id. Kurtnaker Antal mözsi lakos házá­nál megjelenvén azt adta elő, hogy ő Friedrich Gyula ügyészségi hivatalnok s mint ilyen segíteni tudna a szegzárdi kir. törvényszék fogházában test­vérének megöletése miatt elzárt fián, ifjú K. An­talon, annál is inkább, mert a kir. ítélő tábla ez ügyben feloldó határozatot hozott és elrendelte a hulla exhumálását s a vizsgálattal dr. Donner egye­temi tanárt bízta meg, ki neki jó ismerőse, sőt ro­kona, kinél ki tudná eszközölni, hogy a halál okául véletlen baleset konstatáltassék. — Id. K. Antal az ajánlatot — fia sorsán óhajtván segíteni — elfo­gadta s mindjárt B. Ferenc rábeszélése folytán más­nap egy hordó bort szállított be 30 frt értékben Szegzárdra s átadta B.-nek, hogy azt állítólagos dr. D. egyetemi tanárnak küldje el. — Majd egy hét múlva ismét megjelent B. Ferenc Mözsön és egy távirat felmutatása mellett azon címen, hogy az összes iratokat le kell másoltatni és Budapestre küldeni, ismét 10 frtot csalt ki id. K. Antaltól. Egy más alkalommal meg Szegzárdon csalt ki B. jd. jS Antaltól 10 frtot azon ürügy alatt, hogy TOLNA VÁKTEEGYE. dr. D. fia ügyében bélyegre kór 13 frtot. Végre 1893. évi január 6 án ismét megjelent B. Ferenc id. K. Antal lakásán s ekkor már vele jött Sz. Fe­renc II. r. vádlott is, ki dr. D. egyetemi tanárnak adta ki magát s ott egy hamisított királyi ítélő­táblái végzést és orvosi vélemény es jelentést pro­dukált. Id. K. Antalban azonban azon körülmény, hogy B. sehogysem akart beleegyezni, hogy a köz­ségi jegyző is meghivassék, gyanút keltett, másnap a szegzárdi szolgabirósági hivatalnál jelentést tett, mire a vádlottak elfogattak. B. Ferenc I. r. vád­lott a vógtárgyaláson is fentartott s a vizsgáló biró előtt tett 3. n. sz. alatti vallomásában beismerte, hogy kiszabadulása u’án felkereste a Mözsön lakó id. K. Antalt s neki fia ügyében a fentebb leirt ajánlatot tette: beismerte, hogy id. K. Antal téve­désbe ejtésére a 8. n. sz. alatti bűnjelek közt fekvő táblai végzést és orvosi jélentést ő szerkesztette s nehogy Írását felösmerjék, azokat Sz. Ferenc II. r. vádlottal lemásoltatta: beismerte, hogy a bűnjel­ként szereplő levelet ő irta id. K. Antaluak, hogy az orvosi jelentés alá dr. D. nevet Sz. Ferenc irta alá, kit utóbb magával hozott Mözsre s ott mint dr. D. egyetemi tanárt mutatott be; beismerte vé­gül, hogy három Ízben fordult meg Mözsön s ösz- szHsen 20 frt készpénzt s egy hordó bort csalt ki, tagadja azonban, hogy ügyészségi tisztviselőnek adta volna ki magát, azt azonban beismerte, hogy S. Gyula álnevet használt. II. r. vádlott Sz. Ferenc úgy a vizsgálat, mint a vógtárgvalás során beis­merte, hogy B. Ferenc felhívása folytán egy táblai végzést és orvosi véleményt másolt le s az utóbbi alá dr. D. nevet ő irta, ezért neki B. 3 frtot Ígért; beismerte, hogy midőn B-vel id. K. Antal lakásán megjelent, eltűrte, hogy őt dr. D-nek szólítsák, ta­gadja azonban, hogy B. céljáról tudomása lett volna s védelmére azt hozza fel, hogy ő B-vel tulajdon­képen azért utazott el Budapestről, hogy annak mérnöki munkálatoknál segítségére legyen. Tekintve azonban, hogy az eskü alatt kihallgatott id. K. An­tal károsnak határozott vallomását; tekintve a ta­núként kihallgatott ifj. K. Antalnak eskü alatt tett azon vallomását, hogy ő B. Ferencnek semmiféle megbízást nem adott; tekintve továbbá I. és II. r. vádlottak beismerő vallomását, tekintve végül, hogy B. Ferenc I. r. vádlottnak a saját ténye tekinteté ben teljesen beismerő vallomása szerint II. r. vád­lott Sz. Ferenc jól tudta, hogy az orvosi véleményt és táblai végzést, melynek tartalmát a leírás alkal­mával úgy is megismerhette, milyen célra irta : két­ségtelenül bizonyítottnak veendő, hogy I r. vádlott a hivatalnoki minőség színlelése, II. r. vádlott pe­dig az egyetemi tanár, mint kiküldött szakértő szín­lelése által id. K. Antalt ravasz fondorlattal téve­désbe ejtették azon célból, hogy vagyoni hasznot szerezzenek és miután a panaszosnak eskü alatt tett valomása szeriut neki tényleg 55 frt kárt okoz­tak, ezen cselekményük a btkv. 379. §-ába ütköző s a 380. és 381. §. I. pontja szerint minősülő csa­lás tényálladékát állapítja meg, miért abban bűnö­söknek voltak kimondandók stb. A pécsi kir. Ítélő tábla (1893. évi május hó 23-án 238/B. szám alatt) következő Ítéletet hozta: Sz. Ferenc II. r. vádlottat a btkv. 379. §-ába üt­köző s a 380. és 381. §. I. pontja szerint minő­sülő csalás befejezett bűntettében nyilvánítja bű­nösnek, büntetésének megállapítására vonatkozóan a btkv. 66. §-át is felhívja, az elsőbiróságilag reá fő­büntetésül kiszabott börtönbüntetést nyolc hónapra, továbbá a mellékbüntetóskóp erre a vádlottra alkal­mazott pénzbüntetést 50 frtra, az ezt behajthatlan­ság esetén helyettesítendő további börtönbüntetés tartamát pedig öt napra leszállítja s ezekkel a vál­toztatásokkal egyebekben az első bírósági ítéletet helyben hagyja. Indokok: Id. K. Antal sértett félnek, úgy a vádlottaknak e tekintetben megegyező vallomásai szerint kétségtelen, hogy a nevezett sértett félnek tényleges megkárosítását egyedül B. Ferenc vád­lott idézte elő a bornak és pénznek ravasz fondor­lattal történt kicsalása által, mig Sz. Ferenc vád­lott közreműködése csak ezután kezdődött és ab­ból állott, hogy a hamis táblai végzés és szakértői vélemény készítésében részt vett, továbbá, hogy B. Ferenc vádlott társaságában Mözsön a sértett fél lakásán megjelenvén, ott magái dr. D. A. egye­temi tanárnak adta ki, mint ilyen, hatósági megbí­zást színlelt, a 8. és 9. alatti hamisítványokat fel­olvasta, tette pedig ezt a vádbeli eset körülményei­ből, különösen pedig az említett hamisítványok tar­talmából kétségtelen biztossággal megállapítható az­zal a célzattal, hogy a sértett féltől három egye­temi tanár szakértői dijai fejében nagyobb pénzösz- szeget csaljon ki. mi azonban a sértett félben ke­letkezett gyanakvás miatt nem sikerült. Tekintettel arra, hogy az előadottak szerint Sz. Ferenc a sér­tett fél tényleges megkárosításában közre nem mű­ködött ; tekintettel továbbá arra, hogy a bizonyítási eljárás nem szolgáltatott adatokat annak megállapí­tására sem, hogy ez a vádlott tudomással birt volna arról, miszerint B. Ferenc már előbb, mintsem őt a közreműködésre felszólította, bort és pénzt csalt ki a sértett féltől, mihez képest ez a körülmény a btkv. 82 §-a értelmében Sz. Ferenc cselekményé­nek elbírálásánál figyelembe nem jöhet. Tekintettel arra, hogy a csalás büntette a btkv. 379. §-a sze­rint csak a megkárosítás tényével fejeztetik be s ekkép Sz. Ferencet, ki előadottak szerint a sértett fel tényleg felmerült kárának előidézésében közre nem működött, a csa ás befejezett bűntettében bű­nösnek nyilvánítani nem lehet; tekintettel azonban arra, hogy Sz. Ferencnek a fentiek szerint bizo­nyított ama cselekménye, hogy a saját részéről ha­tósági megbízást színlelve s a magát közhivatalhok- nak állító B. Ferenc társaságában, hamis okiratok használatával, a sértett felet ravasz fondorlattal té­vedésbe ejteni s ez által annak érzékeny kára által magának és bün'ársának jogtalan hasznot szerezni megkisórlette, a btkv. 379. §-ában körülirt s a 380. és 381. §. 1. pontja szerint minősülő csalásnak a btkv. 65. §-a szerint megkisórlett bűntettét képezi; mindezeknél fogva a kir. ítélő tábla elsőbirósági Íté­let e részben való megváltoztatásával Sz. Ferenc vádlottat a fentebb körülirt csalás befejezett bün­tette helyett annak kísérletében nyilvánította bűnös­nek stb. A m. kir. Curia (1894. évi julius hó 14-én 9140/B. szám alatt) következő ítéletet hozta: Te­kintve, hogy a vagyonellenes cselekmények miatt ismételten megbüntetett B. Ferenc az 1892. no­vember 21-én lejárt büntetésének tartama alatt ké­szült elő a most ítélés tárgyát képező cselekmény­hez az által, hogy a szintén fogva volt ifj. K. An­tal körülményeit kipuhatolta, a cselekmény célba vett folytatásához Sz. Ferencet is ő szerezte meg, gonoszságának tehát feltűnő bizonyítékát szolgál­tatta ; tekintve mindkét vádlottra kiterjedően a cse­lekménynek azt a veszélyes jellegét, hogy egy, a gyermekének sorsa felett kétségbeeső szerencsétlen ember apai érzelmeit akarták megkárosítani, illetve saját jogtalan vagyoni hasznukra kiaknázni; tekintve, hogy ezek szerint mindkét vádlott cselekménye szi­gorúbb beszámítás alá esik : ezeknél fogva a kir. Ítélőtábla ítélete részben megváltoztatik akképen, hogy B. Ferenc börtönbüntetése a btkv. 90. §-ának alkalmazásával három évre és Sz. Ferenc börtön- büntetése egy évre felemeltetik; egyebekben pedig az eddigiekkel nem érintett alsóbirósági indokok­nak e helyütt is elfogadásával a kir. ítélő tábla íté­lete helybenhagyatik. A szegzárdi kir. törvényszéknél végtár­gyalásra kitűzött bűnügyek: 1894. évi október hó 2-án. Id. Kő Mihály és ifj. Kő Mihály hatóság el­leni erőszak miatt. Niki Péter ellen súlyos testi sértés miatt. Masztanovits Miklós súlyos testi sértés miatt. Borbás György s társa lopás miatt. Buppert Henrik ellen lopás miatt. Osilus Ranga István ellen lopás miatt. 1894. évi október hó 4-én. Hordó Pál és társa súlyos testisértós miatt. Ács János ellen okirathamisitás miatt. Kovács Mihály ellen súlyos testisértés miatt. Szabó Polgár Pál ellen súlyos testisértós miatt. 1894. évi október hó 6-án. Ifj. Schlager György ellen közveszólyü meg­rongálás büntette és sikkasztás vétsége miatt. Berek Lajos ellen erőszakos nemi közösülés miatt. Lajkó György ellen sikkasztás vétsége miatt. li 894. szeptember 30. Hirek. — Eskületétel. Abay Leó kir. törvényszéki biró a hivatalos esküt e hó 26-án tette le. Hiva­tali működését legközelebb megkezdi. — Főúri eljegyzés. Széchenyi Antal gróf, Széchenyi Ferenc gróf somogymegyei nagybirtokos és neje Erdődy Franciska grófnő fia, huszárhadnagy eljegyezte Wenkheim Krisztina gróf kisasszonyt, Wenkheim Frigyes gróf és neje Wenkheim Krisztina grófnő leányát. — Uj plébánosok. — A „P. N.“ Írja a kö­vetkezőket : — Téves volt a lapok ama közlése, mely szerint a szegzárd-ujvárost plébániára Ujváry Miklós püspöki titkár neveztetett ki. A kinevezés csak a múlt héten történt meg s nem Ujváry Miklóst, hanem Götz Sándor vártemplomi segéd- lelkészt és sekrestye-igazgatót nevezte ki a pécsi püspök, ki még mindig Nádasdon időzik. Ugyan­csak ma kapta meg Schmidt Béla segédlelkész is plebánosi kineveztetését Laskafalura. — A lapok közlése után a szegzárdi tanítótestület üdvözlő iratot intézett Újvárihoz s ime most kitűnt, hogy korai volt az üdvözlet. — Götzöt, mint idősebb segéd­lelkészt méltán megillette a szép javadalmazásu plebánosi állás, mely 2400 frt fixummal jár. A szegzárdiak egy tiszteletreméltó, derék papot nyer­nek az uj plébánosban. — Dr. Goldberger Hugó, városunk fia, ki lauffer tanár nőgyógyászati és szülészeti kliniká­ján több éven át működött, Budapesten telepedett le. A máris előnyösen ismert specialista Teréz-körut 44. sz. a. lakik.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom