Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1894-09-09 / 37. szám

— Alispán választás Fejérmegyében. Az alispánválasztás ügyében — írja a Székesfejérvárott megjelenő „Szabadság“ — ma délelőtt értekezlet tartatott a vármegyeházán, hova 40 bizottsági tag hivatott meg. A conservativek közül 16 kapott meg- hivót, de csak kettő jött el: Fiáth Imre és Mesz- leny Lajos orsz. képviselő — a többiek távollétükkel tüntettek. így a mai értekezleten csakis a liberálisok nyilatkoztak s alispánná egyhangúlag igazi lelkesedés mellett Huszár Ágoston főszolgabírót kandidálták. Még Fiáth Imre is mellette foglalt állást. Kenessey Kálmán javaslatba hozta az alispán! székbe : verebi Végh Istvánt és Kovách Sándor főszolgabirót is, de ők mindketten elhárították ezt személyüktől s egyedül illetékes jelöltnek maguk is Huszár Ágostont állapították meg. A megürülő székesfej érvári főszolgabírói állásra Kálmán Vince adonyi főbíró, az ő helyére pedig a sárbogárdi főbíró, Poór Gusztáv aspirál. Az igy megürülendő sárbogárdi főszolgabírói állás nyílt kérdésnek hagyatott s erre a szolgabirói karból Heltay Jenő és Huszár Dezső fognak pályázni, ügy halljuk azonban, hogy Mányay Mihály árvaszáki ülnök is konkurál ez állásra. Ma már kétségtelen, hogy Huszár Ágoston egyhangúlag, vagy legalább is óriási többséggel lesz alispán. Az ujabbi vereség tudata immár domináló az ultramontán táborban. Az alispáni tisztségre még egy oly jelöltet sem képesek fogni, a kinek némi chance lehetne. Lits Gjula és ifj.gr. Zichy János combinátiója letűnvén a napirendről, most más nevekről kellett gondoskodni. Ilyen lett első sorban Meszleny Benedek, a ki mutatottt is kezdetben hajlamot, de ultramontán lobogó alatti jelöltségre semmi szín alatt nem vállalkozott volna. Újabb verzió szerint, már ki is jelentette volna, hogy nem vágyik e nagyon kétséges dicsőségre. Végre gr. Zichy Nándor Posztóczky Károly rácal- mási birtokost levélileg szólította fel alispán-candi- dátusnak, aki azonban eddigelé még nem nyilatkozott.

— Esküvő. Friedmatm Mór, újvidéki nagy- kereskedő e hó 16-án vezeti oltárhoz menyasszonyát, Freund Erna kisasszonyt, Freund Ármin nagy- kereskedő és földbirtokos leányát Pakson.

— A korcsolyázás és a polgári isk. tanulók. Csáki) Albin gróf volt vall. s közokt. miniszter a múlt évben rendeletet bocsátott ki, melyben a tornázás, labdázás s korcsolyázásnak a tanulók közt való meghonosítását hangsúlyozza. Erre alapítva, a szegzárdi községi iskolaszék az elmúlt tél folyamán 200 frt évi hozzájárulást szavazott meg a korcsolyázó-egyletnek a polg. iskola vagyonából, azon kikötéssel, hogy ennek fejében a polg. isk. fiuk s leányok részint ingyen, részint mérsékelt dij fejében korcsolyázhassanak az egylet jégpályáján. A vallás s közokt. minisztertől a felterjesztett határozat a napokban érkezett vissza. A miniszter a 200 frtnyi hozzájárulást jóvá — nem hagyta. Az iskolaszék tehát megbízta a 2 igazgatót, tegyenek lépéseket a korcsolya-egylet vezetőinél, hogy azok a tanulóknak mérsékelt dij mellett (egyék lehetővé a korcsolyázáshatást.

— A mi világításunk. Többb oldalról panasz érkezett hozzánk, hogy csütörtökön éjjel a városnak egyetlen lámpája sem égett, a mi a különben is sötét éjjelen olyan rémes sötétséget okozott, hogy az ember alig látott egy lépésnyire is és ezer szerencse, ha ilyenkor az utcán járókat meg nem támadják. Felhívjuk erre a hanyagságból vagy mulasztásból származó botrányos állapotra az elöljáróság figyelmét. — Hogy e felhívásnak lesz-e eredménye, az a jövő titka.

— Fris orgonavirág szeptemberben. A nagy forróság Szegzárdon visszavarázsolta részben a tavaszt. Az újvárosban több polgárember udvarában újra kivirult az orgonavirág s tulajdonosaik, felhasználva a természet e szokatlan ajándékát, az ez időtájban szokatlan virágokat piacra viszik, a hol azok ugyancsak nagy kelendőségnek örvendenek.

— Gőzhenger. Az állami utakat eddig közönséges kis hengerekkel gondozták s ez útépítések alkalmával is ezeket használták. Minthogy azonban ezek a hengerek a munkát nem végezték tökéletesen, vagy pedig nagy időbe került a munkájuk, — a kereskedelmi miniszter egyelőre próbaképpen egy hatalmas gőzhengert hozatott s ezzel fogják végezni az utak gondozásának nagy munkáját.

_4.

_________

— Portonger. Eddig is porfészek volt Szegzárd, de most lett még csak azzá! A szegzárdi törvényszéki fogház építését ugyanis múlt heten kezdtek meg s a házak lebontása és a fundamentum kiásása folytán nyert törmeléket és földet most hordják el kocsikon. A fuvarosok azonban szegzárdi módra rakodnak, vagyis a por és szemétnek fele elhull a Béla-téren és a Vár-utcán. A vármegyeház sarkánál alig tud átgázolni az ember az igy elhullatott törmeléken. S el lehet képzelni a porfelhőt, a melyet ajlegkisebb szól is felkavar. — A vállalkozókat jo lenne utasítani, hogy fuvarosaikat egy kicsit szemmel tartanák s a földet, mint a homokot szokás, ládákban szállítanák, vagy pedig valamelyik mellékutcán és nem a legélénkebben keresztül. Valóban botrány az ilyesmit megtűrni.

— Hirtelen halál. Adler L., paksi főrabbi e hó 5-én délután hirtelen rosszul lett s fél óra múlva meghalt. Szivszélhüdós érte. Adlert már a múlt nyáron érte először kisebb mérvű szélhüdós, és csak nem rég tért vissza Balaton-Füredről látszólag teljesen helyreállítva. Impozáns temetése, melyen a közelfekvő izr. hitközségek küidöttségileg képviseltették magukat, 6-án délután 4 órakor ment végbe. 55 éves volt. Neje és több árvája siratja.

— Az uj fogház építése. Már jó nagy részben lebontották az igazságügyi palota szomszédságában levő házakat s legközelebb már belekezdenek az alapozási munkálatokba. Ásás közben egy emberi csontvázat is találtak. Az ásási munkákat Wosinszky Mór esperes is megtekintette.

— Egyptomi szembetegség. Tolnán az egyes házaknál elszállásolt katonaság közt — a mint értesülünk — kiütött az egyptomi szembetegség. Eddigelé valami 15-en betegedtek meg.

— Nem fél. Két szegzárdi szőlősgazda beszélget. — Ejnye szomszéd ur, be gyönyörű körtéi és barackjai vannak. = Hála Isten I — Hát aztán nem fél, hogy ellopják, = Én ? hát, hogy félnék ? hiszen be van zárva a hegy pásztorunk I

— Hiven, becsületben, vitézül. Mindnyájan élénken emlékszünk még Simon Pál szegzárdi csendőr szomorú esetére, kit Csöfónyi József, az időközben öngyilkossá lett orvvadász a szegzárdi szőlőkben agyonlőtt. A közkedveltségü csendőrnek olyan impozáns temetése is volt, a milyent ritkán látni. De halála után emléke nem enyészett el, hanem gyűjtés indult meg egy síremlék felállítására, mely a hivatásának áldozatul esett derék csendőr emlékét megörökítse. Az ige testté vált. A síremlék elkészült. Egy ledőlt oszlopot ábrázol, melynek alapkövébe a következő felirat van vésve: iHiven, becsületben, vitézül I Simon Pál, m. kir. csendőr, született 1866-ban, közbiztonsági szolgálatban, kötelessége teljesítésében esett el i8gp. febr. p-én. Emelte Szegzárd város, Tolnavármegye közönsége s a bajtársi kegyelet.« A siremlék 125 frtba került s a munka Füry István szegzárdi kőfaragó kézügyességét dicséri. Legközelebb fel fogják állítani, előbb azonban 18 példányban lefényképezik, hogy abból Simon szüleinek és minden egyes tolnai Örsnek, a szakaszparancsnokságnak, az ezredparancsnokságnak jusson egy-egy példány ; egy pedig az 1895-iki csendőrségi almanach címlapjára fog mintául szolgálni, a melyben ez Simon életrajzával és vitéz halálának leírásával fog megjelenni.

— Sohse halunk meg. Vígan húzta a cigány s vígan járta a legényélet boldog emlékeit minden áron felújítani akaró, a „jó mulató“ melléknevet szerzett s arra kiválóan büszke Fux Róka Mihály, paksi lakos egyik ottani korcsmában. De hogy is ne járta volna vígan, mikor 2 vadonatúj ropogós százásbankó dagasztotta a keblén megfeszülő lajbi- zsebet! Húzta is a cigány, ő meg járta a rókatáncot s szórta a kis bankót. Mert hogy a százasok mellett a frtos, de még az ötös is csak kis bankó számba megy, az csak természetes. De minél nagyobb mennyiségben szállt a bor gőze Róka fejébe be, annál nagyobb mértékben költözködött onnan a józanság ki, hogy utoljára azt sem tudta, mit csinál. Két kézben lobogtatva a százasokat járta a kállai kettőst s legalább is a bőréből szeretett volna kiugraui. Sohse halunk meg ! Ez volt a jelszó. Végre azonban úgy elázott, hogy kitántorgott az ajtón, s valahol lefeküdve, elaludt. Csak másnap ébredt fel. De szomorú vala ébredése. Mert az egyik szép száTOLNAVARMEGYE.

zas bankó ott volt ugyan a lajbizsebben, de a má- sik eltűnt. Fel is jelentette a dolgot, de azt maga sem tudja, úgy lopták-e el tőle, vagy úgy mulatta-e el, úgy okoskodván, hogy a ki az egyik százast ellopta, az bizonyára ellopta volna a másikat is. Talán a vizsgálat ki fogja deríteni a valóságot.

— 5 frt jutalomdij a feleség megtalálójának. 19 éves volt a leány és 29 éves a legény, midőn összekerültek, egymásba szerettek s egymás karjaiban fel találták a földi menyországot. Boldog egyetértésben éltek együtt 40 észténdőcskét, s soha perpatvar, civakodás nem zavarta boldog házas életüket. De hajh a földi boldogság nem állandó s a 40 évi boldog házas élet sem elég garancia arra, hogy a boldogságot mindhalálig biztosítsa. A napokban ünnepelték egybekelésük 40 -ik évfordulóját s a jubiláris mulatság után, midőn már a vendégek is eltávoztak, ki tudja min, összevesztek s az asszony, úgy a hogy volt, ott hagyta az urát... elszökött tőle. A szegény férj várt reggelig, délig, estig, de élete párja csak nem tért vissza. Ekkor szorongattatásában a dombóvári járás főszolgabirájá- hoz fordult felesége köröztetése végett, a hol a köröző levélben elmondatik, hogy Muller Antal, pincehelyi bognár 59 éves felesége a múlt hóban férjétől megszökött. A ki megtalálja és visszahozza,

5 frt jutalmat kap. — Lám, csak mégsem mond igazat a nóta, hogy „férfihűség, puszta álom!“

— Az eltűnt óra. Szántó Péter ozorai lakos vendége volt vacsorára Sütő József ottani takácsmesternek. Mivel nagy volt a hőség, Szántó a mellényét, melyben zsebórája volt, az első szobában letette. Vacsora után Szántó el akarván menni, felvette ismét mellényét; de akkor arra a kellemetlen felfedezésre jutott, hogy abból az óra láncostul eltűnt, az egyik gomblyuk pedig, a melybe a lánc karikája bele volt akasztva, ki van vágva. A tolvaj természetesen nem tudván a módját annak, hogyan kell a karikát kinyitni, azt a gomblyukból kivágta. A gyanú az egyik inasra esett, ki a vacsora alatt többször künn járt, a mi szokatlan dolog volt, úgy hogy a gazda még rá is szólt, hogy ne futkosson annyit, hanem maradjon a helyén. De már akkorra nemcsak az órát, hanem az inast sem találtak. — ügy látszik, az órával odább állt.

— Duhajkodó legények. Tóth József s Baka Sándor szegzárdi legények e hó 3-án reggeli 6 órakor nagy énekszóval mentek végig az újvároson és abban lelték kedvüket, hogy sorban beverték az ablakokat, vagy-ha azok zsalukkal be voltak zárva, hát a zsalukat zúzták be. A hol pedig a gazdarájuk szólt, annak neki mentek, hogy agyon üssék. Fritz Ödön szatócsboltján kezdték meg, ahol az ablakot verték be, de mart a kereskedő kiszólt, behatoltak a boltba s a kereskedő csak futással menekülhetett. Onnan Kreskay Ferenc házába hatoltak be, hogy a gazdát agyon üssék. De ez is szerencséjére idejekorán elmenekült. Dittrich József kovács mesternek több ablakát, 4 zsaluját, műhelyének pedig 6 ablaktábláját s üvegajtaja ablakait beverték. Fehér Jánosnak 4, Füry István kőfaragónak is több zsaluját tördelték be. A garázda legények aztán, mint a kik dolgukat legjobban végezték, vígan dalolva tovább mentek. De feljelentették őket s a büntetés bizonyára le fogja hangolni széles jó kedvüket.

— Betörés. Zseb'ó Pál, nagydoroghi lakos szobájába a múlt hét egyik éjjelén ismeretlen tettesek behatoltak, szekrényét feltörték s abból 210 frt készpénzt elloptak. A lopást csak ismerős ember követhette el, miután nemcsak, hogy semmi egyebet el nem vitt, hanem a szekrényben is minden a legnagyobb rendben maradt, tehát tudta hol kell a pénzt keresnie, melynek a létezéséről biztos tudomással kellett bírnia.

— Nem CSÓkolódzők klubbja. New-Yerseyben a napokban megalakult a világ első és egyetlen Nem csókolódzók klubbja. Fiatal leányok alakították az egyesületet, a melynek tagjai az alapszabályokhoz hiven megfogadják, hogy soha meg nem' csókolnak senkit és meg nem csókoltatják magukat. Kivételt a tagok még vőlegényükkel, illetőleg férjükkel sem tesznek, nem pedig azért, mert a csó- kolodzás szerintük csúnya és mindenek felett nem hygienikus valami. .

______________1894. szeptember 8.